Ki ​vigasztalja meg a gyerekeket? 15 csillagozás

Válás és gyász a családban
Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket?

„Visszatartom ​a dühömet. Ha kiengedném, akkor megtelne vele az egész szoba.”
„Azt képzeltem, hogy akit szeretek, annak baja esik, mert én rossz vagyok.”
„Nem volt egy élő lélek, aki megértett volna, és ez végtelenül magányossá tett. Megtanultam a leckét, hogy tapintatból erről nem beszélünk."

Vajon mit élnek át a gyerekek, amikor szüleik válnak, vagy amikor elvesztik egy közeli családtagjukat? Mire van szükségük ezekben a nehéz időkben? És ki vigasztalja meg őket, ha a szülők saját fájdalmukban, dühükben nem tudnak feléjük fordulni?
Súlyos veszteség idején a gyerekek legtöbbször nem tudják megfogalmazni, min mennek keresztül. Modern világunkban ráadásul a gyász tabu: a felnőttek sokszor saját érzéseikkel sincsenek tisztában, nemhogy a gyerekekével. Így a hiány meggyászolásában – ha egyáltalán megtörténik – a kicsik általában magukra maradnak, és ez a magány és elhagyatottság felnőttéletükre is kihat.
Singer Magdolna gyászterapeuta bevezet… (tovább)

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2015
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633042939 · Illusztrálta: Szulyovszky Sarolta
>!
HVG Könyvek, Budapest, 2015
240 oldal · ISBN: 9789633046326

Most olvassa 5

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

dontpanic P>!
Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket?

Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? Válás és gyász a családban

Egy rövid, általános elméleti-szakmai bevezető után az érintetteké a szó: gyerekek mesélnek arról, hogy élték meg a szüleik válását, illetve haláleseteket a családban, néha még gyerekfejjel, néha már visszatekintve a felnőtt perspektívájából.

Ami kiviláglik a beszámolókból, és amit maga a szerző is említ a bevezetőben: nincs két egyforma megélés, néha még együtt felnőtt testvérek is egészen másképpen élték meg ugyanazt az életeseményt – így hát nincs recept sem. Amit az egyik gyerek hiányolt, azt a másik, aki megkapta, elutasította, mert neki pont nem arra lett volna szüksége.
A gyász- és halálkultúra hiánya ezeken a történeken is nagyon erősen rajta hagyja a bélyegét, főleg azon, ahogyan (nem) kezelik a tragédiát megélt gyereket az iskolában a társai vagy a tanárai.

Az összes történet megrendítő, sokszor voltam dühös (a felnőttekre, de persze csinálja jobban, aki tudja), és sokszor voltam nagyon-nagyon büszke, számomra ismeretlen gyerekekre és felnőttekre, mert emberfeletti teljesítmény, amit a feldolgozásban némelyikük véghezvitt.

Sok emlékezetes élettörténetet viszek magammal…
A kislány, akit egyik nap, amikor az apuka éppen nem volt otthon, felkapott az anyja, és elvitt a szeretőjéhez, hogy onnantól kezdve ott élnek, és aki ezek után évekig nem is látta az apját…
A mozaikcsalád, ahol a sokadik férj előző házasságából született fiát mindenki vadócnak és kívülállónak tartja, de a végén, az ő beszámolójából kiderül, mennyire jól is érezte/érzi magát ebben az új családban…
Az a család, ahol az életerős apuka az úton sétálva esett össze és halt meg – az ő erejük, összetartásuk, egészséges gyászuk egy nagyon felemelő példa volt…
És talán az egyik legdöbbenetesebbek azokról az emberekről szóló történetek voltak, akiknek egész életüket és felnőttkorukat határozta meg egy gyerekkorukban meg nem született vagy halva született kistestvérük, akit nem is ismerhettek meg… a szülők minden esetben eltitkolták, elkendőzték az igazságot, mert hát amúgy is, mit érthet meg a gyerek ebből az egészből, hisz még csak nem is látta a kistestvérét… majd biztos elfelejti és túllesz rajta. A fenét! Identitásmeghatározó élmények lettek ezek, szomorúak és nagyon-nagyon szépek.

Annyira nehéz lehet egy válsághelyzetben, egy tragédiában a gyerekekre figyelni, amikor az embert magát is eltelíti a fájdalma, a gyásza. Remélem, hogy soha nem fogok megélni ilyesmit, mert nem vagyok benne biztos, hogy én jól csinálnám. Hogyan is lehet ezt jól csinálni… erre nem ad választ a könyv (a rövid elméleti bevezetőben azért persze pedzeget dolgokat), csak megmutatja, mennyire fontos lenne.

2 hozzászólás
Annamarie P>!
Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket?

Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? Válás és gyász a családban

Múltkor arra panaszkodtam, hogy véletlenül összecsúszott két könyv, amit nem kellett volna egymás után olvasnom. Most azonban szerencsém volt. Singer Magdolna két kötetét olvastam egymás után, de a lehető legjobb sorrendben. Amíg az „Érző férfiak” az erősebbik nem veszteségeit vette górcső alá, addig ez a könyv a gyermekeket helyezi fókuszba. Nem mondom, hogy egyszerű menet volt, de az biztos, hogy fordított sorrendben cudarabb lett volna.
Szerkezetileg először a szerző átfogó bemutatót ad a gyermekeket érintő veszteségekről, arról, hogy mi befolyásolja a gyász mélységét, illetve milyen nehézségek jelentkezhetnek egy ilyen alkalommal. Majd két nagy egységben, először a válással, majd a halálesetekkel foglalkozik.
A szülők elválásával kapcsolatban nyolc különböző történet mutatja be, hogy mikkel és hogyan találkozik egy gyermek ilyen esemény alkalmával. Érdekes, hogy az interjúalanyok gyakran már felnőtt fejjel emlékeznek vissza ezekre az időszakokra, de az érzések a mai napig is tisztán és éles fájdalommal átérezhetőek. Egy probléma ezer árnyalata, és egyik sem kisebb falat a másiknál. A legtipikusabb jellemzőkkel találkozhatunk. Sokszor kiderül, hogy a gyerekek első reakciója a megkönnyebbülés, hogy vége a veszekedéseknek a feszültségnek, a bántalmazó fél jelenlétének. Majd a hiány és a változás okozta nehézségek átkeretezik a kezdeti örömöket. Nagyon tipikus fájdalomforrás a patchwork családokban megjelenő gyerekközösségek relációja. „-Az ő gyerekét jobban szereti, mint engem, nagyobb áldozatot kell nekem hozni, mint nekik” és hasonlók. Aztán annak is tanúi lehetünk, hogyan valósul meg néhány családban a kedélyek lecsillapodása, hogyan rendeződnek a szituációk. Az kiderül, hogy nagyon nehéz ezt jól csinálni, de az is igaz, hogy a könyv nem hangsúlyozza eléggé azokat a borzalmas együttélési viszonyokat, amely a válásokhoz vezetnek. Persze nem is feladata, de könnyen megfeledkezhet erről az olvasó miközben cafatokra szaggatja zsebkendőjét.
A kötet másik fele a még ennél is nagyobb tragédiákat átélő gyerekeket mutatja be, azokat, akiknek meghal valamelyik hozzátartozója. Singer Magdolna igyekezett különféle eseteket összeválogatni, olyanokat, akiknek testvére halt meg, olyanokat, akiknek a szülei, nagyszülei. Ezek leginkább a szülők által elkövetett szarvashibákra hívják fel a figyelmet. Az eltitkolásra, az elbagatellizálásra, a rossz kifejezések okozta felesleges szorongásokra. Volt olyan vallomás, ahol még a lapokon is átütött az a hatalmas érzelmi felindultság, mely valószínűleg máig sem lett feldolgozva.
Jó volt, hogy előkészített táptalajra hullottak ezek a magok, mert belegondolva abba, hogy milyen szélsőségeket kell egy gyereknek átélni a veszteségek kapcsán, meg abba, hogy hány feldolgozatlan sebet cipelünk magunkkal évtizedeken keresztül, eléggé elszorul az ember torka.
Csak abba gondoljunk bele, hogy egy gyereknek nincs meg az az eszközkészlete, amellyel megvédhetné magát. Minden rajtunk felnőtteken áll vagy bukik. Ezért meg is fogalmazódott bennem, hogy ezt a könyvet el kellene mindenkinek olvasni függetlenül attól, hogy van gyereke, vagy nincs! Nem azért, mert egy szuper darab, hanem azért, mert végre meghallgathatnánk azt a felet is, akinek vékony a hangja, vagy nincs is hangja, de az biztos, hogy a felnőttig nem ér el.
A figyelmes olvasó elcsípi talán azokat a kisebb útmutatásokat, melyek a szerző megoldásként kínál, de kétségtelen, hogy jó lett volna pár lapot annak is szentelni, hogy ezeket kicsit összegezve, szemelvényezve lássunk magunk előtt egy helyes megoldási tervet, és oldási lehetőségeket.
Aranyszabályként azonban elmondható, és legyen ez a végszó is egyben, hogy ami az egyik gyereknek igénye, az a másiknak külön teher. Ezért Singer Magdolna tanácsa az, hogy érzékenyen, az adott gyerek igényeire ráhangolódva bánjunk a veszteséget elszenvedettel!

2 hozzászólás
Simiréka I>!
Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket?

Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? Válás és gyász a családban

Nehéz volt. Mindegyik történetben volt valami, ami így vagy úgy, mélyen megérintett. Néha nagyon fájt a megszólalók mélységes fájdalmát olvasni, osztozni ebben a lelket megdolgoztató űrben, olyannyira, hogy abba kellett hagynom egy időre az olvasást, le kellett tennem a könyvet. Nem volt egyszerű szembesülni azzal, hogy a gyászukról valló gyermekek mennyire magányosak, kirekesztettek a fájdalmukban, hogy a felnőttek annyira el vannak foglalva saját veszteségükkel, élethelyzetükkel, hogy nem képesek sem segíteni, sem megfelelően gondoskodni a fájdalmában magára maradott gyermeken. A halálról beszélni nem tudnak, nem akarnak, azt sugallják, az érzéseinkről, a szomorúságról nem illik megnyílni. A veszteség egy felnőtt számára is sokszor alig hordozható teher, kemény út, tele lelki buktatókkal, minden egyes nap egy lecke, hát még egy gyermek számára, akinek semmi eszköze, támasza a vesztesége feldolgozásában.
A válás vesztesége is olyan veszteség, amit ha a felnőttek nem tudnak kezelni, nem tudják a gyerekekkel megbeszélni, szépen lezárni a múltat és életben tartani az összetartozást, életre szóló sebeket ejtenek. A válásokról szóló történeteken át kívülállóként, egyszerű olvasóként, megélni ezeket a gyerekeket érintő válsághelyzeteket, ugyancsak kihívást jelentett. Nem is kicsit.

csucsorka IP>!
Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket?

Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? Válás és gyász a családban

Ezt a könyvet azért vettem meg, mert a Szextörténetek után érdekelni kezdett Singer Magdolna munkássága. A polcról egy – a családban történt – tragikus haláleset miatt vettem le.

A kötet két részből áll, az első fele gyerekek elmesélése vagy felnőttek visszaemlékezése válásról, a másik pedig testvér vagy szülő elvesztéséről. A szakember csak a két rész bevezetőjében jelenik meg, egyébként kommentár nélkül kapjuk meg a történeteket, hadd dolgozzanak bennünk.

Úgy volt, hogy a válással kapcsolatos részt el sem olvasom, mert mindig bosszant, ha erről kell olvasnom és tanácsokat látok arról, hogyan kell a gyerekekre vigyázva, jól csinálni ezt – mert ha máskor nem is, ilyenkor mindig bánt, hogy a mi szüleink nem igazán próbálták jól csinálni. És persze felmegy bennem a pumpa amiatt is, hogy nem tudom megmenteni azokat, akikről olvasok..

A gyásszal kapcsolatos részeket – mivel az számomra ismeretlen terep – egészen döbbenetes volt olvasni. Hogy igazából nem is a szeretett személy elvesztése okozza a legnagyobb törést a gyerekeknél, hanem azzal siklanak ki teljes életek, mennek el évtizedek, hogy a felnőttek képtelenek átadni a gyerekeknek a halál mivoltát. Elvont képekkel próbálkoznak, amivel rontanak a helyzeten; nem mutatják ki a szomorúságukat, miközben a gyerek érzi, hogy valami mégsincs rendben; vagy épp (persze legtöbbször nem tudatosan) azt éreztetik a kicsikkel, hogy a szeretett személy helyébe kéne lépniük – ami a testvérhalál esetében sem túl szerencsés, de ugye el tudjuk képzelni, milyen hatással van a felnőttkori kapcsolatokra, szerelmi választásokra az, ha egy kislány úgy nő fel, hogy az apukát kell helyettesítenie – édesanyja támaszaként, az otthoni dolgok kézben tartásával? Vagy milyen súlyt helyeznek egy kisfiúra apja halálakor azzal elcseszett, pátoszos mondattal, hogy „mostantól te vagy a férfi a háznál”…
… és még sorolhatnám, hányféleléppen rontják el a felnőttek, pusztán azért, mert bár a szex már a csapból is folyik, a halállal és veszteséggel még mindig nem tudunk mit kezdeni!

Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy rázós helyzetben szakemberhez forduljunk – mert egy másik ember életével játszunk, ha gyerekünk van és mi magunk nem funkcionálunk jól.

9 hozzászólás
dianna76 P>!
Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket?

Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? Válás és gyász a családban

Gondolkodtam, megadjam-e a maximumot, de miért ne tenném. Eredetileg a gyászfeldolgozás érdekelt a könyvből, de teljesen bele tudtam merülni a válás témába is. Nagyon tetszett, hogy a szerző gyerekek érzéseit taglalja a veszteség kapcsán (legyen az családszétszakadás, vagy gyász), legyenek friss történetek, vagy múltra való visszaemlékezések. A sorok nem ismétlik önmagukat, mert ahány történet, annyi fajta. Nagyon széles a választék, s aki segítség gyanánt lapozza föl a könyvet, biztosan talál a sorsához hasonlót a történetek között. Fájdalmas szakítások, széthulló családok, erőszak, mostohaszülőség, osztozkodás mostohatestvérekkel, nemtörődöm apa, gyász, szülő elvesztése gyermekként, vagy éppen gyermekét eltemetni kénytelen anya, a hiába várt kistestvér körüli titok, és a soha fel nem dolgozott veszteségek. Mindkét téma előtt pár oldalas ismeret segít kiigazodni a pszichológiai vonatkozásban. Az oldalakat a könyv témájához illő, többnyire különböző érzelmeket sejtető, lágy illusztrációk tarkítják. A borító pedig: szerintem nagyon szép és ízléses.

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2015
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633042939 · Illusztrálta: Szulyovszky Sarolta
Panda>!
Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket?

Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? Válás és gyász a családban

Ez baromira jó könyv! Igazából most ismerkedem a témával, de az elmélet és az interjúk annyira összhangban vannak, hogy hiteles az egész, és nem unalmas. Mintha látszólag ugyanaz lenne az összes sztori. De mindegyik egyedi, nem lehet összehasonlítani, mert míg egyiknek ez a jó, a másiknak az, nincs varázspálca. Arra világít rá, hogy hallgassuk meg a gyerekeket, legyünk velük őszinték és ne legyen már ez tabutéma, mert abból jó nem sülhet ki. Tetszett. Emészthető abszolút, bár sok helyen megérintett. Nem egészében, de érzelemfoszlányokban.

MortuusEst>!
Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket?

Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? Válás és gyász a családban

Nem rossz könyv, de sok a hiányérzet bennem.
Szakkönyvnek nyilván kevés( a jellegéből fakadóan), kedvcsinálónak meg sok.
Főleg a második rész erős.

Morn>!
Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket?

Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? Válás és gyász a családban

A kellően tömör elméleti bevezetések utáni interjúk, érintettek beszámolói következtek. A könyv ismerete nélkül ezt kevésnek gondoltam, de így, olvasva, úgy érzem, elegendő. Már abban nagy segítség, hogy rávilágít, mennyire tabuként kezeljük a tragédiákat, a gyászt, mennyire hajlamosak vagyunk a saját nézőpontunkból tekinteni a gyerek érzéseire, holott ő az, aki igazán meg tudja mutatni és/vagy el tudja mondani, hogy min is megy keresztül és mire lenne szüksége. Nincsen bevált recept, de a teljes magára hagyatottság, elhallgatás semmiképp sem jó megoldás. Érdemes volt elolvasni.

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2015
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633042939 · Illusztrálta: Szulyovszky Sarolta

Népszerű idézetek

Annamarie P>!

Az ember csak éli az életét, ahogy tudja, azt hiszi, ő tartja kézben, aztán meglepetésére kiderül, hogy mélyben van valami a múltjából, egy eltemetett, eltitkolt fájdalom, ami kíséri, mozgatja.

125. oldal

Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? Válás és gyász a családban

Annamarie P>!

Most úgy gondolom, hogy az egész gyerekkorom, aztán a kapcsolataim mind arról szóltak, hogy elrejtsem a tényt, hogy sérült vagyok. Vagyis azt, hogy van egy sérült részem.Azt akartam hinni, hogy történt, ami történt, velem minden a legnagyobb rendben. Nagyon rácsodálkoztam, amikor sok-sok fájdalom után rájöttem, hogy ez nincs így. Felismertem, hogy csak a sérült részemen keresztül tudok kapcsolódni másokhoz. Közben rájöttem arra is, hogy a félelem mozgat a szeretet helyett, ez nem hozza el a vágyott boldogságot és kiteljesedést. Érdekes módon elmúlt belőlem az a hiedelem, hogy ezek olyan mély sérülések, amelyek soha nem gyógyulnak be. Az első években megkaptam anyukámtól a szeretetet, van bennem tehát ősbizalom, csak az a feladatom, hogy megengedjem magamnak, hogy ez a szeretet áramolhasson bennem.

189. oldal

Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? Válás és gyász a családban

Annamarie P>!

Volt egy próbálkozásom, az osztályfőnökömnek odaadtam a verseimet. De rossz vége lett, elvitt anyukám pszichológushoz, ahol megláttam a verseimet Vallatni kezdtek, EEG-vizsgálat, kérdések. Miért olvasok 14 évesen Goethét?
Úgy éreztem elárultak egy vadidegen orvosnak, akinek fogalma sincs a világomról. Mondhatták volna azt is, hogy csodagyerek vagyok, ehelyett megbélyegeztek, hogy hülye vagyok.

207. oldal

Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? Válás és gyász a családban

3 hozzászólás
Annamarie P>!

Az ébredés kegyetlen szembesülés volt a valósággal, a hiány még kínzóbban jelent meg. Mintha egy rozsdás késsel szurkálnának, vagy pengével hasogatnának, így tudom érzékeltetni, mennyire fájt. Ez a hiány feltörhetett nappal is. Ettől mindig kicsit kívülállónak éreztem magam.

185. oldal

Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? Válás és gyász a családban

Annamarie P>!

Hatéves koromban írtam az első versemet. Megláttam, ahogy egy levél lehullik a fáról. Rábámultam, mint egy csodára, megéreztem az elválás, elszakadás misztériumából valamit.

207. oldal

Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? Válás és gyász a családban

stippistop P>!

Mi, felnőttek teljesen másképpen tekintünk a család összetételére, mint a gyerekek. Tudjuk, hogy először a pár ismerkedik meg egymással és lép szövetségre, ők képeznek egy egységet, amelybe később belép a gyermek. A gyerekek ezzel szemben egy családba születnek bele, és úgy élik meg, hogy az anyával, apával, testvérrel együttesen alkotnak szorosan összefüggő halmazt. A kisebb gyerekek tehát a szülők válását a saját válásukként élik meg: őket hagyja el az elköltöző szülő, nem pedig az anyjukat, apjukat. És ha ez megtörténhet, akkor reális esélye van annak is, hogy egy szép napon majd a vele maradó szülő is gondol egyet, és elmegy, elhagyja őt. Persze a szülők azt állítják, hogy ők ugyan már nem szeretik egymást, de a gyereket még továbbra is mindketten. Hogy kell ezt érteni? „Az anyu nem szereti aput? De hát hogyan lehetséges ez? Van benne valami rossz, amitől nem lehet szeretni? Ő egy rossz ember? És anyu is, hiszen apu már nem szereti. Vagy a szeretet egyszer van, aztán meg nincs? Akkor akár engem is egyszer csak nem fognak szeretni?” Egy kisiskolás fiú még két évvel a válás után is azon tanakodik, hogy van az, hogy a szülei az egyik pillanatban még szeretik egymást, aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy már nincs apukája?

24. oldal, Ki vigasztalja meg a gyerekeket váláskor? (HVG Könyvek, 2015)

Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? Válás és gyász a családban

stippistop P>!

A láthatások során a gyerekek számára különösen megterhelő az innen oda, onnan ide vándorlás, cuccolás, átzsilipelődés, pláne, ha a szülők a kényszerű találkozás miatt feszültek. Az átadás-átvételt a szülők néha arra használják – ha nem is mindig tudatosan –, hogy valamit kiadhassanak felgyűlt haragjukból, hogy kinyilvánítsák a véleményüket a másikról, hogy belecsíphessenek egyet. Tévúton jár az a szülő, aki úgy véli, hogy a gyerek tiltakozása a másik szülő látogatása ellen feltétlenül a szülő ellen irányul. Előfordulhat az is, hogy vágyik az ottlétre, csak a váltást viseli nehezen.

25. oldal, Ki vigasztalja meg a gyerekeket váláskor? (HVG Könyvek, 2015)

Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? Válás és gyász a családban

stippistop P>!

Azért válunk, mert reméljük, hogy nekünk és a gyerekeknek is jobb élete lesz. Ez nem reménytelen célkitűzés. Mindnyájan ismerünk olyan családokat, ahol a gyerekek, túljutva a válás nehézségein, biztonságban, örömben, egészségesen növekednek, fejlődnek, és mindkét szülőjükkel harmonikus kapcsolatot ápolnak. A család rendszerszerkezetű megközelítése szerint a válás a családi szerkezet átstrukturálódásaként is értelmezhető. A családi kapcsolatok átrendeződnek, de nem szűnnek meg. Gondoljunk csak bele: hiába válunk el, mi szülők, ott leszünk a gyerekeink esküvőjén, és közösek lesznek az unokáink.

26-27. oldal, Ki vigasztalja meg a gyerekeket váláskor? (HVG Könyvek, 2015)

Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? Válás és gyász a családban

3 hozzászólás
stippistop P>!

A kisiskoláskorú gyerekekre már nem jellemző a szeparációs szorongás, de ugyanúgy heves vágyakozást érezhetnek a távol lévő szülő iránt. Az előző életszakaszhoz hasonlóan ez a korszak is a nemi szerepek elsajátításának az ideje, ezért az egyik szülő távolléte az azonosulási minta elvesztését jelentheti. Érzelmeik közül kiemelkedik a düh érzése, ugyanakkor koruk miatt már képesek megérteni és elfogadni szüleik döntését. Az iskoláskorú gyerekek esetében áll fenn leginkább annak a veszélye, hogy valamelyik szülő szövetségbe vonja, lojalitáskonfliktust okozva.
A serdülőkorú gyerekek már felnőttkori szerepeiket próbálgatják, és a partnerkeresés időszakába lépnek. Legfontosabb feladatuk a családról való leválás, ám a családi szerkezet váláskor éppen széthullóban van. Ilyen körülmények között az értékek megkérdőjeleződnek számukra, elveszítik a hitüket a há-zasságban, a családban, párkapcsolati próbálkozásaik is zavart szenvedhetnek.

18-19. oldal, Ki vigasztalja meg a gyerekeket váláskor? (HVG Könyvek, 2015)

Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? Válás és gyász a családban

stippistop P>!

Olykor a szülők behívják a gyerekeket a csatába, igyekeznek a saját pártjukra állítani, ami súlyosan megviseli őket, csakúgy, mint amikor választásra kényszerítik őket a bíróságon. Külön megterhelést jelent számukra, hogy nem fejezhetik ki haragjukat, csalódottságukat, ilyenkor tünetképzéssel igyekeznek szabadulni fájdalmas érzéseiktől. A kötetben szereplő egyik fiatalember elmesélte, hogy a csatározások miatt egyáltalán nem figyeltek rá a szülei, úgy érezte, hatévesen véget ért a gyerekkora. Dadogni kezdett, asztmás rohamai lettek, ami az elhúzódó válás végére epileptikus méreteket öltött.

22. oldal, Ki vigasztalja meg a gyerekeket váláskor? (HVG Könyvek, 2015)

Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? Válás és gyász a családban

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának
Susan Forward: Mérgező szülők
Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása
Kádár Annamária: Mesepszichológia
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan
Bácskai Júlia – Fischer Eszter – Mohás Lívia – Vekerdy Tamás: Elszakadás a szülői háztól
Vekerdy Tamás: Válás és ami körülötte van
Laura Markham: Békés szülő, boldog gyermek
Barbara Coloroso: Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak
Jo Frost: Szuperdada