58. legjobb vers könyv a molyok értékelése alapján

Dalok ​a magasföldszintről 388 csillagozás

Simon Márton: Dalok a magasföldszintről Simon Márton: Dalok a magasföldszintről Simon Márton: Dalok a magasföldszintről

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A legelső vers végén egy zuhanó gépet talál az olvasó. A gépben egy alvó utast, az utas fejében egy álmot, ami nem derülhet ki soha. A kép romantikus és leleplező: ezek a versek tele vannak szenvedéllyel, pedig látszólag semmi nem áll messzebb tőlük, mint a romantikusság. Inkább tűnnek nagyon szomorú és nagyon pontos blogbejegyzéseknek. Vagyis őszinték, mint egy napló, de olvasókhoz beszélnek. Mindenkihez, aki maradt már egyedül.

Aki Simon Márton verseihez fordul vigasztalásért, nem csalódik. Éppen azt fogja kapni tőlük, amivel át lehet vészelni egy magányt: igen, ez most ilyen. Meghalt egy anya. Elmúlt egy szerelem. Volt, nincs. Igen, most üresség van. De ez az üresség jó, most éppen ez kell, mert enélkül nincs jövő. Márpedig jövő igenis van. Erőt és tartást kap az olvasó ezekből a versekből. Segítenek élni.

Eredeti megjelenés éve: 2010

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Költészet, vers, slam · Gyémánttengely L'Harmattan

>!
Jelenkor, Budapest, 2020
54 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636766801
>!
Jelenkor, Budapest, 2019
54 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636766801
>!
Jelenkor, Budapest, 2018
56 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636766801

5 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 100

Most olvassa 22

Várólistára tette 139

Kívánságlistára tette 154

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

giggs85 P>!
Simon Márton: Dalok a magasföldszintről

A mostani tkp. egy újraolvasás volt (kihasználva az ingyenes böngészés utolsó napjait), amit azért ejtettem meg, mert jó pár évvel ezelőtt nagyon-nagyon tetszett ez a kötet nekem. Hogy most teszik-e? Igen, de csak jóval mérsékeltebben.

Most már jóval szembeötlőbb ennek az alanyi költészetnek minden összetevője és hátulütője, mint korábban. Jóval inkább feltűnik, hogy mennyire szűk mezsgyén mozog ez az egész kötet, hogy mennyire önismétlő, hogy mennyire sokszor érezhető úgy, hogy SM beleragadt egy pózba. Hogy mennyire akar megfelelni a célközönségnek, mondjuk egy szerelmi csalódáson áteső huszonévesnek, aki tényleg úgy érzi, hogy ez az egész neki, róla szól.

De dicséretére legyen mondva, hogy ennek ellenére is tetszett, ennek ellenére is megfogott egy-két vers belőle, és azért a fiatalabb generációból Simon még mindig egy olyan, akit érdemes olvasni. Kíváncsi vagyok, hogy ennél lesz-e több belőle (a Polaroidokat betudom egy véletlen kisiklásnak)…

3 hozzászólás
Futtetenne I>!
Simon Márton: Dalok a magasföldszintről

Könnyed és elegáns, tiszta és szépen pergő soraival szegez úgy a földhöz, hogy inkább te magad lennél a föld, csak ne kelljen érezned semmit, miközben „hallgatod” a dalokat, és jaj, de boldog is az, ki nem érez semmit, csak olvassa, és rímel és tetszik, és jó, és nagyjából megérti, el tudja képzelni, bele tudja képzelni magát (pedig dehogy), és nem, mint más, mint én, akinek a szíve szakad, és néha túlságosan érzi, talán érti, és persze, hogy tetszik, mert gyönyörűek és erősek, mélyek és az a hangulat, azok a képek, a szavak, hogy nem gondolta volna, így is össze lehet fűzni őket, és ilyen csodák lesznek belőlük, és még, és akarom még, annak ellenére, hogy fáj. Mert szépen fáj. Túl szépen.

És te
merrejársz?
tudod
nagyon finom voltál, köszönöm
ja, hogy
mivanvelem? semmi
mondanám, hogy
kit érdekelnek a dátumok
de akkor hazudnék;
téged meg
nem igazán érdekelt
tudom én
pedig milyen boldog voltam, az tényleg ünnep volt
jó lenne egy
véges sok
vagy csak
egy igazán gyönyörű estén szeretnék újra egy szentimentális közhely lenni a szádban
mert
pusztulok nélküled, ez van a szívben
nem tehetek róla, és arról sem, hogy
csak törni tudok, szökni nem
de nem is akarok
már
tenger
mindegy.

2 hozzászólás
Júlia2005 P>!
Simon Márton: Dalok a magasföldszintről

Versrajongóként már régóta kíváncsi voltam erre a kötetre, mivel nagyon sok pozitív értékelést olvastam róla. Sajnos jelen pillanatban eléggé csalódot vagyok, mert ezek a versek nagyon nem nyerték el a tetszésemet. Habár a kötetben voltak jó gondolatok, amikre fel-felkaptam a fejem, összességében nagyon nem tudott megérinteni engem a szerző versei. Lehet, hogy nekem vannak túl nagy elvárásaim, de számomra a vers attól vers, hogy rímelnek egymással a sorok. Ebben maximum vesszők alá írt mondatok voltak.
Borzalmasan túlértékelt.

lzoltán IP>!
Simon Márton: Dalok a magasföldszintről

felszállsz a vonatra hogy elutazz egy másik városba ahol be kell töltened egy űrt és mialatt utazol kezdesz rádöbbenni hogy magad mögött hagyva éppen egy űr megteremtésében segédkeztél

>!
Libri, Budapest, 2014
56 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633104316
9 hozzászólás
Chöpp P>!
Simon Márton: Dalok a magasföldszintről

A harmadjára elolvasott az először és másodszor olvasott közé helyezkedik. Megszületik imigyen a sorrend, mely tetszetősségi sorrendben a következő:
1. Rókák esküvője
2. Dalok a magasföldszintről
3. Polaroidok
Kívánok egyébiránt a Költőnek jobbakat, de azért annyira nem, hogy ne írjon nagy megelégedettségében. (Ez arcátlan olvasói hozzáállás lenne? Nem. Ez „csupán” önző kívánság. Elég az is.)

gab001 P>!
Simon Márton: Dalok a magasföldszintről

Vannak szerzők, akiknek a könyvét olvasni akarom. Mindegy mit írnak, akkor is. Simon Márton is ilyen. Engem megvett a Polaroidokkal, elég formabontó volt ahhoz, hogy mindent el akarjak olvasni Tőle. Jelenleg itt tartok, vagyis várom a következő könyveket. A többi verset. A többi, még kinyomtatlan gondolatot, érzést. Még az sem kell hozzá, hogy maradéktalanul azonosulni tudja vele. Elég, hogy bármikor olvashatom. Akár többször is. Ezzel a kötettel így voltam, néha bele-beleolvasgattam, ide-odalapozgattam, aztán kicsit félretettem. Így továbbtartott, többször elmerülhettem ebben a sajátságos hangulatban. Egyszerre éreztem szomorúnak, kilátástalanak és mégis kicsit kifigurázónak, odamondónak. Nagyon emberinek.

>!
Libri, Budapest, 2014
56 oldal · ISBN: 9789636766894
KATARYNA>!
Simon Márton: Dalok a magasföldszintről

Azt várják, hogy beszéljek róla; elkezdem a bőrt tépdesni a számról, de nem értik, hogy ez már az.

Túl rövid volt…

WindStorm>!
Simon Márton: Dalok a magasföldszintről

Nem vagyok nagy vers olvasó, hogy őszínte legyek. Ez a könyv viszont tetszett. Sokatmondó, rövidke írások, amelyek nyomot is hagyhatnak. És hagynak is.

>!
Libri, Budapest, 2014
56 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633104316
Pandalány P>!
Simon Márton: Dalok a magasföldszintről

Mit is írhatnék? Fantasztikus. Olvasni kell. Most. Mindenkinek.
Ez a kedvenc kötetem eddig. Sok Simon Marcit még.

Kek P>!
Simon Márton: Dalok a magasföldszintről

Nagyon jó versek. Ezt le kell szögeznem, még ha nem is az én világom, azt azért jól látom, hogy túl jók. A versek. Megjegyezni, elraktározni egyiket se fogom, mert nekem még a magányom is másmilyen. Öregebb. Vénebb. Keserűbb, mert végérvényesebb. Illúziótlanabb. Mégis pozitívabb. Fénnyel telibb. Lehet, hogy csak azért, mert női. Szóval ez nekem idegen – de azért érthető, átérezhető. És jól van megírva. Kifejező. Mestermű. Egyszer olvasós. Na jó, lehet, hogy kétszer. Olyan… porcelán. Kicsit féltett, kicsit túl…, kicsit giccs – szóval: törékeny. De azért Ami bennem hull, nem olvad el sohasem. Olvasni a könyvet egyfajta hóesés. (Megvolt a második is.)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Dün P>!

Egyenlők vagyunk. Látod. Ha kivonlak
magamból, a semmi marad.

31. oldal, Háromnegyed négy (részlet)

13 hozzászólás
munuum>!

… de most már mindenütt vagy, nincs hová félrenézni –

Dal a magasföldszintről

madárka>!

És nem tudom, hány ölelés kell, akár csak egy napra, hogy
estig összetartson, szóval ölelj.

31. oldal, Háromnegyed négy

madárka>!

Azóta már tudom, hogy egyszerűen csak egyetlen szavam
sem értetted, és a legtöbbet el is felejtetted rögtön – így működsz.

17. oldal

1 hozzászólás
petibácsi>!

Én csak meztelen voltam, ő gyönyörű.

28. oldal Tévedni legalább

madárka>!

Van ilyen. Hogy rájössz,
hogy semmi. És állsz és szédülsz és hallgatsz…

27. oldal, Szeretnék lenni, de nem

Dün P>!

Teendők

Dobj ki mindent.
Csak azt a képet ne, amin tudom, hogy alig látszom, de
mikor csináltuk, voltunk utoljára boldogok.
Csak azt a huszonéves kávéfőzőt ne, bár tényleg ócska és
most már minden nap marad benne – szívben szerelem –
egy kevés. Se azt az ibolya illatú szappant, a spring feliratost,
hiába törtem ketté. És az ágy, az ágyneműhuzatot ne mosd ki,
tedd el, legalább, ha semmi más, a szagom megmarad utánam.
És ne hagyd a falat, az égszínkéket, se a linóleumot,
az apró mintás, semmilyen linóleumot, mennyit néztem,
minden részletéről te jutsz eszembe.
Csak azt a túl magasra tett tükröt ne dobd ki, kérlek,
bár vakul, tied volt, másfél évig, figyelt,
tudom sosem láttál belé, túl magas, homályos,
ne dobd ki, semmi se volt benne, jaj, soha, csak te.

15. oldal

madárka>!

Írok. Hátha így elfelejtelek. Hátha így felejtelek el.

Tél, pályaudvar

encsy_eszter>!

szentimentális közhely szeretnék lenni a szádban

Szeretnék lenni, de nem (részlet)


Hasonló könyvek címkék alapján

Pion István: Atlasz bírja
Arany János – Kemény Zsófi: Arany János versei Kemény Zsófi válogatásában
Petőfi Sándor – Pion István: Petőfi Sándor versei Pion István válogatásában
József Attila – Gábor Tamás Indiana: József Attila versei Gábor Tamás Indiana válogatásában
Csider István Zoltán – Pion István: Slam.Pont2
Rékasi Zsigmond: Lázadások éjszakája
Laboda Róbert: Én csak néztem
Fűzfa Balázs (szerk.): A 12 legszebb magyar vers
Colleen Hoover: Slammed – Szívcsapás
Kemény Zsófi: Én még sosem