Elég sokat agyaltam, írjak-e erről a könyvről a blogon, de aztán úgy döntöttem, hogy nem. Nem fogott meg annyira a könyv, hogy hosszabb értékelést tudjak róla írni. Számomra ez ilyen egynek elmegy könyv volt, nem rossz, de nem is hűha élmény, jóóócska, kicsit gyenge 3asnak érzem a lelkem mélyén. Nem olvastam az alapművet, lehet az is hatással volt az érzéseimre. Mindazonáltal az alapötlet nagyon ötletes.
A történet: (Bár a fülszövegből is lejönnek ezek az infok, de hátha valakinek szúrja a szemét) spoiler
A fő eseményszál 8 nap alatt játszódik, és felölel majdnem 400 oldalt! Van olyan nap, ami több, mint 60 oldalas. Kissé túlírtnak és feleslegesen részletesnek érzem. Tom 3 oldalon keresztül futott fel egy domboldalon. Jó lehet, kicsit túloztam, mert igazából csak 2 volt. De szerintem értitek, amit mondani akarok. Ráadásul az első oldalon virít egy nagy 1. rész, viszont a könyvben nincs 2. rész. Most akkor folytatás lesz vagy nyomdai baki? Nem igazán éreztem, hogy lenne benne második rész, a sztori közben nem tudom, hol lehetne ketté szedni, de a vége meg lezárt, úgyhogy kissé össze vagyok zavarodva.
Nem tudom, hogy magával a krimi műfajjal van-e bajom, vagy csak ez a könyv nem nekem íródott, de nem érzem úgy, hogy most aztán új nyomozós dolog után kéne néznem. Sokszor nem értettem, mit miért csinál, nekem leesett olyan dolog, ami neki nem, én nem így nyomoztam volna, utólag sokkal okosabb volt, a fele könyvet ki lehetne húzni, ha nem arra indul, amerre. Igaz, a főgonosz kiléte számomra a végig ismeretlen volt, de olyan érzésem van, hogy az írónak is, és a végén találta ki, hogy ő legyen az és körített hozzá egy magyarázatot.
Néhol úgy éreztem, hogy az író nem nézett utána egyes dolgoknak. Én nem vagyok orvos. De ha egy gyereknek már kint van a feje, ott már nem kell gátmetszést alkalmazni. Ugyanis Tom berontott egy szülésre, mert azt hitte baj van, kint volt a gyerek feje, erre azt mondja a doki, hogy „ha nem akar segédkezni egy gátmetszésnél, Mister, jobb lesz, inkább odakint várakozik.” Mi? Szerintem itt már rég késő a gátmetszés. Még nem szültem, de meséltek már párról. Igaz, lehet nincs igazam.
A borító egyébként nekem tetszik, látom rajta, hogy ki kicsoda, illik is a könyvhöz, viszont a cím az nagyon nem. Aki sosem alszik. Lehet, hogy Tomnak voltak alvási gondjai, de még ő is aludt időnként, nem azt mondom, hogy minden nap, de aludt, tehát a sosem, az nem igaz. Az, meg hogy másra utalna a cím, nem jött le a történetből. Utólag foghatnám a gonoszra, de inkább nem teszem. A kiadás maga igényes, nem akar szétesni, viszont a fehér lapokkal sose voltam nagyon kibékülve.
Összességében annyit tudok mondani, hogy nem bántam meg, hogy elolvastam, kreatív az ötlet, hogy továbbgondoljuk Mark Twain történetét, de nem lett kedvenc.