Rókák ​esküvője 66 csillagozás

Simon Márton: Rókák esküvője

Simon Márton harmadik kötetének költészete egyenes beszéd, kitérőkkel. Egy olyan belső monológ felvétele, amelyből az ébrenlét cenzorai még nem vágták ki a mindennapokat folytonos ostrom alatt tartó irracionalitást. Néha nehéz különbséget tenni élők és holtak között: van, aki távozik, és van, aki visszajár. Az emberi beszédet meg-megrepesztik a természet és a technológia szívhangjai. Belebotlunk egy papírpohárba, és mire felnézünk, a versmondatba már besétált egy őz. Vagy egy róka, amelyben a legtöbb hagyományos kultúra szerint soha nem lehet megbízni. Simon Márton versei azonban egy olyan világról szólnak, ahol lehet, hogy már csak a rókákban bízhatunk.

>!
Jelenkor, 2018
108 oldal · ISBN: 9789636768850
>!
Jelenkor, 2018
108 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636766887

Enciklopédia 10


Kedvencelte 9

Most olvassa 34

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 80


Kiemelt értékelések

>!
_natalie_ I
Simon Márton: Rókák esküvője

Egyébként nem fejeztem be. befejezhetetlen. Azt nyilván nem én fogom megmondani nektek, hogy mitől jók a Simon Márton versei. Ennyi. Hogy jók. Hogy olvasni kell. Hogy várni. Aztán kézbe fogni óvatosan ezt a hópihényi kiskönyvet. Szép. A borító is olyan, hogy finoman szabad csak érinteni. Mert minden érintés felsebez. Ennyi.
Van négy költő a maiak közül. Az egyik S. M.
(minden más felesleges és elmondhatatlan. a lélek majdnem csupasz vonalrajza. szeressétek.)
Az egyik verset itt olvashatjátok: https://moly.hu/karcok/1173438. Én ezt engedtem elég közel.

2 hozzászólás
>!
DoreenShitQ 
Simon Márton: Rókák esküvője

Vannak olyan dolgok, amikre érdemes 5 évet várni.
Például ez a kötet is egy olyan dolog.

>!
Biedermann_Izabella P
Simon Márton: Rókák esküvője

Amit régebben elég komolyan sejtettem, azt mostanra tudom; Simon Márton az egyik legjobb új ember. Költészeti új ember úgy értem.
Azt tudja, és azt mutatja meg ebben a kötetben, amit szeretek, szépen leírja azt a csendes figyelmességet, amivel a világot figyeli. Hátradől a padon, vagy otthon a konyhaszéken, így képzelem el, meg tejüveg mögé, minden fehér körülötte, és figyelmes, gyengéd szeretettel néz.
Nézni olyan, mint örökbefogadni a világot. Simon figyelmes szeretete még a legsötétebb sorok közt is örökbefogad minket és velünk együtt ezt az alig-alig szerethető, esendően kétségbeesett világot.
Szeretni a meleg estéket könnyű, a hideg hajnalokat nehéz. A szerző mindkettőt szétszedi, alkotóelemeire bontja a boldogságát és a boldogtalanságát, aztán összerakja, és a boldogság tulajdonképpen boldogtalanság és fordítva, hát ez is a rókák esküvője.
Nekem idén ez volt a legjobb verseskötet. Olyan volt, mint feküdni a fehér homokban, és nem emlékezni rá, merre kell hazaindulni. Vagy hogy volt-e haza valaha.

>!
shizoo I
Simon Márton: Rókák esküvője

Rókák esküvője. Először is itt megint a rókák, a rókák mitológiája – világszerte, fókuszban a szigetekkel, Japánnal főleg, hiszen Simon Márton odakötöttsége nemcsak azokból az alkalmanként csorduló fordításokból világít; szóval a kicune, a rókaszellem, a segítő zenko, vagy többször az olykor pusztán létével ártó jako… Kuzunoha, a rókaasszony, amint lelepleződés után elhagyja a férjét és fiát, valami félresikerülten teljesedő tehát – de idehallatszik nekem Izland rókameséje, ahogy Sjón meséli… Szigetek és rókák, Rókák esküvője,

"amikor azt a furcsa gyerekdalt dúdolod
fogmosás közben, amiben egy róka úgy siratja
a kedvesét, hogy ajtó voltál,
megettelek, most nincs hová mennem, na az az;"

a rókák esküvője, ami mindig a veszteségé. Legalábbis Marcinak. Van ebben a szigetségben valami Marcis, a magyar irodalom saját törvények szerint saját maga által egyre jobban térképezett szigete ő – persze rokon mód, mint Závada Péter a maga szigetelődésében, de ugyanúgy szorongáslíra, intermisszió, ahogy én hívom, kihagyásokból épülő beleérezhető többlettartalmakkal a partján. Mossa ezt a partot az irodalmi múlt – nekem sok szempontból Kemény István lírájának köpönyegéből bújt elő e sziget ilyetén látványa, de a költő egy teljes oldalon át sorolja, ki mindenkinek a szavait sodorta a partjára szó szerinti vagy torzított formában hordaléknak a víz, Ajukava Nobuótól Vladimir Holanon át Kurt Vonnegutig. Posztmodern eszmebevonó szorongáslíra – de ahogy a partjai mentén sodródtam, lábaltam a partjára, zuhantam bele és másztam ki a perspektíváiból egy-két helyen könyökölt csak belém idézetként a megidézett tavaszi zápor, fűszere a földnek; a vendég szavak nekem jobbára a szigete anyagává szervesültek.

Rókák esküvője, a kötethez írt nyitó felhasználói feltételekkel. A Terms & Conditions az, ami a neve – a versek olvasásához, kikódolódásához elemi módon szükséges és lényeges, és tény: megint bele kellett egyeznem abba is, hogy tényleg adatokat gyűjtsön rólam; s miután itt leírom, evidens, hogy legalább megközelítőleg tudni fogja e versek szerzője, mit gondolok. Nemcsak róla, a versekről, a megélt és elhazudott egymásba játszott pillanatokról, a szétesés közben való tükörbe nézésről. Aki nagyrészt a tükörbe nézéstől esik amúgy szét, azt a mi kultúránkban Nárcisznak hívják – de tény, ezek a szétesések itt, ez a folyvást veszteségrajzba fordulás, ahol a megélt öröm megidézése e veszteségnek ad nem pillangó-szárnycsapásnyi súlyt, nem egy narcizmus összetört tükörcserepeiként rajzolódnak. Az elhagyottság korának gyermeke verset sír. A halott anyának – nem nevethető ki. A kedvesnek, egy attitűdnek, ami kinevethető, de csak keserűen. Az elhazudott helyzeteknek: költő nincs e nélkül, hogy ne teremtené meg a helyzetbe illesztett helyén való hazugságot az élményből, hogy jól hangozzék – nem nevethető ki. Avagy csak keserűen, ahogy fáradt ettől az egésztől, és mégis, hideg fejjel megugorja az attrakciót (is). Ahogy egy interjúban fejtegeti, hogyan kereste a szétfeszülésig lebontó sorokat a versekbe. Ennyi iróniától (hogy ne mondjam, cinizmustól) a szövege tényleg szét kéne essen – ehelyett pontosan megragad egy általános értékveszteség-érzetet és szétesettséget.

Mert amúgy ezek a szétcsúszó ciklusok szigorú szerkezetben ülnek. A Hívása fontos számunkra, a türelmét kérjük megszenvedett szakítástörténetté áll össze – avagy pontosabban: esik szét. Tényleg használ, ha az olvasása közben nem felejted el a Terms… tanácsát:

"…amiben vér van, azt
úgy nevezzük, hogy te. Ezt a fehér, szöveggel teli
téglalapot pedig úgy, hogy én."

…tudni fogod, hogy ki kicsoda a Kúton, a Nyárban, a Boldogságban, az Idillben… egészen amíg Ámor elindul. Ha nem engeded ezt a fókuszt, akkor a szétesés folyamatában helyére kerül egy szinte filmszerű történet. Szétesés folyamatában: ez a ciklus (a többi még inkább) olyan mint a széthulló Dzsenga-torony, ahogy szavakat húzol ki belőle, vagy egy kártyavár, amire a lapozással fújsz rá – az elolvasás gesztusa ez a pillanat, amikor éppen szétesik. Gyönyörű, szürreális képekkel az EGYEDÜL VAGYUNK (bár valaki megkínálna egy eltévedt golyóval, téged, akiben vér van). Ezek a szégyentelenségig vállalt szégyenek csinálják a szétesést.

"Ezek szerint ha szeretnék maradandó nyomot
hagyni benned, feküdjek le veled, aztán
haljak meg holnap? – ezt nagyjából két óra
beszélgetés után kérdezi meg.
Majdnem kiköpöd a sört a röhögéstől, de aztán
gondolkodás nélkül rávágod, hogy igen."

meg ez, hogy…

"És szavam sincs már, csak az az egy,
a gyomromban,

a csomagolópapírral együtt lenyelt,
bontatlan
szerencsesüteményben."

…ahogy szépen és gonoszul berakja Tej, meg az Elalvó, meg még idézhetném egy halom helyen (ahol berakja) a saját kreatív káoszába, a Polaroidok dobozaiba a rokon élményt; persze, hogy összefügg, persze, hogy beleszövődik, visszamenőleg rámutat és magyaráz – azaz csak én érzem így, az olvasó, ahogy egy akkor (észre se vettem, de) fenn hagyott fél sor most a kibontásától (szét-ejtésétől) leesik. Miközben a költő dekonstruál, aközben saját szövegbirodalmat is épít. Anya-gyászvers-ciklust, amit sorrendben érdemes olvasni, A sivatag olyan terület amelynek a vízháztartása állandóan veszteséges; kegyetlen fantáziákat a másikról, vagy kegyetlen szembenézést a széteséssel, rengeteg következő versre mutogatással a sorok között, Sok hektárnyi napraforgó ég a sínek között; sorban kell olvasni, mint egy regényt. Önarcképeket kilátással.

"Attól még nem leszel táj, hogy egy kéklevelű,
szomorkás erdő ég benned nagy lánggal.
Viola nyílik. Győzd meg a kertet. Hadd higgye el
– könnyekig meghatódva – kitalált történeteid,
amiket valódi átéléssel mesélsz…"

A szürrealitás nem ment – ha megérzed a mondottat, akkor nem menti. Olykor úgy érzem, tényleg ez a reális költő-nyelv ma, hogy nincs másik (persze – miért ne lenne). Legyen világos: ez itt egy teljesen önálló hangon verseket síró líra. Minimum díjakat érdemel, és remélem, hogy még messze a maximuma. Mondom ezt úgy, hogy érzem: Marci ezt kimaxolta. (Persze: cáfoljon rám…) Idáig jutott pár óra alatt az automatikus lejátszás egy versfelolvasástól – azt remélem, jó darabig még nem kérdezi a megosztó, hogy „Tovább hallgatja az automatikus lejátszást? Igen. Nem.” Igen. Ha kérhetem.

1 hozzászólás
>!
kiscsillag0310 P
Simon Márton: Rókák esküvője

kettő gondolat visszhangzott végig.

volt egyszer egy másik marci, aki hasonló érzéseket váltott ki belőlem, mint a simonmarci versei. baromira fájt. de annyira kellett.

ha egyszer meghal az anyám, soha többet nem tudom majd elolvasni ezt a könyvet.

>!
Blaire
Simon Márton: Rókák esküvője

Mint mikor valaki mond valamit, amit elsőre is tisztán értesz, de vissza kérdezel, mert hallani akarod mégegyszer.
Így tudom körül írni, amiért élből kétszer olvastam ki.
Nem akarok nagy szavakat ide. Nem is tudnék. Inkább elkezdem a bőrt tépdesni a számról és értsétek meg, hogy ez már az.

Jó ideje örültem az eljegyzésnek, aztán nagyon örültem, hogy megházasodtak rókáék.
Aztán egyszercsak két boldogság közt megbotlok. Aztán elesek. Aztán észre veszem, hogy vérzek is. Aztán rájövök, hogy van ilyen, hogy rájövök, hogy semmi. És állok és szédülök és hallgatok…

Csodás esküvő, megérte kivárni! :)

KösziMarci!

>!
Bi_bi_bi
Simon Márton: Rókák esküvője

Ezek a gondolatok számomra a bővített Polaroidok érzését keltették.

A Polaroidoknak először nem értettem a lényegét. Lehet, hogy később sem… a tévedés jogát természetesen fenntartom :). Idegenek voltak a sorok. Idegen a forma.
Ám- és így lesz belőle hepíend-, néhány szösszenet után, elkezdtem úgy olvasni, mint amikor egy fényképkiállításon jár az ember és elolvassa a képekhez társított címeket. Egyből érdekes lett. Egyből szórakoztató. Megtelt tartalommal. Több egyszavas is. És nem biztos, hogy azt le tudnám írni, hogy lettek kedvenc versek, de azt nyugodt szívvel, akár megerősítve is, hogy lettek kedvenc képek. Nem biztos, hogy Simon Mártonéi. Inkább az enyémek.

És ugyanígy saját képeket kaptam a Rókák esküvőjén keresztül is. Különös világ, szigorúan fogalmazva zavarosnak is tekinthető. De szívbe zárható és eltehető, mindenféle időre…

>!
fuzsa
Simon Márton: Rókák esküvője

ha kevesebb várakozással kezdjük ezt a kapcsolatot (mármint a kötet meg én), ha nem olvastam volna a Dalok a magasföldszintrőlt, akkor lehet, hogy más, kicsit jobb lett volna a befogadás. nem mondom, hogy ez egy rossz kötet, mert nem az, de nem ilyennek képzeltem. nem ezt vártam. de nem mondom, hogy csalódtam, mert nem lenne igaz.
kicsit csapongva kellene megírnom ezt az értékelést vagy csak egymás mellé rakosgatva a szavakat, mondatokat, teljesen random, mert olykor néhány vers pont ilyen.

igazából lehet, hogy rossz évszakban álltam neki. számomra a legtöbb vers a telet, a csontig hatoló hideget, a lélegzés jeges fájdalmát, a szürkeséget, a nyirkos felületeket juttatja eszembe. télen kellett volna olvasnom. amikor már minden elmúlt, amikor már minden kopár, mert annak ellenére, hogy olykor előkerül 1-2 lombosabb fa vagy bokor, ezek a versek valami kihalt világban léteznek. ahol nincsen semmi, csak villanó neon, rideg fémek, emlékek, eltévedt állatok… a lírai én a világ legszélén van, hacsak nem esett már le róla és most kering a valahol a sötétben. szóval tél van. de néha azért megjelenik a jeget felolvasztó napsugár is, ami jó.

>!
lilyluna
Simon Márton: Rókák esküvője

November nyolc

Az már rég nem jó, ha
úgy érzed, hogy néha nevetned kell
azon, amit talán nem azért írtak,
hogy nevess. Vagy talán de.

Halott állatok bőre a borítón,
halott állatok benne is, meg budapesti élet,
meg szeretkezések. Köszönöm.
Nekem ennél több a művészet.

Szilárdan állnak a fák a tejfehér
háttéren, aszfaltba nyomódott
cigarettacsikk a lelkem. Te voltál a parázs.
Ezt most csak így ide, bár
nem illik a kontextusba.
Nem baj. Viszont jól hangzik.

Csak, tudod, én nem szeretem azt
érezni, hogy ilyet én is tudnék,
ha egyszer olyanra vágytam,
amit én biztos nem tudok.
Elvégre én nem vagyok költő, poéta,
szavak mestere.

Megcsillan egy-egy
félmondat az avarban, azt hiszed
egy meggyilkolt fiatal lány áldozati jeggyűrűje,
de csak bizsu.
Azt meg kapni a lengyelpiacon is.
Felesleges a hajlongás.

Öledben rekedt csalódás vagy.
Valamit mondanál,
de a túl sok szóban
elveszik a jelentés.

De legalább csak ezerhétszáz forint volt.

Az értékelés szó szerinti vagy torzított formában idézeteket tartalmaz a következőktől:
inkább nem csórtam érzést senkitől.

>!
krisztinapieler P
Simon Márton: Rókák esküvője

A versek azért mások, mint a megszokottak, de a színvonal mit sem változott. Érettebbnek tartom ezt a kötetet, de nem feltétlenül jobbnak.
Nekem Simon Márton eddigi két kötete már megjelenésük idején nagyon sokat jelentett, így nem volt kérdés, hogy a Rókák esküvője is helyet kap-e a polcomon.
Tetszett az egész kötet tematikája, a borító különösen is csodaszép. Tetszett, ahogy utalt más szerzőkre, ahogy ajánlotta a verseit más szerzőknek és ahogy nem riadt vissza attól, hogy egy köteten belül többféle stílust alkalmazzon.

Nagy kedvenceim voltak:
Szeretni
Ámor elindul
Tea
Arról, hogy mi jó
Error 404
Ezüst
Hallgatási gyakorlatok

Öröm, hogy ennyi remek verssel gazdagodtam.


Népszerű idézetek

>!
sophie P

Arról, hogy mi jó
                             Czesław Miłosznak

A téli szombat délelőttök,
amikor semmi dolgunk.
Az egyszerű, matt, nehéz porcelánok.

Egy kényelmes szék. Egy nyaklánc felcsatolása.
Az ablakpárkányon álló, antik ezüst hamutálban
a hó.

A percekig tartó, felszabadult,
abbahagyhatatlan nevetés.
A sirályok éjszakánként a hidak felett.

Amikor azt hiszed, nincs nálad tűz,
mégis találsz a zsebedben.
Nézni, ahogy mások horgásznak.

A körte. A ribizli. Az agavék csöndje.
Életedben először venni le valakiről a pólót.

A kihalt utcák karácsonykor. Egy rendes kávé.
Az ecset nyoma egy ötszáz éves képen.
Fejből tudni bármit.

Egyedül utazni egy üres buszon.
A régi akciófilmek. A régi híradók.
A kocsiból elsőként látni meg a tengert.

Felnézni a Sarkcsillagra. Beágyazni.
Éhesen ébredni. A százéves lexikonok naivitása.
Amikor inkább hazasétálsz.

Amikor ez a park, amiben éjszakánként
úgy fuldoklom, mint a halott katonalány tüdejében
az eltévedt bogár, a kelő napban felragyog.

54. oldalla

Kapcsolódó szócikkek: Czesław Miłosz
1 hozzászólás
>!
judkacag

A rossz mondataim voltak igazak. Te a jókat hitted el.

26. oldal, Eső

>!
Kek P

van még otthon egy kevés hallgatás
          ha az is elfogy lesz muszáj beszélnünk

67. oldal, HIÁNYTALANUL

>!
theodora

Az asztronauta, miután nyugdíjba ment,
két kocsmát is nyitott a város szívében.
Az egyiket úgy nevezte el, Van egy kis gondunk,
a másikat úgy, hogy Szökik a levegő.

52. oldal, Dísz

>!
norikaaaaz

Van ez a dolog, hogy tizenegy évesen
megfordul a fejünkben, hogy akár lehetnénk
öngyilkosok is a maradék gyógyszereiddel
(sok gyógyszer maradt utánad), de már akkor is
van annyi eszünk, hogy tudjuk, ezek arra nem jók.
Szóval ami arra nem volt jó, hogy téged
életben tartson, arra sem jó, hogy minket
megöljön. Ezt most praktikus okokból
nem állítjuk párhuzamba az ún. szeretettel.

Okos gyereknek lenni a legrosszabb.

37. oldal, VAN

Kapcsolódó szócikkek: gyász · gyerek · gyógyszer · halál · hiány · öngyilkosság
>!
judkacag

A szemöldökét nézed.
A vonásai, akár egy vízpart.
Azt mondja, tengert akar,
azt mondod, lemész a boltba vízért meg sóért.
Azt mondja, ugye tudod, hogy mindez
mennyire nevetséges. Azt mondod, tudod,
pedig nem. Azt mondja, többé nem látod.
Azt mondod, semmi baj, pedig de.

45-46. oldal, Tej

>!
judkacag

Többé nem ír. Ez olyan egyszerű,
hogy a köznyelvben használatos matematikai
párhuzamok túl bonyolultnak hatnak mellette.
Ez itt a felesleges kötődés görcse a nyelvben.
Az ott a Nap. Szeretni annyi,
hogy állsz és nem tudsz mit csinálni.
Van olyan pont a vízen, ahol a világűr
közelebb van, mint akármilyen part.

63. oldal, Szer

>!
fuzsa

Az utolsó fát is kivágtam, nem tévedhetek el többé.

26. oldal, Eső

>!
Kek P

Most úgy hallgass, mint aki most tudta meg,
hogy születése óta vak.

95. oldal, HALLGATÁSI GYAKORLATOK

Kapcsolódó szócikkek: vak
3 hozzászólás
>!
madárka

A birtokos jelzős szószerkezet
olyan jelzős alárendelő szószerkezet,
amelyben az alaptagnak
birtokos jelzői bővítménye van.
Például: a színdarab szereplői, a ház fala,
a cica bajsza, anya sírja.

33. oldal, .Mov (Jelenkor, 2018)


Hasonló könyvek címkék alapján

Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök
Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Petri György: Petri György munkái I. – Összegyűjtött versek
Kányádi Sándor: Zümmögő
Fodor Ákos: Szó-Tár
Fodor Ákos: Akupunktura
Fodor Ákos: Még: mindig
Fodor Ákos: Kis téli-zene