Jádeisten, ​árnyisten 10 csillagozás

Silvia Moreno-Garcia: Jádeisten, árnyisten

Egy ​eldugott kis mexikói településen, egy gazdag ember házában az alvilág urának csontjai rejtőznek. Az istenség egykor árulás áldozata lett, lefejezték, maradványait pedig egy ládába zárták, hogy ott raboskodjon az idők végezetéig. Ám a ládák sorsa, hogy előbb-utóbb kinyitják őket.

Mexikó az 1920-as évek végén: a világba betör a modernitás. Új divatok kapnak lábra, lendületes zene szól, az utcákon automobilok dübörögnek, a szesztilalom hatására virágzanak a határ menti városok kocsmái és szerencsebarlangjai. Ez a pezsgő élet azonban csupán vágyálom a fiatal, félvér lány, Casiopea számára, aki megtűrt rokonként tengődik zsarnoki nagyapja házában, Uukumilban, ahol mintha megállt volna az idő. Amikor aztán egy nap kíváncsiságtól hajtva belekukkant az öreg féltve őrzött ládájába, sorsa megmásíthatatlan fordulatot vesz.

Casiopea előtt testet ölt Hun-Kamé, Xibalba trónfosztott ura. Az istenséget egyetlen cél hajtja: vissza akarja szerezni a birodalmát, hogy bosszút… (tovább)

>!
Főnix Astra, Hajdúböszörmény, 2020
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155999222 · Fordította: Habony Gábor

Most olvassa 3

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 126

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Noro >!
Silvia Moreno-Garcia: Jádeisten, árnyisten

Sajnos elég vérszegény.
Az 1920-as évek Mexikójának a találkozása a középkori maja mitológiával érdekes lehetőségeket rejt magában, és kétségkívül elkerüli az urban fantasy néhány közhelyes toposzát, de végső soron mégsem tud újat mutatni. A történet rendkívül sematikus: a főhősöknek el kell menniük négy helyszínre, hogy egyre nehezebb próbákat teljesítve megszerezzenek négy dolgot. (És ami különösen feltűnővé teszi: két állomás között soha, semmiféle meglepetés nem éri őket.) A halandó lány és a bukott istenség egymásra utaltsága lehetőséget adna rá, hogy mindkettejük karaktere érdekes irányokba fejlődjön, de ehelyett csak spoiler. A fülszövegben emlegetett jazzkorszak hangulatából nem sokat látunk, és a maja másvilág is sokáig megmarad hallomás szintjén, csak az utolsó fejezetekben kel igazán életre.
Bár a szerzőnek nem ez az első regénye, a szöveget írástechnikai szempontból sem éreztem kiforrottnak. A legfeltűnőbb hibája alighanem a következetlen nézőpont-váltogatás. Míg a pozitív figurákat általában úgy láttatja velünk, ahogy ők látják saját magukat (így csak egy-egy rövid mitológiai infodump erejéig lép ki a fejükből), addig a negatív szereplőknek sokszor „objektíve” felsorolja a rossz tulajdonságait. Mintha az író nem bízna abban, hogy enélkül is véleményt tudunk alkotni róluk.
Végül pedig nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy a könyv egész egyszerűen elmegy a legizgalmasabb problémafelvetések mellett. Ti. a mai világban az „isten” fogalma szerintem óhatatlanul magával vonz valamilyen morális értékrendet. A regénybeli maja istenek viszont csak úgy léteznek a maguk kedve szerint, és ezt senki sem kérdőjelezi meg. Nem merül föl, hogy a halhatatlanoknak kötelességeik lennének a világ felé, és senki sem vitatja a nekik bemutatott áldozatok jogosságát. Mintha az istenek puszta létezése és mágikus hatalma automatikusan erkölcsi felsőbbrendűséget is biztosítana a számukra. Erre én mindenképpen magyarázatot várnék, de ezúttal hiába.

1 hozzászólás
kvzs P>!
Silvia Moreno-Garcia: Jádeisten, árnyisten

Klasszikus fantasy felállás: szegény, elnyomott főszereplő, aki véletlenül kalandba keveredik, teljesíti az egyre nehezebb próbákat, és egyenessége révén megváltoztatja az addig szilárdnak hitt szabályokat. spoiler Sok-sok hasonlót láttunk már mesékben, regékben, regényekben…
Reménykedtem, hogy Mexikó, illetve a maja hitvilág majd sok újdonságot fog jelenteni, és kicsit jobban megismerhetjük az isteneket, a vallást, a mágiát… Sajnos ez a szál nagyon felületesen volt kezelve: csak annyit tudtunk meg, amennyi a legszükségesebb volt a történet szempontjából, és az is inkább csak díszletként szerepelt. Ennyi erővel bárhol, bármikor játszódhatott volna a történet…

inci81 P>!
Silvia Moreno-Garcia: Jádeisten, árnyisten

Szeretem a regékről, legendákról, mondákról, szól történeteket. Mégpedig azért, mert a régmúlt idők hitvilágából erednek, a fantázia és a valóság misztikus elegyei. Mert olykor borzongatnak, mert körbeveszi őket a természetfeletti titokzatossága.
Így nem is kérdés, hogy amikor ajánlották nekem Silvia Moreno-Garcia Jádeisten, árnyistent, szinte azonnal megrendeltem a fülszöveg elolvasása után.

Az 1920-as évek Mexikóját és a maja mitológiát ötvözi ez a történet, ami egy érdekes olvasmány ígéretét hordozta magában, és amely számomra beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Maradt ugyan bennem egy-két kérdés, amire választ nem kaptam, de ettől függetlenül én szerettem olvasni ezt a könyvet.

A Jádeisten, Árnyisten egy olyan történet, amely elgondolkodtatott, szórakoztatott. Jó volt elmerülni a regény által teremtett világban.

Bővebb vélemény a blogomon:
https://konyvszenvedely.blog.hu/2021/01/07/silvia_moren…

hkriszti>!
Silvia Moreno-Garcia: Jádeisten, árnyisten

Kicsit melankolikus volt, kicsit más hangulatú, mint amiket általában olvasni szoktam, mégis, nagyon nagyon tetszett!
Tökéletes volt az egyensúly a történet folyamatossága és a környezet, valamint az alvilág bemutatása között, egyik sem ment a másik rovására, és mint egy színes film, úgy elevenedett meg a szemem előtt minden!
Az írásmódról egyetlen szó jut eszembe: elegáns! Tökéletesen illett a történethez, a korhoz, és tele volt gyönyörű gondolatokkal. Szerettem, ahogy a karakterek lassan, de biztosan fejlődtek, szerettem, hogy volt benne makacsság, kitartás, megbánás, megbocsátás, önfeláldozás, sok olyan dolog, amitől ez a történet élt, tanulságos, érzelemdús, és kicsit keserédes is volt.
Örülök, hogy olvashattam!

Vittorio_Verossi I>!
Silvia Moreno-Garcia: Jádeisten, árnyisten

Beleolvasó alapján azonnal beleszerettem, majd hullámzó élménnyel gazdagodtam. Bizonyos pontokon az volt a benyomásom, hogy inkább „csak” Irodalom semmint Szórakoztató, olyan tűzijátékszerűen lövöldöztek rám a kulturális/szimbolikus utalások.
A maja kultúrkörre és a XX. sz. eleji Mexikóra építkező világ kétszeresen is érdekessé teszi a művet. Utóbbi mindkét témába jó bevezető. Az olvasó jól jár, mivel szórakozva művelődik. A könyvnek is előnyös, hiszen ez a háttér különlegessé teszi. Mélyebben nem merülünk el egyikben sem, viszont számomra kérdéses, hogy szükséges volna-e.
Mint a hátlap is elárulja, ez egy női felnövéstörténet. Érdekes dimenzióba emeli a témakört a tény, hogy A Férfi egyúttal A Halál is ebben a vonatkozásban.
Számomra volt egy young adultos felhangja a főszereplők közti dinamikának, és a cselekménynek. Ez helyenként kontrasztos a témák-helyzetek komolyságával. Bár a női felnövéstörténet és a YA olyasmi, ami gyakran jár kéz a kézben, így lehet, hogy ezt a mindent átható könnyedséget természetesnek kéne vennem.
Felnövéstörténetként számomra értelemszerű, hogy a cselekmény toposzokból építkezik.
Technikai szempontból a szöveg gyakran „mond, nem mutat”, a 3. fejezet beékeltsége kissé esetlen, a narráció nem 100%-osan egységes, ugyanakkor engem mindez nem zavar. Sőt, elégedetten konstatálom, hogy művek képesek érvényesülni az „összértékük” alapján, ezzel együtt is.
A történet maga sokdimenziós. Számomra kiemelkedik az üzenetek közül
– a lelkierő és a materiális előnyök (testi, szociális, anyagi fölény) szembeállítása
spoiler
spoiler
spoiler
Összességében szerettem ezt a könyvet. Különleges színfolt a palettán, amire sokáig emlékezni fogok.


Népszerű idézetek

hkriszti>!

A szótlan búcsú végigvisszhangzott az alvilágon.

361. oldal

inci81 P>!

– A szavak magvak, Casiopea – mondta. – A szavaidból történet szövődik, a történetből mítosz lesz, és a mítoszban hatalom rejlik.
Igen, amit megnevezel, annak hatalmat adsz.

259. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: Neptunus fia
Christopher Moore: Prérifarkas blues
Kevin Hearne: Tricked – Átverve
Marah Woolf: Ne gyűlölj!
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek