Delfti ​kék 84% 67 csillagozás

A szemet gyönyörködtető borító egy hasonlóan megragadó történetet takar.
Egy németalföldi nő küzdelmes éveit ismerhetjük meg az 1600-as évek derekán, családi drámákkal, szerelemmel, gyilkossággal, pestisjárvánnyal, ármánykodással fűszerezve. Mindeközben bepillantást kapunk a korabeli holland városok életébe, a nyüzsgő piacok és fogadók hangulatába, a delfti kerámiaipar megszületésébe, és még néhány történelmi személy és festő alakja is megelevenedik.
Érdekes a stílus, egyszerű, távolságtartó, kimondottan olvasmányos. Kevés szóval is közel hozza a kort és a benne mozgó szereplőket az olvasóhoz.

A híres kék kerámiát a 17. században fejlesztették ki a kínai porcelán pótlására, ahonnan a polgárháború kitörése miatt nem tud Európába eljutni az áru. Németalföld több városában is gyártották, de nevét Delftről kapta. Simone van der Vlugt könyvének ez ad történelmi hátteret fiktív és valós személyek megelevenítésével. Catrijn parasztcsaládban született, de jó érzéke volt a festéshez. Bűnös tette miatt szülőfaluját hátrahagyva Delftben köt ki kerámia festőként. Megbabonázzák a keleti motívumok: sárkányok, pávák, virágok, angyalok, díszfák, fehér fajanszon a kék kínai figurák. A kerámia üzem egyre több rendelést kap. Majd felüti fejét a pestisjárvány. Catrijn nagy utat jár be, megküzd a fennmaradásért, a boldogságáért. A holland írónő mindezt könnyen követhető, olvasmányos formában tárja elénk.

Magam is meglepődtem, milyen jól sikerült könyv került a kezembe! A Delfti kék, ahogy a címe is mutatja, Hollandia aranykorának idején játszódik.

Főszereplőnk az erős, elszánt és tettre kész Catrijn, aki iszákos férje halála után kezd új életet, először Amszterdamba, majd Delftbe kerül. Talán az is teszi, hogy ennyire magával ragadott a történet, hogy jó pár várost magam is meglátogattam néhány évvel ezelőtt, így kimondottan megdobbant a szívem az ismerős nevek láttán. Egyre-másra történnek az események, ám Catrijnak sehol sincs igazán maradása. Miközben a múlt árnyai elől menekül, rátalál az igaz szerelem, és végre igazán a tehetségével keresheti a kenyerét, amikor is keramikus festőként munkába áll.

A festésről és a kerámiák elkészítésének módjáról nagyon szerettem olvasni: a távol-keleti minták elképesztő mértékben lendítették fel a kis fajansz műhelyek forgalmát. Az a tény pedig, hogy a német-alföldi festők krémje is tiszteletét tette a regényben, egészen fellelkesített. Johannes Vermeer és Rembrandt van Rijn említése külön megmelengette a lelkemet. :)

Még ha olykor kibontatlannak is tűnt egy-egy apróbb, melléktörténeti szál, képtelen vagyok emiatt lepontozni. Egyszerűen jólesett ebben a korszakban barangolni, és a magam részéről odavagyok ezért a témáért. Szívesen olvasnék a jövőben mást is az írónőtől!

Egy szálon futó, E/1-ben, jelen időben elmesélt kb. egy-másfél év a főszereplő, Catrijn életéből: onnantól kezdve, hogy mindent felszámolt maga mögött és új életet kezdett. Annyi minden történt vele ezidő alatt, ami másnak egy életre is sok lenne. És valahogy mégsem jött át ennek az újrakezdésnek az izgalma, öröme, dinamikája, a bizonytalanságok, a megélt fájdalmak, veszteségek. Szerintem ez egy szárazon, felszínesen, érzelemmentesen, vázlatosan megírt regény. Bár a főszereplő mesél, mégis olyan érzésem volt végig, mintha valaki másról szólna a története. Nincsenek mélységek és magasságok, csak események egymás után szépen sorban. Pedig nagyon gazdag érzelmi palettával, jól kidolgozott szereplőkkel, izgalmasan is meg lehetett volna írni ezt a regényt. off
Számomra időbeli ellentmondások is voltak bőven, leginkább abban, amilyennek Catrijnt megismertük. Gondolkodásában, cselekedeteiben mintha egy XX-XXI. sz-i nő csöppent volna a XVII. sz-i Hollandiába. Tulajdonképpen nem is ez a baj, csak furcsa, hogy pl. nem akadályozták, ítélték el férfiak vagy más, kevésbé modern nők? Teljesen természetes volt, hogy egy nő egyedül, kísérő nélkül utazzon A-ból B-be? Egyedül szálljon meg valahol? Vagy olyan fesztelenül, szinte már baráti stílusban beszélgessen férfiakkal, ahogy az itt megjelenik? Csak éppen tud írni, olvasni, de egy világtérképen fel tudja mérni, hogy Hollandia milyen messze van Fokföldtől? Egyáltalán: teljesen természetes volt, hogy egy világtérkép lóg a falon egy, eleinte „tizenkettő egy tucat” porcelánkészítő műhelyben? (Ok, tudom, hogy abban az időben Amszterdam volt a térképészet központja, de akkor is furcsállom). És még sorolhatnám.
Az tetszett, hogy Rembrandt és Jan Vermeer is megjelent az epizódszereplők között, bár elég érdekes lett volna, ha nem így történik, holott Catrijn szeret és tud is festeni.

Különösebb elvárások nélkül kezdtem ebbe a könyvbe és összességében kellemes meglepetést okozott.
A főszereplő Catrijn kalandos életén keresztül érdekes képet kapunk a XVII. századi Hollandiáról, a falusi emberek életéről, a jelentősebb városok mindennapjairól, a társadalomról és a holland művészettörténet egy rendkívül izgalmas korszakáról. A könyvben megelevenedik Rembrandt, Vermeer, sőt, a Donna Tartt: Aranypinty című regényének címadó képét megfestő, titokzatos Carol Fabritius is.
A festőkön túl a híres delfti porcelán és porcelán manufaktúrák kialakulásának történetéből is ízelítőt kapunk, illetve megismerhetjük a delfti lőszerraktár és a nagy pestisjárvány történetét is.
A könyv jó és könnyed stílusban mutatja be a korszak történelmi eseményeit, úgy, hogy felkelti az olvasó érdeklődését és arra ösztönzi, hogy alaposabban nézzen utána ezeknek.
A történet fordulatos, izgalmas és a krimi szál is jó benne.
Nekem Catrijn kicsit gyakran esett szerelembe, de a történet vegülis így volt kerek.
Könnyű, de mégis tartalmas olvasás volt, szerettem.

A borítója szerelem volt első látásra, az biztos. Persze ez a kisebbik tényező. Viszont a történet is nagyon tetszett, a hibái ellenére.
Előbb, ami annyira nem tetszett:
– néhány szereplő jelleme kevésbé volt kidolgozott, mint vártam volna, legalábbis a történetben való fontosságuk szempontjából,
– némely történeti szál kicsit összecsapott volt nekem, nem lett volna baj, ha kimaradnak (pl. spoiler, vagy több leírás jut nekik (pl. spoiler,
– spoiler
Minden más, ami tetszett:
– persze lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, mert annyira szeretem Hollandiát, de már a sok ismerős hely leírásával megvett engem az írónő magának,
– egy csomó érdekes történelmi tényt megtudtam, és ez még közelebb vitt az ország szeretetéhez, jobban kezdett érdekelni a holland festészet és történelem világa is,
– a legtöbb szereplőt (kivéve a nem jókat) kedveltem, a kedvencem természetesen Evert volt,
– olvasmányos volt, egyedi stílusú, szép párbeszédekkel, rövid, kifejező leírásokkal.
Nagyon örülök, hogy lefordították ezt a könyvet, élmény volt olvasni, és kifejezetten szeretem az ilyen kitalált történeteket, amelyek egy csomó igaz történelmi tényt tartalmaznak, jó ezeknek utánaolvasni, és végül jó arra gondolni, hogy valóban tanultam valami újat, és megint tágult egy kicsit a látóköröm.

Könnyed történelmi romantikus, az én ízlésemnek túlzottan is könnyed és romantikus (kicsit sok volt a férj illetve férjjelölt), de mégsem bántam meg, mert párszor jártunk Delftben, de a delfti fajanszról illetve születéséről keveset tudtam. Annak ajánlom, aki szeretne egy általános képet a holland XVII. századról, hiszen a század szinte minden fontos eseményét beleszövi a szerző a történetbe: a delfti “porcelán” mellett főhősünk találkozik Rembrandttal és Vermeerrel is, az országon átsöpör a pestis, csodaszerként terjed a laudánum, és elindulnak a Holland Kelet-Indiai Társaság expedíciói – nagyon izgalmas korszak!

A gyönyörűszép borító mögött sajnos egy elég langyos kis történetet kaptam, pedig a főszereplő nő életének ebbe a 2 évébe aztán minden katasztrófát belezsúfolt az írónő, amit csak el lehet képzelni, de minden olyan elnagyoltan volt említve, hogy nem tudtam együttérezni Catrijnnal.
Imádom Hollandiát, és imádom Delftet, a delfti porcelánmanufaktúrában a saját szememmel gyönyörködhettem a kékfestéssel készült étkészletekben, vázákban, csecsebecsékben. Az a része a könyvnek, ahol ennek a kialakulásáról ír, az nagyon tetszett és nagyon érdekelt is. De Catrijn viszontagságai, és örökös ide-oda utazgatása nem kötött le egyáltalán. Továbbá minden szereplő olyan összecsapott volt, egyik sem volt úgy kidolgozva, hogy megjegyeztem volna, hogy ki épp melyik városban volt fogadós, olyan egykaptafa volt minden szereplő, és csak azért tudtam, hogy pl. Jacob rossz ember, mert már a könyv elején belém lett sulykolva, hogy „vigyázz, ő ám nem az akinek látszik, nagyon gonosz lesz később!”
A szép borító és a holland körítés miatt adtam 4 csillagot. egyébként 3-t adtam volna.

Végre egy pergő, hiteles, érdekes, különleges és izgalmas regény. A borítója is figyelemfelkeltő. Amikor pedig olvasni kezdtem, magával rántott. A maitól teljesen eltérő korszak is vonzó. Emellett a hősnő személyisége is roppant szimpatikus. Az az érdeklődő, karakán, tetterős, igyekvő; mindemellett empatikus stílus számomra csodálni való. Érdekel a sorsa, az ahogyan alkalmazkodik, alakul a társas környezetében, hivatásában. Felcsigázóan szimpatikus írás. Ritka kecsegtető (és tartalmas) anyag.

Simone van der Vlugt Delfti kékje az aranyévszázad Hollandiájában játszódik, és nekem nem is kellett ennél jobb ajánlólevél ahhoz, hogy a könyvtárban kinyújtsam a kezemet, és hagyjam, hogy a könyv szépen kézen fogjon és hazakísérjen. Ez az, amit mindenki csak a saját felelősségére tehet! Felelős ember nem fog csak úgy kézen idegeneket és engedi be őket a házába. Ha meg nem is bántam, nem biztos, hogy alaposabb ismeretséget követően is ugyanígy cselekedtem volna.

Főszereplőnk, Catrijn Barentsdochter, férje halála után nem érez mást, mint megkönnyebbülést: olyan, mint a boldogság kék madara, akit eddig vasrácsok mögött tartottak, és most végre kiterjesztheti a szárnyait és felröppenhet az égbe; és mi olvasók az ő szárnypróbálgatásait kísérhetjük figyelemmel. Catrijn erős női főszereplő – talán túlságosan is. Túl modern, túl feminista, túl sok. Olyan, mintha az ember egy ültő helyében megenne egy tucat oliebollent, és sajnos Catrijn nem az egyedüli, akitől az ember nagy adagban gyomorrontást kaphat. A cselekmény maga is túlárad: mintegy 300 oldalban rengeteg minden történik: pestis, gyilkosság, zsarolás, szerelem, házasság, gyerek, menekülés – és ha egy író ennyi mindent akar kifejteni egy viszonylag rövid művön belül, akkor sajnos elkerülhetetlen, hogy a jelenetek és az események kidolgozatlanok maradjanak.

Ráadásul egy ilyen múltidéző műhöz egyfajta magasabban művelt nyelv illene, balzaci részletességgel bemutatott falrepedésekkel és a korabeli etiketthez illeszkedő dialógusokkal. Úgy éreztem, hogy a leírt környezet csupán egy hevenyészve összetákolt díszlet: a célnak megfelel, segít eligazodni térben és időben, de nem kel életre. Továbbá kétlem, hogy a különféle társadalmi réteghez tartozó emberek olyan könnyedén tegeződtek volna, mint e könyv szereplői, és meglepő volt az is, mennyit megengedett Adriaen van Nulandt a házát vezető Catrijnnek. Egy jól bevált szolgálónál ez nem elképzelhetetlen, de az éppen csak újonnan felvett Catrijn esetében nem tűnik realisztikusnak. Bár a 17. századi holland szokásokkal és egyházi tradíciókkal nem vagyok tisztában, de azt tudom, hogy házasságkötésnél nem volt mindig is magától értetődő, hogy a férfi is jegygyűrűt kapjon. Egy gyors keresés után, Google barátom szerint ez igazából a 20. században kezdett elterjedni. Akárhogy is legyen, kételyeket ébreszthet az olvasóban az ilyen esetleges pontatlanság. spoiler – de végső soron nem várható el, hogy az írónő csatolja az ezeket a kérdéseket tisztázó kutatási eredményeit. Én meg csak kukacoskodok. Ha a stílus magabiztosabban árasztotta volna magából a 17. századot, könnyebben elhinném, hogy történelmileg sincsenek jelen pontatlanságok a műben.

Mindezen akadékoskodásaim ellenére a könyvet végigolvastam, mert örömet okozott szembetalálkozni a hollandos szemináriumokról és előadásokról ismert művek és emberek neveivel. Egy utalás Bontekoe hajónaplójára, egy rembrandti mosoly, Jan Vermeer és a fogadója, a delfti kék kerámia, a Kelet-indiai Társaság kikötőbe befutó hajója – nos, ezek az apróságot megörvendeztették a bennem elveszett hollandost.

A Delfti kéket történészeknek nem ajánlanám, de ha valaki egy kis kikapcsolódásra vágyik, és nagy vonalakban szívesen megismerkedne a holland aranyévszázaddal is, akkor arra éppen megfelelő ez a könyv.

https://florathesweaterist.wordpress.com/2018/08/26/kon…