Rules ​of Attraction – A vonzás szabályai (Perfect Chemistry 2.) 92% 1514 csillagozás

Ahogy két évvel ezelőtt, most is sokkal jobban tetszett ez a rész, mint az első.
Imádom Carlost! *-*
Meg természetesen az egész kötetet is.
Nekem nem hiányzott, hogy nem volt annyi akció benne, mint az elsőben. Ez így volt, ahogy van.
Egyes jeleneteket lélegzetvisszafojtva olvastam el, néha majdnem elsírtam magam, mert annyira aranyosnak és szenvedélyesnek tartottam Carlos és Kiara kapcsolatát.
Legszívesebben visítozva fetrengtem volna a padlón Carlos pimasz megjegyzésein (nálam ezt vegyétek jó jelnek :D)..
Különösen tetszett az is, hogy Alex és Britanny is szerepelt benne.
Egyszerűen csak nagyon imádtam az egészet! *-*
Carlost, Kiarát, Tuckot, Brandont, a professzort és a feleségét, Alexet és kb. mindent!

„ – A vonzásnak nincsenek szabályai. ”

„ – Kiara, egy nap te meg én bajba fogunk kerülni. Tudod, ugye? ”

„ – Köszönöm.
– Mit köszönsz?
– Hogy nem úgy bánik velem, mint egy bűnözővel. ”

A vonzás szabályai:
-Adott egy nagyszájú, vagány, hatalmas egóval megáldott, jóképű rosszfiú, aki nem is akar annyira rossz lenni.
-Adott egy okos, hegymászó, kocsikat bütykölő, csípős nyelvű jókislány, aki nem is akar annyira jó lenni.
-Adott egy pikáns humorú írónő, aki egy házba költözteti, és próbára teszi őket.
A végeredmény:
Szexi, pimasz, szenvedélyes, imádnivalóan mocskos, letehetetlen :)
Több soron elakadt a lélegzetem, pirultam, visongtam,úgy viselkedtem, mint egy idióta.
Carlos elcsavarta a fejem :)

Az elején nagyon nem tetszett Carlos viselkedése, de ahogy haladtunk előre úgy egyre jobban megkedveltem. Szerencsére ő nem keveredett annyira bele ebbe a drog ügyletbe, mint Alex. Kiara pedig már az elejétől kezdve a kedvencem volt. Végre nem egy olyan főszereplő, aki csak a sminkről és a ruhákról tud beszélni, hanem autókról és sportról is. Neki is vannak hibái, spoiler, mint midegyik embernek. Senki se tökéletes. Van saját véleménye és azt nem fél elmondani. Külön tetszett, hogy ebben a részben is olvashattunk Alex és Brittany életéről.

Csoportterápiám, első napja:
A nevem, … Dóra
26 éves vagyok.
Fuentes fiúk függő.

Az első kötetről semmit nem tudtam, beleszerettem a címébe, így azonnal megvettem, utána pedig beleszerettem Alexba. Odáig voltam érte meg vissza így nagyon vártam a második kötetet. (Külön nagy piros pont, hogy Alex is állandó szereplő) Sajnos Carlos is szerelem volt első olvasásra, ha pisztolyt tartanának a fejemhez sem tudnék választani a két fiú között. Nekem ez a történet akció terén egy kicsit laposabb volt, de Carlos pótolta a hiányérzetem, meghalok a dumájától. Az elején nem kedveltem Kiarát állandóan Brittanyhoz hasonlítottam a végére viszont elég jól megbarátkoztam vele. Amikor rájöttem, hogy ő az a fajta lány akivel bárki azonosulni tud és nem egy szépség királynőcske azonnal szimpatikus lett, bár volt egy két butácska megnyilvánulása. Az abszolút kedvenc pedig Brandon, imádom a kiskölyköt. Tuck és Carlos jelenetek pedig a legjobbak voltak. :-) Kedvenc lett a frizbizés és a kommandózás. Míg az első kötetben túl giccsesnek, rózsaszínnek és feleslegesnek láttam az epilógust, addig itt nagyon tetszett, főleg az utolsó mondat. Végül mindenkit utolér a végzete. :-)
Kicsit hiányoltam belőle a spanyol szavak sokaságát. Az én emlékeim szerint Alex többet beszélt spanyolul, itt nekem kevés volt. A borító jelenetet pedig nagyon nem így képzeltem el, ezért ez egy kicsit csalódás volt számomra, valami nagyobb volumenűbb dologra számítottam.

Egyetlen egy problémán van a könyvvel, sajnos itt ott találtam egy két furcsa szót, nekem eléggé magyartalanok voltak, de lehet csak én nem használom így őket.

A folytatástól kicsit félek, mert Alexet és Carlost már az első kötetben megkedveltem, Carlos pedig bizonyított a másodikban, viszont Luist egyelőre nagyon nem szeretem, sőt amikor felbukkant (még az elsőben) nagyon idegesített.

Végül pedig remélem, hogy Simone Elkeles holnap felébred és rájön, hogy még legalább tíz zabi Fuentes kölyök rohangál a világban akiknek meg kell írnia a történetüket. :-)

Jó ez a három fiú testvér életének elmesélése, de szívesen olvastam volna befejezésként egy igazi „tökös” Fuentes lányról is aki elkapja az iskola lúzer szépfiúját. :-)

Kedvenc lett, mint az első. Talán a csoportterápiámon kigyógyulok a fiúkból, bár nem sok esélyt látok erre. :-)

Ez a Carlos feladta nekem a leckét. A történet elején nagyon ellenszenves volt, valahogy még idegesített is ahogy viselkedik. Aztán elgondolkodtam, hogy emlékeim szerint az első részben, Alex is ilyen bunkó volt, mégis jobban viseltem. Úgy érzem tehát, hogy az író sok újat nem tudott mutatni, ugyanúgy volt szó bandáról és szemét testvérről, aki még szemetebb a kiszemelt lánnyal. Esetleg az, hogy most a lány nem egy cicababa volt.
A végére mégis megszerettem Carlos és Kiara történetét. Carlos egészen kedves lett. Próbálta ő adni, hogy mekkora macsó, de a legkeményebb férfit is ellágyítja a szerelem.:) Kiara családja amit tesz az emberekért, az csodálatos. Több ilyen önzetlen emberre lenne szükség.
Az epilóguson szörnyen jót nevettem, ahogy a felnőtt Carlos találkozik a fiatal önmagával. :D

❤ Imádom, imádom. ❤ Fuentes fiúk teljesen levesznek a lábamról függő vagyok. ❤ Alex után Carlos az egyik örökös kedvenc álompasim. Csodálatos, zseniális, romantikus, szenvedélyes, imádom a humoros párbeszédeket jókat mosolyogtam rajtuk. :-) Nagyon szerethető páros Carlos és Kiara, bár egész végig adta Carlos a kemény csávót, de belül nagyon érzékeny lelkű rosszfiú, és én ezt imádom benne. Kiara a jó kislány igazán kedvelhető karakter, én első olvasáskor, és most is megkedveltem. Westford, és a felesége a legeslegjobb karakterek, annyira bírtam őket. Még a kis Brandon is annyira cuki. :-) Örültem viszont, hogy Alex és Brittany is néha néha feltűntek még mindig imádom őket.

IMÁDOM!!!
Sokkal jobb volt mint az első rész. Nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fog ragadni ez a könyv. De az első laptól az utolsóig lekötött. Teljesen ki lehetett kapcsolni az olvasása közben.
A két főszereplő is nagyon szimpatikus volt, jobban megkedveltem őket mint Alexet és Britthanyt. Szerintem cukibbak sokkal, de sokkal. Carlos és Kiara annyira összeillő pár, tényleg egymáshoz valók. A vége pedig annyira cuki volt.
Reggel elkezdtem olvasni és egyszerűen nem tudtam letenni egy percre sem, még a munkában is ezt olvastam. De jó, hogy ennyire laza munkahelyem van, mert száz, hogy máshol nincs ez megengedve.
Jó lenne egy kicsit aludni, de szerintem belekezdek a harmadik részbe. Teljesen rá vagyok pörögve a sorozatra. Meg se gondoltam, hogy ennyire fog majd tetszeni. Ez biztos, hogy újraolvasós lesz.

Nem mondom, hogy jobban szerettem ezt a részt, mint az előzőt, mert valahol egy szintén áll a kettő DE az biztos, hogy szerelmes vagyok ezekbe a fiúkba. A mondatokba illesztett spanyol szavak, a mocskos beszéd, a szép lassan kialakuló szerelmi szál, majd az ebből következő nagyon édes közös jelenetek Kiara és Carlos között, mind hozzátett ahhoz, hogy megszeressem és – hiába kezdődött el a suli – gyorsan be is fejezzem a történetet.
Egy valamit jól a fejembe vésett ez a könyv: van, van, amikor csak hagyni kell, hogy történjenek a dolgok, nem biztos, hogy a szabályokat kell követni. A vonzás esetében biztosan nem.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2015/09/simone-elkele…

El is felejtettem értékelni. Bevallom, nekem Brittany és Alex könyve jobban tetszett. Kiara és Carlos is teljesen ellentétei egymásnak, mégsem éreztem közöttük annyira a kémiát, mint Alexék között. Egy pillanatra a frászt hozta rám az írónő, Alexékkal kapcsolatban. Természetesen ők is szerepeltek ebben a történetben.
A könyv gyorsan olvastatja magát és szerettem, ahogyan egymást ugratták a szereplők, csak hát Alexék eléggé magasra tették a mércét. Carlosék pedig azt számomra azt a szintet nem tudták megugrani.

Ó, jaj…
gondoltam úgy a századik oldalig, amikor azt vettem észre, hogy valamilyen teljesen valószínűtlen, megmagyarázhatatlan okból fájón hiányzik valami, vagy valaki az életemből.
És innen már nem volt menekvés, legalább a betűk pótolták azt, amin az élet már túllépett.