Danubia 8 csillagozás

Személyes krónika a Habsburgok Európájáról
Simon Winder: Danubia

Európa ​nagy részét évszázadokon át a Habsburg-család tartotta a kezében megszállottak, bűvészek, muzsikusok és hadvezérek különc gyülekezete. A Habsburgok ármánykodásuk és merő konokságuk révén számos vetélytársukat távolították el a politikai porondról, mígnem 1918-ban végül maguk is szedték a sátorfájukat. Közép-Európa és Németföld zömét uralták, de sok más helyen is be-beavatkoztak Európa története aligha érthető meg nélkülük.
Simon Winder rendkívül szórakoztató könyve vegykonyhák, csontvázak, ékszerek, medveárkok és balszerencsés házasságok szédítő forgatagába kalauzolja olvasóját. A Danubia egy dinasztia története, de legalább annyira szól a Habsburgok alattvalóiról, akik különféle nyelvet beszéltek, roppant területeket népesítettek be és olykor kifejezett hálátlanságot mutattak különc bécsi uralkodójuk iránt. Nekünk, magyaroknak különösen érdekes és tanulságos az az angolszász nézőpont, melyből a szerző régiónkat szemléli.

A Duna-táj első történésze, aki… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Park, Budapest, 2015
632 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633551110 · Fordította: Komáromy Rudolf

Enciklopédia 41

Szereplők népszerűség szerint

Ferenc József · Thomas von Villach

Helyszínek népszerűség szerint

Osztrák-Magyar Monarchia · Szarajevó · Dalmácia · Graz


Most olvassa 2

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Simon Winder: Danubia

Simon Winder: Danubia Személyes krónika a Habsburgok Európájáról

Régen olvastam ilyen felhőtlen örömmel történelmi könyvet. Winder stílusa sziporkázó és összetéveszthetetlen – úgy kell elképzelni, mintha Terry Pratchett vagy Douglas Adams állna neki megírni Közép-Európa históriáját. Van benne egy jó nagy adag tiszteletlenség, amivel minden emberi ostobaságot szemlél, köztük nem utolsósorban minden ostobaságok cárját, a vak nacionalizmust. (Legyen szó akár magyar, akár román, akár német, akár pánszláv nacionalizmusról.) Mindazonáltal nem fél attól, hogy egy történelmi pillanatot valamely személyes élményhez kössön hozzá – mondjuk egy kolozsvári kirándulás hangulatából kiemelkedve világítson meg egy 17. századi eseményt. Ez ugyan meglehetősen unortodox történészi hozzáállás, de gyakran megvilágosodásszerű felismerésekhez vezet. Ami pedig Winder asszociációs hajlamát illeti, hát őrületes. Túlfinomodott Habsburgokat koalákkal vet össze, hódoltsági hajdú szabadcsapatokat az Iron Maidennel… abszurd hasonlatok ezek, de valahogy mégis ott van mögöttük az igazság felvillanó fénye.

Fél csillagot szőrös szívem határozott óhajára azért vonok le, mert bár egy korszak pillanatnyi hangulatát talán Winder képes a legjobban megragadni, de néha mégis mintha elveszne saját szavainak szentkuthys áradásában – így a mélyebb összefüggések helyenként homályban maradnak. De azért ne rettentsen ez a szigor el senkit, a Habsburg birodalomról (így nem kis részben rólunk, magyarokról) magyarul megjelent könyvek közül így is magasan kiemelkedik a Danubia. (Mondjuk olyan sok könyv közül nem kell kiemelkednie…) Winder helyenként csípősen szarkasztikus, de mindig szeretve csipkelődő szavait pedig kifejezetten ajánlom azoknak, akik kíváncsiak arra, hogyan fest ez a régió egy kívülálló szemével.

(És a borítóján van egy dodómadár.)

fióka P>!
Simon Winder: Danubia

Simon Winder: Danubia Személyes krónika a Habsburgok Európájáról

Az utazó történész személyes krónikája a Habsburgokról – így is lehetne jellemezni a Danubiát, ám ez azért lenne kissé félrevezető, mert a személyes véleményeket, élményeket leszámítva a könyv pontosan annyira tárgyilagos, amennyire annak lennie kell, ha már történelemről szól.
A könyv 2015 egyik nagy élménye számomra, mert olyasmit követett el, amire nagy szükség volt, és ami – remélhetőleg – nagyobb olvasottságot biztosít majd a történelemtől eddig ódzkodóknak is. Ez a tett a humor. Sajnos nyilván ebben az esetben is lesznek olyan hangok, akik a humort az igénytelenséggel, felületességgel, hiánypótlással kapcsolják össze (nem látom, mi közük ezeknek a fogalmaknak egymáshoz), de nem baj. Az sokkal fontosabb, hogy megszületett még egy könyv – feltételezem, hogy az író magyarul kiadatlan Germania c. kötete ugyanilyen stílusban írodott –, ami élvezetessé, rendkívül olvasmányossá, jókat nevetőssé, és – ami a legfontosabb –, szerethetővé tesz egy olyan tárgyat, amit sokan méltatlanul nem szeretnek. Annak, aki még mindig szkeptikus lenne: a humor nemhogy levon a könyv értékéből, ellenkezőleg, hozzáad. Sokkal kellemesebb úgy olvasni egy nem mindig kellemes témájú írást, hogy az ember a megfelelő helyeken nagyokat kacag, ahelyett, hogy zsebkendőt szorongatna. Okosan, kimérten bánik a humorral, nem viszi túlzásba, nem ízléstelen, mondhatni, hogy tökéletes.
Vannak még fontos tulajdonságai a könyvnek: utazó történész írta. Véletlenül sem akarom leszólni azok munkáit, akik kizárólag leváltári kutatások alapján írták meg a könyveiket. Az viszont tagadhatatlan, hogy a személyes tapasztalatok, a keresztül-kasul járt Európa, a séták, a múzeumok, a helyszínelések, a nemzeti eledelek megkóstolása és a többiek mind-mind mennyire élővé tesznek egy könyvet – és hitelesebbé. Az ember már csak ilyen gyarló lény, szívesebben együtt él egy olyan írással, amit személyessé tudott tenni írója.
Másik nagyon fontos aspektusa a tanulmánynak az idegen nézőpontja, a kívülállóé. Ez, tekintve a most is forrongó, utódállamokbeli állapotokat, elképesztően fontos. Simon Winder angol, Angliának legfeljebb érintőlegesen és századokkal ezelőtt volt némi köze háborús ügyekben a Habsburg Birodalomhoz, Trianont most felejtsük el, ennek semmi köze a könyvhöz. Mint kívülálló és majdnem elfogulatlan megfigyelő – érezhetően vonzódik a magyarokhoz, ez plusz jó pont annak, akit amúgy is érdekel a téma –, olyan lehetőséget biztosít, ami a nacionalizmusok melegágyában, nacionalista írásokat kitermelő közegben több, mint üdítő. Tárgyilagos, nem részrehajló, pontosan átlátja, mennyire működésképtelenek a mai utódállamok, és pontos, jó krónikása annak, ami az elmúlt cca. 1500 évben történt.
A könyv nem csak történelmi, hanem kultúrtörténeti csemege is Európa ezen, közép-keleti feléből, nem beszélve az olyan érdekességekről, hogy melyik császárnak volt pl. dodója (a dodó a szemet gyönyörködtető borítón is felbukkan), értekezik Bartók zenéjéről, a csernovici metropolita palotájáról, elvisz egy röpke látogatás erejéig a prágai Csillag Vadászházba, amit I. Ferdinánd kezdett építtetni nyári rezidenciának, majd a cionizmus vezéralakjának, Herzl Tivadarnak államteremtő próbálkozásairól is beszámol (ami nagyon érdekes próbálkozás volt egyébként). Ír a budapesti állatkertről, Debrecenről, Nagyváradról, a német himnuszról és még millió más dologról, egészen az I. Világháborúig. Megtudható többek között az, ami az én olvasatomban a legfontosabb: hogyan termelte ki a Habsburg Birodalom, majd az Osztrák-Magyar Monarchia a máig dúló, áldatlan, ostoba nacionalizmust és gyakorlatilag hogyan esett áldozatul többek között éppen ennek. Elkerülhetetlenül ott vannak a mi lett volna, ha?-eszmefuttatások, de ezek is az ésszerűség keretein belül maradnak és Winder egyáltalán nem olyan szempontból elemzi a történéseket, ahogy azt az ember gondolná a cím és tematika alapján.
Egyetlen hibája a szerzőnek az, hogy csapong, mint minden jó mesélő, akinek rengeteg mondanivalója van, egyik téma érdekesebb a másiknál és nem tudja, hogy melyiket mondja el először, legszívesebben mindet egyszerre mesélné. Ez a veszély ugyan nem fenyeget, de néha igencsak elkalandozik az alaptémától, az olvasó pedig kapkodhatja a fejét, hogy most mi történik, hol is vagyunk. Lektori hibát egyet fedeztem fel, éspedig Dózsával kapcsolatosan, amit Hahner Péter megcáfolt valamelyik 100 történelmi tévhitről szóló könyvében, de a könyv hiányában most nem bocsátkozom fejtegetésekbe, a majdani olvasó utánanéz, ha érdekli. Több szaklektori megjegyzést szívesen vettem volna, az, hogy lábjegyzetként közölték őket, kényelmessé tette az olvasást. Felsorolás helyett elkelt volna egy átlátható családfa. A kiadás nagyon igényes, a könyvet öröm kézbe venni, a borítója pedig egyszerűen gyönyörű! Remélem, hogy a @Park -nál megjelenik majd a Germania is.

CaptainV IP>!
Simon Winder: Danubia

Simon Winder: Danubia Személyes krónika a Habsburgok Európájáról

Bár a végére (értsd: utolsó egynegyed) mintha kissé elveszett volna a szerző a részletekben, és felborította volna a számomra szimpatikus és még pont követhető uralkodókra fókuszáltságot, nagyon elégedett voltam a könyvvel, még szórakoztam is olvasás közben. Nem poros, tudományos nyelvezetettel, hanem érthető, könnyen hozzférhető stílusban ír, olykor még egy kis vicceskedést is megenged magának, ami rám nagyon üdítően hatott, egy-egy idétlenségen kifejezetten fel is röhögtem.
Az, hogy informatív volt, kétségtelen. Olyan sok időt ölel fel a Habsburgok jelenléte, hogy ebbe a rengeteg időbe beleesik olyasmi, amivel többé-kevésbé képben vagyok, meg olyasmi is, aminél csak arra törekedtem, hogy legyen megírva a témazáró, aztán pusz-pá, a soha viszont nem látásra, kedves „Az ország három részre szakadása” vagy „A Rákóczi szabadságharc” c. fejezetek a tankönyvben, most már gyötörjetek valaki mást! Érdekes volt más szemszögből olvasni, perspektívába és összefüggésbe helyezni azt, amit eddig csak úgy önmagában kellett tudni ismerni és értelmezni.
Akit érdekel az időszak, vagy a Habsburgok, vagy a magyar töri, annak ajánlom. Winder olyan, mint egy jófej egyetemi tanár, akinél szeretsz jegyzetelni, de néha azon kapod, hogy rájött az agybaj, mert már húsz perce stand up comedy-zik a puttókról vagy egy béna festményről.

2 hozzászólás
nero P>!
Simon Winder: Danubia

Simon Winder: Danubia Személyes krónika a Habsburgok Európájáról

Remek ül megírt, olvasmányos történelemkönyv, ami már önmagában is különlegessé teszi a kötetet. A szerző azonban ennél sokkal többet és mifelénk szokatlant kínál. Nemzeti részrehajlás nélkül, egy jó adag szarkazmussal szemléli a vizsgált korszakot, annak szereplőit és az eseméyek hatását a későbbi évszázadokra. Olvasni azt, hogy milyen apró dolgokon múltak világraszóló események, hogy milyen emberi gyarlóságokon múlhatott egy ország vagy egy birodalom sorsa, elgondolkodtató. A propaganda szerepe sem elhanyagolható, érdekes hát nézni azt a PR-t, amit egyes uralkodók saját hatalmuk vagy örökségük védelme érdekében sokszor saját kézzel irányítottak.
Szívem szerint azt mondanám, egy ilyen könyvből kellene középiskolában tanítani a történelmet – amit manapság Bécsben el is tudnék képzelni, de Budapesten vagy Pozsonyban sajnos nem –, egyetlen bökkenő van csak, a könyv egy tájékozott felnőtt számára készült, így számos olyan (jelenkori, művészeti, más történelmi korszakra való, stb.) utalás van, amit talán egy átlagos középiskolás nem ért.
A beutatott történelmi pannó messze túlmutat a címben jelzett földrajzi területen, a Duna-menti területeken, ahogy a Habsburgok uralma is hosszú ideig messze túlnyúlt ezen a régión. Ha a mai, európai állapotokat szemünk előtt tartva olvassuk a könyvet, el kell gondolkodnunk a mán és a holnapon is.

Barbár >!
Simon Winder: Danubia

Simon Winder: Danubia Személyes krónika a Habsburgok Európájáról

Fenomenális ismeretterjesztő munka. Az ismeretterjesztés lényegét adja: szórakoztatva tanítani.
Az alcím magában hordozza a hatalmas tényanyag feldolgozásának mikéntjét: Személyes krónika a Habsburgok Európájáról. Ez azt jelenti, hogy a szerző nem kizárólagosan a poros levéltárak mélyén meglapuló iratok tartalmából kíván tényeket közreadni és rejtett összefüggéseket megvilágítani, hanem, a terepen dolgozva, várakat, városokat, csatatereket látogat fáradhatatlanul. Ezeknek a helyeknek az akkori, és a mai feelingjét is ragyogóan érzékelteti, megosztva velünk személyes szimpátiáit és ellenérzéseit.
A következő kérdést járja körül történeti sorrendben végigkalauzolva minket az eseményeken: Hogyan tarthatta uralma alatt Európa nagy részét egy meglehetősen közepes képességekkel rendelkező dinasztia? A végjáték, az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása szükségszerű volt, de „az új, nacionalista rendszerek, amelyek 1918-19-ben bemasíroztak a Monarchia romjaira, nemigen hoztak mást, mint nyomorúságot”.
Szellemes, az egyes szereplőkről kiváló jellemrajzokat ad. Minket, magyarokat súlyunknak megfelelően kezel, és szeretettel ír rólunk. Mindig is érdekelt, hogy minként vélekednek rólunk a külföldiek, főleg a szerencsésebb országok polgárai.
Lássuk! Bánffy Miklós regénytrilógiáját, az Erdélyi történetet briliánsnak tartja, Kosztolányi Est Kornélját és Pacsirtáját szintén csodálatosnak nevezi. Bartókról több oldalon keresztül áradozik. „A kékszakállú herceg vára vezetett be a magyar nyelv zavarba ejtő örömeibe… Rengeteg időt fordítottam már rá, hogy megpróbáljam tisztességesen kiejteni a magyar szavakat, mégis saját nyelvtudatlanságom miatti dühöm és bánatom legfőbb összetevője maradt a bizonyosság: holtom napjáig sem fogok közelebb férkőzni e különös hangok pergetett mézéhez.” A könyv végén a Köszönetnyilvánítás c. részt így fejezi be (feleségét dicsérve) „Meggyőződésem, hogy a magyaroknak van olyan szavuk, ami kifejezné, mennyivel tartozom neki – az angolban biztosan nincs semmi eléggé lázas vagy mindent magában foglaló – de szokás szerint fogalmam sincs, mi az.” Ezt írja egy született angol! Mintha hájjal kenegetnének.
Apró szépséghiba: A 115. oldalon a lepantói csata hőse Don Juan de Austria V. Károly törvénytelen gyermeke, a 129. oldalon ugyanő Ferdinánd törvénytelen fia. Pedig van szaklektor, aki néha a lap alján eligazít minket.
Másik szeplő: Dózsa György tüzes vastrónon való megégetését ténynek könyveli el a szerző, holott nem az. (Lásd Bánó Attila: Újabb 33 meghökkentő eset a magyar történelemből. Bp. Athenaeum, 2013.)

Krumplicsku>!
Simon Winder: Danubia

Simon Winder: Danubia Személyes krónika a Habsburgok Európájáról

Bajban vagyok a csillagozással, mert egyik oldalon áll a könyv újszerű (és teljesen ésszerű) szelleme azzal, hogy az egész csak erős koncentrációval olvasható, mert a szerző elveszik a témában: túlburjánzik, eltekereg, elkalandozik, hogy a végén a nem kellőképp figyelmes olvasó már azt sem tudja, kitől, mitől indult el az épp aktuális fejtegetés mondjuk a császári zeneművekről.
Ennek ellenére nem unalmas a mondanivaló egyetlen része sem, talán ezért érdemes extra kitartást tanúsítani…. csak egyszerűen a könnyed stílus ellenére így lesz nehéz olvasmány.
Én is küzdöttem veszettül, napi két fejezetecskénél (cirka 20-30 oldal) nem nagyon tudtam többet olvasni, mivel én esténként, az ágyban olvasok, egyszerűen belefáradtam a koncentrációba, és már aludtam is… De csak az elején jelentett valós kísértést a félbehagyás, pár ilyen belealvás után már tudtam, hogy haladjak is önmagamhoz képest bármilyen tyúklépésben, bármilyen lassan, bizony végig fogom olvasni, mert érdekel, meg mert ha csak fejezetenként egy érdekes dolgot olvasok, már megérte a fáradtságot…
Így azt hiszem, nem is csillagozok végül, mert tényleg mit adjak? Vannak csillagozhatatlan könyvek.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Közép-Európában minden nemzetiség úgy definiálja önmagát, hogy echtebb az összes többinél: ugyanis kizárólagos tulajdonjogot formál az adott földre valamiféle felsőbbrendű hadi tehetsége vagy fejlettebb kultúrája okán, vagy ami mindezeknél fontosabb, azért, mert ő érkezett a szóban forgó völgybe elsőként.
(…)
Ez az eredetvadászat a 19. században eszelőssé fajult, ahogy az írástudók agresszív nyelvi nacionalizmusa uralkodott el Közép-Európában. A városok köztereit torzonborz ősapák heroikus szobrai töltötték meg, a városházákat mind nyomasztóbban dekorálták olyan festményekkel, amelyeken ugyanezen ősök a.) homlokráncolva nyomulnak föl valami magaslatra, ahonnét letekintenek az ígéret földjére b.) valami zászlóval vagy karddal hókuszpókuszolnak, hogy rátaláljanak egy városra, illetve c.) sikeresen leöldösnek mindenkit, aki eleve ott tartózkodott.

Sírkamrák, erdőségek meg egy mocsár

Simon Winder: Danubia Személyes krónika a Habsburgok Európájáról

5 hozzászólás
fióka P>!

A Kékszakállú herceg vára vezetett be a magyar nyelv zavarba ejtő örömeibe. Angolul már a címszereplő neve – Bluebeard – sem hangzik olyan jól, mint az eredeti Kékszakállú, ráadásul az operában ilyesféléket mondanak:

                    Aranypénz és drága gyémánt,
                    Bélagyönggyel fényes ékszer,
                    Koronák és dús palástok!

Na ettől kész vagyok. Rengeteg időt fordítottam már rá, hogy megpróbáljam tisztességesen kiejteni a magyar szavakat, mégis saját nyelvtudatlanságom miatti dühöm és bánatom legfőbb összetevője marad a bizonyosság: holtom napjáig sem fogok közelebb férkőzni e különös hangok pergetett mézéhez.

513. oldal, Éjszakazene

Simon Winder: Danubia Személyes krónika a Habsburgok Európájáról

Kuszma P>!

Talán a legfutólagosabb kétkedés próbáját sem állná ki, de úgy vélem, esetleg lehetséges lenne gazdagon cizellált magyarázattal ellátni az Iron Maiden jellegű, bőrszerkós brit őslények iránti szinte vallásos áhítat közép-európai folytatólagosságát a térség közös hajdúörökségével. Vagy nem.

A kalózok fészke

Simon Winder: Danubia Személyes krónika a Habsburgok Európájáról

Kapcsolódó szócikkek: Iron Maiden
11 hozzászólás
fióka P>!

Lengyelország felosztása nyomán Európa zsidó népességének zöme lengyel uralom alól a porosz, Habsburg és orosz állam kötelékébe került. (…) A porosz zsidók szerencsétlenségükre a nevetségesen színvonaltalan III. Frigyes Vilmost kapták, a talányos és gyermeteg keresztényt, aki egy ízben azon az alapon záratott be egy berlini új, kísérleti zsinagógát (amelyben férfiak és nők ugyanabban a térben foglalhattak helyet), hogy ha a judaizmus elveszíti az irracionális maradiság auráját, még vonzó hitté válhat.

447-448. oldal, Elutasítók

Simon Winder: Danubia Személyes krónika a Habsburgok Európájáról

Kapcsolódó szócikkek: butaság, ostobaság · Lengyelország · zsidók
fióka P>!

Legendák keringtek a főherceg lövésztehetségéről: ahhoz a visszataszító és nyomasztó korszakhoz illett, amelyben a főúri vadászbuzgalom a modern haditechnikával karöltve kibillentette egyensúlyából a vadász és a vad egész kapcsolatát, úgyhogy a fogolyvadászatot a Space Invaders meg a többi lövöldözős videójáték előképének foghatjuk fel. Ferenc Ferdinánd mindösszesen elképesztő létszámú, mintegy háromezer állat életét vette el. Csehországi birtokainak szegény erdőlakó lényei tömegesen összepacsizhattak, amikor hírül vették, mi történt Szarajevóban.

501-502. oldal, "Azt a kövéret, aki olyan vallásos volt"

Simon Winder: Danubia Személyes krónika a Habsburgok Európájáról

Kapcsolódó szócikkek: Szarajevó · vadászat
fióka P>!

I. Ferdinánd időnként nagyon is képes volt világosan gondolkozni. 1866-ban, amikor Ferenc József egyik fiaskóból a másikba tántorgott, Ferdinánd megjegyezte: „Ez az új ember csatákat veszít, tartományokat veszít. Ezt én is megtehettem volna.”

381. oldal, Un vero quarantotto

Simon Winder: Danubia Személyes krónika a Habsburgok Európájáról

Kapcsolódó szócikkek: 1866 · Ferenc József
2 hozzászólás
Kuszma P>!

Ugyancsak nem olyan könyv ez, amelyik képzelt jellemzők halmazával próbál meghatározni konkrét etnikai csoportokat. Nem találni benne olyasféle állításokkal kezdődő mondatokat, mint: „Miként tüzes, mégis nemes fűszerük, amelyet annyira megbecsülnek, s amely világszerte paprika néven ismeretes, a magyarok általában…” Konkrétan egyetlen nemzetiség sem adja oda jó szívvel az ingjét is, egyik sem hajlamos természettől fogva a mélabúra, egyiknek sincs vérében a zene, egyetlen nyelvi csoport sem kiengesztelhetetlen ellenség, mégis igaz barát, és egyáltalán nincs olyan nő a világon, aki népe mindenbe beletörődő sajátságában gyökerező, önfeláldozó sietséggel adja oda magát. Évszázadok óta hordanak össze ilyen sületlenségeket – Ferenc Ferdinánd még az íróasztalán is tartott hasznos emlékeztető listát a nemzetek tulajdonságairól –, és ennek megálljt kell parancsolni.

Bevezetés

Simon Winder: Danubia Személyes krónika a Habsburgok Európájáról

Kapcsolódó szócikkek: sztereotípia
2 hozzászólás
fióka P>!

[Nagy] Katalin az uralkodók azon maroknyi elit csoportjába tartozott, akik valóban élvezték szerepüket. A német Anhalt-Zerbst miniállamból érkezett Oroszországba, hogy férjhez menjen a trónörököshöz […]. A hercegnő talán kívülálló volta miatt lelt különös örömöt az orosszá válásban, lelkesedett az idegenszerű pompáért, tért át a görögkeleti vallásra, változtatta a nevét Zsófiáról Katalinra, és tüntette el az útjából a férjét.

309-310. oldal, A világ föltrancsírozása

Simon Winder: Danubia Személyes krónika a Habsburgok Európájáról

1 hozzászólás
Kuszma P>!

Szinte hihetetlen, hogy amikor e sorokat írom, a szélsőjobboldali Jobbik párt Solymosi Eszter sírjának kultuszát propagálja, és a magyar országgyűlésben kérdéseket vet föl, hogy mi történt valójában a lánnyal. Minél inkább büszkélkedünk intelligens, gondolkodó mivoltunkkal, annál jobban kiderül rólunk, hogy morlockok vagyunk.

450. oldal

Simon Winder: Danubia Személyes krónika a Habsburgok Európájáról

Kapcsolódó szócikkek: Jobbik · Solymosi Eszter
23 hozzászólás
fióka P>!

A legmeghökkentőbb az, ahogyan a beszámolók az etnikai címkézés szélsőséges képlékenységét mutatják, olaszokból és bosnyákokból egykettőre válnak nevükben és nyelvükben horvátokká, mihelyt megtelepedtek Zengg társadalmában. Ez cseppben a tengerként példázza, hogy azok a megjelölések, amelyek a későbbi nacionalisták szemében szentté váltak, egy, még az írásbeliség előtti társadalomban gyakorlatilag szinte semmiféle tartalmat nem hordoztak – hogy ki hogyan beszél, miként hívja önmagát és milyen templomba jár, azt nem annyira genetikai kódolás, mint inkább a környező történések befolyásolják. Dalmácia évszázadokon át tündökölt effajta mobilitással, ami azonban a 20. században legalább öt különféle nacionalizmus számára vált elfogadhatatlanná, és ez tragikus következményekkel járt.

134. oldal, A kalózok fészke

Simon Winder: Danubia Személyes krónika a Habsburgok Európájáról

Kapcsolódó szócikkek: Dalmácia · etnikum · horvát · nacionalista · nacionalizmus · nyelv · Zengg

Hasonló könyvek címkék alapján

Antony Beevor: A spanyol polgárháború
Angus Fraser: A cigányok
Hans Bankl: A Habsburg-ház betegei
Friedrich Weissensteiner: Nők a Habsburgok trónján
Alekszandr Kamenszkij – Niederhauser Emil: Nagy Katalin – Mária Terézia
H. Balázs Éva – Krász Lilla – Kurucz György (szerk.): Hétköznapi élet a Habsburgok korában 1740–1815
Barta Gábor: A Sztambulba vezető út (1526-1528)
Johann Franzl: I. Rudolf
Sigrid-Maria Grössing: A Habsburgok szerelmi krónikája
Jean des Cars: Ferenc József és Sisi