A ​sziget 41 csillagozás

Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget

Emlékszel, hol voltál, amikor megtudtad?
Az elmúlt évek egyik legérdekesebb izlandi regénye izgalmas, valószerű és borzongató történet az elképzelt jövőnkről.
Az általunk ismert világ megszűnik létezni. Izland, az egyik legszervezettebb ország egyik napról a másikra elveszíti a kapcsolatot a külvilággal, és káosz lesz úrrá benne. Senki nem tudja, mi okozza a fennakadást, az állam, a jog és a társadalom építményei pedig repedezni kezdenek.
A sziget a thriller, a politikai fikció és a disztópia remek kombinációja, ugyanakkor pontos kórkép is a modern világról. A szerző művével megdöbbentette Izlandot, és élénk vitát váltott ki az állam és a társadalom alapjainak fenntarthatóságáról.
Sigrídur Hagalín Björnsdóttir újságíró, az Izlandi Televízió munkatársa. E könyvét az Izlandi Női Irodalmi Díjra is jelölték.

>!
Cser, Budapest, 2019
248 oldal · ISBN: 9789632785936 · Fordította: Patat Bence
>!
Cser, Budapest, 2019
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632785820 · Fordította: Patat Bence

Enciklopédia 1


Kedvencelte 7

Most olvassa 20

Várólistára tette 167

Kívánságlistára tette 156

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget

Izland, a jéggel csipkézett sziget, a civilizáció utolsó, északi bástyája. Virágzik, gyarapszik, de Európától annyira távol, hogy az emberiség pusztulása esetén kijár neki a saját, külön bejáratú világvége.
Stefánsson műveiben megismerhettük azt az Izlandot, amiről lírai hangulatban, költői szépségű természeti képekkel lehet csak írni, itt viszont lerángat minket a földre a könyörtelen valóság, a politika, a közgazdaságtan, a széthulló társadalmakra jellemző elkerülhetetlen folyamatok realitása. Lenyűgöző az a kristálytiszta logika és éleslátás, amivel a szerző megragadja ezeknek a pusztító folyamatoknak a lényegét, és bemutatja, hogy egy katasztrófahelyzet idején hogyan jöhet el a személyes és a kollektív apokalipszis. Gyengéknek, idegeneknek, nőknek, gyerekeknek nincs irgalom, életbe lépnek a farkastörvények, és elszabadul az erőszak, a hatalmon lévő kormányzattal cinkos módon összekacsintva.
Ijesztő vízió, de megcáfolhatatlan, és a szomorú vég felé dübörgést csak néha szakítja meg egy-egy életkép a régi izlandi létformáról, vagy néhány jól sikerült portré a naiv újságíróról, a kisgyermekes anyáról vagy a kíméletlen politikusról.
Csillogó intelligenciával megírt könyv, ami a súlyos mondanivaló mellett még magával ragadó olvasmányélményt is nyújt.

6 hozzászólás
>!
gesztenye63 P
Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget

Már megint Izland? Már megint a jeges gleccserek és forró gejzírek hazája? Újra csak a szélsőséges északi természet? Ugyan hagyjuk, herótom van már ettől a napi rutintól, ebből az ügyeletes divathóbortból…
Hogy ez itt most mekkora tévedés!
Ennek a regénynek ugyanis semmi köze sincs Izlandhoz. Ha csak az nem, hogy szigetségéből, szűkös ökonómiai erőforrásaiból, alacsony lélekszámából és a világgazdaság rezdüléseinek való érzékeny kitettségéből fakadóan kézen fekszik, hogy Izland, ideális modellje a rémálomnak, amely a hirtelen jött elszigeteltség paranoiájából fakad.
Király úr, egy más zsánerben és más geológiai közegbe ágyazva és legfőképp egy adott kisközösséget leképezve kipróbálta már, hogy milyen az élet a búra alatt. Stefánsson úr párja, a kimondhatatlan és leírhatatlan nevű, ámde csodaszép, ízig-vérig zsurnaliszta hölgy azonban, számomra sokkal inkább tetsző módon, a szűkös erőforrásokat takarékosan felhasználva, gazdaságosan és feszes fegyelemmel festi meg a társadalom, mint szocio-nagyközösség elemeire, sőt atomjaira bomlását.
Nem foglalkozik az okokkal, a miérttel, csak és kizárólag a helyzetből adódó, tulajdonképpen tökéletesen előre jósolható stációkat vet papírra, tehát fölösleges a körmünket rágva, izgatottan keresni a gyilkost, vagy szorítani a főhős(ök) végső győzedelméért. Ez a regény nem erről szól. Csupán annyit tálal hátborzongató objektivitással, szinte hátradőlve a karosszékből, hogy
– ki kap majd észbe először, ha valami ilyesmi bárhol a világon előáll,
– mit fog majd tenni a hatalom,
– mit válaszol majd minderre a társadalom legapróbb összetartó láncszeme, a család, később az egyén – elsőként is zsigerből, majd a hatalommal szembeni védekezésből, végül egyszerűen a túlélés ösztöne által hajtva,
– hogyan alakulnak majd át a közösségek kapcsolati hálói, hogyan módosulnak a prioritások,
– mi zajlik le a civilizált, modern ember fejében, ha egyik napról a másikra értelmét veszti a pizzafutár telefonszámát a hűtőn őrizgetni, amikor a hűtőben már rég ott lapul lefagyasztva Bjőrni, az ex-szomszéd ínycsiklandó vesepecsenyéje (túlzok persze, de eljöhet az idő…)

Valahogy így, szinte pontokba szedve, tüskék alá gyűjtve, precízen, újságcikkeket, kormányzati dokumentumokat, vagy épp grafikonokat segítségül hívva, amolyan oknyomozó-hírlapírósan vezeti végig a szerző az olvasót a leépülés folyamatán, és hozzávalónként tárja fel egy lehetséges végítélet fincsi receptjét. Próbálgatnám én zsáner alá sorolni ezt a művet, hiszen kezelhetnénk valami izolációs disztópiaként, vagy akár a sziget egyfajta alternatív történelmi jövőképeként is. De talán éppen azért, mert mintegy in medias res vág a dolgok közepébe, majd később sem ad magyarázatot a dráma kialakulásának hátterére, így talán leginkább egy politikai/ökológiai/szociológiai helyzetgyakorlatként, egy katasztrófaterv alapvetéseként tudom felfogni. Írástechnikailag azonban tökéletes.
A regény alapvetése nem rossz, azonban a kidolgozottsága, a szerkezete, a morális kérdések minden fölös pátoszt nélkülöző, elegáns felvetése és az immoralitás bűzhödt, bélsárban tocsogó bugyrainak közszemlére tétele, no hát az, kérem egyszerűen zseniális.
Úgy tűnik, az év vége már csak a sugárzóan tehetséges ifjú hölgyeké marad nálam. A chili után ismét nagyon bekajáltam valami rendhagyó, friss addiktív anyagot.

4 hozzászólás
>!
EssentialHencsi P
Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget

Zseniális, jól összerakott és nagyon nyomasztó disztópia. Figyelem, nem divatos YA-regény, ahol egy csapat tinédzser jól megmenti a világot, hanem igazi, igényes regény. Ezt a könyvet tényleg csak egy olyan ember írhatta meg, aki egy ilyen elszigetelt helyen éli az életét, ezért lett olyan hiteles.
Depresszióra hajlamosak ne olvassák el, mert szomorúak lesznek.

4 hozzászólás
>!
robinson P
Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget

A könyv alapötlete fikció, de ennek ellenére, vagy épp ezért végig érdekes, utópisztikus és sajnálatosan könnyedén valós lehet szinte bármikor. A történet Izland globális összeomlása, és ami mögötte van.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/11/a-sziget.html

>!
marschlako P
Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget

Hajrá Izland!

Kim Stanley Robinsonnak van egy olyan fixa ideája, hogy a világ nagy válságai lokális közösségek alulról kiinduló összefogása révén megoldhatók. Lehet, hogy így lenne, de a hatalom soha nem hagyja, hogy ez kiderüljön. Mert mindig vannak, akik szerint inkább ők éljenek kirívóan jól, minthogy esetleg kapjon még egy esélyt az emberiség. Ráadásul akinek a legkisebb hatalom is a kezébe kerül, azonnal elállatiasodik.

Sigríður Hagalín Björnsdóttir szerintem remekül, s ami manapság nagy erény, kompaktan járja körül ezt a kérdést a külvilágtól elszigetelődő szigetország összeomlásának történetében.

2 hozzászólás
>!
mate55 
Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget

A modern katasztrófa forgatókönyve, avagy "mi lenne, ha"… ami egy sokkal sötétebb és komorabb jövőt vetít elénk. A civilizáció bukását hivatott bemutatni úgy, hogy a realista módon ábrázolt Izland világából kibontja azokat a morális, filozófiai és társadalmi problémákat, amelyeknek az (apokalipszis) elszigeteltség csak a hátteret nyújtja. Mindezt olyan életszerű emberi cselekedetekkel, ami a rémálomszerű világot valóságossá teszi az olvasók számára. Nincs szerencse, nincs öröm, csak a túlélésért folytatott kemény küzdelem, és csak arra tudsz gondolni, hogy remélhetőleg már régen nem leszel, amikor az egész valóra válik.

2 hozzászólás
>!
Annamarie P
Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget

Keresve se találtam volna alkalmasabb pillanatot az értékelés megírásához, mint a pillanatnyit. Elfelejtettem, hogy ma egész napos áramszünet lesz. Itthon ülök vizes hajjal, tea, kávé nélkül, s annyi energiával és némi mobil net megosztással, amíg az aksi szuflája bírja.
Valami hasonló szituációba vezet minket Sigríður Hagalín Björnsdóttir, amikor elvágja Izland köldökzsinórját, és abba a paradicsomi állapotba helyezi vissza szereplőit, ami valaha annak a fejlődésnek volt bölcsője, ahol az ország most tart. Egy nép, mely oly öntudattal rendelkezik, hogy szigetként, önálló univerzumként már elindította és felépítette a maga civilizációját, rendelkezik némi önhittséggel is, hogy bármikor képes megugrani egy hasonló akadályt. Egy ilyen kísérletnek a tanúi vagyunk A sziget című könyvben.
Az írónő nem akar mindenre kiterjedő magyarázatot adni, nem áll szándékában precízen kiépíteni egy fakultatív világvégét, az ő erőssége, hogy szeletel és metsz. Pengeéles késével leválaszt egy családot a nagy egészből, kihúzza és betolja mikroszkópja alá. Az ők kezdetben teljesen hétköznapi civódásaiból kiindulva, végigkíséri szereplőit a magára hagyatottság érzésének kiteljesedéséig. Felvázol egy lehetőséget, ami szerint a magányossá vált szigetország társadalma elindulhat. Ezzel aztán vagy tud azonosulni az olvasó, vagy nem. Mindenképp valamiféle válaszra készteti, ha más nem, kötelezi egy saját álláspont kialakítására.
Björnsdóttir is magából ad, onnan közelít, amit ismer. A hölgy maga is újságíró, így hozza Hjaltit, akit abba a kiváltságos szerepbe helyez, hogy zsurnaliszta lévén belát kicsit a színfalak mögé, és a hatalom oldaláról is olvas a lapokban. Az ő párja, a hegedűművész María (á, dehogyis Jón Kalman Stefánsson), aki viszont elsősorban elszenvedője a katasztrófának. Bár erősen jön a magánéleti szál, mégis, vagy éppen azért, ez elválaszthatatlan attól az erőtől, amely a megbomlott társadalmat irányítani akarja. Ez az erő pedig nem feltétlenül szervezetet, kormányzatot jelent, hanem a kulturáltnak nevezett emberből felfakadó ösztön fékevesztett tivornyáját.
Szerencsére a szerző, akinek lényéből sugárzik a béke, ahogy arról a Margó Fesztiválon meggyőződhettünk, nem enged minket remény nélkül elhajózni. Nagyon gyöngéden, inkább csak homlokunkat megsimítva, jelezve, hogy hisz bennünk, átadja a történet lezárásának lehetőségét. Jó volt ez így.
Olvasás közben óhatatlanul megjelentek előttem José Saramago Vakság és Golding Legyek ura képei. Valahol ugyanazt a gondolatot hozza mindhárom regény, azt, amit olyan szívesen megcáfolnék, de nem tudok. És valóban, teljesen mindegy, hogy egy népet, egy szigetet, egy háztömböt szigetelek el, ha az ember végső elszeparáltságában még mindig az önzés és ösztön uralkodik.

7 hozzászólás
>!
Sippancs P
Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget

Te jó ég, ez a könyv! Nem is tudom, hogy mit írhatnék róla…
Számomra rettenetesen nyomasztó volt olvasni. Próbáltam nem túlzottan beleélni magam, és szajkózni, hogy ez csak egy kitalált történet, de az írónő annyira logikusan építette fel a cselekményt, és annyira életszerűen mutatta be Izland hanyatlását, ezzel párhuzamosan pedig a diktatórikus állam fasiszta (?) állammá való átalakulását, hogy ha a jövőben ez a sors várna ránk, Isten mentsen bennünket! Fájdalmas volt olvasni az öldöklésről, éhínségről, rasszizmusról és egyáltalán arról, hogy amit oly természetesnek veszünk, mint pl. egészségügy, oktatás, az egy idő után megszűnik létezni, az utolsó 4 sor pedig… fúúú, háromszor végigfutott rajtam a hideg, miután becsuktam a könyvet.
Okos, jól felépített, rendkívül hatásos történet, amit órákig lehetne boncolgatni középiskolában és egyetemen. Olvassátok!

>!
Nita_Könyvgalaxis P
Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget

Világvége izlandi szemmel.

Általában a világvége vagy Amerikában csap le, néha esetleg Európában a kontinensen, na de mi történne, ha Izlandon történne? Sigríður Hagalín Björnsdóttir (akinek meg sem próbálnám kimondani a nevét) azzal a gondolattal játszik el, hogy milyen hatással lenne az izlandiakra, ha egyszercsak megszűnne minden kapcsolatuk a világgal és magukra maradnának. Nagyon érdekes gondolatkísérlet, és nem, az írónőnek nincsenek illúziói, nem utópiát, hanem disztópiát kapunk.

Az eleje picit lassabban indul be a regénynek, de aztán minden annyira logikusan folyik, hogy az ember csak bólogatni tud, hogy igen, sajnos ezt én is így képzelem el. Nagyon érdekes az is, hogy vajon ilyen helyzetben milyen felelőssége van a politikának, és mi fontosabb, a demokrácia vagy a túlélés?
Abszolút érdemes ezt a 250 oldalt elolvasni, elgondolkodtató, és kicsit beleláthatunk az izlandi gondolkodásba, ami azért nem is áll annyira távol a mienktől.

>!
smetalin 
Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget

Érdekes. Ez inkább társadalomrajz és ez a része elgondolkodtató. Hogyan viselkednek az emberek egy szigeten, ha elfogy az élelem hisz túl sokan vannak. Nekem azért valami mégis hiányzik még belőle, a „szórakoztató” része, hisz egy regénynek ez is a dolga. Több oldal még nem jött volna rosszul, még jobban bemutatni az embereket, a történetüket, ez a „szórakoztató” rész lehetett volna még egy kicsit több, érdekesebb.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
gesztenye63 P

Olykor egyetlen emberré zsugorodik össze a világ. Egyetlen magányos emberré a kihalt fjordban.

9. oldal

>!
szadrienn P

Olvad a hó, csepeg a száradt fűről, az út patakmederré vált, időnként nagy robaj hallatszik a hegyoldalból és a sziklaszirtek felől, ahogy a tél kiereszti karmaiból a fjordot, és hótömegek meg kőgörgetegek zuhannak alá a tengerbe.

>!
szadrienn P

Ezernyi különböző szállal kapcsolódunk egymáshoz: szavakkal, hangokkal, érintésekkel, szövegekkel, vérrel, dalokkal, kötelekkel, utakkal, drótnélküli üzenetekkel.

>!
szadrienn P

A fény előtör a szürkeségből, megcsillan a hegy gerincén és úgy árad lefelé, a fjord irányába, mint a tej.

>!
robinson P

Churchill azt mondta, hogy annak a társadalomnak, amelyben az emberek nem mondhatják el a véleményüket, nincs jövője.

50. oldal

>!
szadrienn P

A nyár fényes és illatos, de közeleg az ősz, mint a Kambar fekete sziklafala, amelyre a kacskaringós úton fel kell küzdenie magát, és az ősz mögött ott bújik a szürke és hideg, éhségtől vonyító tél.

>!
Annamarie P

Irányvesztett gyerekek vagyunk, akik bekötött szemmel tapogatóznak egy számukra érthetetlen játékban.

>!
robinson P

Időnként történik valami, ami még jobban összeköt, közelebb visz egymáshoz bennünket.

9. oldal

>!
robinson P

Nem lehet mást tenni, mint írni. Emlékezni és írni.

13. oldal

>!
Sippancs P

Ne szomorkodj, ha egyedül vagy. Néha mindennél jobb egyedül lenni.

59. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Halldóra Kristín Thoroddsen: Ablak
Þórdís Gísladóttir: Randalín és Mundi
Andri Snær Magnason: LoveStar
Marc Elsberg: Blackout
Bjørn Sortland: Az őszinteség perce
Takami Kósun: Battle Royale
Agnete Friis – Lene Kaaberbøl: Gyerek a bőröndben
Per Petterson: Megtagadom
Carl Frode Tiller: Bekerítés 2
Stieg Larsson: A kártyavár összedől