A ​Mandulaszedő 21 csillagozás

Simonetta Agnello Hornby: A Mandulaszedő

Roccacolomba, ​Szicília, 1963. szeptember 23. Meghal egy titokzatos nő, a Mandulaszedő. Mindenki róla beszél, gonoszságáról és jóságáról, zsarnoki természetéről és nagylelkűségéről, szépségéről és csúnyaságáról. Szolgáló volt az Alfallipe családnál, mégis arról regélnek, hatalmas vagyont hagyott hátra. Vajon kié lesz? Végrendelet nincs, örökség van, csakhogy különös feltételekkel juthatnak hozzá az Alfallipe család fiatal tagjai.

A történet szálait oly tökéletesen fonják egy titok köré, majd fejtik föl, amire csupán egy jogászi agy képes – s valóban: a szerző híres ügyvéd, szicíliai születésű angol feleség. Élete első műve A Mandulaszedő, melyet – nem tévedés – a British Airwaysnek ajánl, mert a regény ötletét a légitársaság 2000. december 2-i Palermo-London járata késésének köszönheti. A krimi elemei működtetik A párducot idéző regényt: a huszadik századi Tomasi di Lampedusa a szicíliai arisztokráciát búcsúztatja el mindörökre, a huszonegyedik századi Agnello Hornbynak… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Helikon, Budapest, 2005
246 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632089111 · Fordította: Székely Éva

Enciklopédia 6

Helyszínek népszerűség szerint

Szicília


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Francesca>!
Simonetta Agnello Hornby: A Mandulaszedő

Adtam rá 4 csillagot, aztán másnap reggel kedvem lett volna 3,5-re módosítani. De végül nem tettem, csak újra megjegyeztem magamban, h mennyire nem szeretek csillagozni, mert semmi kedvem objektív lenni egy-egy olvasás végén, mikor az élmény annyira szubjektív.
A könyvet először jó 15 éve olvastam, közvetlenül akkor, amikor megjelent: emlékszem arra az őszi napra, amikor megláttam a könyvesboltban. A szerző keresztnevére figyeltem fel először off, plusz előtte néhány héttel jártam először Szíciliában, ami a szívem csücske lett, és a mai napig az. Ezzel a rózsaszín szemüveggel kezdtem olvasni a könyvet, és emlékszem, nagyon tetszett.
Most újraolvasva élveztem, de nem jártam a fellegekben tőle. Jó volt olvasni, szerettem a struktúráját, mert szerintem jól visszaadja a szicíliai hangulatot (de elismerem, hogy nehéz követni a rengeteg nevet). Jó olvasmányélmény volt, beszippantott a rejtély, de másnap, amikor már volt távolság köztem és a könyv között, túl hihetetlennek láttam a történetet, nem hittem el az írónőnek. Emiatt lett volna kedvem egy fél csillagot levonni, de az olvasmányélmény miatt végül maradt a 4 csillag.

ppeva P>!
Simonetta Agnello Hornby: A Mandulaszedő

Nekem tetszett. Nem volt se túl izgalmas, se túl mély, de érdekes volt a szicíliai kisváros világa. Érdekes az írónő helyzete is, hiszen ő egyszerre kívülről és belülről tudja szemlélni azt a világot.
Ugye, milyen furcsa összerakni egy ember életét csupán pletykákból, látszatokból, hallomásokból? Ott egy kisváros, mindenki mindent tud mindenkiről, mindent látnak, hallanak, kilesnek, kitárgyalnak, összeraknak, szétszednek, másról se esik szó borbélynál, halottas házban, családban, barátok közt, pap és orvos közt (tisztára olyan volt, mint Zolánál! :) a lélek és a test szerelői a maguk cinkos kis összekacsintásában, ahogy fél szavakból értik egymást), nők között ruhapróbán, férfiak között kávéházban és Társaskörben – mégse tud senki semmi lényegeset és igazat. Csak rakosgatják egymás mellé a kirakós darabkákat, akár odavalók, akár nem. Így keveredik igaz és hamis, féligazság és félhazugság, dicséret és átok, fekete és fehér.
Az aztán megdöbbentő, hogy a maffia egyrészt véres kezű, másrészt fehér lelkű. Mert ölni, bántani csakis kizárólag bosszúból vagy céllal lehet. Mert mi lesz már így a tisztességgel. Hogy mik vannak. Mintha egy bérgyilkos egy bizonyos fajta pisztolyt nem lenne hajlandó használni, mert az fúúúúúj!
Jó, értem én, pláne nem akarok szpoilerezni, de nekem a maffia és a tiszteletre méltó szavak nem azonos mondatban jutnának eszembe.
(Azért a Mandulaszedő hatalma a család felett kicsit nehezen volt elképzelhető, de hát ez csak egy regény.)

Belle_Maundrell>!
Simonetta Agnello Hornby: A Mandulaszedő

A cím alapján valamiért valami sokkal bűbájosabbra és varázslatosabbra számítottam, de nem volt rossz. Az első felét kicsit untam, valahogy addig nem állt össze az egész, a sok pletykálkodás is bosszantott már, de a végére szépen összekapta magát.
Érdekes volt a ’60-as évekbeli szicíliai kisváros ábrázolása, a sznob család és az egyszer, dolgozó emberek ellentéte. És persze esküdni mertem volna, hogy a maffia is fel fog bukkanni valamilyen formában, már csak a helyszín miatt is. Anyu jóvoltából egészen perfect vagyok maffiából, mert megnézette velem a Polipot. Nagyon érdekesen mutatta be őket az írónő, hogy van valami saját erkölcsi kódexük, és hiába gyilkolásznak meg minden, azért meg kell maradni tiszteletre méltónak. spoiler Fura ezt mondani, de én egészen bírtam a maffiafőnököt spoiler, nekem nagyon tetszett, ahogy „ápolta a Mandulaszedő emlékét”, és törődött vele. Olyan szimpatikus gonosz volt, vagy nem is tudom.
Az Alfallipe család viszont rettenetes, utáltam őket. Annyira tudtam, hogy jól megszívják majd a vázákkal.
Egyszer olvasósnak nem volt rossz, emlékeim szerint úgysem olvastam még olasz maffiás könyvet. Érdekes volt megszemlélni, hogy az írónő egyfajta „kívülálló bennfentesként” hogyan ábrázolja Szicíliát, de semmi eget rengető. Picit kiszámítható is, nyilvánvaló volt, hogy a Mandulaszedő nem az a hideg némber, akinek a testvérek látták, de azért a befejezés tetszett. Ettől függetlenül inkább felejthető, de azért nem bánom, hogy elolvastam.

Tigrincs P>!
Simonetta Agnello Hornby: A Mandulaszedő

Szícilia, 1960as évek, urak és szolgálók, titok és némi maffia. Az írónő egy légitársaságnak ajánlotta a könyvet, mivel késett a gép, melyre várt, és közben jött számára a könyv ötlete. Nehéz volt meghozni a saját olvasói „ítéletemet”, mert az író nem adott támpontot, nem befolyásolt, csak a szereplői beszéltek, akiknek pedig homlokegyenest más véleménye volt a főhősről…

Adrienn57 P>!
Simonetta Agnello Hornby: A Mandulaszedő

Mást vártam, de nem nagyon tudom mit! Kerestem is olvasás közben, hogy hol jön már a titok, ami valóban felforgatja a kisvárost és ezáltal majd engem is felcsigáz?
Nem fogott meg semmi jóformán. Pletykák, családok tagjainak egymáshoz való viszonya, ami megjegyzem, semmi különleges, és a szolgáló körüli titok , ami szintén nem egy „körömrágós”.
Elolvastam, mert …nem tudom miért, de nem érte meg az időt, amit ráfordítottam!

hársvirág>!
Simonetta Agnello Hornby: A Mandulaszedő

Becsületemre legyen mondva: elolvastam. De csak azért, mert kellően rövid. Körülbelül a feléig csak idegesítettem magam rajta, ahogy a haláleset miatt egyre újabb és újabb pletykás szereplők bukkantak fel a könyv lapjain…el is határoztam, hogy megszámolom, hány ember véleményét tudjuk meg az elhunytról, de végül sajnáltam az erre fordítandó időt…
Két dolog biztos: a regényben szereplő városka nagyon pletykás emberekből áll (ez egy), és nem sikerült rájönnöm, mi az igazi mondanivalója a könyvnek, ha van ilyen egyáltalán (ez kettő).
Azt hiszem, hogy bár rövid volt, nem érte meg a rászánt időt. Biztos vagyok benne, hogy egykettőre a feledés homályába vész.


Népszerű idézetek

Belle_Maundrell>!

Fogott egy könyvet, s az olvasásban vigaszra lelt.

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás · vigasz
Belle_Maundrell>!

[…] kinyitottam előtte egy világot, a könyvek világát.

105. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Belle_Maundrell>!

– Értem. Meg akarja változtatni a világot – mondta, s ezzel fejezte be: – Jól teszi.

193. oldal

Belle_Maundrell>!

[…] ügyesen gyakorolták a szicíliaiak született képességét: érzelmeik és gondolataik elrejtését.

241. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szicília
Belle_Maundrell>!

– […] igaz a mondás, hogy a szerelem nincs korhoz kötve.

243. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
Belle_Maundrell>!

– […] bizonyos dolgokat nem lehet megbocsátani.

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: megbocsátás

Hasonló könyvek címkék alapján

J. R. Ward: Az ördög martaléka
Lucinda Riley: Viharnővér
Chris Whitaker: Ahol az égbolt véget ér
Borsa Brown: Sapho
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Sally Hepworth: A férjem anyja
Kathryn Taylor: Vadvirágos nyarak
Nora Roberts: Személyazonosság
Davide Enia: Úgy a földön is
Kerri Maniscalco: Kingdom of the Wicked – Gonoszok királysága