Kódkönyv 23 csillagozás

A rejtjelezés és rejtjelfejtés története
Simon Singh: Kódkönyv

A rejtjeles kommunikáció egyidős az írásbeliséggel. Ez a rögeszmés titkolódzás az idők folyamán drámai hatással volt nem egy háború kimenetelére, birodalmak sorsára és egyéni életekre is. A nagy Fermat-sejtés szerzőjének új könyve számos kódrendszer matematikai, nyelvészeti és technológiai leírásán, valamint a mögöttük megbúvó nem mindennapi egyéniségek bemutatásán keresztül követi nyomon a rejtjelezés és rejtjelfejtés lebilincselő történetét az ókori Görögországban folytatott katonai kémkedéstől a modern számítógépes titkosírásokig. Ez a rendkívül szerteágazó kérdéseket boncolgató könyv egyszer s mindenkorra megváltoztatja a történelem mozgatórugóiról alkotott véleményünket, és hatására azon is elgondolkodhatunk, vajon a legutóbb elküldött e-mailünk tartalma mennyire maradt titokban. A könyv 2000-ben elnyerte az olasz Cortina-Ulisse Európai Díjat, amelyet kétévenként adományoznak a legjobbnak ítélt európai tudományos ismeretterjesztő könyvnek.

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Park, Budapest, 2002
400 oldal · ISBN: 9635305257 · Fordította: Szentgyörgyi József

Enciklopédia 3


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

NewL P>!
Simon Singh: Kódkönyv

Simon Singh: Kódkönyv A rejtjelezés és rejtjelfejtés története

Mindig is érdekelt a titkosítás kérdése, nagyon izgalmas témának tartom. Ez a könyv egy jól megírt, és több témakört felölelő mű, amihez néhol már nem elég a józan ész, hanem szükséges egy kis egyéb tudás is, de ettől függetlenül egy jól értelmezhető és követhető stílusban írja le a szerző az információkat.
A könyv a múltban használt titkosítási módszereken keresztül halad előre az egyszerűbb titkosítási leírásokon keresztül a jelenlegi kódolások leírása felé, és megpróbálja a jövőjét is kitalálni a kriptográfiának (a kvantum számítógép leírása már eléggé megterhelt, pedig tanultam matematikát, ami segíti az embert). Nagyon sok olyan dolgot tanultam belőle, amiről még nem hallottam, főleg a történelmi részek fogtak meg nagyon, és sok olyat is találtam, amiről már olvastam, de az író leírása jobban megvilágította a kérdéskört előttem (pl. RSA kódolás). Mindenkinek ajánlom, akit érdekel a kódolás témaköre, max. a végét hosszabb ideig tart megemészteni.

Ibanez P>!
Simon Singh: Kódkönyv

Simon Singh: Kódkönyv A rejtjelezés és rejtjelfejtés története

„A kriptográfia roppant furcsa tudomány. A legtöbb tudós arra törekszik, hogy elsőként publikálja munkája eredményét, mert annak értéke az elterjedésen múlik. Ezzel ellentétben a kriptográfus általában egy-egy zárt közösségen belül végzi a munkáját, ahol a szükséges szakmai támogatáshoz hozzájut, de a kívülállók irányában őrzi a titkot. Az ilyen titok föltárását legtöbbször csak a történelmi pontosság igénye szentesíti, és az is csak akkor, mikor már biztos, hogy a titok őrzéséből többé nem származik haszon."

Egy nagyon érdekes ismeretterjesztő könyv a kódfejtés és kódmegalkotás világából. Ha azt mondjuk, titkos kódok, biztos, hogy mindenki az Enigmára gondol, meg a rejtvényekre, s talán itt meg is állunk. Pedig már sokkal régebbi korokban is megalkották a titkos üzenetek küldésének módszerét, persze már szinten, mint a maiak. A kódolás történetében ugyanis minden szinte egyszerre halad: megalkotnak egy újabb titkos kódot, s rögvest nekifognak, hogy feltörjék azt. Örökös körforgás, amelyben a legfontosabb tényezővé az idő válik.

„A történelmet keresztül-kasul átszövik a titkosírások. Csaták kimenetelét döntötték el, királyok és királynők halálához vezettek, ezért a rejtjelezés evolúciós fejlődésének fordulópontjai számos politikai cselszövéssel és döntő kihatású eseménnyel illusztrálhatók.”

A könyv pont olyan szerkezetű, mint Hawking eddig olvasott könyveinél tapasztaltam: nem száraz tudományos anyag, ugyanakkor próbál tanítani, ahogy csak lehetséges. Pont amikor az ember agya „felmondaná a szolgálatot”, hogy megértse azt, amit Singh magyarázni próbál, akkor a magyarázat után újra elmondja egy hétköznapi példán keresztül. Megvallom, sok kódot csak így értettem meg, egyik kedvenc példasorom az Alice-Bob (no meg a gonosz Eve) párosa voltak, a duplalakatos példa nagyon frappáns volt szerintem.

„A régi kínaiak például finom selyemszövetre írták az üzenetüket, a selymet kis labdaccsá göngyölték, viasszal borították, az üzenetvivő pedig lenyelte. A XVI. században egy Giambattista della Porta nevezetű olasz tudós leírta, hogyan lehet egy titkos üzenetet kemény tojásban továbbítani. Egy uncia timsó és egy pint ecet elegyéből kell „tintát” készíteni, majd ezzel az üzenetet a tojás héjára írni. Az oldat behatol a tojáshéj pórusain, miáltal az írás kirajzolódik a kemény tojás fehérjéjén, s csak a héj eltávolítása után válik láthatóvá."

Rengeteg történelmi korszakból kapunk érdekes példákat, Stuart Máriától a vasálarcoson át az egyiptomi hieroglifák megfejtéséig (ez egyébként a könyvben hátrább került, nem időrendben haladtunk, a hieroglifák és a lineáris B kód átkerült a 20. századi történések közé, gondolom azért, mert akkor fejtették meg).

Egyik kedvenc részem az első valamint a második világháborús szakasz volt, ahol már nagyon is „vérre ment” a kódolás. Nem is gondoltam volna például, hogy már a második világháború kitörése előtt lengyel tudósok megfejtették az Enigmák üzeneteit! Ugyanakkor folyamatosan változtatták, újították azokat, így a kódfejtőknek is haladni kellett, s ahogy korábban említettem, az idő fontos volt: míg a lengyeleknél nem volt meg a megfelelő anyagi háttér, addig a briteknél igen, így a Bletchley park-beliekre vált a több százezer üzenet feltörése… Bizarr belegondolni abba, hogy …
„…ha a Government Code & Cypher School nem képes olvasni az Enigma kódját, és nem biztosítja az Ultra-információkat, a háború nem 1945-ben, hanem csak 1948-ban ért volna véget.” És ez hány millió halálos áldozattal járt volna!

A könyv végén a modern kori, számítógépek által alkotott kódokkal, biztonsággal, adatvédelemmel és a jövőbeni lehetőségekkel (kvantumszámítógép) foglalkozott a szerző, így felmerült a kvantummechnika is, amit már Hawking után jó ismerősként üdvözölhettem (Schrödinger cicusa is benyávogott ismét) :-D Megismerhetjük a feltörhetetlennek tartott kódokat, s az előzmények birtokában ismét borzonghatunk, belegondolva, hogy egy esetleges jövőbeni világháborúnál megvan az esély, hogy a titkok titokban maradnak, legyen az akármelyik félnél…

„Ha a világ összes személyi számítógépe — ez körülbelül 260 millió PC-t jelent — összehangoltan kezdene dolgozni egyeden PGP-vel sifrírozott üzeneten, akkor is a világegyetem életkoránál mintegy tizenkét milliószor több idő kellene ennek az egyeden üzenetnek a feltöréséhez."

Összességében egy néha nehezen olvasható, de mindennapi élethelyzetbe rakott példákkal könnyített, érdekes könyv, feldobva híres kódfejtők életével, tetteivel, hogyan jöttek rá a megoldásra, legyen az egy új, titkos kód megalkotása avagy egy régi titok feloldása. Nem csak enigmakedvelőknek ajánlom! :-D

lolajos>!
Simon Singh: Kódkönyv

Simon Singh: Kódkönyv A rejtjelezés és rejtjelfejtés története

A második világháborús német Enigma rejtjelező gépre és az angol Bletchley Park kódtörőire keresve bukkantam a könyvre, amely a DocPlayer-ről pdf-ként is letölthető.

A könyv tematikája jóval szélesebb, de először ezt a fejezetet olvastam el. Nagyon érthetően magyarázza a gép felépítését, működését, a feltörésre irányuló lengyel, majd brit erőfeszítéseket. Erről már voltak ismereteim, így nem az újdonság értéke fogott meg, hanem a logikus, világos, mindemellett érdekes tárgyalás. Ír Bletchley Park többezres létszámú csapatáról, a sikeres titoktartásról, a kódtörés – sosem volt eszközök kifejlesztésébe torkolló – gépesítéséről és még sok mindenről. Ahogy ennek a fejezetnek végére értem, a könyvet – egészen pontosan a pdf-et először asztali gépen majd telefonon majd tableten – nem tudtam letenni, szinte egy ülésre majdnem a végéig elolvastam (ismeretlen ókori írások megfejtése, a DES, a kulcsmegosztás, a nyilvános kulcs, az RSA, a PGP, Zimmermann megpróbáltatásai stb.). Ezek sem voltak igazán újdonságok számomra, de így didaktikusan végighaladva rajtuk rendkívül élvezetes volt olvasni.

Többszörösen megfogott az is, hogy amikor a titkosszolgálatok műhelyeiben kidolgozott új eljárásokat, módszereket, eszközöket mások évek múlva függetlenül felfedezték, szabadalmazták, fürödtek a dicsőségben, az eredeti, első kifejlesztők milyen szerényen és visszafogottan reagáltak minderre. Igen, aki titkosszolgának áll, ezt is számításba veszi: nem léphet ki a világ elé, hogy „én ezt már sokkal hamarabb kitaláltam, alkalmazom…”. Rendszerint a családja, ismerősei sem tudják róla, micsoda áttöréseket, nagy dolgokat sikerült elérnie. Sőt gyakran magával viszi mindezt a sírba is, mert csak halála után derül ki – ha egyáltalán – a dolog…

A titkosító és titokfejtő kvantum számítógépekről is szóló, jövőbe tekintő záró fejezet után ugrottam a könyv elejére és olvastam el a közepéig. Ez is érdekes annak, aki ilyesmivel még nem találkozott, de számomra a könyv közepe volt a csúcs.

A tárgyalásmód színes, a módszerek, eljárások némi matematikával, nyelvészettel tűzdelt leírásába a szerző belesző személyeket, sorsokat, konkrét eseményeket, mindig az adott aktuális, történelmi és földrajzi keretben. Példa: Champollion, Turing és a már említett Phil Zimmermann (van egy másik is, Arthur, az egykori német külügyér). Ezt különösen szeretem, így íródott egy másik kedvenc könyvem a Stuxnet vírus utáni hajszáról is, aminek értékelésében erről már írtam.

Az indiai származású brit szerző stílusa, személyisége, ismeretterjesztő tehetsége is magával ragadó. Valószínűleg pár további könyvét is el fogom olvasni, TED előadásait meg fogom nézni.

anesz P>!
Simon Singh: Kódkönyv

Simon Singh: Kódkönyv A rejtjelezés és rejtjelfejtés története

Nagyon- nagyon tetszett. Ahhoz képest, hogy mennyire tudományos a téma, sikerült teljesen közérthetően leírnia még a legbonyolultabb titkosírásokat is a szerzőnek. Rengeteget tanultam belőle. Izgalmas volt, mint egy kalandregény.
Nem is gondoltam, hogy a történelem ennyi eseményét befolyásolta a kriptográfia és a kriptonanalízis, illetve a csatájuk. A legnagyobb koponyák soha vagy csak nagyon későn kapták meg a nekik járó elismerést a munkájuk titkossága miatt. Illetve több mérföldalkotó szellemi terméket kétszer is fel kellett fedezni a titkolózás, a kémkedés miatt.
Hogy mik várnak még a kíváncsi olvasóra? Néhány kedvcsináló témafelvetés:
Min múlott Stuart Mária élete?
Melyik az a 19. századi rejtvény, amit a mai napig sem sikerült megfejteni?
Kik találták fel a betűgyakoriságon alapuló kódfeltörést?
Mi a kriptográfia Szent Grálja?
Miért lett augusztus 14.-e a navahó kódbeszélők nemzeti napja?
Hogyan fejtették meg a krétai lineáris B írást?
Mi a megoldás a kulcsmegosztás problémájára?
Mi az a kvantumpénz?

MeeCee P>!
Simon Singh: Kódkönyv

Simon Singh: Kódkönyv A rejtjelezés és rejtjelfejtés története

Ha valakit egy kicsit is érdekel a titkosírás, akkor ez a nagyon alapos és átfogó írás kihagyhatatlan.

Emmi_Lotta I>!
Simon Singh: Kódkönyv

Simon Singh: Kódkönyv A rejtjelezés és rejtjelfejtés története

Nem véletlenül nyert díjat a könyv. Kiváló, alapos, érdekes.

>!
Park, Budapest, 2002
400 oldal · ISBN: 9635305257 · Fordította: Szentgyörgyi József
langimari>!
Simon Singh: Kódkönyv

Simon Singh: Kódkönyv A rejtjelezés és rejtjelfejtés története

A molyos nyilvántartás szerint majdnem két év kellett hozzá, hogy elolvassam, de az igazság az, hogy a közepén félretettem egy házfelújítás több, mint egy éves időtartamára. Most elővettem és gyorsan elolvastam a másik felét is. Nagyon tetszett, engem főleg a régi írások megfejtése érdekelt (lineáris B, hieroglifák stb.), de érdekes volt az Enigma megfejtése és a korunk számítógépes világához kapcsolódó néhány utolsó fejezet is, beleértve a kvantummechanika alapjaiba történő beavatást.

Cata15>!
Simon Singh: Kódkönyv

Simon Singh: Kódkönyv A rejtjelezés és rejtjelfejtés története

nagyon jó és érdekes! megszeretteti mindenkivel a kriptográfiát :)

gyalogbodza>!
Simon Singh: Kódkönyv

Simon Singh: Kódkönyv A rejtjelezés és rejtjelfejtés története

Az első 50 oldal nagyon nosztalgikus volt: a kriptográfia korai története az általános iskolai titkosírások írásának és feltörésének izgalmára emlékeztetett. Aztán később végre megtudtam, hogy mi az az Enigma, és milyen szerepet játszott a háborúban. Végül a fejlődéstörténet eljut a kvantumkriptográfiáig, ami izgalmas gondolatkísérletekre invitál vilgunkat és jövőnket illetően.
Mindezen igen szórakoztató stílusban, sok hasonlattal és példával illusztrálva navigál végig minket az író, így egy-egy ponton az sem probléma, ha nem teljes mélységében sikerül felfogni az adott téma matematikai hátterét.

Kalim_Pál>!
Simon Singh: Kódkönyv

Simon Singh: Kódkönyv A rejtjelezés és rejtjelfejtés története

A szokásos Simon Singh-féle alaposság. Bámulatos ez az ürge, akármilyen témában ír könyvet, az kikezdhetetlen. Ilyen száraz témáról ilyen élvezetes könyvvel ritkán találkozik az ember. Csillagos ötös!


Népszerű idézetek

NewL P>!

A kódgépek igazi erejét és a bennük rejlő potenciált jól mutatja a brit szárazföldi csapatok és a légierő által használt Typex (vagy Type X) és az amerikai katonaságnál rendszeresített SIGABA (vagy M-143-C). Mindkét szerkezet bonyolultabb volt az Enigmánál, s mindkettőt előírásosan használták, következésképp az ellenség nem is tudta feltörni a kódjukat. A szövetségesek kriptográfusai bíztak abban, hogy a bonyolult elektromechanikus gép kódja garantálja kommunikációjuk biztonságát. Titkos üzeneteket azonban nem csak rejtjelező géppel lehet küldeni – olyannyira nem, hogy a második világháború alatt használt legbiztonságosabb kódok egyike egyben a legegyszerűbb is volt.
Az amerikai katonai vezetők a csendes-óceáni hadviselés során fokozatosan felismerték, hogy a rejtjelező gépeknek, így a SIGABA-nak is vannak hátrányai. Jóllehet az elektromechanikus sifrírozás viszonylag magas szintű biztonságot nyújtott, kínosan lassú volt. Az üzeneteket betűről betűre be kellett gépelni, a kimenetet betűről betűre le kellett írni, s csak az így létrejött kódszöveget lehetett odaadni a rádiósnak. A vételi oldal rádiósa a vett üzenetet átadta egy rejtjelfejtőnek, aki gondosan kiválasztotta a megfelelő kulcsot, majd a kódszöveget begépelve, betűről betűre megfejtette. Egy parancsnokságon vagy egy hajón erre idő is, hely is kerül, de egy olyasféle ellenséges környezetben, mint amilyenek a csendes-óceáni szigetek voltak, a rejtjelező gép nem bizonyult ideális eszköznek. Egy haditudósító így írta le, milyen nehézségeket okozott a kommunikáció a dzsungelharcok hevében: „Mikor a csata egy kisebb területre korlátozódik, mindenre csak tizedmásodpercek jutnak. Nincs idő sifrírozásra és desifrírozásra. Ilyen esetekben az angol nyelv az utolsó mentsvár: minél nyersebb, annál jobb." Az amerikaiak szerencsétlenségére sok japán katona az Egyesült Államokban végezte el az egyetemet, s folyékonyan beszélte az angolt – beleértve a káromkodást is. Ilyen körülmények között sok mindent megtudtak az amerikai stratégiáról és taktikáról.
A problémára az elsők között reagált egy Los Angeles-i mérnök, Philip Johnston, aki katonának már idős volt ugyan, de ki akarta vennn a részét hazája harcából. 1942 elején kezdett hozzá egy olyan sifrírozási módszer kidolgozásához, amelyhez az inspirációt gyerekkori élményei adták. Egy protestáns lelkész fiaként egy arizonai indián rezervátumban nőtt fel, s ennek köszönhetően tökéletesen ismerte a navahó kultúrát. Egyike volt a kevés nem törzsbelinek, aki folyékonyan beszélte a nyelvet, s ennek folytán gyakran tolmácsolt a törzs tagjai és az állami szervezetek munkatársai között. Ebbéli minőségében egyszer még a Fehér Házba is eljutott: kilencévesen ő fordította annak a két navahónak a szavait, akik törzsük képviseletében igazságosabb eljárásért folyamodtak Theodore Roosevelt elnökhöz. Johnson tehát pontosan tudta, hogy a törzsön kívüliek egy árva szót sem értenek a navahók nyelvéből, s így ötlött fel benne a gondolat, hogy a navahó vagy bármely más észak-amerikai indián törzs nyelve gyakorlatilag feltörhetetlen kód lehet. Ha a csendesóceáni hadszíntéren minden zászlóaljban van két indián rádiós, a biztos kommunikáció máris meg van oldva.

230-231. oldal

Simon Singh: Kódkönyv A rejtjelezés és rejtjelfejtés története

NewL P>!

Összesen négyszázhúsz navahó kódbeszélő teljesített szolgálatot. Noha mint katonákét mindenki elismerte a bátorságukat, a titkos kommunikációban játszott szerepükről nem beszélhettek, mert a hatóságok megtiltották nekik. Ahogyan Turingról és a Bletchley Parkban dolgozókról, róluk is évtizedekre elfeledkeztek. Végül 1968-ban feloldották a navahó kódot, és a kódbeszélők a rá következő évben megtartották első bajtársi találkozójukat. 1982-ben az Egyesült Államok kormánya azzal tisztelte meg őket, hogy augusztus 14-ét a navahó kódbeszélők nemzeti napjává nyilvánította. A navahók szolgálatának legnagyobb elismerése mindazonáltal mégiscsak az, hogy az övék a világ egyetlen kódja, amelyet soha nem törtek fel. Szeizo Ariszue altábornagy, a japán hírszerző szolgálat vezetője elismerte, hogy bár az amerikai légierő kódját megfejtették, a navahó kódba beletört a bicskájuk.

240. oldal

Simon Singh: Kódkönyv A rejtjelezés és rejtjelfejtés története

Kapcsolódó szócikkek: 1968 · 1982
NewL P>!

A XIX. századi kriptoanalízis legagyafúrtabb figurája egy különc brit zseni, Charles Babbage volt, akinek neve a modern számítógép gondolatának felvázolása révén vált közismertté. 1791-ben született, egy tehetős londoni bankár, Benjamin Babbage fiaként. Miután az apja engedélye nélkül házasodott, többé nem állt rendelkezésére a Babbage-vagyon, de anyagi értelemben így is elég biztos lábakon állt. Ide-oda kalandozó tudósként élte életét, mindig azzal a problémával foglalkozott, ami épp csiklandozta a fantáziáját. Számos találmánya volt, köztük a sebességmérő és a „bölényhárító", az utóbbi az a félszoknyaszerű vasszerkezet, amit régen a gőzmozdonyok elejére szereltek, hogy azzal tuszkolják le a sínekről a makacs szarvasmarhákat – a Vadnyugaton inkább a ráérős bölényeket. A komoly tudományos eredmények terén is volt mit fölmutatnia. Ő hívta fel elsőként a figyelmet arra, hogy az évgyűrűk vastagsága az adott esztendő időjárásának függvénye, s ennek alapján kijelentette, hogy öreg fák tanulmányozásával következtetni lehet a régi korok időjárására. Statisztikával is foglalkozott, és amúgy mellékesen kidolgozott néhány mortalitási táblázatot, amelyek a mai biztosítók munkájának alapvető eszközei közé tartoznak.

81. oldal

Simon Singh: Kódkönyv A rejtjelezés és rejtjelfejtés története

NewL P>!

Az Atlanti-óceán túlsó partján élő és alkotó Edgar Allen Poet is érdekelte a titkosírás. A philadelphiai Alexander Weekly Messengerben megjelentetett egy cikket, amelyben bátran odavetette kesztyűjét az olvasók elé: azt állította, hogy bármely monoalfabetikus kódot meg tud fejteni. Olvasók százai küldtek rejtjelezett szövegeket, de mindet megoldotta. Noha ez a gyakorisági elemzésen kívül mást nem igényelt, Poe olvasóit elképesztette a teljesítmény. Egyik rajongója „minden idők legmélyebbre ásó és legügyesebb kriptográfusának" nevezte.
Poe 1843–ban, az önmaga által gerjesztett érdeklődés hullámát meglovagolva, írt egy novellát, amelyet a hivatásos kriptográfusok a titkosírásokról szóló irodalmi alkotások legjobbjának tartanak. Az aranybogárban William Legrand történetét meséli el, aki egy szokatlan rovarra, egy aranybogárra bukkan, és egy keze ügyében lévő papírdarabbal veszi föl. Aznap este épp az aranybogarat próbálja lerajzolni ugyanarra a papírra, és közben a gyertyához tartja a lapot, hogy lássa, hogyan sikerült. Ebben a pillanatban a papíron a hő hatására kirajzolódik egy láthatatlan tintával irt szöveg. Legrand tanulmányozni kezdi, s hamarosan meggyőződésévé válik, hogy a Kidd kapitány elásott kincséhez utat mutató titkos kalauzt tartja a kezében. A történet további része a gyakorisági elemzés mára már klasszikussá vált bemutatása, s annak leírása, hogy a történet hőse miként fejti meg Kidd kapitány homályos utalásait, s hogyan találja meg az elásott kincset.

101-102. oldal

Simon Singh: Kódkönyv A rejtjelezés és rejtjelfejtés története

NewL P>!

A rádió előnyei és hátrányai – a kommunikáció felgyorsítása, illetve a lehallgathatóság – az első világháború kitörésekor azonnal az érdeklődés homlokterébe kerültek. A hadviselő felek fölöttébb szerették volna kihasználni a rádió kínálta lehetőségeket, de nem tudták, hogy üzeneteik tartalmát miként tarthatnák titokban az ellenség elől. Mindez felerősítette a hatásos kódolási módszerek iránti keresletet. A hadfiak reménykedtek, hogy rövid időn belül találnak olyan kódot, amelynek révén a hadvezetés nyugodtan osztogathatja a parancsait, az 1914 és 1918 közötti évek azonban nem hoztak ilyen megoldást: az új kódok egymás után csődöt mondtak.

126. oldal

Simon Singh: Kódkönyv A rejtjelezés és rejtjelfejtés története

Kapcsolódó szócikkek: rádió
NewL P>!

A britek és a franciák tizenhárom éven át feltörhetetlennek tartották az Enigmát, most azonban újjáéledt a remény. A lengyelek eredményei bebizonyították, hogy az Enigma kódjának is vannak hiányosságai, s ez új lendületet adott a szövetségesek kriptográfusainak. A lengyelek úttörő munkája megtorpant ugyan az új keverőtárcsák és a több vezetékkel ellátott kapcsolótábla előtt, de a tény ettől még tény maradt, és az Enigma feltörhetetlenségének mítosza szertefoszlott.
A lengyelek eredményei azt is bebizonyították a szövetségeseknek, hogy érdemes matematikusokat rejtjelfejtésre fogni. Az angliai 40-es szobában mindeddig a nyelvészek és a humán képzettségű emberek voltak a hangadók, most azonban a matematikusok és a tudósok felvétele helyrebillentette a mérleget. Jobbára régi ismeretségek alapján toborozták őket, azaz a 40-es szoba munkatársai fölvették a kapcsolatot régi oxfordi és cambridgei diáktársaikkal. A hölgyek sem tétlenkedtek, ők Cambridgeből és olyan iskolákból hívtak meg hallgatókat, mint a Newnham College és a Girton College.
Az újoncokat nem a londoni 40-es szobába vitték, hanem a buckinghamshire-i Bletchley Parkba, az újonnan alapított Government Code and Cypher Schoolba (Állami Rejtjelező és Rejtjelfejtő Iskolába; GC&CS) – az vette át a 40-es szoba feladatkörét és kollektíváját. Bletchley Park sokkal több szakembert tudott befogadni, ami fontos tényező volt, mivel a háború kitörése miatt elfogott kriptogrammák özönére lehetett számítani, Németország az első világháborúban kétmillió rejtjelezett szót forgalmazott, most azonban a rádiók ugrásszerűen megnövekedett száma miatt a britek napi kétmillió szóval kalkuláltak.

193-194. oldal

Simon Singh: Kódkönyv A rejtjelezés és rejtjelfejtés története

NewL P>!

Az Enigma forgalmát ebben a fejezetben eddig egyetlen óriási kommunikációs rendszerként kezeltük, a valóságban azonban több különálló hálózat létezett. Ilyen külön hálózata volt például az észak-afrikai német hadseregnek, és Enigma kezelőinek kódkönyve is különbözött az Európában használatostól. Ennél fogva ha Bletchleynek sikerült azonosítani az észak-afrikai napi kulcsot, aznap az összes Észak-Afrikából küldött német üzenetet meg tudta fejteni, ennek a kulcsnak azonban az Európában forgalmazott üzenetek megfejtésében nem vették hasznát. Hasonlóképpen a Luftwaffénak is megvolt a maga külön kommunikációs hálózata, és forgalmazásának desifrírozásához a Bletchley Park-iaknak meg kellett fejteniük a Luftwaffe napi kulcsát.
Egyes hálózatokat nehezebb volt feltörni, másokat könnyebb. A Kriegsmarine, a német haditengerészet volt a legkeményebb dió, mert ott az Enigma egy bonyolultabb változatát használták. A tengerészeti Enigma kezelői például nem öt, hanem nyolc keverőtárcsa közül választhattak, ami csaknem hatszor annyi tárcsasorrendet tett lehetségessé, következésképp Bletchleyben hatszor annyi ideig tartott a kulcs kihüvelyezése. A tengerészeti Enigma másik különbsége a visszairányító volt. A standard Enigmában a visszairányító mindig egy bizonyos helyzetben állt, a tengerészeti Enigmáét ezzel szemben huszonhatféle helyzetben lehetett rögzíteni, ennél fogva a lehetséges kulcsok száma is a huszonhatszorosára emelkedett.
A tengerészeti Enigma feltörése az elmondottakon kívül amiatt is nehezebb volt, hogy kezelői kerülték a sablonos üzeneteket, s ezáltal megfosztották Bletchleyt a támpontoktól. Ráadásul a Kriegsmarine biztonságosabb módszerrel választotta ki s továbbította az üzenetkulcsokat. A több keverőtárcsa, a változtatható állású visszairányító, a nem sablonos üzenetek, és az üzenetkulcsok továbbításának új módszere révén a német haditengerészet kódja feltörhetetlennek bizonyult.

219-220. oldal

Simon Singh: Kódkönyv A rejtjelezés és rejtjelfejtés története

NewL P>!

A franciák ébersége éles ellentétben állt a németek magatartásával, akik katonai rejtjelfejtő iroda nélkül indítottak háborút, és csak 1916-ban hozták létre az Abhördienstet (lehallgatási szolgálatot), amelynek feladata a szövetségesek üzeneteinek elfogása és megfejtése volt. Késlekedésüket részben indokolta, hogy a német hadsereg már a háború elején mélyen behatolt francia területre. A visszavonuló franciák megsemmisítették a távvezetékeket, s ezzel rákényszerítették a németeket, hogy kommunikációjukban a rádióra hagyatkozzanak. Ezáltal folyamatosan hozzájutottak a németek üzenetváltásaihoz, megfordítva azonban ez nem állt fenn. Francia rádióforgalmazás hiányában a németek csak nagyon kevés üzenetet fogtak el, ennélfogva csak két évvel a háború kirobbanása után vették maguknak a fáradságot, hogy kialakítsanak egy kriptográfiai egységet.

130. oldal

Simon Singh: Kódkönyv A rejtjelezés és rejtjelfejtés története

NewL P>!

Zimmermann rejtjeleztette a táviratot, mert tudta, hogy a szövetségesek minden tengerentúli kommunikációt lehallgatnak. Az első világháború első napjának felvirradta előtt a Telconia nevű brit hajó a sötétség leple alatt megközelítette a német partokat, horgonyt vetett, és a felszínre vont egy köteg tenger alatti kábelt – a németek transzatlanti kábeleit, amelyek révén a világgal kommunikáltak –, és mire a nap fölkelt, el is vágták őket. Az akció célja Németország legbiztosabb kommunikációs eszközének tönkretétele volt, miáltal rákényszerítették a németeket, hogy üzeneteiket rádión vagy más országok tulajdonában lévő kábeleken közvetítsék. Zimmermann kénytelen volt a szóban forgó táviratot Svédországon keresztül küldeni, s másolatát a közvetlenebb összeköttetést biztosító amerikai kábelen továbbítani. Mindkét útvonal érintette Angliát, ami azzal a következménnyel járt, hogy a Zimmermann-távirat angol kezekbe került.

134. oldal

Simon Singh: Kódkönyv A rejtjelezés és rejtjelfejtés története

NewL P>!

Ennek okáért a szteganográfiával párhuzamosan kialakult a kriptográfia is. A szó a görög krüptosz (rejtett) szó származéka. A kriptográfia célja nem az üzenet létezésének, hanem a tartalmának palástolása: ez a művelet kódolás, rejtjelezés vagy sifrírozás néven ismeretes. Annak érdekében, hogy az üzenetet kívülálló számára olvashatatlanná tegyék, annak betűit egy bizonyos eljárás szerint összekeverik, amiben a küldő és a címzett előzetesen megállapodik. Így a címzett megfordíthatja a műveletet, és kihüvelyezheti az üzenetet. A kriptográfia előnye abban rejlik, hogy ha az ellenség netán elfogja is a rejtjelezett üzenetet, akkor sem tudja elolvasni. A keverés módszerének ismerete nélkül csak kínkeservesen tudja visszafejteni az eredeti közlendőt – ha egyáltalán sikerül neki.

16. oldal

Simon Singh: Kódkönyv A rejtjelezés és rejtjelfejtés története


Hasonló könyvek címkék alapján

Elisabeth Hering: Az írás rejtélye
Sangeet Duchane: A Da Vinci-kódon túl
Mandics György: A rejtélyes írások könyve
John Man: Az írás története
Georges Jean: Az írás, az emberiség emlékezete
Kéki Béla: Az írás története
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
Fernand Braudel: A mindennapi élet struktúrái: a lehetséges és a lehetetlen
Wolfgang Behringer: A klíma kultúrtörténete
Esko Valtaoja: Mindentudó kézikönyv