Eső ​veri, szél fújja Csoda-Télumée-t 21 csillagozás

Simone Schwarz-Bart: Eső veri, szél fújja Csoda-Télumée-t Simone Schwarz-Bart: Eső veri, szél fújja Csoda-Télumée-t

Egy civilizáció-körülfogta, de még természetközeli világban, a század elejei Guadeloupe-on él hősnője, a nem is olyan régmúlt rabszolgaság emlékei közt, nekünk csodálatos növények-tájak nagyszabású díszletei közt, hol szegénysége, árvasága, négersége nyomorúságában, hol a szerelem, a bölcsesség, a jóság kegyelmében.

Eredeti cím: Pluie et vent sur Télumée Miracle

Eredeti megjelenés éve: 1972

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa · Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 1980
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630721856 · Fordította: Brodszky Erzsébet
>!
Európa, Budapest, 1976
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630710889 · Fordította: Brodszky Erzsébet

Enciklopédia 15


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Simone Schwarz-Bart: Eső veri, szél fújja Csoda-Télumée-t

Csoda volt ez a könyv.

Ez a hétköznapi, de nem közönséges mágiával átitatott, lírai nyelvezetű, napfény és dzsungelillatú regény, amelyben Simone Schwartz-Bart kendőzetlenül, de egy érzékeny írónő kifinomult empátiájával követi végig Télumée-nek, a néger lánynak az életét, kora gyerekkorától kezdve egészen annak vénségéig.

Télumée igazi sokszínű hősnő: elbűvölő, hittel, reményekkel és szeretettel teli, büszke és öntudatos. De ezzel együtt néha szinte vak és tehetetlen, aki mintha csupán tűrni született volna, mint a rabszolga ősei. A regény során többször is igen keményen földbe tiporja az élet, amitől időről-időre önpusztító mód cinikussá vagy kiábrándulttá válik, azonban végül mindig képes visszanyerni a tartását.

Bár Télumée nem mozdul ki szülőhelyének pár kilométeres körzetéből, mégis sokszínű, erővel, gyengeséggel, személyes drámákkal és örömökkel teli teljes életet tudhat a magáénak. Egy olyan életet, amely bár a Karib-tengeri Guadalupe-on csordogál vagy iramlik a maga medrében, és a főszereplő egy fekete nő, mégis kísértetiesen ismerős volt a számomra.

Mert ez a történet játszódhatott volna bármelyik apró, zárt és szegény közösségben, akár egy olyan magyar faluban is, ahol felnőttem.

Mert a szegénység, a remény és a kétségek, a hit és annak összeomlása a világon mindenütt ugyanazt az örök pályaívet írja le.
S az, hogy valaki szegény-e vagy nyomorult, csupán egy dolog különbözteti meg: van-e még benne remény, hogy egyenes gerinccel tűrje az élet megpróbáltatásait.

15 hozzászólás
Chöpp >!
Simone Schwarz-Bart: Eső veri, szél fújja Csoda-Télumée-t

Elbűvölő, hangulatos, dallamos, egyedülálló nyelvezetű élettörténet. Kis néger virágszál, erős szívű asszony, bölcs Csoda-Télumée.

1 hozzászólás
szucsiani P>!
Simone Schwarz-Bart: Eső veri, szél fújja Csoda-Télumée-t

https://moly.hu/konyvek/simone-schwarz-bart-eso-veri-szel-fujja-csoda-telumee-t/en-es-a-konyv/szucsiani
Különleges helyszínre, Guadeloupe-re, a karibi szigetvilágba repít minket a regény. Olyan emberek a szereplői, akiknek dédszülei még ismerték a rabszolgaságot, de leszármazottaik még most is kiszolgáltatottan és nehéz sorsukba beletörődötten élnek. A hiedelmek, babonák, mágia nagy szerepet játszanak a mindennapokban.
A lassan csordogáló történetben több asszony nehézségekkel teli életébe is bepillantást nyerünk. Télumée élete hányatott gyermekkorától kezdbe hullámzó. Örömteli, boldog évek váltakoznak a gyakran nehéz és kilátástalan időszakokkal. Mindig van egy reménysugár, amibe belekapaszkodik, megrázza magát és újra talpra áll.
Különleges nyelvezetű, rengeteg természeti képet használó, igazi kis gyöngyszem ez a könyv.

Sajtkukac94 P>!
Simone Schwarz-Bart: Eső veri, szél fújja Csoda-Télumée-t

200 oldalas könyvet ilyen sokáig rég olvastam, viszont ezzel a kötettel nem is tudtam volna gyorsabban haladni.
Az egész regény egy vibrálóan színes, természet-illatú csoda volt. Annyira intenzív élmény volt, hogy kénytelen voltam kis adagokban fogyasztani.
Egy édes-bús, hol szívettépően szomorú, hol könnyekig meghatóan boldog regény volt ez, aminél a cselekmény nem volt különösebben gyors folyású, mégis egy egész életet követhettünk végig.
Érdekes volt az írónő stílusa is, eleinte kicsit nehézkesen barátkoztam meg vele, de a könyv befejezése után döbbentem rá, hogy más módon megírva nem lett volna ennyire hatásos Télumée története.


Népszerű idézetek

Chöpp >!

    Az az igazság, hogy egy semmiség, egy ötlet, egy szeszély, egy porszem elegendő az élet folyásának megváltoztatásához.

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: változás
Chöpp >!

Az emberek nem mindig értették meg, szerintük „szeszélyes nő” volt, „kelekótya”, „változékony”, de ő mindezekre csak a fejét rázta, mosolygott, és folytatta azt, amire a Jóisten megteremtette – élt.

54. oldal

Chöpp >!

Az ember nem szél hajtotta felhő, hogy a halál egy csapásra szétoszlassa, eltüntesse. Mi, frond-zombi négerek kilenc napig adózunk kegyelettel a halottainknak, azért, nehogy az elhunyt lelkét bármiféle erőszak érje, hogy fokozatosan szakadjon el a maga földi zugától, a székétől, a kedvelt fájától, barátainak arcától, mielőtt eltávozik a nap rejtett arculatának szemlélésére. Így hát csevegtünk, énekeltünk és szunyókáltunk kilenc napon és kilenc éjen át, amíg a Névtelen Királynő lelke leveti földi terhét és elszáll.

146-147. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál · halott · halottkultusz
Boglárka_Madar>!

Télumée, kicsiny kristálypoharam, mondta eltűnődve, három rossz ösvénye van az embernek: ha látja a világ szépségét, és azt mondja, hogy csúnya, hogy kora reggel azért kel fel, hogy megtegye, amire képtelen, és ha féktelenül álmodozik, mert aki álmodozik, a tulajdon álmai áldozata lesz…

42. oldal

Chöpp >!

    Fehérneműmet egy nagy vászonkendőbe csavarva, fájdalmamat a szívem mélyén kettőbe hajtva, útnak indultam Belle-Feuille felé.

72. oldal

Chöpp >!

Ti csak törjétek magatokat, raboljatok, fosztogassatok, én nem veszek részt a viadalban.

28. oldal

Chöpp >!

Utáltam az agyagtálban mosni a házam körül, pocsékolni a vizet a korsóimból, akármilyen kevés volt is a szennyes, lementem a folyóhoz. Szerettem a sok vízben öblíteni a ruhát, és amikor egy ruhadarabot kibontottam a habokban, látni véltem, mint válik le és tűnik el a piszokkal együtt az emberem fáradtsága, az én ruhám verejtékével pedig a szeszélyeim jó része.

110. oldal

Chöpp >!

    A napfény elárasztott minket, hullámokban jött a szél ringatta lombokon át, és mi egymásra néztünk csodálkozva, hogy mind a hárman itt vagyunk, az élet sodrában…

50. oldal

ppeva P>!

– Mi a természetes az embernél, a boldogság vagy a balsors?
– Kinél hogy – felelte.
– Mit kell hát tenni, hogy elviseljük… – folytattam erőtlenül.
– Majd úgy fogod érezni, lányom, hogy halott vagy, a tested élettelen test lesz, és nem érzi már a késvágásokat, és azután majd újjászületsz, mert ha az élet alapjában véve nem volna szép, kihalna a föld. Bizonyosan megmarad valami a legnagyobb csapás után is, hiszen az emberek nem akarnak idő előtt meghalni. ami téged illet, kis kókuszvirág, ne bánkódj ezen, a te dolgod most, hogy ragyogjál, és majd ha a baj azt mondja neked: itt vagyok, legalább tudod, hogy ragyogtál.

138. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jacques Roumain: Fekete emberek
Alex Haley: Gyökerek
Richard Wright: Feketék és Fehérek
Ron Hall – Denver Moore – Lynn Vincent: Ugyanúgy más, mint én
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Fekete lobogó
Richard Wright: Meghajszolt vad
Georges Arnaud: A félelem bére
Margaret Wilkerson Sexton: Az újraálmodók
René Maran: Batuala
Carlos Luis Fallas: Mamita Yunai