Tavasz 6 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
Eredeti cím: Våren
Eredeti megjelenés éve: 1914
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 7
Kiemelt értékelések
Most nagyon szeretném, ha valamely férfi ismerősöm elolvasná ezt a könyvet, és megmondaná nekem, hogy hiteles-e az ábrázolás. Mert engem meggyőzött Undset, hogy sikerült belebújnia egy férfi nézőpontjába, és pontosan megjelenítenie azt a típust, aki kedves, gondoskodó, érzékeny (attól, hogy nem fakad sírva, hanem odavág, az érzékenység még érzékenység marad), irtó nehezen kommunikál, és ő maga sem veszi észre, mennyire önző tud lenni. Egyszerre látjuk vonzónak és taszítónak. Sokszor és sokan elmondták már, milyen ereje van annak, és micsoda értéket tud képviselni, ha valaki éveken át tartós, egyenletes lánggal ég. Jóval kevesebb példát tudok arra, hogy megmutassák azt is, mennyi kárt tud okozni az ilyen ember éppen azoknak az életében, akik a legközelebb állnak hozzá – miközben egyébként értékes és szerethető marad.
Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2021/12/10/ugy_modern…
Jó volt újra meg újra belemerülni ebbe a korba. Az elején nehezen rázódtam bele (főleg talán a kicsit régies nyelvezet miatt (de rég hallottam azt a szót, hogy fékomadta!)), de aztán sikerült, és egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt!
Köszönöm a kölcsönzést, @Esmeralda!
Népszerű idézetek
– Hanem nektek magatoknak nincs kisbabátok, ugye Torkild bácsi?
– Esetleg szerzünk majd egyet, Lill.
– Vesztek? – kacagott a kicsi hangosan.
– Persze. Úgy tavasz felé – felelte Torkild. – Ha nem lesz nagyon drága. […] A kisbabák roppant drágák karácsonykor.
170. oldal
Hosszú hónapokig nem csókoltam meg anyát. Elnéztem leggyengédebb közeledései fölött. Egyszer ő hívott magához – s ekkor is alig érintettem arcát. Amire kezébe fogta fejemet – és én egy „Anya, ne!”-kiáltással elhúzódtam tőle. Istenem, a szemei! Hogy miért nem nyíltam ki előtte! – De tizenhat éves voltam mindössze – tudod, micsoda kor az.
19. oldal
Kora reggeltől késő éjszakáig dolgozott Wegnerné; takarított, főzött, sorra járta a legolcsóbb üzleteket, varrt, stoppolt és foltozott; naponta nyolc órát ült az irodában. S otthonán és valamennyi holmiján mégis ott lengett az elfinomultság, az intellektuális fényűzés illata, lelki gazdagsága, ragyogó fantáziája és fölényes ereje jeléül.
44. oldal
Otthon örökös félelemben tengett, Dorissal együtt. Amikor anyja rohamtépázva, lehúzott függönyök mögött feküdt a hálószobában, némán és petyhüdten, a gyermekeknek kellett gondoskodniuk magukról. Torkild majd elsüllyedt szégyenében és elkeserültségében, valahányszor odakényszerült […].
45. oldal
… a házasság tisztára képtelen valami, de egyelőre, mint szükséges rosszhoz, ragaszkodnunk kell hozzá – leginkább a gyermekek miatt, amíg a társadalom annyira nem szerveződik át, hogy megnyugtató módon vállalja őket.
– S miféle társadalomnak adnád át a gyermekedet nyugodt lélekkel? – kérdezte Rose.
– Kérlek, minden anya természetes joga volna, hogy az élet összes körülményei közt megtartsa gyermekét, ha nevelésükre különös hajlamot érez. S ha rááldozza erejét arra a munkára, amely a társadalomra nézve a legfontosabb, bizonyára méltányos, hogy a társadalom megfizesse neki. De azon gyermekek számára, akiknek anyái másirányú hivatásra alkalmasabbak, különféle intézményeket kéne emelni, ahol már elválasztásuktól fogva szakszerűen vigyáznak rájuk, képzett védőnők felügyelete mellett. […]
– S az apa? – kérdezte Torkild – neki nem jut semmi jog vagy legalább kötelesség?
– Semmi. Főleg az egyes gyermekkel szemben.. A közösséggel szemben más a helyzet. Ha a férfi tökéletesen ép és erős, apává kell lennie. Hozzájárul a gyermekek neveléséhez – de ez már adókérdés. A jövő nőmozgalma ismertesse el, hogy a gyermek kizáróan az anya tulajdona s csupán a társadalomnak felelős érte. […] Természetesen eszem ágában sincs, hogy az apát eltiltsam gyermekétől. Ha az anya elég értelmesnek és méltónak tekinti részleges nevelési munkákra…
194. oldal
– Nagy Isten, ez a kedves találkozás – rég elillant vőlegényem! Hogy élsz, kedves Torkild?
– Köszönöm jól, hát te? … De ezt fölösleges is kérdeznem.
– Nem, szörnyen meghíztam. Különben, ha csak sejtem, hogy összeakadok veled, legalább befűztem volna magamat- rengett a kacagástól Betzy.
288. oldal
– Gondolhatod, nekem nem említett semmit. De azért hajszálra elmondom az egész esetet. Vagy százharminchétszer faggattad éjjel- nappal: Szeretsz? Szeretsz annyira, amennyire én szeretlek téged? Igazán szeretsz? Nagyon szeretsz? Meg mersz esküdni rá? Szegényke, valósággal belezavarodik végül s végül odarebegi feléd: Jaj, hogy tudnám! Amire te lerogysz egy székbe s összetörve suttogod: Istenem, meghalok! […]
Egyébként még rátok is fér némi válás. Talán túlságosan sok volt már az a finom lelki élet.
291. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Władisław Stanisław Reymont: Parasztok 93% ·
Összehasonlítás - Knut Hamsun: Az anyaföld áldása ·
Összehasonlítás - Móricz Zsigmond: Árvácska 87% ·
Összehasonlítás - Knut Hamsun: Az anyaföld kincse ·
Összehasonlítás - Knut Hamsun: Áldott anyaföld 86% ·
Összehasonlítás - Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon 83% ·
Összehasonlítás - Knut Hamsun: Éhség 81% ·
Összehasonlítás - Émile Zola: A föld 95% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Karácsonyi ének 92% ·
Összehasonlítás - Kodolányi János: A vas fiai 94% ·
Összehasonlítás