Nem is tudom, miért vártam ezt a kötetet annyira. Talán azért, mert megszállott vagyok az új, nagyon más kifejezőmódok megismerésében, és ez első látásra is teljesen más, mint amit az ember olvasni szokott.
A történet maga egészen furcsa, hiszen nincsen igazán történet, ha az utazást nem mondjuk annak, inkább csak a világot ismerhetjük meg a maga kifordult valójában. Az egész könyv egy utazás körítésbe zárt világépítés, ami viszont tényleg megrázó. Egyrészről azért, mert a technológia nincs messze a mostani technológiáktól, másrészről pedig, mert el tudja hinni az ember, hogy bármikor megtörténhet ez. Bármikor…
A könyv különlegessége az illusztráció, amivel még jobban bele tudunk menni a világba: talán azért tud ez a világ ennyire megnyomni, mert az illusztrációk sokat hozzáadnak, sokszor színesítik is a leírt szöveget. Nem a szöveget illusztrálja, inkább a kettő kifejezésmódból jön össze egy történet, így mindkét kifejezésmód egyenlő, nem uralkodik a másikon.
Ennek köszönhető, hogy a különféle problémák érzelmileg is jobban hatnak: a környezetszennyezés, ahogy mint egy melléktermék megjelenik, a neuronsisak, ami szinte átveszi minden tekintetben az irányítást az ember felett és ennek a további problémái. Természetesen kell valami mesés is bele, valami, ami kiemeli a csak világépítést, így kap egy apró legendát, ami megpróbálja egy kicsit irányítani a történetet, fókuszban tartani. Hiszen a képek és a szöveg könnyen kicsúsznak az értelmezés első szintjéből.
A kép nagyon szép, művészi, és a szöveg se különb. Ez egy szépirodalmi, vagy inkább úgy mondom, képzőművészeti alkotás, amiben fel akarják hívni a figyelmet az emberre és „teremtményeire”. Szóval ez valami különleges dolog, olyan szöveggel, ami képlékeny,amiben egy mondat rengeteg mindent jelent, aminél az agyunkat tornáztatni kell, hogy minden szintet megértsünk (szerintem én nem is értettem meg belőle tényleg mindent),Igazán szép a kifejezésmód, de a világ mocskos, romos, ez az ellentét áthatja az egész könyvet, valami furcsa harmóniát okozva.
Ezt a könyvet én nem tudom kinek ajánlhatnám, hiszen nekem is sok volt. Egyrészről mindenképpen erős, szépirodalmi és képzőművészeti élmény, így az olvasó számítson is erre. Lehet hogy rövid, de olyan magvas gondolatok vannak benne, amiről órákon át gondolkozik az olvasó. Én is.
Mély és kifejező.
Erős.
Mintha péklapáttal csapnának meg.