A ​hit hatalma 22 csillagozás

Simone de Beauvoir: A hit hatalma

Simone ​De Beauvoir 1937-ben írt első regénye öt fiatal nő történetét meséli el, akik valamennyien eszmék és dogmák béklyójában vergődnek. Marcelle egy léha férfi „megmentésére” áldozza életét ; Chantal egy eszményi szerelem beteljesülésén bábáskodik, ám törekvéseivel tragédiát idéz elő ; Lisa a katolikus lányiskola fullasztó légkörében egy nem létező szerelem ideáját kergeti ; Anne a keresztény erkölcsiség és a szabad önmegvalósítás közt őrlődik ; Marguerite pedig mindenből kiábrándulva átadja magát a sors szeszélyének. Az öt történet egy átalakulófélben lévő társadalom problémáit tükrözi : az 1920-as évek végének Franciaországában mind kevesebben hisznek a tradicionális értékekben, ám az új eszmék is gyakran tévútra viszik a saját nőiségüket kereső fiatal lányokat.

A hit hatalma csak 1979-ben jelent meg Franciaországban, és most először olvasható magyar fordításban. Az öt párhuzamos, olykor egymásba fonódó női sorsot elbeszélő mű csírájában minden olyan fontos morális és… (tovább)

Eredeti cím: Quand prime le spirituel

Eredeti megjelenés éve: 1979

>!
Jaffa, Budapest, 2013
276 oldal · ISBN: 9786155235733 · Fordította: Takács M. József

Enciklopédia 6


Most olvassa 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Simone de Beauvoir: A hit hatalma

Tekintve, hogy Beauvoir már az előszóban kilistázza e könyv hibáit, úgy érzem, ki van lopva a számból a falat. Kénytelen vagyok hát a szöveg pozitívumaira koncentrálni. Szerencsére van neki olyan. Ez a könyv ugyanis csak első blikkre visz minket ismerős világba (a ’20-as, ’30-as évek Franciaországába), valójában egy hihetetlenül egzotikus tájon játszódik: Nőországban. E kötet szereplői közé a férfi csak mint vendég érkezhet, mint egy idegen kultúra képviselője, akiről szinte csak közvetett ismereteket szerezhetünk: pletykákból, rémhírekből, stikában elolvasott versekből és regényekből. Ebben a világban nem létezik szexualitás – amikor meg aztán kiderül, hogy mégis, csak eddig mindenki úgy csinált, mintha a babákat a káposztaföldről takarítanák be… hát… az igen nagy meglepetés. A hit hatalma nyíltan a képmutatás kritikája, és egyben annak a traumának a dokumentuma, ahogy a világba kilépő nő egyszer csak ráébred: amit eddig mondtak neki, köszönő viszonyban sincs a valósággal. Bizonyos értelemben feminista propaganda, de sokat lágyít rajta, hogy Beauvoir kellő (ön)iróniával ábrázolja lazán összekapcsolódó novelláinak hősnőit. Sajnos a szerző (itt) érezhetően nem a jellemábrázolás mestere, szereplői a szakmányban lefolytatott egzisztencialista párbeszédek ellenére is (vagy éppen azért) élettelenek maradnak. Aminek köszönhetően izgalmas, okos szöveget kapunk, ami valahogy mégis hideg és merev marad.

>!
Elsie 
Simone de Beauvoir: A hit hatalma

Beauvoir annyira meg akart szabadulni a – szerinte – Simone Weil által ráragasztott spiritualista kis polgárlány szerepkörből, hogy ebben a könyvben túl korán, de változatlan naivitással és idealizmussal – átesett a másik oldalra. Először értelmet adj az életnek, aztán foglalkozz a boldogsággal – vallja később, és látszik, hogy ez a gondolat ennél a könyvnél még nagyon csak csírázgatott. Igazából a Hit hatalma nem szól a hitről. Nem szól Istenről. Még a spiritualizmusról is inkább csak ilyen ellenálló, antiklerikalista beütéses vonalon. Még eszmékről is alig. Csak romantikus és irracionális ábrándokról, amik elvesztették a gyökerüket a valóságban.

>!
Lady_L
Simone de Beauvoir: A hit hatalma

Na, hát felhúztam 75%-ról 76-ra, juhhé, jót tett neki a kihívás:D
Meg is érdemli a jó csillagozást, meg el is olvastam volna anélkül is, SdB-ral nekem olyan régi, jó love/hate-kapcsolatom van, de ha azt nézem, hogy azon kevés írók között van, akiknek majdnem az összes magyarul megjelent könyve ott sorakozik a polcomon, azt hiszem, mégiscsak a love szó húzandó alá végül.
Jól össze van rakva ez, nekem tetszett a szerkesztése és a laza kapcsolat a történetek között. A hibáira már az elején felhívják a figyelmet, és tényleg megvan benne az a szárnypróbálgató-érzés, a karakterek csiszolatlanok, kicsit túlságosan a sztereotípiákon belül mozognak, de kit érdekel, nekem tetszett Beauvoir annyira jól meg tudja ragadni az emberek jellemét, hogy ez mindig aktuálissá teszi az írónőt. Amiért még szeretem és nagyon izgalmasnak tartom, hogy olyan tökéletesen ábrázolja a maga korának és társadalmi rétegének apró-cseprő életét. Úgy rá tud bökni a gyenge pontokra, hogy bennem mindig felmerül a kérdés, nem Jane Austen reinkarnációja-e véletlenül. (Nem, ahogy megállapítottuk az urammal egy kis vita után, tényleg hiányzik belőle az a képesség, hogy olyan cukormázzal vonja be a történeteit, hogy a kritikára és lázadásra nem túl fogékonyak is képesek legyenek szeretni).

5 hozzászólás
>!
Chöpp 
Simone de Beauvoir: A hit hatalma

Ahogy Beauvoir írja, ezek az írások – bár lazán összefűzött mégis olyannyira összetartózók – nagyon foglalkoztatták őt élete és írói pályája korai szakaszán, mégis olyannyira kezdetlegesek, kiforratlanok, annyira kevéssé Beauvoirosok, hogy számomra (bár a téma engem sem hagy hidegen), kínszenvedés volt olvasni őket.
Ha önhibámon kívül nem utazom majd kétszer annyi ideig, mint terveztem (Köszi MÁV!), valószínűleg régen sutba hajítottam volna az egész könyvet.

>!
thuki
Simone de Beauvoir: A hit hatalma

Nem tudtam mire számítsak valójában, ezért valami elméleti és viszonylag radikális típusú könyvet vizionáltam magamban az olvasás előtt. Nem ez lett végül, de nem is baj, hiszen ehelyett kaptunk egy társadalomrajzot, ami a tanácstalanság, irányvesztettség társadalmát rajzolta fel nekünk. Igaza volt a fülszövegnek abban, hogy egy változó korban a régi értékek elvesztése és a folyamatos megújulás hatására születnek meg azok a sorsok, amikben az emberek nem találják helyüket, hovatartozásukat. 5 ilyen történeten keresztül pedig az olvasó is láthatta ezt.

>!
Ardnazil
Simone de Beauvoir: A hit hatalma

Számomra túl töredékes volt. Az öt nő sorsát különálló történetekként kezdtem olvasni, és csak akkor döbbentem rá, hogy összeérnek a fejezetek, amikor egy szereplő felbukkant egy másik történetben is. Sajnos a francia nevekkel is volt problémám, a Marcelle nevet például nehezen sikerült azonosítanom, a fejezetcím ellenére is. Ennek ellenére mégis az ő története tetszett a legjobban. Jó, hogy ez a regény „csak” szárnypróbálgatás volt.

>!
Mpattus P
Simone de Beauvoir: A hit hatalma

Simone de Beauvoir művei közül eddig csak „A második nem” című könyvet olvastam, mely keményen áll ki – megítélésem szerint – a radikális feminizmus elvei mellett. Mondhatjuk tehát, hogy tisztában voltam vele, nagyjából mit várhatok ettől a kötettől. Persze, beigazolódott: tényleg csak nagyjából.
Az első történet, Marcelle története szippantott be rögtön magával, és bár azóta a másik négy hölgyemény történetén is átrágtam magam, azt hiszem, az első volt rám a legnagyobb hatással. Bár azt még nem tudom pontosan eldönteni, hogy pozitív vagy negatív ez a hatás. Azt hiszem, az a történet számomra tele volt fájdalmas felismeréssel, és ezért is érinthetett meg ez leginkább.
Maga az összeállítás így számomra kevésbé volt megkapó, az utolsó történet igazából már nem is érdekelt, mert úgy gondoltam, az elsőtől megkaptam mindent, amit várhattam.
Hogy némi szó essék erről is: maga a kötet borzasztó olvasmányos, de a gondolatok, életérzések és élet-meglátások miatt nem tudtam vele túl gyorsan haladni, többször meg kellett állnom, és átgondolni, megemészteni az olvasottakat Bevallom, a francia nevekkel néha gondban voltam, ami a kezdeti sorokban tovább nehezítette a megértést.
Alapvetően úgy gondolom, hogy több lettem azáltal, hogy ezekkel a gondolatmenetekkel megismerkedtem – noha sokszor nem értettem egyet, és néha pedig megrettentem, hogy mennyire tudok azonosulni velük. Mindenképp tanulságos volt számomra.

>!
G_Lili_
Simone de Beauvoir: A hit hatalma

Alig bírtam kiolvasni, olyan gyenge. Kiforratlan eszmék és gyermeki naívság. Hitről pedig szó sincs.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

A házasságot a férj és a feleség között egyfajta vérátömlesztésnek képzeltem el. Elméleti ismereteim akkor váltak kicsit pontosabbá, amikor elkezdtem titokban Zolát, Anatole France-ot és Maupassant-t olvasni. De az ember nem remélheti, hogy pontos tájékoztatást kap az ilyen könyvekből. A szexuális aktus időtartamával kapcsolatban például zavarba ejtő ellentmondásokkal találkoztam; Zolának öt perc is elég volt ahhoz, hogy egy férfi gyereket csináljon egy nőnek; Pierre Louÿsnál ellenben a gyönyörnek szentelt egész éjszakák kellettek ehhez.

218. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anatole France · Émile Zola · Guy de Maupassant · házasság · szex
15 hozzászólás
>!
Kuszma P

Emlékszem, egyszer egy moziban, ahova a mama vitt el, hogy megnézzünk egy, az Északi-sarkról szóló dokumentumfilmet (körülbelül tizennégy éves lehettem), a mellettem ülő férfi fogdosni kezdett. Minden reakcióm annyi volt, hogy teljes erővel magamhoz szorítottam a táskámat, mert azt hittem, a férfi azt akarja ellopni. Egy másik alkalommal, amikor egy kis rövidárubolt kereskedősegédje bevonszolt egy pult mögé, és ott egy kicsit szétnyitotta a nadrágját, megint csak nem értettem semmit. Ez a keresztény nevelés nagy előnye: hagytam volna megerőszakolni magam anélkül, hogy bármi rosszra gondoltam volna.

218-219. oldal

19 hozzászólás
>!
Chöpp 

– Ami azt illeti, nem ez a fiú a legjobb parti.
A lány hangjából neheztelés csendült ki. Vignon asszony barátságtalan tekintettel vizsgálgatta idősebb lánya mogorva arcát.
– Ha egy kicsit jobban értenéd, mit jelent a házasság egy keresztény lány számára, nem csinálnál ebből hiúsági kérdést. – Megvonta a vállát. – Hidd el, ha én is csak a magam örömére gondoltam volna, te a világon sem lennél – tette hozzá nyersen.

Anne, 154.o.

>!
Chöpp 

– Kishitű nőszemély! – mondta gyengéden Pascal.
– Gyáva vagyok – mondta Anne –, nem érek semmit, Pascal. Nem érdemlem meg, hogy ragaszkodjon hozzám; képtelen vagyok elűzni a kételyeimet. Úgy érzem, ön valamiféle ködön keresztül lát engem, és ez a köd hamarosan eloszlik.

191. oldal, Anne

>!
MariannaMJ

A szerző, egy katolikus úriember, azt írta, hogy a bűn mindig Isten üresen maradt helye.

Marguerite 231. o.

>!
Chöpp 

Meghalni éppannyira abszurd, mint élni, az ember éppúgy malmozhat az ujjával egész nap, mint ahogy nekiállhat revolverrel lövöldözni az utcán. Az ember, ha már nem remél semmit, bármit megtehet. És aztán néha találkozunk a csodával.
– A csodával?
– Igen. Egy valóban önzetlen cselekedettel, a szavak vagy a színek egy egészen valószínűtlen kombinációjával…

Marguerite, 227. oldal

>!
Chöpp 

Szörnyűnek találom, hogy az ember arra kényszerülhet, hogy a fejét kenyérkeresésre használja. Ez… ez embertelen. – Tenyerét a homlokára tapasztotta. – Az egész jövőmet, mindent az agyamtól kell elvárnom. De az emberi agy törékeny dolog, nagyon törékeny.

Lisa, 133.o.

>!
Chöpp 

– Ó, Pascal, bátor leszek! – mondta Anna.- De tényleg nem rémíti el a gondolat, hogy minden földi osztályrésze csupán én leszek? Néha azt gondolom, gyűlölnie kéne engem.
    Pascal ijedten nézett a lányra: az Anne fejében megforduló gondolatok valóban kiszámíthatatlanok; reggeltől estig azzal kínozza magát, hogy haszontalan kérdéseken rágódik.
– Nem vagyok én ennyire bonyolult lélek – mondta Pascal iskolás nevetéssel, majd komolyan hozzátette: – Gyakran én szégyenkezem, Anne, hogy csak ilyen keveset kínálhatok fel önnek.

Anne, 194.o.

>!
Chöpp 

– Nincs mit a szemére vetnem – mondta Marcelle szomorúan Germaine-nek –, csak hát én egy óriást szeretnék páromul, itt pedig csak férfiak vannak.

Marcelle, 29.o.

>!
apple_pie 

Csakhogy két ember, akik szeretik egymást, és ott ülnek egymás mellett, még mindig csak két magányos ember.

26-27. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Émile Ajar: Előttem az élet
Maurice Druon: Franciaország nőstény farkasa
Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa
Irène Némirovsky: Suite française – Francia szvit
Guy de Maupassant: Egy élet
Guy de Maupassant: Egy asszony élete / Péter és János
Patrick Modiano: A Kis Bizsu
Honoré de Balzac: Eugénie Grandet
Belinda Alexandra: Flamenco Párizsban
Kristin Hannah: Fülemüle