Szőlő ​és gesztenye 1 csillagozás

Simon István: Szőlő és gesztenye

A ​költő vallomása:

„Mire ez a verseskönyv az olvasó kezébe kerül épp betöltöm a negyvenedik évemet. Életem jelentős fordulópontjához érkeztem, ahonnan visszatekintve majdnem hihetetlennek tetszik az eszmélkedés éveitől elröppent idő. A falusi gyermek- és legénykor, a felkészülés esztendei, melyek éppen a háború nyomasztó légkörében teltek el. Az akkoriban leírt első strófa Bazsin, a földpallós almaillatú szobában és az idestova negyedszázada megjelent első versesfüzetem mintha még itt volna csak karnyújtásnyira tőle. Holott nyomában szabályos időközönként jöttek később a többiek, s magam is meglepetéssel szemlélem végig a sort, melynek végére új könyv kerül ismét, szám szerint a tizennegyedik.
Sokáig nagyon fiatalnak éreztem magam, talán azért, mert egy-egy újonnan megírt vers valami felfedezése volt a világról, rácsodálkozás az életre, ahogy az ifjúság is ilyeténképpen hódítja meg a reményteljes holnapot. Aztán a holnapból milyen gyorsan tegnap lesz! A hegyek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1966

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1966
96 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Bartha László

Népszerű idézetek

Kek P>!

Egy öreg éjjeliőrre

Posztja egy élet munkája után
csak az éjszaka szérüje, hogy
     kazlakat őriz, ha fölötte furán
          jön föl az őszi, eperszinü hold.

S őrzi dohogva a látszatot is.
Hogy kell még: – félvakon – éjjeliőr.
     Na, az istállóknál ha nincs a kocsis
          s egy csikó mégis a rétre kitör?!

Bár törne… De nem. Az is hiba már.
Hümmög s a kazal tövébe leül.
     a Göncöl-rúd s a merev pipaszár
          elfordul kissé, míg szúny egyedül.

Nincs most füst a kéményen, se pipán;
elé csak a mély lélegzete hull
     s vele táplálja, öreg pelikán,
          a végtelen éjt is már, aminek

     lassan örökre ölébe borul.

13. oldal

Kek P>!

SZÜLETÉSNAPRA

Szeptember ez, a születésnapom
szelíd hónapja lesz már mindörökre.
Nem én akartam, mégsincs hatalom,
hogy amíg élek, tőlem elpörölje.

Aztán majd tegyetek, bánomisén,
amit akartok vele, velem; mégis
mindig áttetszőbb lesz ilyenkor ég, viz
és remény a szeretők szivén;

s a legelőkön tisztább a kolompszó,
meg az a hang is, ami csendül bennem
olyan lám, mint a mindenét elosztó
szeptember hónap, amelyben születtem.

Fejem lehajtom, mást nem tehetek;
ha világra szült, mint eleven példát,
néktek is ad már, ugymond, jön a tél, hát
nem hiszi el, hogy ne szeressetek.

S mert így szeret ő, azt is ráfogom,
hogy halálom se hagyja bosszulatlan:
csörtet majd ősszel, végig túr a vadkan
a hideg-holdfényes irtásokon.

15-16. oldal

Kek P>!

Minden út végül is keresztút.

51. oldal, Keresztúton

Kek P>!

hallani, ahogy fűmagként pereg
az eső, mert a zápor megeredt;

56. oldal, Égzengésben

Kek P>!

Cseresnyefáim még habos lovakként
remegnek itt az ablakommal szemközt,
kapják onnan a hátukra a napfényt,
amerről tegnap ez a nászmenet jött.

28. oldal, Fák, reggeli fényben

Kek P>!

BIZTATÓ

Sose félj, míg erődből futja: alkoss,
tedd dolgodat, szívják föl izeit
egy új világnak mély gyökereid,
melyekkel odanőttél a talajhoz.

Hozzá légy hű és benne önmagadhoz,
s ha köpnek is rád, mindig más fokos
szögben forgó kabócák, légy okos;
bűn, ha miattuk elbizonytalankodsz.

Köpj te is fényére reflektoruknak.
Kit célba vesznek, könnyen megvakulhat,
s arcán csak riadtságát födi buta gőgje,

mellyel lenéz, mint kopárabb csúcsokra
kapaszkodott kis csenevész boróka
az oldalakon növő szálfenyőkre.

35. oldal

Kek P>!

Gyors ív – a madáré ilyen.
Egyben van idő és az út,
mint a pitypang pelyheiben,
miket a szél magasba fujt.

38. oldal, Harminc után (részlet)

Kek P>!

A sümegi vadgesztenyék

A sümegi gesztenyefák
lombja ma is fekete-zöld,
s gyuladozik rajtuk a láng
a régi cukrászda előtt.

A postánál is mind virágzik,
mintha játszanák mimelőn
a telefon fehér csigáit
a dróttal hálózott tetőn.

Tömör sátrak, fehér virágok,
ahogy nézlek benneteket,
látom még a régi diákot,
esős reggel itt őgyeleg.

Ballagdál, egy rozzant kerékpárt
tolva ki épp a fák alól,
s vonulnak sorban a zárdisták,
sapkájukban szép pávatoll.

Közelükbe menni is restell,
mert a nadrágja csupa sár.
Sárcsapó öreg kerekekkel
messziről iskolába jár.

Minden reggel, mikor a pékek
kezdték a zsömlét hordani,
ti adtatok itt neki szépet,
gesztenyék virág-tornyai.

Ti jöttetek most újra vissza,
idézitek sok lábnyomát,
amíg hajt a régi biciklista
a kedves kisvároson át.

(1958)

44-45. oldal

Kek P>!

S mind több ház gazdája cserélődik!

Eladó ház kapuján kallantyu
itt is, ott is – ideiglenes
lehet, de a szíven is retesz:
összeszorít belül és a nesz,
ami számon jön ki, mintha varju-
hanggal így hangzana: kár!
De oly szél kavarja napjainkat,
olyan messze nőtt a szemhatár,
hogy már ez is tűnődésre biztat.

Megyek hát e ház elől tovább
s anélkül, hogy szememet behunynám,
mint valami őrült látomást:
csupa eladó ház
forgatagát látom már az utcán

76-77. oldal, Eladó ház elégiája (részlet)

Kek P>!

CSILLAGOT LÁTTAM

Csillagot láttam a szemedben –
egy könnycsepp volt kibuggyanóban,
még rá is csodálkoztam hosszan
és fájdalmasan megszerettem,
     mert én okoztam.

Mert az életem annyi botlás
és mennyi álmom a romhalmaz:
a könnyed kellett, amig hallgatsz,
egy tiszta csillag, hogy azon láss
     és légy irgalmas.

Kis csepp, a harmaté ha ennyi,
ám benne fájdalmad a tenger,
mégis tűrted, hogy hideg szemmel
ne itéld azt, akit szeretni
     akarsz, mert ember.

S éreztem, megszorítva formás
kezedet – mellyel letörölted –
hogy oly kapocs rajta a könnyed,
mint ami kicsi hegyi forrást
     óceánokkal összeköthet.

69-70. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Zelk Zoltán: A három nyúl
Radnóti Miklós: Bori notesz
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
József Attila: József Attila összes versei
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Romhányi József: Szamárfül
József Attila: Altató
Weöres Sándor: Bóbita
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes versei
Zelk Zoltán: Mese a legokosabb nyúlról