58. legjobb vers könyv a molyok értékelése alapján

Rókák ​esküvője 193 csillagozás

Simon Márton: Rókák esküvője

Simon Márton harmadik kötetének költészete egyenes beszéd, kitérőkkel. Egy olyan belső monológ felvétele, amelyből az ébrenlét cenzorai még nem vágták ki a mindennapokat folytonos ostrom alatt tartó irracionalitást. Néha nehéz különbséget tenni élők és holtak között: van, aki távozik, és van, aki visszajár. Az emberi beszédet meg-megrepesztik a természet és a technológia szívhangjai. Belebotlunk egy papírpohárba, és mire felnézünk, a versmondatba már besétált egy őz. Vagy egy róka, amelyben a legtöbb hagyományos kultúra szerint soha nem lehet megbízni. Simon Márton versei azonban egy olyan világról szólnak, ahol lehet, hogy már csak a rókákban bízhatunk.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Költészet, vers, slam

>!
Jelenkor, Budapest, 2018
108 oldal · ISBN: 9789636768850
>!
Jelenkor, Budapest, 2018
108 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636766887

Enciklopédia 16


Kedvencelte 17

Most olvassa 35

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 107

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Chöpp 
Simon Márton: Rókák esküvője

Nem tudtam megállni. Épp csak bele akartam olvasni. Aztán már csak arra riadtam, hogy: Még! Még! Még!
Nekem ennek nem volt előzménye. Se Dalok a magasföldszintről, se Polaroidok. Engem kérem villámcsapás ért. Ja, és ráadásul munkahelyi baleset volt. (Még szégyellem is!!)
Szóval alig tudom megállni, hogy ne menjek valamelyik másik kötetért Most Azonnal. Rémes! Annyira utálom ezt az érzést!

2 hozzászólás
>!
_natalie_ IP
Simon Márton: Rókák esküvője

Egyébként nem fejeztem be. befejezhetetlen. Azt nyilván nem én fogom megmondani nektek, hogy mitől jók a Simon Márton versei. Ennyi. Hogy jók. Hogy olvasni kell. Hogy várni. Aztán kézbe fogni óvatosan ezt a hópihényi kiskönyvet. Szép. A borító is olyan, hogy finoman szabad csak érinteni. Mert minden érintés felsebez. Ennyi.
Van négy költő a maiak közül. Az egyik S. M.
(minden más felesleges és elmondhatatlan. a lélek majdnem csupasz vonalrajza. szeressétek.)
Az egyik verset itt olvashatjátok: https://moly.hu/karcok/1173438. Én ezt engedtem elég közel.

3 hozzászólás
>!
Pandalány P
Simon Márton: Rókák esküvője

Költő, slammer és számomra a kortárs irodalom lenyűgöző reménysége.
Különleges világába bepillantást enged sorain keresztül. Olyanok az írásai, mint egy jó bor: elolvasod, ízlelgeted, majd lassan kortyolod el őket és kiélvezed minden cseppjét.
Nekem alapvetően a versekhez mindig hangulat kell, és Márton művei különösen ilyenek. Többször el kell olvasni verseit, hogy megláthassuk a sorok között megbújó érzéseket, és nekem ez teszi igazán emlékezetessé a Rókák esküvőjét.
Bővebben itt: http://pandalanyolvas.blogspot.com/2019/06/simon-marton…

>!
AeS P
Simon Márton: Rókák esküvője

Én prózát se tudok objektíven értékelni, már kezdek megbarátkozni azzal, hogy elsődlegesen mezei befogadó vagyok, nem kell nekem más magaslatról nézni a könyveket, csak onnan, hogy nekem mit üzennek.
A líra emiatt kétélű fegyver, a próza könnyebben átüti a hangulatom falát, könnyebben elvisz magával, a vers, ha éppen nem jókor talál meg, háromcsillagos értékelésen végzi.
Most nem abban voltam, amikor a Fanta összetevőinek felsorolása meg tudta volna szorongatni a lelkem, pedig esküszöm, volt már olyan is. Majd talán legközelebb.

1 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P
Simon Márton: Rókák esküvője

Amit régebben elég komolyan sejtettem, azt mostanra tudom; Simon Márton az egyik legjobb új ember. Költészeti új ember úgy értem.
Azt tudja, és azt mutatja meg ebben a kötetben, amit szeretek, szépen leírja azt a csendes figyelmességet, amivel a világot figyeli. Hátradől a padon, vagy otthon a konyhaszéken, így képzelem el, meg tejüveg mögé, minden fehér körülötte, és figyelmes, gyengéd szeretettel néz.
Nézni olyan, mint örökbefogadni a világot. Simon figyelmes szeretete még a legsötétebb sorok közt is örökbefogad minket és velünk együtt ezt az alig-alig szerethető, esendően kétségbeesett világot is.
Szeretni a meleg estéket könnyű, a hideg hajnalokat nehéz. A szerző mindkettőt szétszedi, alkotóelemeire bontja a boldogságát és a boldogtalanságát, aztán összerakja, és a boldogság tulajdonképpen boldogtalanság és fordítva, hát ez is a rókák esküvője.
Nekem idén ez volt a legjobb verseskötet. Olyan volt, mint feküdni a fehér homokban, és nem emlékezni rá, merre kell hazaindulni. Vagy hogy volt-e haza valaha.

>!
DoreenShitQ
Simon Márton: Rókák esküvője

Vannak olyan dolgok, amikre érdemes 5 évet várni.
Például ez a kötet is egy olyan dolog.

>!
Molymacska P
Simon Márton: Rókák esküvője

Nehéz értékelnem, mert Simon Márton verseit alapvetően szeretem minden külső hatás ellenére, mert megvan benne valami magvas, valami, amit talán a haikuktól tanult el, és próbálja a saját formájában átadni.
Na és akkor jön egy kötet prózaversekkel, meg prózaszerű versekkel, meg prózákkal, amikben túl sok az enter, meg versekkel, rímek nélkül, rímekkel, amik nem szépek (mondjuk ki mondja meg, hogy egy rím szép vagy sem? én ugyan nem!) és bár értettem a versek tartalmát a forma egyszerűen kiáltotta a hatalmas és hangzatos NEM-et.
A versei pedig érzelmesek. Olyan érzelmes, amikor együtt tudsz vele érezni, de néhánynál pont emiatt (mert talán annyira könnyűre veszi a figurát) nálam csak távolságtartás alakult ki. Távolság a verstől, az érzelemtől, amibe már nem tudtam megmerítkezni, távolság az egésztől, amitől csak unottan olvastam a sorokat és próbáltam megfejteni, hogy ezt miért is írta valaki.
A cím ígéretes, a borító ígéretes, az író ígéretes, akkor miért kaptunk ilyen feldúlt és furcsa verseket?

>!
olvasóbarát P
Simon Márton: Rókák esküvője

„A szövegben személyes érintettség van.”

Terms & conditions című verssel indul a kötet
„A használat során elfogadod, hogy adatokat
gyűjtsenek rólad. A használat során beleegyezel, hogy
tudjam, mit gondolsz, legalábbis megközelítőleg.”

Emberi kapcsolatok, a halál, a hiány feldolgozása, egyszavas címek és hosszabb cikluscímek adják a formát a gondolatokhoz.

Majd öt fejezet, ciklus következik, sokféle témával és igen jelentős mennyiségű vendégszöveggel.

Szeretni
„Mint az a narancsliget, olyan vagy,
ahogy most itt alszol.”

.MOV
„Ha – ahogy mondják – az építészet kővé vált zene,
úgy egy sír betonkockája egyetlen kitartott hang
lehetne. Bár hiába álldogálsz mellette, nemigen
hallasz semmit. Madarak. Vonat zakatol."

Arról, hogy mi a jó

„A téli szombat délelőttök,
amikor semmi dolgunk.
Az egyszerű, matt, nehéz porcelánok.”

„A percekig tartó, felszabadult,
abbahagyhatatlan nevetés.”

ERROR 404
„Akarok valami súlyosat,
törékenyet és megemészthetetlent,
a komolyan vehetetlenségig komolyat,…”

Verseskötetről nem könnyű írni, nekem sok idézet nélkül nem is megy, mert a költő megfogalmazta, megírta a lényeget.
Tetszett ez a vékonyka kis kötet.

>!
shizoo I
Simon Márton: Rókák esküvője

Rókák esküvője. Először is itt megint a rókák, a rókák mitológiája – világszerte, fókuszban a szigetekkel, Japánnal főleg, hiszen Simon Márton odakötöttsége nemcsak azokból az alkalmanként csorduló fordításokból világít; szóval a kicune, a rókaszellem, a segítő zenko, vagy többször az olykor pusztán létével ártó jako… Kuzunoha, a rókaasszony, amint lelepleződés után elhagyja a férjét és fiát, valami félresikerülten teljesedő tehát – de idehallatszik nekem Izland rókameséje, ahogy Sjón meséli… Szigetek és rókák, Rókák esküvője,

"amikor azt a furcsa gyerekdalt dúdolod
fogmosás közben, amiben egy róka úgy siratja
a kedvesét, hogy ajtó voltál,
megettelek, most nincs hová mennem, na az az;"

a rókák esküvője, ami mindig a veszteségé. Legalábbis Marcinak. Van ebben a szigetségben valami Marcis, a magyar irodalom saját törvények szerint saját maga által egyre jobban térképezett szigete ő – persze rokon mód, mint Závada Péter a maga szigetelődésében, de ugyanúgy szorongáslíra, intermisszió, ahogy én hívom, kihagyásokból épülő beleérezhető többlettartalmakkal a partján. Mossa ezt a partot az irodalmi múlt – nekem sok szempontból Kemény István lírájának köpönyegéből bújt elő e sziget ilyetén látványa, de a költő egy teljes oldalon át sorolja, ki mindenkinek a szavait sodorta a partjára szó szerinti vagy torzított formában hordaléknak a víz, Ajukava Nobuótól Vladimir Holanon át Kurt Vonnegutig. Posztmodern eszmebevonó szorongáslíra – de ahogy a partjai mentén sodródtam, lábaltam a partjára, zuhantam bele és másztam ki a perspektíváiból egy-két helyen könyökölt csak belém idézetként a megidézett tavaszi zápor, fűszere a földnek; a vendég szavak nekem jobbára a szigete anyagává szervesültek.

Rókák esküvője, a kötethez írt nyitó felhasználói feltételekkel. A Terms & Conditions az, ami a neve – a versek olvasásához, kikódolódásához elemi módon szükséges és lényeges, és tény: megint bele kellett egyeznem abba is, hogy tényleg adatokat gyűjtsön rólam; s miután itt leírom, evidens, hogy legalább megközelítőleg tudni fogja e versek szerzője, mit gondolok. Nemcsak róla, a versekről, a megélt és elhazudott egymásba játszott pillanatokról, a szétesés közben való tükörbe nézésről. Aki nagyrészt a tükörbe nézéstől esik amúgy szét, azt a mi kultúránkban Nárcisznak hívják – de tény, ezek a szétesések itt, ez a folyvást veszteségrajzba fordulás, ahol a megélt öröm megidézése e veszteségnek ad nem pillangó-szárnycsapásnyi súlyt, nem egy narcizmus összetört tükörcserepeiként rajzolódnak. Az elhagyottság korának gyermeke verset sír. A halott anyának – nem nevethető ki. A kedvesnek, egy attitűdnek, ami kinevethető, de csak keserűen. Az elhazudott helyzeteknek: költő nincs e nélkül, hogy ne teremtené meg a helyzetbe illesztett helyén való hazugságot az élményből, hogy jól hangozzék – nem nevethető ki. Avagy csak keserűen, ahogy fáradt ettől az egésztől, és mégis, hideg fejjel megugorja az attrakciót (is). Ahogy egy interjúban fejtegeti, hogyan kereste a szétfeszülésig lebontó sorokat a versekbe. Ennyi iróniától (hogy ne mondjam, cinizmustól) a szövege tényleg szét kéne essen – ehelyett pontosan megragad egy általános értékveszteség-érzetet és szétesettséget.

Mert amúgy ezek a szétcsúszó ciklusok szigorú szerkezetben ülnek. A Hívása fontos számunkra, a türelmét kérjük megszenvedett szakítástörténetté áll össze – avagy pontosabban: esik szét. Tényleg használ, ha az olvasása közben nem felejted el a Terms… tanácsát:

"…amiben vér van, azt
úgy nevezzük, hogy te. Ezt a fehér, szöveggel teli
téglalapot pedig úgy, hogy én."

…tudni fogod, hogy ki kicsoda a Kúton, a Nyárban, a Boldogságban, az Idillben… egészen amíg Ámor elindul. Ha nem engeded ezt a fókuszt, akkor a szétesés folyamatában helyére kerül egy szinte filmszerű történet. Szétesés folyamatában: ez a ciklus (a többi még inkább) olyan mint a széthulló Dzsenga-torony, ahogy szavakat húzol ki belőle, vagy egy kártyavár, amire a lapozással fújsz rá – az elolvasás gesztusa ez a pillanat, amikor éppen szétesik. Gyönyörű, szürreális képekkel az EGYEDÜL VAGYUNK (bár valaki megkínálna egy eltévedt golyóval, téged, akiben vér van). Ezek a szégyentelenségig vállalt szégyenek csinálják a szétesést.

"Ezek szerint ha szeretnék maradandó nyomot
hagyni benned, feküdjek le veled, aztán
haljak meg holnap? – ezt nagyjából két óra
beszélgetés után kérdezi meg.
Majdnem kiköpöd a sört a röhögéstől, de aztán
gondolkodás nélkül rávágod, hogy igen."

meg ez, hogy…

"És szavam sincs már, csak az az egy,
a gyomromban,

a csomagolópapírral együtt lenyelt,
bontatlan
szerencsesüteményben."

…ahogy szépen és gonoszul berakja Tej, meg az Elalvó, meg még idézhetném egy halom helyen (ahol berakja) a saját kreatív káoszába, a Polaroidok dobozaiba a rokon élményt; persze, hogy összefügg, persze, hogy beleszövődik, visszamenőleg rámutat és magyaráz – azaz csak én érzem így, az olvasó, ahogy egy akkor (észre se vettem, de) fenn hagyott fél sor most a kibontásától (szét-ejtésétől) leesik. Miközben a költő dekonstruál, aközben saját szövegbirodalmat is épít. Anya-gyászvers-ciklust, amit sorrendben érdemes olvasni, A sivatag olyan terület amelynek a vízháztartása állandóan veszteséges; kegyetlen fantáziákat a másikról, vagy kegyetlen szembenézést a széteséssel, rengeteg következő versre mutogatással a sorok között, Sok hektárnyi napraforgó ég a sínek között; sorban kell olvasni, mint egy regényt. Önarcképeket kilátással.

"Attól még nem leszel táj, hogy egy kéklevelű,
szomorkás erdő ég benned nagy lánggal.
Viola nyílik. Győzd meg a kertet. Hadd higgye el
– könnyekig meghatódva – kitalált történeteid,
amiket valódi átéléssel mesélsz…"

A szürrealitás nem ment – ha megérzed a mondottat, akkor nem menti. Olykor úgy érzem, tényleg ez a reális költő-nyelv ma, hogy nincs másik (persze – miért ne lenne). Legyen világos: ez itt egy teljesen önálló hangon verseket síró líra. Minimum díjakat érdemel, és remélem, hogy még messze a maximuma. Mondom ezt úgy, hogy érzem: Marci ezt kimaxolta. (Persze: cáfoljon rám…) Idáig jutott pár óra alatt az automatikus lejátszás egy versfelolvasástól – azt remélem, jó darabig még nem kérdezi a megosztó, hogy „Tovább hallgatja az automatikus lejátszást? Igen. Nem.” Igen. Ha kérhetem.

1 hozzászólás
>!
virezma P
Simon Márton: Rókák esküvője

Rájöttem, hogy ugyanaz a bajom Simon Márton verseivel, ami a személyével is, hogy nekem ő egy pozőr. Most komolyan, a kelleténél tíz centivel lejjebb kezdődő, az alsógatyát megvillantó farmer már a gimiben is ciki volt. Az meg külön zavar benne, amikor egy irodalmi témájú rendezvényen minden második szava az „izé”. Közben meg baromi találó érfelvágós képei vannak a szerelemről. Meg az ürességről. És minden második versében meghal az anyja. Szóval olyan ő nekem, mint Istenem, de ciki, de nekem ez volt a kamaszkorom a 10 dolog, amit utálok benned: „gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek, egy cseppet sem, egy szemernyit sem, nem gyűlöllek én.”


Népszerű idézetek

>!
sophie P

Arról, hogy mi jó
                             Czesław Miłosznak

A téli szombat délelőttök,
amikor semmi dolgunk.
Az egyszerű, matt, nehéz porcelánok.

Egy kényelmes szék. Egy nyaklánc felcsatolása.
Az ablakpárkányon álló, antik ezüst hamutálban
a hó.

A percekig tartó, felszabadult,
abbahagyhatatlan nevetés.
A sirályok éjszakánként a hidak felett.

Amikor azt hiszed, nincs nálad tűz,
mégis találsz a zsebedben.
Nézni, ahogy mások horgásznak.

A körte. A ribizli. Az agavék csöndje.
Életedben először venni le valakiről a pólót.

A kihalt utcák karácsonykor. Egy rendes kávé.
Az ecset nyoma egy ötszáz éves képen.
Fejből tudni bármit.

Egyedül utazni egy üres buszon.
A régi akciófilmek. A régi híradók.
A kocsiból elsőként látni meg a tengert.

Felnézni a Sarkcsillagra. Beágyazni.
Éhesen ébredni. A százéves lexikonok naivitása.
Amikor inkább hazasétálsz.

Amikor ez a park, amiben éjszakánként
úgy fuldoklom, mint a halott katonalány tüdejében
az eltévedt bogár, a kelő napban felragyog.

54. oldalla

Kapcsolódó szócikkek: Czesław Miłosz
1 hozzászólás
>!
judkacag

A rossz mondataim voltak igazak. Te a jókat hitted el.

26. oldal, Eső

>!
Kek P

van még otthon egy kevés hallgatás
          ha az is elfogy lesz muszáj beszélnünk

67. oldal, HIÁNYTALANUL

1 hozzászólás
>!
norazambo

Van ez a dolog, hogy tizenegy évesen
megfordul a fejünkben, hogy akár lehetnénk
öngyilkosok is a maradék gyógyszereiddel
(sok gyógyszer maradt utánad), de már akkor is
van annyi eszünk, hogy tudjuk, ezek arra nem jók.
Szóval ami arra nem volt jó, hogy téged
életben tartson, arra sem jó, hogy minket
megöljön. Ezt most praktikus okokból
nem állítjuk párhuzamba az ún. szeretettel.

Okos gyereknek lenni a legrosszabb.

37. oldal, VAN

Kapcsolódó szócikkek: gyász · gyermek · gyógyszer · halál · hiány · öngyilkosság
>!
theodora

Az asztronauta, miután nyugdíjba ment,
két kocsmát is nyitott a város szívében.
Az egyiket úgy nevezte el, Van egy kis gondunk,
a másikat úgy, hogy Szökik a levegő.

52. oldal, Dísz

>!
fuzsa

Az utolsó fát is kivágtam, nem tévedhetek el többé.

26. oldal, Eső

>!
judkacag

Többé nem ír. Ez olyan egyszerű,
hogy a köznyelvben használatos matematikai
párhuzamok túl bonyolultnak hatnak mellette.
Ez itt a felesleges kötődés görcse a nyelvben.
Az ott a Nap. Szeretni annyi,
hogy állsz és nem tudsz mit csinálni.
Van olyan pont a vízen, ahol a világűr
közelebb van, mint akármilyen part.

63. oldal, Szer

>!
judkacag

A szemöldökét nézed.
A vonásai, akár egy vízpart.
Azt mondja, tengert akar,
azt mondod, lemész a boltba vízért meg sóért.
Azt mondja, ugye tudod, hogy mindez
mennyire nevetséges. Azt mondod, tudod,
pedig nem. Azt mondja, többé nem látod.
Azt mondod, semmi baj, pedig de.

45-46. oldal, Tej

>!
Rékaci

Ne haragudj, ideadnád azt a verebet?
Nem azt, a másikat. Köszönöm.
Semmi, csak lenyelem, és akkor
ő lesz bennem mától a lélek.

31. oldal, Köz (Jelenkor Kiadó, 2018)

>!
Kek P

Most úgy hallgass, mint aki most tudta meg,
hogy születése óta vak.

95. oldal, HALLGATÁSI GYAKORLATOK

Kapcsolódó szócikkek: vak
3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Varró Dániel: Mi lett hova?
Peer Krisztián: 42
Babiczky Tibor: Kivilágított ég
József Attila – Gábor Tamás Indiana: József Attila versei Gábor Tamás Indiana válogatásában
Petőfi Sándor – Pion István: Petőfi Sándor versei Pion István válogatásában
Pion István: Atlasz bírja
Arany János – Kemény Zsófi: Arany János versei Kemény Zsófi válogatásában
Bödecs László: Semmi zsoltár
Vida Gábor: Egy dadogás története
Bartis Attila: A vége