Körkép ​75 2 csillagozás

Ott volt egy magas, égő fekete szemű , nagyon karcsú férfi. „Kirgiz”-nek szólították. Két évvel fölöttem járt az egyetemre, a gólyák ismerik az idősebbeket, ő nem emlékezhetett rám, de én tudtam a nevét, az Eötvös-kollégiumi perből is. Rajk Lászlónak hívták.

33. oldal

    Különben a korong például úgy készül, hogy a kefekötő a forró szurokban megmártott szőrtincseket beülteti a korongfa lyukaiba úgy, hogy a töve alul van, a koronája felül, majd dróttal megerősíti, hogy ne csak a szurok tartsa.

316. oldal, Kolozsvári G. Emil: A család hívó szava, 5. fej. (Magvető, 1975) · Kolozsvári Grandpierre Emil

    E beszélgetés során tudtam meg, hogy a szőrszálhasogató kifejezés a kefekötők szakszótárából evezett be az irodalmi nyelvbe, amit tudomásom szerint sem az Értelmező Szótár szerkesztői, sem etimológusaink nem sejtenek. Valahol egy iparost a gyakorlat megtanította arra, hogy a lószőr sokkal olcsóbb a serténél, viszont vastagabb, tehát serte vékonyságúra kell hasítani. Innen, ha nem is egy lépés, de már nem nagy távolság volt a szőrszálhasogató gép megszerkesztéséig. A 40-50% hasított lószőrrel kevert ecset lényegesen olcsóbb volt, mint a színsertéből gyártott, és minőség dolgában semmivel sem maradt mögötte. A hasított lószőrt különleges gép keverte el a sertével.
    Egyszóval, az iparosok géppel végzik a szőrszálhasogatást, a tudósok szájjal.

315-316. oldal, Kolozsvári G. Emil: A család hívó szava, 5. fej. (Magvető, 1975) · Kolozsvári Grandpierre Emil

    Ócsa határán ingovány terült el, oda vetette be magát a Bukovi banda, úgy éltek, mint a hajdani pákászok, halból, vadmadarakból, fészekből szedett tojásokból. Valahányszor kifogytak a pénzből, lekaszálták az ingovány mélyén rejtőző valamelyik dús növényzetű rétet, a szénát befuvarozták Pestre, és ott jó áron eladták. Ha elszámolnivalójuk akadt a csendőrökkel, a nádasban bújtak meg.

293-294. oldal, Kolozsvári G. Emil: A család hívó szava, 4. fej. (Magvető, 1975) · Kolozsvári Grandpierre Emil

    Nem látszott meg rajtam, hogy van három könyvem, véletlen csodaképpen egyik nagybátyámtól jól megválasztott könyveket kaptam: Petőfi Összes versei-t, Cox Görög regéi-t és – Kisfaludy Károly Összes művei-t, s én nem győztem újra meg újra olvasni őket. Kisfaludy Károlyt nem kisebb gyönyörrel, mint Petőfit. A görög mítoszoknak nem volt olyan kis zuga, amit ne ismertem volna. Tizenegy éves koromban általános álmélkodást keltett az osztályban, mikor én mondtam meg egy mitológiai adatot, amely a tanárnak nem jutott eszébe: Polyneikész és Eteoklész nevét.

329. oldal, Komlós Aladár: A pálya végén (Magvető, 1975) · Komlós Aladár

Vasgyúró voltam, erős gyerek, nagy verekedő; mint apámnak, nekem is a testi erő imponált legjobban, de emlékszem, az iskolakönyvből kimásoltam egy hazafias verset a füzetembe, és aláírtam: Írta Kredens Aladár. A verset eldugtam magamnak egy fiókba, mint egy darab elcsent csokoládét, nem mutattam senkinek, de valahogy azt hittem, hogy én írtam a verset.

328. oldal, Komlós Aladár: A pálya végén (Magvető, 1975) · Komlós Aladár