Éjszaka van. Egy fiú kopogtat egy kislány ablakán, és bebocsátást kér. Azt állítja, hogy ő Pinokkió – és olyan dolgokat tud, amiket a kislány még csak elképzelni sem mer. A két gyerek kiszökik a városba: különleges, veszélyes és meghökkentő találkozások, felfedezések, barátságok várnak rájuk az éjszakában.
A Pinokkió visszatér egy gyermek szemével csodálkozik rá a világ dolgaira, mentesen mindenféle társadalmi és kulturális előítéletektől.
Eredeti cím: Il Ritorno di Pinocchio
Eredeti megjelenés éve: 2010
Nagyon szép kiadás, az árnyékképekkel nagyon hangulatos lett. Az ötlet maga, hogy egy éjjel kioson egy lány „Pinokkióval” jó volt, valamiért mégsem tetszett. Lehet túl sokat akart mondani az író, és emiatt nem jött át, hogy pontosan mit is akar igazán mondani. Ráadásul egyszerre akart fantasztikus és realisztikus lenni, de ez nem teljesen sikerült.
Furcsa mese, valóban. Nagyon nem egységes, sem a stílusa, sem a színvonala. Néha egészen lírai, máskor túl naturális, aztán ezoterikus lesz. Nem tudom eldönteni, hogy a fordításban lehet a hiba, azért zökkenek ki folyton (például az agyamra mennek a „kis barátja”, „kis barátnője” kifejezések), vagy nem elég kidolgozott az eredeti mű sem. A vagánysága értékelendő, az alapötlet jó, de nem győzött meg.
Először mondom: ez sz*r. Aztán mondom: jó ez, csak nem kölköknek. Nagyon nem kölköknek.
Aztán belemerültem az éjszaka történéseibe, de még így sem volt sodró és az egész azon túl, hogy hiteltelen (pedig van fantáziám), kevéssé életszerű (kit érdekel egy rendes mesénél, de ez nem az), még darabos is. Az egész töredezett, összedobált ötlethalmaz. Az volt az érzésem, hogy valakinek a jegyzeteit adták ki, nem a könyvét.
És itt jön a logikátlanság: azért azt kell mondjam , hogy mindennek ellenére valamiért szerettem ezt olvasni. Hülyeség vagy sem, azért tetszett. :)
mondtam már neked, az iskolát a lehető legritkábban kell látogatni. Az iskola: kórház a tudatlanoknak. Annak kell oda járnia, aki képtelen bármit is elsajátítani; ott aztán muszáj tanulnia, és nyugton maradnia a fenekén. Sokkal jobb megszerezni a tudást, mint tanulni. Az iskolában folyton csak a magolás, a biflázás, de semmi különlegeset nem tanulsz.. Sokkal többet tanulhatsz, ha járod a világot, és nyitva tartod a szemed.
27. oldal
Lorenzót mindig megbuktatják a vizsgáin. A professzorai szerint túl okos, és mindig a saját véleményét hangoztatja, pedig szerintük nem kellene mást tennie,mint elismételnie a könyvekben olvasottakat. Lorenzo hallani sem akar ilyesmiről, és kitartóan harcol azért, hogy elmondhassa a gondolatait is- nem csak azt, amit elolvasott.
98. oldal
– Én is csak késő este vagy vasárnaponként szoktam látni az apukámat – szólal meg a kislány. – Meg amikor veszekszik az anyukámmal. Nem tudják, hogy hallom őket. Egyszer az apukám azt mondta az anyukámnak: „Fogd be a szád, te még egy fiút sem tudtál szülni nekem!” Előfordul, hogy este nem is jön haza, azt mondja, olyan sok a munkája, hogy nem győzi…
53. oldal
Ki tudja, miért van az, hogy amikor a művirágok szépek, azt mondják: „Milyen gyönyörűek, mintha igaziak lennének!” És amikor az emberek valódi virágot látnak, azt mondják: „Milyen szép, mintha nem is lenne igazi!” – tűnődik fennhangon Pinokkió. – Akár a filmen, a színlelt látszik valódinak.
68. oldal
A bokor mögött egy fiatal fiú bujkál; madzaggal elköti a karját, és egy tűt döf bele. Pinokkió megvakarja a fejét.
– Drogos. Az egyfajta betegség.
– Drogos?
– Az, aki nagy fájdalmaktól szenved, és nem tud élni az anyag nélkül, amit tűvel fecskendez be az ereibe: az a kábítószer. A drog lényegében egyfajta méreg. Így egy kicsit mindenről megfeledkezhet. Amikor viszont a dog hatása múlni kezd, neki újra eszébe jut, hogy mennyire boldogtalan, és ismét be kell adnia magának az anyagot. De ha nem hagyja abba ezt az egészet, előbb-utóbb meghal.
35. oldal
– Ha a papám megtudná, hogy éjszaka az utcán csavargunk, mindkettőnket kikötözne az ágy lábához.
– Az ágy lábához? – hitetlenkedik Pinokkió.
– Oda bizony. Ha valami rosszat csinálok, a papám kikötöz az ágy lábához. Egyik este a szüleim moziba mentek, egyedül maradtam otthon, és kiöltöztem: belebújtam az anyukám ruháiba, meg kifestettem magam az anyukám rúzsával úgy, mint Gina. Mire a szüleim hazaértek, elaludtam az asztal alatt, a rúzzsal a számon. Akkor a papámtól kaptam egy hatalmas pofont, és egy teljes napra kikötözött az ágy lábához.
– És mit csinálsz olyankor, amikor kikötöznek az ágy lábához?
– Töröm a fejelemet, mindenfélét elképzelek, vagy alszom.
62. oldal
