Ez aztán nem semmi történet volt – pedig a mi – vagyis az Orosz Birodalom – 300 évnyi történelmét dolgozta fel. Az egyetemen mindig is különösképpen érdekeltek az orosz történelemmel foglalkozó órák, amely később csak még tovább növekedett bennem.
Most, hogy már végeztem, csak magamban tudok tanulni; ennek az eredménye lett, hogy előrendeltem a The Romanovst.
Mikor nekiálltam olvasni, azt vártam, hogy részletes bepillantást nyerek az Orosz Birodalom történelmének legtöbb aspektusába, illetve hogy azért néhány érdekességet olvashatok a Romanov dinasztiáról is. Az arányokat tekintve ez pont fordítva történt. Ez a könyv nagyon olvasóbarát, és komoly hangsúlyt fektet arra, hogy a nem történész történelem rajongót is berántsa. Ennek érdekében néha fiktív, néha valós párbeszédelemeket, üzeneteket is belefűz mondandójába. Bevallom, nekem ezek a fiktív párbeszédek egyáltalán nem tetszettek.
A kötet erőssége és gyengesége is egyben a bulvár aspektus. Minden egyes botrány részletes kitárgyalásra került, megismerhettem az összes cár és családja piszkos kis titkait, perverzióit és tsi-t. Ez olyan szempontból hatalmas erősség, hogy az emberek szeretik az ilyen érdekességeket (a diákjaim például odáig voltak érte, mikor meséltem), akárcsak a botrányokat. Ugyanakkor kicsit sok volt nekem ez. Nem a brutális gyilkosságok (ami túlságosan természetes része volt a dinasztia életének), hanem a szexuális részek. Például, napra pontosan nem hiszem, hogy tudnom kéne, mikor vesztette el II. Miklós a szüzességét (január 25. Little K balerinával – csak, hogy megosszam ezt a fontos információt).
Mivel a bulvár része volt ennyire előtérben, háttérbe kerültek olyan elemek, amelyek viszont nagyon is érdekeltek volna – főleg a bel- és külpolitikai kihívások, reformok és maga a társadalom. Nem arról van szó, hogy ezekről szó sem esett, hanem csak felszínesen kerültek elő – mikor épp az aktuális cár életében ez pl. utazáshoz vezetett. Főleg emiatt vontam le az egy csillagot.
Igazából csak akkor vettem észre, hogy ezek az elemek nélkül mégsem annyira kerek egész a történet, mikor elértem az általam leggyakrabban tanulmányozott korszakhoz, a 19.század második feléhez, a 20. század elejéhez. Ott ugyanis az előzetes tudásommal együtt összeállt a kép, sőt! Némely nemzetközi kapcsolathoz kötődő eseményre úgy perspektívából láthattam rá – ami viszont újból pozitívum.
Bár ennek két visszás eredménye is lett. Az egyik, hogy észrevettem tévedéseket. Pl. francia-orosz egyezményből csak egyet emleget, mikor három volt. Ráadásul a legjelentősebb még csak nem is abban az évben, mikor azt említette.
Illetve a berlini kongresszus eseményeit teljes másként jelenítette meg, mint ahogy tanultam (bár ez nem tévedés, csak teljesen más perspektíva ismét). A könyv szerint a németek addig visszafogták Ausztria-Magyarországot a berlini kongresszuson, amíg az oroszok el nem árulták, hogy nem állítják le a hadsereg felvonultatását.
A másik pedig, hogy zavarni kezdett, amiért igenis fontos események méltatlanul csak felszínesen kerültek említésre. Bruszilov offenzíva például? A szovjet forradalmak? Voltak, kész.
Persze, értem én, hogy a hangsúly a Romanov dinasztia élete, de azért nagyon örültem volna, ha komolyabb szerepet kapott volna a háttér is. Így például valaki, aki nem ismeri valamennyire az orosz történelmet, miként érthet meg némely ok-okozati kapcsolatot?
Mindenesetre abszolút megérte elolvasni, látszik, hogy rengeteg kutatómunka van benne. Ráadásul olvasóbarát fogalmazása és tartalma miatt viszonylag széles olvasóréteget bevonzhat.