Partitúra 92% 45 csillagozás

Őszinte és drámai. Aktuális ma is. Kedvcsináló az életmű megismeréséhez.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/09/partitura.html

Semmit nem olvastam még erről a kiváló asszonyról. Lenyűgözött az ő szerénysége, alázata, a munkához való hozzáállása, a szívóssága, akaratereje. Megdöbbentett az a töménytelen mennyiségű rossz élmény, keserű tapasztalat, az a sok – sok betegség, amelyen keresztül ment, s hogy mindezek ellenére életben maradt. Csodálattal adózom az emberségének, különleges, nem hétköznapi jellemének. S nagyra értékelem a tapintatot, mellyel a könyv szerzője megközelíti ezt a különleges embert, ahogyan bemutatja küzdelmekkel, csalódásokkal és örömökkel teli életét, hétköznapjait.
Úgy tűnik, Polcz Alaine egyénisége halála után is hatni tud. Megnyugtató volt olvasni, valahogy a bűvkörébe vont, életszeretettel töltött fel.

Szokva vagyok Singer Magdolna kérdés nélküli riportköteteihez és Polcz Alaine mesélési stílusához is, így a Partitúrának nem a hibáit láttam.
Megható volt a Mészöllyel töltött év után Polcz Alaine-nel zárni az utolsó napokat.

Hihetetlen, egy év alatt mennyit tanultam a halálról! Már sokkal természetesebben fogadtam néhány nézetét és szokását, amiktől évekkel ezelőtt finoman szólva csodabogárnak tartottam. Mikre nem jó az olvasás, ugye.

Nem tudom, pontosan mit vártak azok, akinek ez a kötet csalódás lett, de egyet kell értenem Singer Magdolnával, aki az előszóban azt írta, úgy érzi, a sok munka után Polcz Alaine is elégedett lenne a végeredménnyel. Végig ezt éreztem olvasás közben én is.

Kicsit sok benne az ismétlés – a könyvön belül és az életművet nézve is. De mindig mondom, hogy azokra a történeteinkre fogunk emlékezni, amiket az öregeink százszor elmeséltek, nem azokra, amiket csak egyszer hallottunk. Szóval türelmesen hallgattam Polcz Alaine-t is, ahogy utoljára elmesélt mindent, amit fontosnak tartott.

Mindig is nagyra becsültem Polcz Alaine-t, és ezután sem lesz ez másképpen. Alapvetően nagyrabecsülésre érdemes a hivatása, a témakör, a szociális cselekedet, amivel ő felvértezte magát, és amelyben kiteljesedve, szívét-lelkét beleadva tevékenykedett. A szociális szférának ezt a szegletét, nem is lehet másképpen. Valaki vagy erre születik, emberekkel foglalkozni, emberek lelkének segíteni a megnyugvásban, vagy veszett fejsze nyele, és nyergelhet át más foglakozásra.
Itt, most a saját lelkében kellett egyensúlyozni, amellett, hogy beszélgetőpartnere lett az őt kérdezőnek. Beszélt, mesélt, még több tényt az életéből, a házasságából.
Nem is emelkedhetett volna fel jobban a vége, tényleg az egek nyíltak meg őelőtte, és az olvasó előtt is.
Csodálatos. Az kevés, hogy: felemelő. Magasztos. Igen, pőrén magasztos. Oly egyszerű, mint tisztán megszületni, sallang nélkül, majd legjobb esetben, ugyancsak ily paraméterekkel menni tovább. Felfelé.

Nyár elején valahogy ismét kezembe akadt a könyv és kicsit bizonytalan érzésekkel újraolvastam.Valami hiányra, befejezetlenségre emlékeztem. Ezt tükrözte az akkori csillagozásom is. Aztán rájöttem, hogy mi volt a bajom. Egy teljes életinterjú jegyzetek nélkül. /Most tekintsünk el attól 8 ponttól, amit sikerült jegyzetek címén a könyv végére biggyeszteni./ Jönnek szembe a helyszínek, a korszakok,az intézmények,az emberek, a barátok és ellenségek, a magyar pszichológia és pszichiátria legnagyobbjai, az íróbarátok. Legjobban talán az évszámok hiányoztak. Azok sok mindenben eligazítottak volna. Persze barátunk a gugli, de ennyire? Ez az életinterjú megérdemelt volna egy odafigyelő szerkesztőt.

Amiért Polcz Alaine-t szeretni érdemes, az az egyszerűsége, feltétel nélküli szeretetre való képessége és őszintesége. Mindkettőt szomjazza korunk (még akkor is, ha manapság már sokkal anyagiasabb dolgok felé fordul a figyelmünk), ezek hiányába rokkannak bele sokan, és válnak egy-egy kényszerképzet vagy gyógyszer rabjává. Mi segíthet mégis ezen? Szerencse, ha valaki olyan elfogadó személyiséggel születik, mint PA? Mindenképpen. Még akkor is, ha ő – aki egész életét a halálnak és haldoklóknak szentelte – nem olyan könnyedén tudott meghalni. Sok nagyszerű és értékes gondolatot tartalmaz ez az életrajzi ihletésű könyv. Singer Magdolna kiváló munkát végzett, összefogottan közli az írónő kissé keszekusza érzéseit, visszaemlékezéseit. A legértékesebb meglátás: minden kudarcnak megvan a maga célja az életünkben, és ezek is csak a partitúra részei. Amit ha lejátszunk, szép és teljes életet fogunk élni.

Kivételes asszony, kivételes életpályával. Emberek gyámolítója, akiknek segít a kegyes halálba szenderedni… S ő mégsem tud meghalni, mert nagy benne az élni akarás, a tettvágy. 85 éves koráig. Hihetetlen, hogy a halálos betegségeiből mindig kilábalt, hihetetlen, hogy kitartott durva férje mellett, s hihetetlen, hogy egy nő ennyire sokoldalú legyen, mint ő volt. Bátran kell élni az életet….

Mindig arra jutok, hogy életem egyik visszahozhatatlan lehetősége, hogy megismerjem Alaine-t vagy legalább eljussak egy előadására. Irigylem azokat, akiknek lehetőségük volt Őt közelről ismerni, akik bensőséges beszélgetést tudtak vele folytatni s akik ismerhették esendőnek és gyarlónak. Számomra kedves és szerethető volt ez a könyv róla, olyan volt, mint egy zenemű, ami eleinte dinamikus és pörgős, aztán lassul, majd a végén egyre lassabb és fokozatosan el is halkul. Aztán csönd lesz.

Polcz Alaine nagyon erős és kitartó nő volt, azt gondolom. Bármikor olvasom mindig nagyon nyugtatólag hat rám. Ilyenkor mindig belenézek abba az egy-két interjúba, ami fellelhető róla az interneten. És mindig sajnálom, hogy nem ismerhettem. Különleges asszony volt!

Nagyon értékes könyv. Segítség, hogy egy hihetetlenül komoly életművet ne felejtsen el néhány évtized múltán az utókor.