A több kiadást megért, nagy sikerű könyv a fizikai fogalmak, kísérletek és elméletek eszmetörténetét ismerteti. Bemutatja a fizika fejlődését a kezdetektől napjainkig, a fejlődés szempontjából fontos új fogalmakra, kísérletekre és érvelésekre helyezve a fõ hangsúlyt. Mindenütt felhívja a figyelmet a tudományos kutatás hátterében élő filozófiai és szakmai gondolkodás fejlődésére, vagy éppen arra utal, hogy hogyan kellett a tudósoknak megvívniuk harcukat a konzervatív gondolkodással. Simonyi Károly ebben a kiadásban az utóbbi évtizedek legújabb tudományos eredményeit is feldolgozza. A fizika fejlődésének történetét, az egyes nagy jelentőségű felfedezéseket és a művelődéstörténeti „hátteret” számos érdekes ábra illusztrálja.
A fizika kultúrtörténete 26 csillagozás
Enciklopédia 3
Kedvencelte 3
Most olvassa 14
Várólistára tette 50
Kívánságlistára tette 56
Kiemelt értékelések
Ez az a könyv, amiről nem tudok mit mondani. Brutális terjedelmű, minden tekintetben, mélységes, alapos, sokszínű és – izgalmas. Ilyennek kellene lennie minden fizikakönyvnek. Mivel kultúrtörténet, nem csak tudománytörténet van benne, de kulturális vonatkozások is, így bármilyen érdeklődési kör esetén van kapcsolódási pontja az olvasónak.
Melegen ajánlom mindenkinek. Igen, neked is, bár nem ismerlek.
Spoiler: Newton volt a tettes! :D
Már a méretével (21x30x3,5) is kitűnik a többi könyv közül. De nagysága ennél többen mutatkozik. Összefoglalja a fizika fejlődését az emberi kultúra kezdeteitől a XX-ik századig. Nem csak a tudomány nagy elméit és tudományos felfedezéseit mutatja be (kisérleteit, képleteit), de párhuzamosan megismerteti az ovasóval a fizikával kapcsolatos és kronológiailag bemutatott néhány korabeli filozófikus művét, művészeti alkotását, történelmi eseményét is. Mindezt élvezetessé teszi a könyv kivitelezése – ábrák, illusztrációk, egyenletek, fényképek, festmények, margók használata; szövegben különböző betűtípusok, méretek és színek használata megkönnyíti az értelmezést.
Mindennek következtében ez a könyv négyszer annyi anyagot tartalmaz, mint egy átlagos könyv.
Különösen tetszettek a különböző művek részletei, így még teljesebb képet lehetett alkotni arról, hogy a tudományban tett felfedezések milyen fogadtatásban részesültek, hogyan tükröződtek a filozófiában, festészetben, költészetben, irodalomban.
Azok az ábrák is különösen tetszettek, ahol a különböző kor nagyjai, legyenek azok az tudomány, irodalom, zenevilág, művészet, filozófia terén, egyszerre voltak feltüntetve – így egy ránézésre lehetett látni kik éltek ugyanabban a korban.
Számomra ez a könyv egyszerre volt olyan, mint egy illusztációkkal és példákkal teli tankönyv, fizikatörténeti olvasókönyv, foglalkoztató fúzet, enciklopédia, információ gazdasága és tartalma miatt egy olyan könyv, melyet a könyvtárból ki se lehet hozni, csak átlapozni szabad. Művelődéstörténet legszebb példája. Olyan volt ezt a könyvet olvasni, mint gyerekként belemerülni a játékba.
Az a tudáshalmaz, amit az emberiség már évezredek óta összegyűjtött, ezt a (nem csak) tudománytörténetet elénk tárja a szerző, amiért én őt is a nagyok közé sorolom – a tudása és annak széles körökben az ismeretterjesztése miatt.
Ez a könyv a tudás kincsestára!
Nem tudtam végigolvasni, mindenféle időbeli körülmény miatt, de még így is szerelmes lettem. Pedig amúgy rühelltem a fizikát. A művészettörténetet meg unalmasnak tartom. De így együtt a kettő… páratlan.
Kötelező elem a polcon.
Népszerű idézetek
Az első írásos feljegyzések mítoszaiból inkább csak azt olvashatjuk ki, hogy az emberiség a tudást ősidők óta igen nagy kincsnek tartotta, és ezért mindenütt isteni eredetű volt. A tudás megbecsülését nemcsak az isteni eredet mutatta, hanem az is, hogy a mítoszok szerint az istenek mindenütt féltékenyen őrizték ezt a kincset, és vagy az isten lázadt fel, hogy az embert hozzájuttassa, vagy az ember maga, hogy hozzájusson ehhez a kincshez.
32. oldal
Ptolemaiosz térképe körülbelül 8000 adatot tartalmaz pontos helymegjelöléssel.
85. oldal
A rómaiak a geometria fejlődéséhez semmivel sem járultak hozzá, a fizikában is elsősorban mint átvevők és közvetítők játszottak szerepet. Büszkék voltak arra, hogy gyakorlati emberek: fizikai, mérnőki ismereteiket kevésbé a játékszerek vagy szórakoztató szerkezetek létrehozására használták, inkább különböző közművek létesítésére. A „tudomány a társadalom szolgálatában” jelszó megvalósításának első csíráit náluk találjuk. Elsősorban kiterjedt vízvezeték-hálozatuk érdemli ki csodálatunkat mind szociális, mind műszaki, sőt igen sokszor művészi vonatkozásban is.
87. oldal
A test és a lélek mint két független szubsztancia szétválasztása tette lehetővé azt, hogy a descartes-i gondolatokat a legkülönbözőbb irányba fejlesszék tovább. Ilyen értelemben Descartes valóban minden modern filozófiai irányzat kiindulópontjának tekinthető.
247. oldal
A XVII. században a fizika filozófiával élt összefonódva, a XVIII. század az Enciklopédia nyomán már a „mesterségeket”, tehát a technikát is tisztelte, a XIX. században a fizika és a technika kapcsolata vált egyre szorosabbá, igykezvén teljesen elszabadulni a filozófiától…
a XVIII. század átmenet a XVII. század statikus és a XIX. század dinamikus, a mozgást, változást, mégpedig az előrehaladást, az evolúciót hangsúlyozó szemlélete között.
265. oldal
(Egy, a tradicionális kultúra szemszögéből nézve igen művelt társaságban feltettem a kérdést,) hogy közülük ki tudná elmondani a termodinamika második tételét. A kérdés fogadtatása hűvös volt, és a válasz teljesen negatív. Pedig én valami olyasmit kérdeztem tőlük, ami tudományos vonalon annak a kérdésnek megfelelője: Olvasta ön Shakespeare valamelyik munkáját?
Ma már azt hiszem, hogy ha még egyszerűbb kérdést tettem volna fel, például azt: „Mit ért ön tömeg vagy gyorsulás alatt?”, amely annak a kérdésnek tudományos megfelelője: „Tud-e ön olvasni?” – ezen művelt embereknek legfeljebb egytizede érezte volna, hogy közös nyelven beszélünk. És miközben a modern fizika hatalmas épülete felépül, a nyugati világ legképzettebb főinek többsége éppoly kevéssé érti, mint akár kőkorszakbeli elődei.
(ebből a könyvből származik ugyan, de ez egy idézet ott is: SNOW: The two cultures and a second look, pp. 11–60.)
bevezetés
Szívesen beszélünk a tudományos ismeretek soha nem észlelt sebességű felduzzadásáról, a „gyorsuló időről” és aggódva gondolunk arra, hogyan birkóznak meg diákjaink, pedagógusaink a növekvő tudáshalmazzal. Ezt az érzést a látványos technikai sikerek keltik. Fizikai világunk belső struktúráját kifejező alapösszefüggések felismerése más fejlődési ütemet követ. Vannak, akik úgy vélik – köztük a jelen könyv írója is – hogy az utolsó évtizedekben ezen területen elért eredmények nem állják ki az összehasonlítást a XX. század első, vagy akár a XVII. század utolsó évtizedeinek forradalmi, valóban szédítő iramban jelentkező meglátásaival.
14. oldal, 0.1 A fizikatörténet kapcsolata mai életünkkel (Gondolat Kiadó, 1981)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bernard le Bovier de Fontenelle: Beszélgetések a világok sokaságáról ·
Összehasonlítás - Arthur Koestler: Alvajárók 96% ·
Összehasonlítás - Esko Valtaoja: Mindentudó kézikönyv 91% ·
Összehasonlítás - Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban ·
Összehasonlítás - Benedek István: A tudás útja 90% ·
Összehasonlítás - Tölgyessy György: Az atomkorszak detektívjei ·
Összehasonlítás - Katona Zoltán: Elemi részek ·
Összehasonlítás - Sain Márton: Nincs királyi út! ·
Összehasonlítás - Mitchell Wilson: Az energia ·
Összehasonlítás - Marx György: A marslakók érkezése 87% ·
Összehasonlítás