Egy ​jóházból való úrilány emlékei 68 csillagozás

Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei

'… II. Henrik stílusú ebédlő, bársonyfüggöny papa dolgozószobájában: e szentély bútorai feketére pácolt körtefából voltak: elbújtam az íróasztal alatti fészekben, árnyékba burkolództam: sötét volt, meleg volt, és a szőnyeg vöröse a szemembe sikoltott. Így telt el a kisgyermekkorom. Néztem, tapogattam, védet helyzetben ismerkedtem a világgal' – írja a XX. századi francia irodalom egyik nagyasszonya, Simone de Beauvoir önéletrajzi visszaemlékezésének elején a kezdetekről. Hogy mit jelent polgárnak lenni, erre tanít ez a könyv. Valóban, mit? Jelent anyagi biztonságot, évszázadok alatt kialakult viselkedési önállóságot, szabadságot és bátorságot, a saját vélemény alkotásának luxusát. Ilyen háttérrel juthatott el a kislány, aki 1908-ban beleszületett a Boulevard Raspail polgári biztonságának és bigott katolicizmusának világában, Sartre társaként a századunkat formáló egyik jelentős szellemi áramlat, az egzisztencializmus nagyjai közé.

Eredeti cím: Mémoires d'une jeune fille rangée

Eredeti megjelenés éve: 1958

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek, Európa Zsebkönyvek, Magvető Világkönyvtár I., Klub klasszikusok

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2000
382 oldal · ISBN: 9635473095 · Fordította: Nagy Péter
>!
Európa, Budapest, 1988
396 oldal · ISBN: 9630745542 · Fordította: Nagy Péter
>!
Európa, Budapest, 1975
362 oldal · ISBN: 9630703890 · Fordította: Nagy Péter

3 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Jean Cocteau


Kedvencelte 7

Most olvassa 15

Várólistára tette 82

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

>!
Zsuzsi_Marta P
Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei

Az 1908-ban született írónő a XX. század egyik meghatározó feminista képviselője. Írónő és egyben filozófus.
Ezt a könyvét 1958-ban írta, életrajzi regény, melyben megismerjük a jómódban élő családot, ahonnan Simone indult. Előkelő családban, körökben nőtt fel és mozgott, és katolikus nevelést kapott ugyan, de önfejűsége korán megmutatkozott. Nekem ezek a kilengései tették igazán élvezetes olvasmánnyá ezt a könyvet. Állandó lázadó volt; lázadt a konformizmus, a hagyományos értékrend ellen, ahogy ebben a könyvében is oly sokszor emeli fel a szavát a nők, már szinte születésükkor elrendeltetett sorsa, élete ellen. Éles esze és szeme radarként észleli a körülötte zajló eseményeket, melyekből persze egyből le is vonja a tanulságot.
Számomra a legszebb, s az egész művön átívelő motivum is egyben, az Zazához, az osztály- és padtárshöz fűződő barátsága. Testvérével, Poupett-tel is jó a kapcsolata, de Zaza sokban alakítja életfilozófiáját, szemléletét; rakoncátlan gondolatait, érzelmeit mintegy mederben tartva.
Érdekes fejezete a könyvnek, mikor megkezdi Sorbonne-on tanulmányait és ott megismerkedik Jean-Paul Sartre-ral. Barátságuk elmélyül ugyan, ám házasságot nem kötnek, annak ellenére sem, hogy Sartre 1929-ben megkérte a kezét.
Érdekes és kimondottan olvasmányos kis mű ez, tetszett a szórakoztató stílusa, leszámítva néhány – szerintem – feleslegesen elnyújtott, aprólékosan taglalt részét.

4 hozzászólás
>!
BabusM 
Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei

Mikor először olvastam a könyvet, hihetetlenül nagy hatással volt rám: annak a felszabadultságnak az érzése uralkodott végig rajtam, mikor átérzed a saját magadra találás boldogságát. Nem azért, mert ezzel a könyvvel jött el számomra ez az élmény, hanem mert Beauvoir pont azt az életszakaszt és az az érzést idézi-írja meg a saját egyénisége kialakulásának felidézésével, amit akkor érzünk, amikor rájövünk, hogy igen, ez már a saját életünk. Amikor végre azt csinálod, ami örömöt ad, rátalálsz azokra az emberekre, akikkel egyet érzel és egyet akarsz, de még mindennek az elején jársz; nem tudod, hogy meddig marad így, vagy így marad-e, de tudod, hogy megvan az irány, amit követni szeretnél.
Újraolvasva ismét ezt az érzést éltem át, még akkor is, ha másodszorra már jobban szembetűntek a könyv gyengeségei, vagy gyengébb részei, de ennek a felszabadultságnak az újraélése miatt minden megbocsátható.

>!
Európa, Budapest, 1988
396 oldal · ISBN: 9630745542 · Fordította: Nagy Péter
>!
felegar
Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei

Azért szeretem az önéletrajzokat, mert ezeket olvasva kicsit úgy érzem, hogy az író személyes ismerősöm, barátom lesz a könyv végére. Ezek a könyvek hozzájárulnak aranykor-szindrómám kielégítéséhez is, lévén olyan emberekkel is találkozhatok, akikkel az életben már nem lehet, pedig milyen jó volna!

Így például Simone de Beauvoir-ral is jó barátságot kötöttem; s bár intellektuálisan magasan fölöttem áll, nagyon kellemes perceket töltöttünk együtt. A hölgy fiatal éveit leíró önéletrajz sugárzik és szikrázik – az első pillanattól kezdve az utolsóig. Nem csak egy érdekes személyiség életébe nyertem bepillantást, de hatására saját életem folyásáról is kénytelen voltam elgondolkodni. Sok fontos dologra világított rá, melyek bevallom, életvezetési szempontból eddig nekem nem voltak fontosak.

Gondolkodni kell. Megérteni kell. Cselekedni kell.

>!
Bartha_Helga
Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei

Nem egy könnyű könyv. Gépen olvastam, így nem tudtam átlapozni, lehet, ha látom, hogy ilyen tömény, neki se kezdek. Aztán már hagytam magam vinni. Elkezdtem olvasni és azon kaptam magam, hogy figyelem és már egy jó pár oldalon túl vagyok.
Nem tudom, miért nevezik ezt a könyvet feministának. Szerintem egy hiteles korkép, saját példáján keresztül mutatja be, hogy hogy jut el a szigorú konvencióktól a szabad gondolkodásig és cselekvésig egy úrilány a 20-as, 30-as évek Párizsában. Közben pedig egy kicsit részt vehetünk a Sorbonne életében.

>!
Ardnazil
Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei

A könyv alcíme talán az is lehetett volna: Hogyan neveljünk feminista értelmiségi nőt? Kételkedve olvastam ugyan a 4 éves írónő részletes és gazdag emlékeit, de ezt leszámítva nagyon tetszett. Rengeteg utalás van benne korábbi olvasmányokra, színdarabokra, lehetne is egy olyan kiadás, amelyben ez is listázva van. A neveltetése és későbbi életmódja közti különbség, és Sartre barátsága miatt is ajánlom mindenkinek. Kíváncsi lettem a többi kötetre is.

>!
moni79
Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei

Egyértelmű volt, hogy el kell olvasnom egyik kedvenc-nem szépirodalmi- könyvem, A második nem szerzőjének önéletrajzát. Elsősorban arra voltam kíváncsi, milyen gyerek- és ifjúkori hatások terelnek egy polgári, burzsoá, konzervatív és nacionalista családból származó lányt a szocialista feminizmus útjára. Az okokra nem kaptam kielégítő választ, de a könyv alapján nagyon jól követhető Beauvoir szakmai, intellektuális és érzelmi fejlődése. Rengeteget ír arról, miket olvasott, milyen művek és szerzők/gondolkodók hatottak rá- a kulturális utalások , és mások gondolatainak aránya kicsit soknak is tűnik, de a könyv így is nagyon érdekes és tanulságos.

Érdekes összevetni a könyvet Szabó Magda Für Elise-ével, amit nemrég olvastam. A két nő hasonló háttérből jön, mégis teljesen máshogy alakult az értékrendszerük: viszonyuk a társadalmi problémákhoz vagy a valláshoz.

>!
lejla
Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei

Nem kifejezetten olvastam korábban feminista prózát, igazából ezt is a régiségvásáron találtam meg (A második nemmel együtt) és érdekelt. :) Nagyon érdekesnek, olvasmányosnak bizonyult, annak ellenére is, hogy egy darab párbeszéd nincs benne és a legtöbb könyvet, amire Simone hivatkozik nem olvastam, vagy nem is ismertem (főleg, amikor csak francia címet ad meg). Még ha nem is kell mindenkinek megbirkóznia a polgári életforma, a hit elvesztése és a többi problémáival, amivel Simone küzd, azért mind ismerjük azt az érzést, amikor önmagunkat keressük, próbáljuk a többi ember, a társadalom viszonyrendszerében elhelyezni magunkat, amikor rájövünk, hogy bizonyos kérdésekben (vagy akár mindenben) máshogyan gondolkodunk, mint a családunk, amikor a szülői ház túl szűknek tűnik és szeretnénk elkezdeni a magunk életét. Persze más, fontos témák is jelen vannak a regényben, engem ezek fogtak meg most.

>!
mrumus
Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei

Mindig csodálatosnak tartottam, hogy mennyire különbözőek vagyunk mi emberek: nem csak a jellemünkben, hanem abban is, ahogy a világot érzékeljük, ahogy hatnak ránk a dolgok. A mély önismerettel rendelkező emberek – mint Simone de Beauvoir – úgy érzem minden tiszteletet megérdemelnek. A könyvben leginkább a gyermekkori rész fogott meg; bámulatosnak tartom, hogy valaki ennyire tisztában legyen azzal, ahogy a különböző életszakaszaiban a világot érzékeli, és ráadásul mindezt szavakba is tudja önteni. A Sorbonne-non töltött évek olvasásához már több türelemre volt szükségem, többek között azért is, mert nincs bennem elég érdeklődés a filozófia iránt. Ez azonban nem akadályozott meg abban, hogy nagyra tartsam azt az utat, amit az írónő bejárt, izgalmas volt nyomon követni személyisége fejlődését, mely az adott társadalmi és családi háttér ellenére ment végbe. Rengeteg akkori életelvével nem tudok azonosulni, mégis úgy gondolom, hogy bárki számára példakép lehet az életről és saját magáról való tudatos gondolkodásban.

>!
Röfipingvin MP
Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei

Ez a könyv számomra végtelenül unalmas volt.
Persze biztosan nem unatkoztam volna, ha:
– olvastam volna már mást a szerzőtől (nem olvastam még tőle semmit…)
– olvastam volna kvázi cakkumpakk a XVIII.-XIX. század francia irodalmát (az egészet természetesen nem…)
– olvastam volna filozófiai témájú könyveket, és érdeklődnék is utána….
– jobban kultiválnám a 440 oldalt párbeszédek nélkül…

Amiért még is két és fél csillag, hogy voltak benne azért érdekes gondolatok, kicsit lehetett csavarogni Párizsban… De ennyi. Számomra itt ki is fúlt a dolog….

>!
Veroci
Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei

Nekem ő mindig az igazi nagybetűs NŐ-t testesíti meg, csak rá kell nézni!Annyira érett, annyira komoly, egy ikon!
Ezt a könyvet véletlenül találtam meg nagyszüleim egyik kupis dobozában, és megmentettem…hohóóó, de jól tettem!Annyira belemerültem az olvasásába, hogy addig hajtottam a dolgot, míg meg nem szereztem a Körülmények hatalma és a Kor hatalma című folytatásokat is!
Voltak részek, ahol bizony elgondolkodtam a valós tartalommal kapcsolatban, hiszen képtelenségnek tartom, hogy mindenre ennyire pontosan emlékezzen és persze egész kicsi korától fogva részletes betekintést nyerhetünk Beauvoir mindennapjaiba!Annyira részletező, minden apró, piciny momentumra odafigyelő írás ez, hogy azt hiszem nagy türelem és tiszta elme kell a felfogásához. Nem egy könnyű, kikapcsolós olvasmány, úgy gondolom!
Beletekinthetünk a kezdetekbe, a családjával és persze Sartre-al való kapcsolatába is…amint tehetem folytatom a többivel.:)


Népszerű idézetek

>!
felegar

Az irodalom lehetővé teszi, hogy bosszút álljunk a valóságon…

Kapcsolódó szócikkek: irodalom
1 hozzászólás
>!
annadroid

A boldogság titka s a művészet csúcsa úgy élni, mint mindenki más, s mégsem hasonlítani senkihez.

223. oldal

>!
kalmarpolip

Akkor leszek szerelmes, ha egy férfi leigáz intelligenciájával, kultúrájával, tekintélyével.

>!
Kági

Az egyik fasorban fiatal pár ment előttünk; a fiú kezét könnyedén a lány vállára tette. Hirtelen megindultsággal arra gondoltam, mily jó lehet a vállunkon egy szinte súlytalan, ismerős kéz melegét érezve menni át az életen, mert e kéz jelenléte örökre távol tarthatja a magányt.

138. oldal

>!
Kági

úgy éreztem, minden előzetes figyelmeztetés nélkül meghalt a világ.

89. oldal

>!
poiuzt

Ha írok egy művet, melyet saját történetemre építek, újrateremtem önmagamat, és igazolom létezésemet.

149. oldal

1 hozzászólás
>!
Irogenia

Sartre azt állította, ha az embernek mondanivalója van, minden tékozlás bűnös.

403. oldal

>!
herlil

A dolog majdnem rosszul sült el, mert indulás előtt Madeleine azzal szórakozott, hogy egy kis pirosítót tett az arcomra: nekem tetszett, s szembe próbáltam szegülni anyámnak, aki rám parancsolt, szedjem le. Bizonyára a Sátán patkós lába nyomát pillantotta meg arcomon; egy pofonnal végezte el az ördögüzést.

277. oldal

>!
eme P

Nem volt senki, aki Zaza számára elveket vagy ízlést diktált volna: rákényszerült az önálló gondolkodásra.

140. oldal

>!
Röfipingvin MP

Néha mielőtt kezembe adott volna egy könyvet, mama pár lapot gombostűvel összetűzött benne; Wells Világok harcában például találtam egy ilyen tilos fejezetet. Soha nem vettem ki a tűt, de gyakran gondolkoztam el azon: miről is lehet itt szó? Különös.

100. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Romain Gary: A virradat ígérete
Pierre La Mure: Moulin Rouge
François Truffaut: Hitchcock
Anne Philipe: Egy sóhajtásnyi idő
Françoise d'Eaubonne: A kamasz költő
Lisieux-i Szent Teréz: Lisieux-i Szent Teréz önéletrajza
Monique Chapelle: Gérard Philipe
André Maurois: Byron élete
Rónaszegi Miklós: Keserű komédia
Victor Hugo: A nevető ember