A ​természetes gazdasági rend 1 csillagozás

Én azonban azt mondom: a népek joga, a tömegek joga máris túlontúl nagy. A tömegek jogait sose lehet elég szűken körülhatárolni, ezzel szemben az emberiség jogait annál inkább ki kell bővíteni. Ha a népek már jelenlegi jogaikkal is visszaélnek, mennyivel több visszaélés lesz a kiterjesztett jogokkal.
Nem, itt helytelen irányba megyünk – a népek jogait korlátozni kell, és amennyiben a népeknek az általuk lakott föld feletti szuverenitásáról van szó, éppenséggel maradéktalanul el kell törölni. A nemzetközi jog háború – az emberi jog béke. A nemzetközi jog fejlődését haladásnak mondják. Ez nem igaz ez ellent mond a történelemnek. Először volt az erőszak joga, a tömegjog, az úgynevezett nemzetközi jog. Ebből fejlődik ki lassan az emberi jog, az egyes ember joga. A HALADÁS TEHÁT A TÖMEGJOGTÓL AZ EGYES EMBER JOGA FELÉ VEZET.

A béke nagy vállalkozás, és a vállalkozás nagyságának az eszközök is meg kell hogy feleljenek.
[…]
A béke nem követel emberáldozatot. Azonban HALLATLAN PÉNZÁLDOZATOT kíván, továbbá az értékes előjogok, bevett előítéletek, népi törekvések és életszemléletek feláldozását.
[…]
A békeszeretőknek, az őskeresztények kivételével, mindig megvolt az a hibájuk, hogy a feladat nagyságát messze alábecsülték, és ezért teljesen elégtelen eszközökkel igyekeztek a célt elérni.

)

A József-fillér híres példája bemutatja, hogy a kamat mindig csak középtávon, és sohasem hosszabb távon biztosítja a pénzforgást. Ha Krisztus születésekor József betett volna egy fillért a bankba 5% kamatra, akkor 1990-ben, a német újraegyesítés évében – az akkor érvényes aranyár mellett – 134 milliárd darab, a Föld tömegének megfelelő aranygolyót vásárolhatott volna. Ez azt mutatja, hogy a tartós kamatszedés matematikai-logikai lehetetlenség, ezért ez a pénzforgást mindig csak középtávon biztosíthatja.

E nemzetközi jog szerint Isten a Földet nem az ember gyermekeinek, ahogy a Bibliában áll, hanem a népeknek adta. És mennyire visszaélnek a népek az – egyesek szerint – még nem eléggé érvényesített felségjoggal!
[…]
Ebben a kérdésben feltétel nélküli álláspontot kell elfogadnunk; a Föld vagy minden emberé, és akkor nincs hely a népek felségjoga számára, vagy elismerjük a nemzetközi jogot a terület fölött, annak minden következményével együtt. Azaz a háborúval együtt, amely úgy tapad erre a jogra, mint pestis az indiai rongycafatokra. Középút nincs.
[…]
Hogyan lehetséges az – tesszük fel a kérdést zavarodottan –, hogy egyes emberek a földet közönséges áruként adják-veszik; a földet amelyre az emberiség úgy rá van utalva, mint a levegőre és a vízre? Hogyan lehetséges az, hogy a nincstelen ezt a szörnyű jogbitorlást, amely őt egyenesen gyökértelenné teszi és megalázza, akár csak egy napig is eltűri?
[…]
Attól a pillanattól kezdve, amikor a gyereknek megmondják, hogy az apjának nincs joga a földre, hogy ő egy nyomorult ember, egy proletár, a gyerek szellemileg megtörik, soha többé nem tud különbséget tenni jog és jogtalanság között. Kárt tettek benne.

Különös módon egyébként Marx a kamatra vonatkozó vizsgálódását szintén a pénznél kezdi. Mégis elkövette azt a hibát, hogy (Proudhon figyelmeztetése ellenére) a döntő helyen hamis feltételezéssel indított és éppúgy mint a szokásos tőkebarát kamatkutatók, a pénzt és az árut tökéletesen egyenértékűnek kezelte.
E szerencsétlen melléfogás révén Marx rögtön a kezdetnél hamis vágányra tévedt.
Marx a pénzben nem talál semmi kivetni valót.
[…]
A pénz sajátos hatalmát Marx természetesen nem ismeri.
[…]
És egyenesen ki is jelenti: „Az, hogy jóllehet az arany és az ezüst nem természettől fogva pénz, de a pénz természettől fogva arany és ezüst, bizonyítja, hogy természetes tulajdonságaik egybevágnak csereeszközként betöltött funkcióik tulajdonságaival.”
Az arany és az aranyvaluta e dicshimnuszával Marx a proletariátus figyelmét teljesen elterelte a pénzről, és a tőzsdei rablókat, spekulánsokat és gazembereket közvetlenül a tulajdonnélküli osztály, a proletariátus védelme alá helyezte. És így folyik a szomorú vígjáték; most mindenütt a világon „Mammon templomának őrségét a Vörös Gárda vette át”.

328. oldal