Simon Márton (szerk.)

99 ​magyar vers 34 csillagozás

Simon Márton (szerk.): 99 magyar vers

A Helikon Kiadó zsebkönyvsorozatának 99. kötete különleges antológia: Simon Márton, a népszerű fiatal költő 99 híres (vagy épp nem annyira híres) magyar költő egy-egy versét választotta ki, megmutatva, amennyire egy antológiában ez lehetséges, hogy mennyire sokszínű a magyar költészet. Ahogy ő maga írja előszavában: ez egy „közelítési próbálkozás. Föltárási kísérlet. Hogy olyan legyen, ami ritka, hogy belekerülhessenek a szokásos listákról szokásosan kirekedő nevek, kvázi-ismeretlen nagyversek, a szakmai közutálatnak méltatlanul régóta örvendők, zsenik jelzésértékkel, elfelejtett szerzők remekművei.” Mindenki által ismert költemények mellett szinte teljesen ismeretlen darabokat is olvashatunk, el-elcsodálkozva, hogy ez is… meg az is milyen jó! És hogy vajon eddig miért nem ismertük?

Eredeti megjelenés éve: 2021

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Helikon Zsebkönyvek Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2021
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634795933

Most olvassa 29

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 74

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Molymacska P>!
Simon Márton (szerk.): 99 magyar vers

Simon Márton előszavával nagyon jól megérhető a válogatási koncepció, és valamennyire át is érezhető a versek ilyentén válogatása. A legtöbb vers számomra új volt, sőt, rengeteg új költővel is találkoztam, mégis nagyon jó szövegeket válogattak be. Tetszett, hogy alapvetően bár nagyon változatos, mégis keretet ad a válogatás, így bár formailag más, mégis van egy határa ennek, és a túlságosan furcsa, más (vagy csak hosszú) versek kikerültek az antológiából.
Mindenképpen érdemes olvasni, érdekes, kellemes olvasmány :)

robinson P>!
Simon Márton (szerk.): 99 magyar vers

A Helikon Zsebkönyvek 99. kötete a magyar költészetből merítve stílusosan 99 nagyszerű magyar verset mutat be. A válogatás megtisztelő és nehéz feladata Simon Márton költőre hárult.

https://gaboolvas.blogspot.com/2021/04/99-magyar-vers.html

gabona P>!
Simon Márton (szerk.): 99 magyar vers

Kalapács József után szabadon mondhatom, hogy nyugtalan szívű lázadó, egy eltévedt fiú vagyok… Szenvedélyesen szeretem a verseket, azonban mind az általános, mind a középiskolai irodalomórák kiölték belőlem azt az igazán kellemes és máshoz nem is hasonlítható érzést, amit egy-egy elolvasott és csak a magaménak érezhető költemény emésztgetése táplál legbelül. (Ezúton is tiszteletem, Tanár úr és csókolom, Tanárnő!)

Az a típus vagyok, aki – míg mások kínkeservesen végigfelelték és küzdötték az éveket – oda-vissza bevágta a szöveggyűjteményt és volt olyan vers, amit már kívülről tudott. Egyáltalán nem szerettem a memoritereket, örökös rebellisként soha nem is tanultam meg őket, mindig addig imitáltam szövegmondást a hátsó padban, amíg pár tanóra után nem ment hibátlanul. Itthon viszont ha nem is olvasok minden nap verset, nem telik egy úgy nap, hogy ne jutna eszembe egy kedvenc klasszikus vagy kortárs költemény, esetleg dalszöveg.

Ebben az antológiában például 19 verset jelöltem be rögtön első olvasás után (és inkább el sem mondom, hányat ismertem a 99-ből, nem hiányzik a szégyen…), magát a kötetet pedig a soha kölcsön nem adható, gyakran kézbe veendők közé raktam a polcra, ugyanis ritka hiánypótló vállalkozás, amit Simon Márton remekül teljesített. Habár szervező elve szerint a halott költő a Költő, én pedig igen csak kedvelem a kortársakat is, hajlandó vagyok szemet hunyni felette. Egyúttal őszintén reménykedem egy folytatásban…

>!
Helikon, Budapest, 2021
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634795933
4 hozzászólás
theodora P>!
Simon Márton (szerk.): 99 magyar vers

Nem is volt kérdés, hogy beszerezzem ezt a kötetet – Simon Márton munkásságát tisztelem és évek óta követem, olvasom.
A kötetben 99 magyar költő verseit olvashatjuk, születési évüknek megfelelően rendezve. A Juhász Anna vezette kötetbemutatóból* is kiderül, hogy azért 99, mert a Helikon Zsebkönyvek sorozatnak ez a 99. kötete.
Számomra rengeteg új nevet tartalmazott ez a kötet, több határon túli író-költő műve is bekerült a válogatásba, de több nagy név sem maradhatott ki, mint például Vörösmarty, Petőfi, Ady, stb.
1800–1988 között született költők versei kerültek az antológiába, melyek változatos témákat ölelnek fel – de szépen végigkövethető a versforma változása, a frissebb verseknél az újszerű témák, formák, vagy beszédmód. Külön öröm, hogy SM tudatosan kereste a női szerzőket, sok új névvel találkoztam köztük is. Több verset kedvencnek jelöltem, amiket korábban még nem is olvastam, sőt néhol a szerzőről sem hallottam még.
Ajánlom, ha szeretnétek egy friss szemszögből összeállított antológiát olvasni, szívesen megismerkednétek kevésbé ismert magyar költőkkel is.

* ld.: a linkeknél

Ildiko_Szabo_2 P>!
Simon Márton (szerk.): 99 magyar vers

Simon Márton válogatása magyar versekből. 99 vers, már elhunyt költőktől, költőnként 1 vers.
Szubjektív válogatás, éppen ezért nem biztos, hogy minden vers mindenkinek tetszik. Mindenképp érdemes elolvasni és megismerni olyan költőket, akikről korábban akar nem is hallottunk.

Gubbooks P>!
Simon Márton (szerk.): 99 magyar vers

Én nagy versrajongó vagyok, a költészet számomra olyan, akár a zene. Izgatottan várt, mit nyújt majd e kötet, mert ez nem egy szokványos versgyűjtemény. Ebben ne keressétek a mindenki által idézett leghíresebb alkotásokat. Simon Márton 99 kevésbé ismert, ám annál különlegesebb költeményt válogatott össze. Nem mondanám, hogy minden választását megértem, több olyan mű is az utamba került, amivel nem tudtam mit kezdeni, de szerkesztő előszavában kihangsúlyozta a költészet szubjektív voltát, ezért ezen át kell lendülnünk.

Bianka_s_treasures>!
Simon Márton (szerk.): 99 magyar vers

Voltak költők, akik nevével már találkoztam, mégis a legtöbb vers még ismeretlen volt számomra. Eleinte több verset is kijegyzeteltem magamnak, hogy később is emlékezzem rájuk. Örülök, hogy elolvastam és még jobban szélesíteni tudtam ismereteimet ez a könyv által.

https://biankakincsei.blogspot.com/2021/06/2021-junius_13.html

krisztinapieler>!
Simon Márton (szerk.): 99 magyar vers

„(…) mert amilyen izgalmasnak ígérkezett elvállalni a szerkesztést, annyira félelmetes pillanat egy fél éjszakányi olvasás után olyanokról dönteni, hogy Székely János vagy Lászlóffy Aladár kerüljön-e be (utóbbi lett), Eörsi István vagy Parancs János (előbbi), és ha Koncz István igen, Bede Anna vagy Raffai Sarolta (vagy Makay Ida vagy Fehér Ferenc) miért nem, mit mondok, ha valaki rákérdez, Marsall Lászlóra, Nagy Gáspárra, Géher Istvánra, Somlyó Györgyre, Somlyó Zoltánra stb. – és eleve, Vörösmartytól most akkor tényleg a legismertebbet mégis? (Azt volt muszáj, Petőfitől is majdnem. És Juhász Ferenctől se volt szívem másikat választani.) Olyan ritkán érzem csontig hatóan, hogy ki vagyok én ehhez. Szorongató tapasztalat.”

„Összességében, és ez a legfontosabb, ez a válogatás semmire nem jó – de csakis akkor nem, ha tényleg nagyon jó, mert ha bármire is jó, akkor már semennyire nem az –, és kizárólag arra ad választ, a válogató mit ért a versen.”

– írja Simon Márton a kötet előszavának általam kiragadott részleteiben. Még csak egyáltalán valami kis mértékben sem tudom sejteni, mekkora falat lehetett felölelni a magyar lírát, hogy az megfeleljen egyes szempontoknak, ne legyen túlságosan elcsépelt, ne ismételje magát, vonultasson fel nagyokat, vagy méltatlanul alulértékelt szerzőket, és mindent összevetve: alkosson valami szép, kerek egészet.
Imádom Simon Márton munkáit, amibe belekezd, az szívből jön, mindig egy csipetnyi önironiával, de hatalmas intelligenciával megspékelve, így én már az előszóban sem csalódtam, élvezettel olvastam a sorait, főleg úgy, hogy a tavalyi karanténidőszakon az egyik legnagyobb segítő erőként Marci „Pingvin ovi” névre keresztelt felolvasás-sorozata lendített át.

A könyv olvasása közben nem egyszer éreztem magam úgy, mintha ismét egy élő felolvasást hallgatnék tőle, a versekben egytől-egyig benne van az ő személyisége is, hiába ölel fel csaknem 200 évnyi költészetet a kötet. Ezért aztán nagyon sok hasonló hangulatú, borongós, sötétebb darab található meg a válogatásban, amiket többé-kevésbé élvezettel faltam, hiszen nagyon közel áll hozzám a költészet ezen oldala.
Ugyanakkor nem egy versbe tört bele csúfosan a bicskám, többször éreztem úgy magam, hogy fú, én ezt nem tudom értelmezni, ez már nekem túlságosan elvont, de egyértelmű, hogy egy 99 szerzőt felvonultató kötetben elő fognak fordulni ilyen pillanatok is.

Nagyobbacska mélypontok után azonban legtöbbször mindig jött a feloldozás, összesen 13 olyan vers volt a kötetben, amiket bejelöltem, viszek magammal a jövőre nézve. Ennél a tizenháromnál azonban jóval több név keltette fel a figyelmemet, mert habár a tőlük beválogatott versek nem is voltak olyan ütősek számomra, utánanézni biztosan utánuk fogok azoknak, akik a stílusukkal, a különlegességükkel akár egy pillanatra is megragadták a figyelmemet.

Nagy hidegrázós élmény volt olvasni Petri György Sári, ne vigyorogj rajtam c. költeményét, amit szintén Marcinak köszönhetően ismertem meg, még tavaly, és azóta sem eresztett, akárhányszor találkozom ezzel a verssel, a szívem összeszorul, és nehezen fogom fel ezt a fajta erőt, amit ez a vers nekem sugároz.

Én szívesen olvasnék még hasonló válogatást, mert habár voltak darabok, amik kifejezetten nem tetszettek, és alig vártam, hogy a végükre érjek, voltak olyanok is, amik már-már katartikus élménnyel gazdagítottak. Indokolatlanul hosszú ideig olvastam a kötetet magamhoz képest, mert mindig csak akkor vettem a kezembe, amikor igazán bele tudtam felejtkezni.
Érdekes lenne egy ugyanilyen vállalkozás kortársakkal is, talán az emészthetőbb lenne az én ízlésemnek, de ugyanakkor őszintén örülök, hogy ez a kötet valamilyen szinten kimozdított a szokásos komfortzónámból, ami a verseket illeti.

pillangóhatás>!
Simon Márton (szerk.): 99 magyar vers

Elsősorban nyilván Simon Marci miatt szereztem be ezt a válogatást. Nagyon szeretem és tisztelem az ő munkásságát, így nem volt kérdés, hogy elolvasom.

Nem kellett csalódnom, nagyon jó versek kerültek bele ebbe a kötetbe, az előszó pedig valami zseniális lett. Tetszett, hogy nem volt úgymond 'elvárása' ezzel a válogatással, nem akart 'valamilyen' lenni. Csak akinek amilyen érzést ad, olyat adjon. :)

Szerintem az is nagyon kreatív, hogy pont a 99. helikonban 99 magyar verset válogattak össze. Szép gesztus, a válogatót pedig nagyon eltalálták. <3

Skubli P>!
Simon Márton (szerk.): 99 magyar vers

Az antológia szerkesztője, Simon Márton az Előszóban többször is felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy ez egy nagyon, de nagyon szubjektív vers válogatás.
Hát az… végülis persze, hogy az mert minden ember más verseket rakna össze, és mindig nagyban hozzájárul egy ilyen antológia elkészítéséhez az ember hangulata.
Nem azt mondom, hogy rossz volt, mert végülis nem. Rengeteg számomra ismeretlen költő egy-egy versével ismerkedhettem meg. De ebben a kötetben mindegyik versben volt valami közös… a mélységes depresszió…. fájdalom…
Próbáltam a férjemnek felolvasni belőle, és kérte, hogy hadjam abba, mert teljesen lejön az életről…
De ez is csak egy vélemény, amit én is hangsúlyoznék, hogy teljesen szubjektív.


Népszerű idézetek

mezei P>!

Lehet, hogy hab vagy, cukrozott tejen,
lehet, hogy zörej, meredt éjjelen,
lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt,
lehet, hogy gomb vagy, amely leszakad –

71. oldal József Attila: Medáliák

1 hozzászólás
mezei P>!

Miért sírsz?
hisz akad még valahol egy tizenhét éves suhanc
aki azt hiszi
hogy aranyból van a lányok köldöke
és két mellük völgyén
üvegkastélyban alszik
a Fehérruhás Szerelem.

76. oldal Tamkó Sirató Károly: Kérdőjelek

sophie P>!

verssorok közti résbe fér
angyalok és próféták népe
minden betűnél többet ér
a papír pőrén maradt része

106. oldal - Weöres Sándor: Le journal

Gubbooks P>!

Hová megyünk? Ah, messze még a holnap
s a tegnap mindörökre elszaladt.

69. oldal

apple_pie >!

Önnönmagad is vissza rettensz
saját mélyednek
kénkövétől.

86. oldal (Károly Amy: Mert mi lett volna, hogyha másképp)

Gubbooks P>!

e tájhoz annyi illat illett,
mely rámtekergett és elilott

apple_pie >!

A rendes kávéházból jöttem ki, késő éjjel.
Az ajtóban megálltam, mély lélegzetet vettem,
Felgyűrtem a kabátom gallérját, széjjelnéztem.

Jól esett a hűvösség és jól esett szememnek
Az utcai lámpák hű intése és felettem
A csillagok ragyogtak, s ennek mindig örűlök.

Elfelejtettem, kik közt ültem és mit beszéltünk,
S hogy milyen volt a sok nő a zúgó kávéházban,
Kiknek sorba megnéztem kezét, ruháját, arcát.

Van úgy, hogy nem bírok az emberekre nézni,
Szavuk sérti a fülem, a testszín fáj szememnek,
S lelketlen szemgolyóik járása összeborzaszt.

Elkezdtem menni. Keztyűm felhúztam a kezemre,
S néztem újjaim táncát. Nem tudtam hova menjek,
Mentem, mert csöndes éj volt és jól esett a járás.

33. oldal (Szép Ernő: Egy magános éjszakai csavargás kimerítő leírása)


Hasonló könyvek címkék alapján

Pomogáts Béla (szerk.): Doromboló
T. Aszódi Éva (szerk.): Nefelejcs
Az év versei 2019
Urbán László (szerk.): Ajándék anyámnak
Bazsányi Sándor (szerk.): Szivárványbaleset
Király István – Klaniczay Tibor – Pándi Pál – Szabolcsi Miklós (szerk.): Hét évszázad magyar versei
Mert nem lehet feledni…
Alexa Károly (szerk.): Magyar zsoltár
Lisztóczky László (szerk.): Cseppjeiben hősök vére forr
Versek a 19. századból