Babbitt 27 csillagozás

Sinclair Lewis: Babbitt Sinclair Lewis: Babbitt Sinclair Lewis: Babbitt Sinclair Lewis: Babbitt Sinclair Lewis: Babbitt Sinclair Lewis: Babbitt Sinclair Lewis: Babbitt Sinclair Lewis: Babbitt

Sinclair Lewis regényében az amerikai álmot és annak megtestesítőjét, a 40-es évei közepén játó, sikeres üzletember szatíráját írta meg. Minden tekinetben az amerikai átlagez: nemcsak főhőse, de a képzeletbeli város, ahol a cselekmény játszódik, Zenith ugyancsak. És ne feledjük, amikor Lewis 1930-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat, a bizottság kiemelte ezt a regényt, mely az 1920-as évek Amerikáját leginkább és legjobban megragadó művet. Hegedűs Géza ezzel kapcsolatban így fogalmaz: Az európai ember csöndesen mosolyog és bólint: „Igen, ilyenek lehetnek az amerikaiak. Ezzel ugyan nem érdemes felvágni” – de igazán senki se haragszik Babbit úrra, a nyárspolgáriság, fontoskodás, sznobság típuspéldájára, arra a viszonylag gazdag üzletemberre, aki vagyona ellenére is reménytelenül kispolgár. Unalmasabb alakot, unalmasabb történetet még senki se rajzolt meg olyan érdekesen, olykor még mulatságosan is, mint Lewis „Babbit” című regényében.

Eredeti megjelenés éve: 1922

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Irodalmi Nobel-díjasok Könyvtára Metropolis Media · Horizont könyvek Kriterion

>!
ISBN: 9789635595655
>!
282 oldal · ISBN: 9789639828797 · Fordította: Balabán Péter
>!
268 oldal · ISBN: 9789639828780 · Fordította: Balabán Péter

5 további kiadás


Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Dante Alighieri


Kedvencelte 1

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Sinclair Lewis: Babbitt

Abban @tgorsy-nak tökéletesen igaza van, hogy Babbitt egy spoiler. Na de a csomó spoiler között, akik körülveszik, mégis egy töprengő, kétségekkel küzdő ember, aki még a tévedéseit is be tudja vallani magának. És ezzel kiemelkedik a körülötte nyüzsgő, kisstílű, mindenkit erőszakosan a nyájszellem alá hajtó, szabványosított emberek közül.
A Fő utca is azért tetszett, mert kitűnően mutatja be a kisvárosi fojtogató légkört, ami két lehetőséget ismer: bedarál vagy kivet.
Babbitt harcol, küzd, ellenáll – aztán persze megtörik, mert nem bírja tovább a magányos szélmalomharcot. Az utolsó oldalakon pedig sikerül önmaga fölé nőni. Nemcsak tudomásul veszi, hogy a fia más pályára érez hivatást magában, mint amit apja nyomására elkezdett, de támogatja fia törekvését, nehogy a fiú is egy kényszerfoglalkozás és kényszerélet kényszerpályájára kerüljön, mint ő.
Érdekes volt a párhuzam is, amit felfedeztem az előtte olvasott, 100 évvel később íródott Billy Lynn könyvben. És ez az amerikai életstílus, a sablonos élet- és gondolkodásmód. Babbitt korától egyenes az út Billy Lynn koráig.

2 hozzászólás
tgorsy>!
Sinclair Lewis: Babbitt

Babbitt egy seggfej. De Babbitt igaz barát, jó apa, és a végére szerető férj. De alapvetően Babbitt egy seggfej.
Azon gondolkoztam miért szeretem azokat az amerikai regényeket, amelyek a ’20-as évek hangulatát ilyen módon írják le. A NEP-korszakról szóló orosz regényeket?
Azt hiszem azért, mert mindegyik a szabadság, a lehetőség ígéretét sugallja.
Jó lenne.
De Babbitt egy seggfej.

5 hozzászólás
entropic P>!
Sinclair Lewis: Babbitt

Szórakoztató szatíra arról, hogy milyen volt az élet az 1920-as évek iparvárosi Amerikájában. A háttérben a szesztilalom, a szocializmus fenyegetése, sztrájkoló munkások stb. A háttér előtt pedig az ügyes(kedő), mogorva, kényszeresen középszerű, harsány üzletember, akinek fogalma sincs róla, ki ő és mit akar, de arról meg van győződve, hogy az ő klubja, az ő városa, az ő Amerikája a legjobb a világon. Vagy ha véletlenül meginog ebben a hitében, akkor mindig vannak mások, akik visszaterelik a helyes útra.
(Azért persze nem kell azt gondolni, hogy Babbitt valamiféle tragikus hős, aki elbukik a gonosz Társadalommal meg a Szokásokkal folytatott szenvedélyes harcában s ezzel együttérzést vált ki. Ahhoz ő túlságosan kisszerű. S ez a könyv pedig nem tragédia, hanem nagyon ironikus szatíra.)

regulat>!
Sinclair Lewis: Babbitt

Azt azért nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ember képtelen elvonatkoztatni a fordítástól, már ha nem eredetiben olvas valamit. Ez általában nem is nagyon befolyásolja az értékelést. Ez most kivétel.
Van George F. Babbitt a konzervatív amerikai városi polgár története. Ami lehet, hogy karikatúra, d sajnos inkább a valóság, és ne örüljünk, mert nem amerikai valóság. Sok ilyen [má' bocs] felkapaszkodott bunkót ismerünk, aki nem tartozik sehová. Magyar viszonylatban ez az a sikeres [értsd nem csóró] ember, aki a gyökereit szégyelli, az megcélzott társadalmi státushoz, meg… bunkó. Elvei, nézetei valójában nincsenek, csak mások elveit nézeteit használja…
Pedig kap lehetőséget, hogy normális ember legyen… ott az utazása, a barátja lebukása, és tragédiája, a félrelépése, a kiállása egy barátja mellett… és egyiket a másik után bukja. Soha sehol nem tud normálisan (nem jó szó ez) viselkedni, talán a felesége betegsége, talán… Talán a fia döntése, talán… kihozza belőle az embert.
Szóval a regény jó, ugyanakkor a fordítás annyira nehézkes, hogy alig haladtam a könyvvel. nem, nem a fordítót szólom le, egyszerűen a fordítás felett elhaladt az idő. A republikánusokat, ma már senki nem nevezné (szerintem) köztársaság pártnak, és egy ingatlanközvetítő iroda hiába office akkor sem hivatal… és ez csak a jéghegy csúcsa.
Sajnálom ezzel a fordítással ez nem kaphat többet három csillagnál.

>!
Irodalmi, Bukarest, 1969
428 oldal · keménytáblás · Fordította: Balabán Péter
Dániel_drBéza P>!
Sinclair Lewis: Babbitt

Babbitt
I. II.
Sinclair Lewis
Metropolis Média Group Kft.
2011
A mű 1922-ben jelent meg az USA-ban, első magyar fordítása 1958-ban készült. A regény cselekménye is a húszas években játszódik. Tekintettel arra, hogy a könyv a Nobel díjasok kihívásában is szerepel, kicsit bővebben írok a szerzőről. Forrásom a Wikipédia.
„Sinclair Lewis (Sauk Centre, Minnesota, 1885. február 7. – Róma, Olaszország, 1951. január 10.) irodalmi Nobel-díjas amerikai regény-, novella-, és drámaíró.
A díjat Lewis első amerikai íróként kapta meg (1930), az indoklás szerint „…erőteljes, életteli leíró művészetéért és szellemes humoráért, melyekkel új és eredeti karaktereket tudott alkotni.” Művei az amerikai társadalom és a kapitalista életmód kritikája által váltak ismertté, valamint a modern dolgozó nő életének realisztikus ábrázolásáért. „
A Nobel Díj Bizottság a díj átadása során külön kitért a Babbitt című munkájára, mint az Író egyik legkiemelkedőbb munkájára.
Sincler Lewis felismerte a második generációs feltörekvő amerikai középosztály életének kiüresedését, az álszentséget, és a gátlástalan profithajhászást. A regény karakterei nagyon jól kidolgozottak. A művet átszövi az irónia. „A történet a látszólag csillogó és boldog amerikai társadalom szatíráját adja: szereplői többsége elanyagiasodott és eltárgyiasodott világot teremtő, pénzhajhászó, félművelt, ugyanakkor képmutatóan vallásos és prűd átlag amerikai. Főszereplője egy Babbitt nevű, teljesen átlagos ingatlanügynök, akit eleinte üzleti sikerein kívül más nemigen érdekel. Élete egy Zenith nevű városban zajlik (Zenith, Winnemac állam, mindkettő az írói képzelet szülötte); napjait irodája és a város klubja között tölti, míg rá nem döbben létezésének üres, nyárspolgári mivoltára. Megpróbál kitörni a „rendes amerikai polgár” ketrecéből: házasságtörő viszonyt létesít, kétes társaságokba jár éjszakai életet élni, eltávolodik a vallástól, és szimpatizálni kezd a szakszervezettel. Társai, akik a város vezető kereskedelmi közösségét alkotják, nem tűrik Babbitt lázadását, aki végül kénytelen meghunyászkodni.” (Wikipédia)
Nekem tetszett a regény. Bár a Mélyből- a harmadik kihívást teljesítettem, ezt a karcot oda is felteszem, mert ez jó mű, érdemtelenül szerepel a mélyben. Persze olvasásakor figyelembe kell venni a mű keletkezésének évét és helyét és ennek figyelembevételével kell róla ítéletet alkotni.
dr.Béza Dániel
Budapest, 2019.06.02

ilu_milu>!
Sinclair Lewis: Babbitt

Nekem egy 1926-os példány van meg, ami a nagymamámtól maradt rám, és ő is úgy örökölte. Szóval tiszta hangulatos volt olvasni. A mondanivalója sem volt rossz, nekem átjött :)

Mwokar>!
Sinclair Lewis: Babbitt

Remekmű! … … teljes képzavar erre ráhúzni azt, hogy szatíra. Nem az!
5oldal se kellett ahhoz, hogy „beszippantson” Babbit karaktere… nehezen hiszem, hogy létezik férfi a Földön, aki ne tudna valahol azonosulni vele… egy nő számára nyilvánvalóan csak is egy seggfej lehet valaki hasonló „problémákkal”… talán még az „ifjú titánok”, azok akik esetleg nem érthetik Babbit „állapotát”, de hogyan is lehetne ezt számonkérni olyanokon, akik még nem tartanak „igazán” sehol ?! Szóval hagyjuk is a nőket, meg a titonelliket, maradjunk a hús-vér fegyvertársaknál … mindenki találhat magának valamit már a sztori elején, ahol felveheti a „szálat”… ki irigylésre méltó „státuszt/kihívást”, rémisztő „feladványt”, ki „sorstársat”, ki pedig kellemetlen- vagy épp kellemes „nosztalgiát”, vagy épp elevenbe vágó „tanmesét” … valahogy nehezen tudom elképzelni azt stimulust, ami elterelheti erről a sztoriról egy „félkész/kész” férfi figyelmét… oké nyilván van … … szóval ez egy olyan könyv, aminek olvasása közben nem felejti el az ember fia, hogy férfinak lenni jó! „személyre szóló ivászati engedély”, vagy a kabrió hathengeres mocijának a duruzsolása, az illatos dohány füst karikák, a véres steak szájpadláson széthulló íze, a rózsaszín selyem rucikba bújtatott hosszú ruganyos combok …
… apának lenni persze már egy kicsit bonyolultabb :))) „elhatalmasodott rajta a gondolat, hogy kétes értékű szórakozás gyermekeket felnevelni, csak azért, hogy azok is gyermekeket nevelhessenek majd fel, akik aztán szintén …”
… no és férjnek lenni … pláne, ahogy az idő múlik … a sztori engem eltalált! (… eszembe jutott a „Kelly hősei” háborús filmből az a jelenet, amikor a szakasz eltompult, boldog fütyörészés közepette bemasírozik egy szántóföld közepére, amiről később derül csak ki, hogy egy aknamező …) tetszik a ráébredés folyamata (hogy nem vagyunk/lehetünk már újra „tejfölös szájúak”… Babbitt egyébként tényleg egy seggfej … és úristen, emlékszem még de jó volt seggfejnek lenni …
Ami a fordítást illeti biztos egy igénytelen állat vagyok, de a minőségétől én simán el tudtam vonatkoztatni … olyan ezerszer újra és újra ízlelhető kifejezésekben/mondatokban tobzódtam lépten-nyomon, mint „Embertársaira tett csípősen szatírikus megjegyzései lerombolták az egyezményes képmutatás falait” … vagy „eltöltötte a rosszkedv öröme” … szerintem szuper volt.
DE… akkor sem adok 5csillagot … imádtam, viszont egyszerűen nem indulhat úgy a sztori, hogy Babbitt a tornácon készül lefeküdni. Már eleve ott alszik ugyanis… minden este, …külön a feleségétől …hisz :)))) ez a normális … és sehol nem derül ki később sem, hogy ők hogyan jutottak erre a normál állapotra, … hogy Babbitt inkább a tornácon alszik?! :)))))))

láthatón__túl>!
Sinclair Lewis: Babbitt

Erős közepes. Steinbeck Rosszkedvünk telével érdemes párhuzamba állítani ezt a művet, és ahhoz képest gyengusz. Nem mondom, ha nem lenne Steinbeck, Babbitt karaktere még uralná is a pályát, de Ethan intelligens kisember karakterével összehasonlítva vérszegényre sikeredett itt a gondolati tartalom.

Gábor_Hernádi>!
Sinclair Lewis: Babbitt

Babitt a középkorú, sikeres üzletember és kispolgár mintaképe. Egészen addig nincs is gond, míg nyakába nem borul a 'midlife crisis', amivel sem ő, sem környezete nem tud megbirkózni. Legalábbis egy darabig…. Azután persze helyreáll a 'világ rendje'. A magyar fordítás sajnos reménytelenül elavult és ódivatú.


Népszerű idézetek

regulat>!

– Louetta, maga úgy ragyog ma este, mint egy fényes bárpult.

137. oldal

1 hozzászólás
regulat>!

Mert legalább egyszer havonta leszokott a dohányzásról. Pontosan úgy csinálta, mint ahogy a magafajta Józan Polgárhoz illett: elismerte a dohányzás káros oldalait, bátor fogadalmakat tett, terveket szőtt, hogyan lehet úrrá szenvedélyén, csökkentette napi szivaradagját, s mindenkinek akivel találkozott, előadást tartott, milyen öröm az önmegtartóztatás. S valóban, mindent elkövetett, kivéve egyet: nem szokott le a dohányzásról.

48. oldal

ppeva P>!

A házasélet földrajzában a szakadás első néma felismerése és nyílt beismerése között a távolság éppen olyan nagy, mint a kezdeti naiv hit és az első kétkedés közötti távolság.

203. oldal, II. kötet

Nazanszkij>!

– […] amit én akarok az…
– Te középutas liberális vagy – mondotta dr. Yavitch –, és így halvány fogalmad sincs, hogy mit akarsz. Én forradalmár vagyok, és pontosan tudom, mit akarok. Inni akarok. Mégpedig azonnal.

111. oldal, HETEDIK FEJEZET, 5 (Irodalmi, 1969)

regulat>!

A régimódi fekete rendes öreg tróger volt… tudta, hol a helye, de ezek a fiatal suhancok már nem akarnak portások meg gyapotszedők lenni. De nem ám! Ügyvédnek meg tanárnak meg a jó isten tudja, micsodának akarnak menni! Én mondom maguknak, nagyon komoly probléma kezd lenni az egész. Össze kell fognunk, és meg kell mutatnunk a feketéknek, és bizony a sárgáknak is, hogy hol a helyük! Bennem aztán igazán nincs egy fikarcnyi faji előítélet sem. Én vagyok az első, aki örülök, ha egy néger sikert ér el – ameddig ott marad, ahova való, és nem próbálja elbitorolni a fehér ember jogos tekintélyét és üzleti képességeit.

158. oldal

regulat>!

Babbitt előkészületei, hogy az irodát a maga másfélórás ebédidejére árván hagyja, alig voltak kevésbé bonyolultak, mint egy általános európai háború előkészületei.

59. oldal

ppeva P>!

Figyelmesen hallgatta azoknak a postafiók-egyetemeknek a hirdetéseit, amelyek novellaírásra és emlékezőtehetség-tökéletesítésre, filmszínészetre és lélekerő-fejlesztésre, pénzügytanra és spanyol nyelvre, tyúkszemvágásra és fényképészetre, elektromérnökségre és ablaktisztításra, baromfitenyésztésre és vegyészetre oktattak.
– Hát igen… – Babbitt szavakat keresett csodálatának méltó kifejezésére. – […] Mindig gondoltam, hogy valakinek egyszer majd lesz elég sütnivalója, és nem bízza a nevelés ügyét egy csomó könyvmolyra és az élettől távol álló teoretikusra, hanem valami komoly dolgot csinál belőle.

121. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly · távoktatás
ppeva P>!

– Ted jó fiú – szólt feleségéhez.
– Ó, igen!
– Miféle lányokat fuvaroz? Rendes lányok?
– Nem tudom. Istenem, Ted már nem mesél el nekem semmit. Nem értem, mi lelte ezt a nemzedéket. Én mindent elmondtam apámnak és anyámnak. De ezek a mai gyerekek, úgy látszik, kicsúsztak a kezünkből.
– Remélem, tisztességes lányok. Persze, Ted már nem kisfiú, és nem szeretném, ha… izé… belebonyolódna valami…
– George! Nem tudom, nem volna-e helyes, ha négyszemközt beszélnél vele és megmondanád… megmagyaráznád neki… bizonyos dolgokat! – elpirult, lesütötte a szemét.
– Hát… nem tudom… Valahogy azt gondolom, kár a fiú fejét egy csomó dologgal megzavarni. Így is elég sok huncutságot fundál ki. De azért… tudja fene. fogas kérdés. Kíváncsi vagyok, mit szól hozzá Littlefield?
– Apám persze egyetért veled. Azt mondja, hogy az a… izé… felvilágosítás… hát… szóval azt mondja, nem rendes dolog.

125. oldal

Kapcsolódó szócikkek: felvilágosítás
ppeva P>!

A Virághalmon és Zenith többi gazdag negyedében, s különösen a fiatal házasok között, sok asszonynak nem volt semmi dolga. Igaz, személyzetük csak kevés volt, de a gázkályhák, villanytűzhelyek, mosogatógépek, csempés konyhafalak oly kényelmessé tették a lakásukat, hogy házimunkájuk nemigen akadt, az élelem jelentős részét pedig sütödékből és csemegeboltokból kapták. Legtöbbjüknek legfeljebb két gyermeke volt, sokuknak csak egy vagy éppen egy sem; és hiába terjedt el a legenda, hogy a világháború tiszteletre méltóvá tette a munkát, a férjek ellenezték, hogy asszonyaik fizetés nélküli jótékonysági munkára pazarolják a drága időt, „és mindenféle dilis gondolattal tömjék meg a fejüket”, s még nagyobb nyomatékkal ellenezték, hogy pénzt keressenek, s így az a hír keljen szárnyra, hogy férjük nem tudja őket kellően eltartani. Talán napi két órát dolgoztak, azután csokoládét eszegettek, moziba mentek, bevásároltak, kettesével-hármasával jártak pletyka- és kártyapartikra, képes folyóiratokat olvasgattak, félénken gondoltak holmi szeretőkre, akik sehogy sem akartak feltűnni a láthatáron, és hatalmas mennyiségű nyughatatlanságot halmoztak fel magukban, amelytől úgy szabadultak, hogy férjüket nyaggatták. A férjek pedig visszanyaggatták feleségeiket.

173-174. oldal

ppeva P>!

– Szórul-szóra így van! És még valami: ezeket a rohadt idegeneket távol kell tartanunk Amerikától – szólt a velúrkalapos (egyébként Koplinskynak hívták). – Hála Istennek, most már korlátozzuk a bevándorlást. Ezeknek a digóknak és hankiknak* meg kell tanulniuk, hogy Amerika a fehér emberek országa, és hogy ők nem kívánatos elemek erre mifelénk. Ha majd asszimiláltuk azokat az idegeneket, akik itt vannak, és megtanítottuk őket az amerikanizmus alapelveire és rendes embereket faragtunk belőlük, akkor talán majd beengedünk egypár újabb bevándorlót.

* A Hungarian (=magyar) szó eltorzított alakja. Azok az amerikaiak, akik megvetéssel beszélnek az idegenekről, e néven emlegetik a magyar és általában a közép-európai bevándoroltakat.

205. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

John Steinbeck: Egerek és emberek
John Steinbeck: A Kék öböl
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Toni Morrison: Nagyonkék
Nathanael West: Sáskajárás / Törtszív kisasszony / Egy kerek milliócska
Thomas Pynchon: A 49-es tétel kiáltása
William Faulkner: Fiam, Absolon!
John Steinbeck: Kék öböl / Szerelem csütörtök / Égi Mező
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Alice Walker: Kedves Jóisten