Ami ​személyes, és ami szent 12 csillagozás

Válogatott írások
Simone Weil: Ami személyes, és ami szent Simone Weil: Ami személyes, és ami szent

Simone ​Weil (1909-1943) nevét halála után ismerte meg a világ. Ekkor kerültek napvilágra naplói, cikkei, tanulmányai, melyek kiadását közvetlen ismerősein kívül Albert Camus szorgalmazta. Nem sokkal a második világháború után a Nobel-díjas író mondta ki: „Nem tudok elképzelni szellemi újjászületést Európa számára azok nélkül a követelmények nélkül, melyeket Simone Weil meghatározott.”
Arról a küzdelemről, mely a megvilágosodásért, a hitért folyik minden emberben, Simone Weilnek éppúgy volt mondanivalója, mint a társadalmi bajok okairól és orvoslásáról. A lelkiismereti szabadság, az erkölcsi tisztaság és a föltétlen istenszeretet vágya mindvégig áthatotta gondolkodását, egyéni és társadalmi vetületeiben egyaránt. Egyetemes hatását ennek köszönheti. Fakó stílusán átizzó szenvedélyével költői erejűvé tette műveit, s olyan szellemeket hódított meg velük, mint François Mauriac, Julien Green, Thomas Stearns Eliot, Czeszlaw Milosz, vagy nálunk Németh László és Pilinszky János.
(tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Máltai könyvek Magyar Máltai Szeretetszolgálat

>!
390 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789638735867 · Fordította: Jelenits István, Pilinszky János, Reisinger János, Szedő Dénes, Bárdos László
>!
Vigilia, Budapest, 1998
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 963796441X · Fordította: Pilinszky János, Reisinger János, Szedő Dénes
>!
Vigilia, Budapest, 1983
388 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630226928 · Fordította: Pilinszky János, Szedő Dénes

Enciklopédia 5


Kedvencelte 9

Most olvassa 6

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 45


Kiemelt értékelések

n P>!
Simone Weil: Ami személyes, és ami szent

Egészen más Simone Weil gondolatait, könyveit tudni és egészen más, évekkel később (meg)érteni. Egészen más tananyagként vizsgákon visszamondani, mint most, elmélyülten, időt szánva rá, olvasni. Mert én így jártam. Évekkel ezelőtt, éppen attól a tanártól hallgattam előadásokat ( teológián) Weilről, aki a kötetben is az egyik fordító. Reisinger János nevét ugyanúgy nem lehet említésen kívül hagyni, mint Pilinszky nevét. Sőt, Pilinszky átszellemült Weil-izmusa olyannyira megragadó, hogy szinte irigyli az ember azt a mélységértést, amit a költő megismert, magába engedett, egy nagyon rövid, de annál példaértékűbb élettől megtanult. Pár napja, egy utazás során próbáltam Simone Weilről beszélni, elmondani ki volt ő, mit gondolt, mire jutott a hitben való járásban, hogyan élt és hogyan halt. Csak a lelkesedésem volt érezhető, ezért elővettem a könyvet és felolvastam, lapoztam, ismét olvastam és ismét lapoztam. Aztán azt mondtam, hogy ez így nem megy, a mondatok kiragadása csak részben érvényes. Mindenki életének van eleje és vége. Nem a közte eltelt idő hossza vagy rövidsége a mérvadó, hanem annak tartalma. Ez nem vigasz a korai elvesztésekre, nem hamis megmagyarázása a miértnek, hanem megismerése egy életnek. Simone Weil francia írónő, aktivista, filozófus és mondják, misztikus is volt. Ez az utóbbi jelző ne ijesszen el senkit attól, hogy megismerjen egy olyan embert, aki keresztségét nem egy pap által kapta, hanem egy barátnője által vette fel. Igen, ő talán különc volt, talán nem állt be a sorba, talán éppen azok miatt lehet érthetetlen vagy ellenszenves, amit másképpen gondolt és tett, mint hitben élő társai, de akár (meg)értjük őt, akár nem, emlékezni fogunk rá. Életrajzi filmjében egy szerzetes felteszi a kérdést, hogy teljes életet élte-e Weil? A válasz igen, és mások életét is teljesebbé tette. A mondatai személyesek, a hitbelisége szent.

2 hozzászólás
VargaÍriszDóra I>!
Simone Weil: Ami személyes, és ami szent

Ismét szóra bírom az egyik könyvemet. @Annamarie egy hozzászólásában valami személyesről, felejthetetlenről (nem) írt. Tudtam, miről, és még inkább tudtam, miről nem. Mert ami személyes, és ami szent, az mindig rejtve marad. Muszáj volt hát a kincsesbányából előbányászni azt a piros vigiliás kötetet, ami mindig ugyanott, a könyvespolc szélső oszlopa közepe táján horgonyoz a Hamvasok mellett, férjem filozófia szekciójában, pedig lehet, hogy Pilinszky verseskötetei között kérne inkább helyet.
A 17. oldalon tudatja az ovális, lila pecsétnyomat, hogy a könyv a Sylvester Könyvtár (Sárvár) tulajdona, mi csak holtig tartó haszonélvezői vagyunk. Megvallom, nem áll szándékomban visszaszármaztatni. Nem próbálom azt állítani, hogy leselejtezés útján jutott hozzám. Simone Weilt nem szokás leselejtezni. Legalábbis remélem. Két évig jártam Sárvárra dolgozni, ’89-’91 között, valószínűleg akkortájt olvashattam.
Ahogy felütöttem a könyvet, hogy jelölést keressek benne, idézni, felidézni harminc éve fontosnak ítélt gondolatokat, hogy gyarapítsam a szöveges értékelések számát – egyetlent találtam csupán @n-től, ő is utólagosan írta, ahogyan most én próbálom –, megörültem, hogy találtam ceruzás aláhúzásokat. De nem csak ezeket. Préselt virágokat is! Arra gondoltam, jelöljék ki értékelésem macskaköveit a préselt ibolyák, margaréta, árvácska.
A 28., 29. oldal között egy aprófejű, hosszú szárú, színefakult ibolya tekergőzik, tengelyes tükrözéssel idősbarna lenyomatot hagyva mindkét oldalon s az aláhúzott mondaton: „A világ szépségének szeretete – a trubadúrok és Assisi Szent Ferenc óta – teljesen kiveszett az európai kereszténységből.”
A 46., 47. oldal között ugyanolyan kis jellegtelen, de még a következő két oldalon is nyomot ejtő ibolya tekereg, ezt a bekezdést citálni ide: „A borzalom szeretetté alakulásának egyetlen akadálya az önszeretet; ez teszi gyötrelmessé a folyamatot, melynek során az ember tisztátalanságát a tisztasághoz közelíti. Csak akkor győzedelmeskedhetünk ezen, ha bizonyos közönnyel viseltetünk önnön tisztátalanságunkkal szemben, ha készen állunk a boldogságra önmagunkba zárkózás nélkül, azzal a gondolattal, hogy létezik valami tiszta.”
A 60., 61. oldal között szimmetrikus lenyomatot hagyva egy porzójalapított margaréta néz szemközt velem, kiszámolnám a szirmokon, szeret-nemszeret, csak úgy személytelenül, de néhány szirom összefonódik, így bojkottálva a jövendő-, helyesebben mulandómondást. Egyébként a virágszár a margarétatányérral stílszerűen szívet formál. Na de nézzük csak, mit idéz!: „A világ szépségében a nyers szükségszerűség alakul át a szeretet tárgyává. Semmi se szebb, mint a nehézkedés a tenger hullámainak szökevény ráncaiban vagy a hegyek már-már örök redőiben. A tenger szépsége nem csökken szemünkben attól, hogy tudjuk, olykor hajók süllyednek el. Ellenkezőleg, ettől a tenger csak még szebb. Ha megváltoztatná hullámai útját, hogy megkíméljen egy-egy hajót, választással és ítélőerővel felruházott lény volna, s nem ez a minden külső hatásnak tökéletesen engedelmes folyadék. Pedig épp ez a tökéletes engedelmesség, ez a szépsége. […] Az ember mint értelmes lény számára egyetlen szabad választás lehetséges: vágyakozni az engedelmességre, vagy nem vágyakozni rá.”
A 288., 289. oldal között pedig egy balra néző sárga árvácska lapul. (Úgy látszik, a sárga szín jobban megtartja pigmentjét, mint a lila.) Itt nincs ceruzázás, idézem hát, amit az árvácska nyomata jelöl ki: „Egy nevelési módszer csak akkor vezet célhoz, ha az emberi tökéletesség igénye ösztönzi. Ha egy nép tanításáról van szó, akkor ehhez az illető civilizáció tanítási elveit kell követnünk. De nem a múltban kell azt keresnünk, mely csupán tökéletlenségek tárháza. Még kevésbé jövőbeli álmainkban, mert ezek szükség szerint éppoly középszerűek, mint mi magunk, s ezért mélyen alatta járnak a múltnak is. A nevelésre szolgáló inspirációkat és módszereket azok között az igazságok között kell keresnünk, melyek örökre bele vannak írva a dolgok természetébe.”
Ennyi idő távlatából csak annyit tehetek, hogy ajánlom olvasásra Simone Weil kötetét, talán segít valamelyest eligazodni az igazságok között, melyek örökre bele vannak írva a dolgok természetébe.

>!
Vigilia, Budapest, 1983
388 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630226928 · Fordította: Pilinszky János, Szedő Dénes
5 hozzászólás
kucséber>!
Simone Weil: Ami személyes, és ami szent

Simone Weilről

"…De fiatal gyermeklány rövidesen megismeri a személyes szenvedést is, élete végig tartó heves fejgörcsök formájában. Tizennégy esztendős amikor mélységes csalódással eszmél rá önmaga szellemi kisebbrendűségére zseniális matematikus bátyjának árnyékában. Feleletül elhanyagolja külsejét s fölfedezi, hogy
„bárki ember, ha értelme mégoly hitvány is, de az igazság egyetlen és lankadatlan vágya hajtja, biztosan elérhet a lángelmék számára fönntartott birodalomba”.

(Pilinszky János)

.


Népszerű idézetek

akire>!

Amikor lényünk legmélyéig szükségünk lenne egy neszre, ami valamit mondana, amikor válaszért kiáltunk, és az nem adatik meg nekünk, ekkor érintjük Isten csendjét.

Képzeletünk rendszerint szavakat szór a zajokba, valamint játszadozva alakzatokat látunk a füstben. Mikor azonban túlságosan kimerültek vagyunk, mikor nincs több bátorságunk játszani, akkor igazi szavakra van szükségünk. A kiáltás bensőnket feltépi. Nem kapunk semmit, csak a csendet.

Némelyek, miután ide jutottak, bolond módjára önmagukban beszélnek. Tegyenek ezután bármit, irgalmat kell érezni irántuk. Mások, kevesen, egész szívüket átadják a csendnek.

Ez a világ bezárt kapu. Ez a gát. És ez az átjáró.

A szeretet nem vigasz – a szeretet fény.

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
Ninácska P>!

Isten minden világosság forrása: más szóval ez annyit jelent, hogy mindenfajta figyelem a vallásos figyelem alacsonyabb rendű formája. Egyedül Istenre gondolhatunk teljes figyelemmel. És megfordítva: figyelmünk teljességével lehet csak Istenre gondolnunk. Aki képtelen az ilyen figyelemre, valójában nem Istenre gondol, mégha Istennek nevezi is azt, akire gondol. Ha viszont valamikor számot vet azzal, hogy nem Istenre gondolt, és igazán rá szeretne gondolni, a kegyelem segítségére lesz, hogy mennél nagyobb figyelme legyen, és, hogy akire gondol, megegyezzék Istennel.

27. oldal

Szelén>!

A görögök nem ismerték a jog fogalmát. Még szavuk sem volt rá. Beérték az igazság nevével.

77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: igazság · jog
Szelén>!

[…] többnek képzeljük magunkat Istennél, mert ő „csak” szeretni tud, mi gyűlölni is.

20. oldal

Ninácska P>!

Isten akarata. Hogy ismerjem meg? Ha csendet teremtünk magunkban, ha elhallgattatjuk minden vágyakozásunkat, minden önkényes vélekedésünket, és szeretettel, egész lelkünkből, szavak nélkül arra gondolunk: „Legyen meg a te akaratod”, akkor az, amit tétovázás nélkül megtenni valónak ítélünk, Isten akarata. Akkor is az, ha valamilyen szempontból tévedés volna is. Mert ha kenyeret kérünk tőle, nem nyújt helyette köveket.

318

Szelén>!

A gyilkosság bosszú azért, hogy halandók vagyunk.

225. oldal

Ninácska P>!

Csak eszköznek kell lennünk abban, hogy az ugar termőföld legyen, a kérdésre megszülessen a megoldás, a fehér lapon a vers, és az éhező koldusból jóllakott koldus legyen.

317

Szelén>!

A munkát lealacsonyítani ezért éppúgy szentségtörés, ahogy szentségtörés lábbal tiporni az szentostyát.

74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szentostya
Ninácska P>!

Ha Isten igaz barátai – mint amilyen érzésem szerint Eckhart mester volt – olyan szavakat hangoztatnak, amiket titokban hallottak, a csönd közegében, a misztikus egyesülés alatt, és ezek ellenkeznek az egyház tanításaival, ez pusztán azért van, mert a köztér beszéde és a menyegzős szobáé nem azonos.
Mindenki tudja, hogy csak két-három ember társalgása igazán bensőséges. Ha öten vagy hatan vannak együtt, a közösség nyelve kezd dominálni. Ezért, ha az egyházra alkalmaznánk a „Bárhol, ahol ketten vagy hárman összegyűltök a nevemben, köztetek leszek” szavait, értelmetlenséget követnénk el. Krisztus nem kétszázat, vagy tízet, vagy ötvenet mondott. Kettőről vagy háromról szólt. Pontosan azt mondta, hogy harmadikként jelen van a keresztény barátság intimitásában, a négyszemközti meghittségben.

250-251.

Kapcsolódó szócikkek: Eckhart mester
Ninácska P>!

Mikor Krisztus azt mondta tanítványainak: „Szeressétek egymást”, nem a ragaszkodást írta elő nekik. Mivel valóban volt közöttük kapcsolat gondolkodásuk egyezősége, közös életük, szokásuk folytán, azt parancsolta meg nekik, hogy kapcsolataikat alakítsák át barátsággá, nehogy tisztátalan ragaszkodásba vagy gyűlöletbe engedjék magukat hajszolni.
Mivel Krisztus kevéssel halála előtt fűzte ezeket a szavakat új parancsként a felebarát szeretetének és Isten szeretetének parancsaihoz, azt is gondolhatnánk, hogy a tiszta barátság, a felebarát szeretetéhez hasonlóan, valami szentséghez foghatót rejt magában.
Krisztus talán jelezni is akarta ezt a keresztény barátságról, mikor így szólt:"Ahol ketten vagy hárman összegyűltök az én nevemben, köztetek leszek." A tiszta barátság mása az eredendő és tökéletes barátságnak, mely a Háromságé, s ez maga a lényege az Istennek. Lehetetlen, hogy két emberi lény egy legyen és óva ügyeljen mégis a kettejüket elválasztó távolságra, ha Isten nincs jelen mindegyikőjükben. A párhuzamosok találkozási pontja a végtelen.

216-217. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Henri Bergson: Az erkölcs és a vallás két forrása
Őszentsége, a XIV. Dalai Láma – Desmond Tutu – Douglas Carlton Abrams: Az öröm könyve
Weöres Sándor: A teljesség felé
Éloi Leclerc: Egy szegény ember bölcsessége
Blaise Pascal: Gondolatok
Anthony De Mello: A csend szava
Etienne Dahler: Teremtés; A pátriárkák
Anthony De Mello: Szárnyalás
Szalézi Szent Ferenc: Filótea
Hanna J. Nagy – Goran Episcopus (szerk.): Véletlen