Az ​ifjú Sztálin (Sztálin 1.) 18 csillagozás

Simon Sebag Montefiore: Az ifjú Sztálin

Sztálin, ​Hitlerhez hasonlóan, mindörökre a gonosz megtestesítője marad, ugyanakkor egyike azoknak, akik a világot olyanra formálták, amilyennek ma ismerjük. E lenyűgöző életrajz feltárja azt az utat, melynek során egy grúz cipész fia a Vörös Cárrá lett. Szegénységben született, gyermekkorának sebhelyeit élete végéig viselte, kiváló tanuló volt, karizmatikus, ám veszélyes fiú, akit romantikus költőként méltattak és papnak tanítottak, ő azonban fanatikus forradalmárként találta meg a küldetését. Bankrablásokat ötölt ki, védelmi pénzeket szedett, gyújtogatások, fosztogatások és gyilkosságok kötődtek a nevéhez, de banditaként is félig értelmiségi maradt. Meglepő módon az is kiderült, hogy botrányosan csapongó szerető volt, nők és törvénytelen gyermekek sorát hagyta maga után. Ő volt a legfőbb összeesküvő és szabadulóművész, akinek páratlan leleményessége annyira lenyűgözte Lenint, hogy Trockijjal együtt egyik első számú csatlósává tette. Sztálin számára a paranoid, föld alatti… (tovább)

Róla szól: Joszif Visszarionovics Sztálin

>!
Alexandra, Pécs, 2012
446 oldal · ISBN: 9789632978178 · Fordította: Király Róbert

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Sztálin


Kedvencelte 4

Most olvassa 5

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

Megitsune>!
Simon Sebag Montefiore: Az ifjú Sztálin

Ha történelem könyvet írnék, minden bizonnyal én is valahogy így szeretném létrehozni. Montefiore hozta a várt színvonalat, amit a Vörös cár udvarával már egyszer teljesített.
A könyv a jelenlegi legfrissebb és – nem hiszem, hogy tévednék –, legjobb életrajzi monográfia Sztálinról és környezetéről. A mű által úgy ismerhetjük meg a főszereplőt, ahogy eddig még soha, továbbá az író olyan forrásokat is felhasznált, amit rajta kívül még eddig senki sem publikált, főleg Sztálin bűnözői múltját tekintve.
A könyv remekül megcáfolja azt a tényt, hogy Sztálin műveletlen bugris lett volna, és hogy a bolsevikek körében, illetve Lenin mellett eltörpült volna szerepe, és ezáltal csak a vak szerencsének köszönhette volna azt, hogy ilyen magasra emelkedett. A szerző remekül rámutat arra, hogy ezeket mind ellenlábasai mondták róla – próbálván elbagatelizálni szerepét –, akiknek feljegyzéseit a hidegháborús nyugati irodalom fenntartások nélkül átvette. Ilyenek például Trockij feljegyzései, amik szintén erősen elfogult nézőpontot képviselnek, bár az eseményeket tekintve pontosak.

Zsuzsi_Korándi>!
Simon Sebag Montefiore: Az ifjú Sztálin

..hát ezt nem gondoltam volna….bankrablás, nők itt ott egy egy gyerek…:) izgalmas volt és olvasmányos… és a boldogult töritanáromnak igaza volt a téli palota ostromáról, propaganda és a valóság két külön történet….

Hanging_Moss_9102>!
Simon Sebag Montefiore: Az ifjú Sztálin

Remek kis VITA Szoszoról, ám nekem egy kicsit úgy tűnt, mintha az író próbálná Sztálint mitizálni: van egy gyermekkori csoportkép Sztálinról és osztálytársairól, ahol állítólag ő szervezte meg a kép beállítását, illetve azt is, hogy ő álljon hátul, mint számára kedvező pozícióban. Ez csak 1 példa a sok közül. Olvasás közben nekem ellentmondásos volt a Sztálinról kivetített kép: szorgos könyvmoly és autodidakta nyelvtanuló, mellette vonatokat fosztogatott ki és nem vetette meg az alja néppel való partizást. Egy könyvbarátról ez nehezen képzelhető el, ám Grúzia és Baku más világ volt akkor, amit ki is emelt az író. Ha jól olvastam, filmet készítenek ebből a könyvből. Talán ez az oka ennek a képzavarnak. Lehet hogy a mű már ezt a célt is szolgálta, hogy bemutassák később. A folytatásban, a Vörös cárban Sztálin saját állítása szerint napi 500 oldalt olvasott, amit én nem hiszek el. De volt még több ilyen túlzása is, például levadászott állatok mennyiségében, vagy elég arra gondolni, hogy a 45-ös felvonulás idején azért nem ő vezette a szovjet seregeket, mert leesett a lóról. Úgy hogy ezeket a sztorikat én kettővel elosztanám. Sztálin aligha lehetett több egy szürke kisegérnél fiatal korában. Inkább egy buzgó és kóbor elvakult és lázadó marxista. Nagyságát pedig , nyilván kellett valamilyen szintű intellektuális képesség, inkább a hatalmas orosz birodalom kimeríthetetlen erejének köszönheti. Azt hiszem, Sztálingrádig Sztálinnak szinte nem is volt jó politikai döntése. A kollektivizálást, ésszerűtlen ipari beruházások, a terrort , kivégzéseket, a paktumot , a hasztalan defenzív/offenzív stratégiát a háborúban inkább hátránynak nevezném. Ráadásul Sztálin még csak jó szónok sem volt, népszerűnek sem lehetett nevezni. A plusz, amiből a sikerei fakadhattak, szerintem zűrös gyermekkora, és az ebből áradó „képességek” ( kegyetlenség, titkos cselszövések) és beteges hite a marxizmusban volt. Mondhatnám úgy is, a bolsevik bandában ő volt a legkeményebb. Az hogy a SZU túlélte a 2. VH.-t sokkal inkább geostratégiai helyzetének volt köszönhető, s nem neki.
Elgondolkodtató, hogy Bécsben 1913-ban volt egy rövid időszak, mikor Hitler és Sztálin egy időben volt egy helyen. Ekkor még mindketten ismeretlenek voltak a tömegek előtt.
Elgondolkodtató az is, hogy személyében egy igazi munkakerülőről van szó: életében szinte nem is végzett normális munkát a későbbi generalisszimusz.
Nekem úgy tűnik, hogy a cári Oroszországban amolyan „összefújta a szemetet a szél” szindróma keretében léptek életre a bolsevikok.


Népszerű idézetek

Megitsune>!

A fecsegő egykori színész tiszteletlenül azon viccelődött, hogy Berijának fegyveres őröket kellene Keke háza köré állítania, nem azért, hogy megvédjék Kekét, hanem hogy ne tudjon életet adni több Sztálinnak.

360. oldal

Hanging_Moss_9102>!

A zsidó jelenlét bosszantotta Sztálint, s arra jutott, hogy a bolsevikek, a „valódi orosz frakció” a mensevikek a „zsidó frakció”. Az ülés után bizonyára szóba került ez is a kocsmában.

Kapcsolódó szócikkek: bolsevik · Sztálin · zsidók
2 hozzászólás
Hanging_Moss_9102>!

A Habsburgok ősi fővárosában…ültem az asztalnál 1szamovár mellett a Szkobelev-lakásban-írta a szintén Bécsben élő Trockij-, amikor az ajtó egy kopogással hirtelen kinyílt és egy ismeretlen ember lépett be rajta. Alacsony volt…vékony…szürkésbarnás bőrét himlőhelyek borították…Semmi barátságosságra utalót sem láttam szemeiben. Sztálin volt, aki „megállt a szamovárnál és egy csésze teát készített magának. Amilyen csendesen jött,olyan csendesen távozott is. Nagyon nyomasztó, szokatlan benyomást tett rám. Az is lehet, hogy a későbbi események vetettek árnyékot első találkozásunkra.”
Sztálin már ekkor lenézte Trockijt, akit „hamis izmú,nagyhangú álbajnoknak” nevezett. Sosem változott meg a véleménye. Ami Trockijt illeti, beleborzongott Sztálin sárga szemének látványába: „ tele volt rosszindulattal”.

Megitsune>!

Ahogy a minisztereket elszállították a Péter-Pál-erődbe, Antonov-Ovszejenko elveszítette a palotán belüli események feletti uralmat, a Női Rohamzászlóalj egy részét pedig megerőszakolták. „A borospincék ügye különösen kritikus volt" – emlékezett vissza. II. Miklós pincéiben Nagy Katalin idejéből származó tokaji bor és 1847-es Chateau d'Yquem borkészletek is sorakoztak, az uralkodó kedvencei

A Preobrazsenszkij ezred teljesen… lerészegedett. A Pavlovszkij, a forradalmi egység szintén nem tudott ellenállni. Más csoportokból is küldtünk őröket – mindenki teljesen lerészegedett. Az ezredbizottságokból is irányítottunk oda őröket, ám ők sem tudtak ellenállni. Páncélautókat küldtünk, hogy szétkergessék a tömeget, de egy idő után azok is gyanúsan kanyarogtak. Amikor leszállt az este, az erőszakos tivornya a tetőfokára hágott.

A felbőszült Antonov-Ovszejenko a petrográdi tűzoltóállomást hívta: „megpróbáltuk vízzel elárasztani a pincéket, ám a tűzoltók… helyette teljesen berúgtak." A biztosok elkezdték összetörni a palackokat a Palota terén, mire „a tömeg a vízelvezetőkből ivott. A részeg őrület az egész várost megfertőzte."

339. oldal

Megitsune>!

Egy tifliszi mendemonda szerint Kamo túl sokat ivott, és fecsegett egy érzékeny témáról, Sztálinnak a tifliszi bankrablásban játszott szerepéről. Miután nekilátott emlékiratai elkészítésének, éppen kerékpárjával tartott hazafelé, amikor elütötte egy teherautó. A szóbeszéd szerint Sztálin ölette meg; végül is, ahogy a vicc szólt, furcsa, hogy az egyetlen tifliszi biciklit elüti az egyetlen tifliszi teherautó.

358. oldal

Noferure P>!

Bár az Ohrana nem tudta megakadályozni az orosz forradalmat, oly sikeresen megmérgezte a forradalmárok gondolatvilágát, hogy a bolsevikok még harminc évvel a cárok bukását követően is egymást gyilkolták nem létező árulókat üldözve.”

222. oldal

Noferure P>!

1917 után négynemzetiségű lett: nemzetiségét tekintve grúz, lojalitását tekintve orosz, ideológiáját tekintve internacionalista, állampolgárságát tekintve szovjet.”

266. oldal

Noferure P>!

A kurejkai farkasfalkák, a szibériai kunyhó körül keringő ellenségek beleivódtak Sztálin tudatába. Ülések alkalmával, különösen élete vége felé, amikor az „orvosok összeesküvése” címén az utolsó terrorhadjáratot szervezte, gyakran rajzolta le őket az iratokra.”

284. oldal

Noferure P>!

Sztálin ezt felelte: „A legnagyobb öröm, hogy kiválasszak egy áldozatot, aprólékosan elkészítsem a tervet, kérlelhetetlen bosszút álljak rajta, majd aludni menjek. Nincs ennél kellemesebb a világon.”

291. oldal

Hanging_Moss_9102>!

A vezető tisztséget betöltő rabok a napot pihenéssel , takarítással és beszélgetéssel töltendő órákra osztották. Az ágytársakat ( Sztálin a gori Ilja Nadiradzéval osztozott) és a házi munkát is ők osztották be , beleértve az edények elmosását is, a latrinák ürítését, ám Szakvarelidze visszaemlékezése szerint általában „Sztálin kimaradt az ilyen feladatokból”.


A sorozat következő kötete

Simon Sebag Montefiore: Sztálin A Vörös Cár udvara

Sztálin sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Martin Amis: Koba, a rettenetes
Helen Rappaport: A négy nővér
Edmund de Waal: A borostyánszemű nyúl
Gaius Suetonius Tranquillus: Suetonius összes művei
Ben Macintyre: Kém a csapatban
Antony Beevor: Olga Csehova a szovjet kém
Galgóczy Árpád: Fények a vaksötétben
Antonia Fraser: Marie-Antoinette
David Irving: Göbbels
A. H. M. Jones: Augustus