A Sötét Nap világának roppant sivatagában céltalanul bolyong egy magányos elfszerzet, akit ellenségei halálra szántak. A pusztulástól egy druida menti meg, s magával viszi rendjének hegyvidéki rejtekébe. A megpróbáltatások azonban örökre megváltoztatták Sorakot, akibe bolyongása során számos személyiség költözött, megannyi különféle képességgel és célllal. Az elfszerzet különleges lény: egyszemélyes törzs, ősi titkok ismerője, és mindenekfelett kitaszított.
Kitaszított (Egyszemélyes törzs 1.) 37 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1993
Enciklopédia 3
Kedvencelte 7
Várólistára tette 25
Kívánságlistára tette 13
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Az AD&D-hez megjelent világok egyik legérdekesebbike volt a Dark Sun univerzuma. Egy bolygó, amit a saját mágiája sodort a pusztulás szélére, mert a varázshasználat leghatékonyabb módja – ahogy arra a Pusztító varázslók rájöttek – az élet kiszipolyozása más lényekből. A poszt-apokaliptikus és ókori elemek ötvözése egyedi hangulatot teremtett: máguskirályok által uralt, sivatagi városállamokat, ahol a fém (bármilyen fém) olyan ritka, hogy még a vas is a gazdagság jelképe; a népharag elől rejtőzködő varázslókat, akik titkos szervezetekbe tömörülnek; vad és barbár elfeket, kannibál félszerzeteket, a halandókkal nem törődő, őselemi „istenségeket” és még számos olyan motívumot is találhatunk benne, ami a maga idejében újraértelmezte a fantasy szerepjátékok tipikus világait. Aki szerette N.K. Jemisin világteremtését az Ötödik évszakban, az garantáltan élvezné a Dark Sun világát is.
Mondom feltételes módban, mert a világhoz – kell-e mondani – sosem születtek kiemelkedő minőségű regények. Ez a könyv, és folytatásai azonban jók. Simon Hawke nem erőltette a játékregények rákfenéjét, és nem próbált egy komplett kalandozó-csapatról könyvet írni 300 oldalon – ez ugyanis úgyszólván soha nem működik. Ő ehelyett egyetlen főhőst állított a középpontba, és őt sikerült is élő és érdekes karakterré alakítania, annak ellenére, hogy bizony meglehetősen tápos figuráról van szó. Világbajnok harcos és pszionicista, akinek azonban különleges képességeihez különleges kihívások is társulnak. Egy egészen kicsit talán Moorcock hősére, Elricre emlékeztet, bár nála kétségkívül idealistább jellem. A történet nem túl bonyolult, akár egy kisregényben is el lehetne mesélni, ehhez azonban hangulatos leírások és jól felépített háttér-bemutatás is tartozik. Bár a Dark Sun ún. „bemutatkozó” regénysorozata nem ez volt, hanem a méltán rossz hírű Prizma-pentalógia (ami kb a játékregények összes hibáját felvonultatta), a világot egészen jól meg lehet ismerni e könyvből is. És mindehhez még egy jó színvonalú magyar fordítás is tartozik, ami abban az időben nem volt magától értetődő. A kiadó annak idején jól választott ezzel a könyvvel – legalább olyan jól, mint amikor az első Sötételf-trilógiával mutatta be a magyar olvasóknak az Elfeledett Birodalmakat.
Nem most olvastam először, de ugyanúgy tetszett.
A főhős, Sorak, többlényegű: azt jelenti, hogy egy testen több különböző személyiség osztozik, mindannyian másképp viselkednek és éreznek, mintha csak egyetlen törzs különböző tagjai lennének… Viszont tökéletes összhangban működnek, ezáltal olyan képességekkel ruházva fel Sorakot, ami egyszemélyes szuperhőssé teszi. Az elgondolás nagyon érdekes, körülbelül egy modern pszichiátriai „betegség” fantasy köntösbe bújtatva. :)
Athas világának sajátos hangulata van: egy pusztuló sivatagos világ, tele ármánykodással és cselszövéssel, barátokkal és ellenségekkel, máshonnan nem ismert fantasy lényekkel, illetve őrző és pusztító varázslókkal, akik a világ megmentésén vagy éppen leigázásán fáradoznak. Ebben a világban kalandozik Sorak, aki azt próbálja kideríteni, hogy kicsoda is tulajdonképpen, miért ilyen ő, amilyen.
Érdekes és izgalmas, fantasy rajongóknak mindenképpen ajánlom.
Érdekes világ, egy különleges főhőssel, sajátos hangulattal és részletesen kidolgozott karakterekkel.
Sorak többlényegűségét a szerző elemeire bontja és minden részét, mint individumot mutatja be. Mindeközben ezek a részek szerves egésszé összeállva együtt dolgoznak a közös célért. Persze megvannak a konfliktusaik, hisz mások, van köztük hímnemű nőnemű gyerek és felnőtt, de ő maga a törzs.
Egy izgalmas kalandregény, jól kidolgozott szereplőkkel olvasmányos stílusban.
Népszerű idézetek
– Nem működik normálisan az elméje? – visszhangozta Kyana szavait Varanna. – Valóban ezt mondtad? Miért, normális itt bármelyikünk is? Mindannyian azért vagyunk itt, mert mások ugyanezt mondták ránk. Mi nem a külsejük, a nemük, vagy a képességeik alapján ítéljük meg az embereket, hanem aszerint, hogy mi lakozik a szívükben.
29. oldal
Néha álmomban úgy tűnik, mintha anyám hangját hallom, amint énekel nekem, de soha nem látom az arcát. És a leghalványabb emlékem sincs az apámról. Egyáltalán, láttam őt valaha? Tudott a létezésemről? Minden este úgy hajtom álomra a fejem, hogy azon gondolkodom, kik lehettek a szüleim. Élnek még? Együtt vannak? Őket is kitagadták, mint engem?… Annyi kérdés, és sehol egyetlen válasz.
64. oldal
– Sorak lesz a neve.
– Elf elnevezés, amelyik olyan nomádokra illik, akik egyedül járnak – mosolygott a másik. – Éppen ráillik. Habár, most nincs egyedül.
A főúrnő megrázta a fejét.
– Ez a gyermek többlényegű, Idős Al'Kali. Egy, ugyanakkor egyben sok is. Attól félek, mindig egyedül lesz.
22. oldal
A sorozat következő kötete
Egyszemélyes törzs sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Peter V. Brett: A Rovásember 94% ·
Összehasonlítás - S. A. Chakraborty: Aranybirodalom 92% ·
Összehasonlítás - R. A. Salvatore: Otthon 92% ·
Összehasonlítás - Margaret Weis – Tracy Hickman: Az ikrek ideje 88% ·
Összehasonlítás - Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai 88% ·
Összehasonlítás - Mike Pondsmith: Castle Falkenstein ·
Összehasonlítás - Christie Golden: Vihar előtt 87% ·
Összehasonlítás - R. A. Salvatore: Az elesett erőd 86% ·
Összehasonlítás - Elaine Cunningham: Öröksziget 85% ·
Összehasonlítás - J. Robert King: A végzet pereme 81% ·
Összehasonlítás