A ​barát 29 csillagozás

Sigrid Nunez: A barát

Egy nő váratlanul elveszíti életre szóló barátját és mentorát. Nem elég, hogy meg kell megbirkóznia a veszteséggel, de ráadásként hozzá kerül a férfi kutyája is, akit senki nem akar befogadni. Apolló, a termetes és idősödő dán dog szenvedése csak fokozza saját gyötrelmét, mégis elhatározza, hogy nem hagyja magára az állatot.
Miközben a kettejük között kialakuló kapcsolat egyre mélyül, a nő, aki amúgy írással foglalkozik és írásszemináriumokat tart, fokozatosan távolodik el a külvilág realitásától, és válik saját gondolatainak, emlékeinek és Apollónak a rabjává. A helyzet, amelyet a külvilág egyre veszélyesebbnek tart, mégis különös jutalommal, egyfajta kegyelmi állapottal kecsegtet.
A szeretet, a barátság és a veszteség megindító története. Vallomás, mely hol szívbe markoló őszinteségével, hol zavarba ejtő éleslátásával, hol finom humorával ejti rabul az olvasó szívét, miközben megmutatja, milyen semmi mással össze nem vethető, mágikus kötelék alakulhat ki ember és állat között.

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Libri, Budapest, 2019
212 oldal · ISBN: 9789634337195 · Fordította: Hoppán Eszter
>!
Libri, Budapest, 2019
212 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634336143 · Fordította: Hoppán Eszter

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Edmund Bergler


Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 55


Kiemelt értékelések

giggs85 P>!
Sigrid Nunez: A barát

Minden bizonnyal furcsa lehet majd’ hetvenévesen úgy istenigazából befutni, főleg úgy, hogy az adott személy az addigi egész életét már egyébktént is az irodalomnak szentelte, de az amerikai Sigrid Nunezzel ez történt. Pár hete magyarul is megjelent művével, A baráttal nemcsak az eladási listákat vezette sokáig, de az egyik legrangosabb egyesült államokbeli könyves elismerést, a National Book Awardot is elnyerte.

Én viszont nemcsak a pozitív kritikai visszhang és a rangos díj miatt vettem kézbe ezt a kötetet, hanem a témája miatt is. Ugyanis az eddigi legjobb, gyász témájú könyv, amihez szerencsém volt (Helen MacDonald: H, mint héja), szintén egy ember-állat kapcsolatot középpontba állítva beszélt egy súlyos traumáról. A kettőt összevetve azt kell mondanom, hogy Nunez sokkal többfelé kalandozik ezen az alig kétszáz oldalon, mint tette azt a brit kolléganője, de a végeredmény itt is magáért beszél.

És hogy mi a titka ennek a közeli, szeretett barát öngyilkosságát feldolgozni kívánó műnek? Talán az egyedisége, az öntörvényűsége. Mert ez a könyv tényleg egyedi, annak ellenére, hogy egy tapasztalt olvasó már minden bizonnyal előre fogja sejteni a főbb fordulatokat és a végkifejletet. És öntörvényű is, hiszen a német, kínai és panamai felmenőkkel is rendelkező írónő deklaráltan a szöveg alkotójaként, és amúgy is egy írói válságban szenvedő emberként aztán tényleg minden fejezetben arról és olyan szabadon ír, amiről és amennyire csak akar. Hiába várják esetleg sokan azt előre (pusztán a borítóból kiindulva), hogy ez egy szimpla „kutyás könyv” lesz, ez – szerencsére – nem így van.

Hogy csak tényleg pár főbb témáját érintsem, hihetetlenül különös az a portré, amit Nunez az elhunytról készít. A #metoo mozgalom korában egészen furcsa, hogy egy olyan ember kerül középpontba, aki nemcsak egész életében falta a nőket (persze úgy, hogy egyik kapcsolatában sem volt hűséges), de aki nem volt rest ágyba csábítani saját, szinte unokái korú hallgatóit sem, ráadásul úgy, hogy tudta, az egész csak hatalmi játszma, és csak a pozíciója miatt kerülnek intim kapcsolatba vele az ifjú hölgyek. Egy olyan ember képét látjuk, aki képes volt elhitetni bármelyik bakfissal, hogy ő egy irodalmi Nobel-díjat érdemlő zseni, és megtiszteltetés minden egyes perc, amit vele tölthetnek. De mit lehet tenni, ha Nunez így fogadta el őt, és így volt hosszú évtizedeken keresztül a legfontosabb ember az életében?

Egy másik fontos téma a kortárs amerikai irodalmi körök és az egyetemi élet ábrázolása. Az írónő, aki maga is tanít, igazán bennfentes ebben a témában, és tolla alatt megelevenedik ez a sokszor sznob világ, amely éppen ezekben a pillanatokban változik meg végérvényesen. Narrátorunk sokszor nem tud mit kezdeni azzal, hogy egy olyan jövő bontakozik ki előtte, amiben az tényleg téma lehet, hogy a jól szituált fehér férfiakat (akik gyakorlatilag mióta világ a világ, műveikkel meghatározták az irodalmi kánont) ki lehet, sőt ki kell szorítani az irodalmi életből. Egy olyan jövő, amiben bizonyos témákról már nem lehet beszélni, nehogy megsértsünk vele mások érzékenységét; egy olyan jövő, aminek már nem sok közük van a hihetetlenül gazdag múlthoz.

Ezzel párhuzamos az az óriási méretű intertextuális utalásháló, ami teljesen átszövi A barátot. Gyakorlatilag nincs olyan oldal, amiben ne szerepelne utalás más műre (legyen az regény, dráma, film vagy zene), és ne hívna segítségül más alkotókat az igaza alátámasztására.

Aztán az az aspektusa is roppant érdekes, ahogy a „barát” szó átkerül az elhunyt férfiról a nőhöz kerülő kutyára, és ahogy hátrahagyja a múltat, és egyre inkább bezárkózik a jelenbe – miközben ezzel párhuzamosan talán a gyász feldolgozása és a bizonyos fokú továbblépés is megtörténik.

A barát egy kimondottan értékes és különleges alkotás, ami véleményem szerint azért bizonyos fokig megosztó is lehet, ha az olvasók nem a fent említett összetettségű műre számítanak. Én azonban biztatok mindenkit, hogy tegyenek vele egy próbát, mert a gyász és a veszteség témája (ha tetszik, ha nem) előbb-utóbb mindenkit érinteni fog, és jó dolog, ha egy ilyen mű némileg segíthet benne.

1 hozzászólás
Málnika P>!
Sigrid Nunez: A barát

„Az tesz bennünket azzá, amik igazán mélyen, legbelül vagyunk, ami hiányzik – amit elvesztünk, amit gyászolunk. Nem beszélve arról, amit akartunk az életben, de nem kaptunk meg.”

A barát komoly kérdéseket boncolgat, a borító ígéretével ellentétben ugyanis nemcsak háziállat és gazdája különleges viszonyáról szól, hanem gyászról, mulandóságról, öngyilkosságról, kötődésről és írásról is. A főszereplő barátja öngyilkosságot követ el, az írás a nő számára a gyász feldolgozására tett kísérlet. A szövegben számos intertextus kap helyet, miközben a főszereplő gondolataival együtt csapongunk. Különleges gondolatmorzsákat kapunk, amelyek időnként megállásra és gondolkodásra sarkallnak, így a rövidebb terjedelem ellenére nem lehet gyorsan haladni az olvasásával. Nagyon különleges, intelligens próza, amely valamiért mégis meghagyott külső szemlélőnek, így nem került közel hozzám.

Annamarie P>!
Sigrid Nunez: A barát

Íme egy regény, ami bármi lehet.
Egész egyszerűen képtelen vagyok megfogni még a történetet. Annyi minden van benne, olyan gazdag a gondolatvilága, hogy nem szabadna felcímkézni.
Én nem is fogom. Nekem nem is kell.

Talán egy ilyen kissé könnyed hozzáállás szükségeltetik, ha szellemi kalandra vágyik az ember. A történetet elmesélő nő, aki elvesztette barátját, szerelmét (?) ugyanezzel a végtelenül puha megközelítéssel fogadja azt, amit rámér a sors. Lehet, hogy a veszteség okozta felfoghatatlan sokk tompítja tetteit, de az biztos, hogy sodródik. Sodródik, akárcsak a gondolatai.
Az egész történet ezekből az egymásba kapcsolódó belső gondolatfolyamokból áll össze, szinte alig tapintható a cselekmény. De nem is érdemes beszélni a könyv cselekményéről, hiszen számomra nem is arról szólt az egész.
Egy intellektuális utazás részesei lehetünk, ahogyan a magára maradt, írást oktató tanárnő próbálja kibontani magát. A kifeslés pedig idegen szövegek beidézéséből zajlik. Ez Sigrid Nunez terepe. Ha kertész lenne, onnan venné képeit, de ő ízig-vérig író, tehát jöhet az intertextuális szövés. Felbukkan Virginia Woolf, Coetzee, Rilke, Flannery O'Connor, Simone Weil, Samuel Beckett és még rengeteg író, akárcsak filmek, zenei darabok, sőt maga Houdini is. Egyébként számos magyar vonatkozású utalás miatt különösen érintve érezheti magát a hazai közönség. Talán a legtöbbször visszaköszönő ilyen megidézés Mundruczó Kornél Fehér Isten című, kutyákról szóló filmje.

Tudom, hogy a barátról szól a könyv, és ez a barát a kutya lenne elvileg. De nekem nem feltétlenül az ember-kutya barátságáról szólt ez a történet. Itt két barát is magára marad a gyászban, sőt egymásra rakódnak veszteségeik. Az ő továbbélésük áll a porond közepén. Meg más igencsak erős gondolatok is keringenek a sorok között. Például az öngyilkosság kérdése.
De ugyancsak hangsúlyos vonal a kortárs amerikai irodalmi élet, különösképpen az egyetemi élet. Nunez maga is egyetemi oktató, kreatív írást tanít több helyen is. A diákokkal kapcsolatos történeteket jogosan vélhetjük saját tapasztalásnak, akkor viszont újabb kérdések merülnek fel bennünk; például, hogy mi az, amit el kellene olvasnunk a nagy irodalomi termésből, mikor válunk a sznobság áldozatává, mi az írás eredendő lényege?

Gazdag gondolatvilággal megpakolt történet ez, már-már filozofikus írás, melynek alapja valóban a barátság kérdése. Akinek van, vagy volt mély barátsága kutyával, az valószínűleg még intenzívebben átéli a szöveg mögött meghúzódó események tartalmát. Az ő számukra szerintem extrán személyessé, akár kedvenccé válhat a kötet.

ziara>!
Sigrid Nunez: A barát

Nem tudok jól megfogalmazott, frappàns értékelêst írni, nem is próbálkozom.
Kis részletek, képek, fontos gondolatok, melyek egy homályos képpé állnak össze a végére. Melyek által feldolgozhatóbb egy közeli barát váratlan halála. Én nem sok mindent tudok az írás világáról, de kutyáim voltak, és ugyanígy szetettem őket. Lélekemelő könyv. Komolyan. És olyan szép kívülről is….

Nikolett_Kapocsi P>!
Sigrid Nunez: A barát

A fülszövegben írottak alapján azt várnánk, hogy egy igazi kutyás könyvet kapunk és a regény központi szereplője Apolló, azonban szerencsére nem erről van szó. Egyedi hangvételű, szokatlan, rendkívül összetett és sajátos szerkezetű könyv egy barátról (valójában kettőről) és a gyászról. Az írónő a nemrégiben öngyilkosságot elkövetett, szintén író barátjától búcsúzik ezzel a kötettel. E két téma mellett azonban még rengeteg más téma is felszínre kerül. A búcsúzás során – amely a gyász feldolgozása is egyben – időben és térben ide-oda csapongva, az olvasó által szinte alig követhetően idézi fel közös múltjuk emlékeit és próbálja megfejteni, elfogadni barátja öngyilkosságának okát. Mivel mindketten írnak és oktatnak is, ennek apropóján rengeteg utalás történik kortárs és klasszikus írók, költők, filozófusok, pszichológusok műveire, az azokban megfogalmazottak újraértelmezésére. Az írónő megragadja az alkalmat arra, hogy New York napjaink egyetemi közegének, művészvilágának és kritikusainak is görbe tükröt tartson. A nők elleni erőszak, a szexuális bántalmazás is szokatlan módon jelenik meg a műben. Annak ellenére, hogy egyértelműen elítéli azt, az elvesztett barátot mégis pont egy igazi nőfalóként mutatja be, aki teljesen természetesnek tartotta a saját tanítványai megkörnyékezését és partnerei is ebből a körből kerültek ki. Szintén sajátos megoldás, hogy a barát neve nem jelenik meg a műben, a kutya azonban rögtön nevet kap, ráadásul a művészetek istenének nevét. Apolló a szeretet, a kötődés, a barátság metaforájaként jelenik meg. Ahogy az idő előrehaladtával az írónő kezdi elfogadni a férfi halálát a köztük lévő barátság fokozatosan Apollóban kezd testet ölteni. A történet végén azonban az új baráttól is búcsút kell vennie, ami jól szemlélteti az életünk végességét és az élet és halál körforgását.

cintiatekla P>!
Sigrid Nunez: A barát

A könyv másik markáns pontja a veszteség: elveszíteni egy barátot, aki egy életen át melletted volt, és ezzel azt érzed, hogy lehetetlen megbirkózni. Figyelmesen olvasva a Kübler-Ross modellt is felfedezhetjük benne: más néven ez a gyász öt fázisa – tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás. Mindezt pedig Apolló segítségével szemlélteti Sigrid Nunez, és talán ez a legnagyobb fantasztikuma ennek a könyvnek: rettentő érzékeny, ám maga a szöveg mondhatni pozitív. Olyan elegy, amin nem csak olvasás közben, hanem utána, rajta gondolkodva is meglepődik az ember.

Bővebben: http://www.teklakonyvei.hu/2019/11/sigrid-nunez-barat.html

moonsugar>!
Sigrid Nunez: A barát

elsősorban a forma volt, ami megnehezítette, hogy szeressem ezt a könyvet.
a szöveg nem összefüggő, csak egymásra pakolt ilyen-olyan gondolatok, idézetek más művekből – amiket gyakran át kellett ugranom, mert teljes nyugalommal spoilerezett el könyveket, filmeket.
olyan, mint amikor beadandót írok félgőzzel és igyekszem mástól elcsent gondolatokkal kitölteni a helyet, hogy több karakter legyen a szöveg.

az ún. „mentor”, akit gyászol az elbeszélő, szörnyű ember (már az alapján, amit megtudunk róla). pont az a típus, akit lehetőleg kerülök minden erőmmel. képtelen voltam szimpatizálni vele egy kicsit is. (hatalmával/pozíciójával visszaélő férfi, aki predátorként csap le a fiatal tanítványaira)

az elbeszélőről alig tudunk meg valamit, azon kívül, hogy lett egy kutyája. volt egy rész, ahol azt taglalja, hogy mennyire felesleges a szépirodalom és hogy mennyire nem zavarta, ha egyátalán nem olvasott.

a kutya… ő lenne a másik kulcsfigura, de valahogy annyira semmilyen módon volt megírva.

2 hozzászólás
zozo>!
Sigrid Nunez: A barát

Két és fél évvel ezelőtt hallgattam a Személyügyi Tevékenység II. című tárgyat az egyetemen, ahol házi feladatként beadandókat kellett írnunk. 10/9 alkalommal teljesen kibogozhatatlan volt a feladat megfogalmazása, ezáltal az általunk beadott munkák is, mégis, szinte kivétel nélkül teljesítettük a tárgyat.
Ez csupán azért jutott eszembe, mert az akkor általam írt beadandók lehettek ennyire semmilyenek. Itt egy kis egybefüggő szöveg, aztán amikor végre azt hinném, hogy lesz valami lényeges, akkor hopp egy idézet valahonnan (ami vagy beleillik a szövegbe, vagy nem), aztán gyorsan tördeljük is darabokra, hogy úgy tűnjön új gondolatokról van szó. Lehet, hogy csak az én hülyeségem, de engem hihetetlenül tudnak idegesíteni ezek a betűzdelt idézetek, ráadásul sokszor szinte már pszichológiaiak voltak, amely nem is illett az adott szövegkörnyezetbe.
Férfiként is maximálisan elhatárolódok attól a karaktertől, akit az írónő barátként megalkotott. Gátlástalan, határokat hírből sem ismerő személy benyomását keltette, aki nagyjából mindent és mindenkit a kénye-kedve szerint használt az élete folyamán.
A fülszöveg alapján teljesen másra számítottam, ezért természetes módon csalódás ért, ami alapból nem lenne probléma, ha pozitív ért volna a meglepetés, de így…

ui.: Az értékelés megírása után láttam, hogy @moonsugar is saját „beadandós” párhuzammal véleményezi a kötetet, a hasonlóság nem szándékos :)

1 hozzászólás
EarlOfGwynedd>!
Sigrid Nunez: A barát

Zokni a kutyánk már több mint 4 éve, kölyökkorától fogva velünk van, a kislányunknak úgy hivatkozunk rá, hogy ő a te szőrös testvéred. Kutyatartóként nagyon csábító volt a fülszöveg, de némileg becsapva érzem magam a könyv után. Kicsit olyan volt ez a könyv mint a zacskó chips, amiben több a levegő, mint a beltartalom.


Népszerű idézetek

Annamarie P>!

Olyan könyv volt ez, amit az ember a zsigereivel olvas.

38. oldal

Málnika P>!

Az tesz bennünket azzá, amik igazán mélyen, legbelül vagyunk, ami hiányzik – amit elvesztünk, amit gyászolunk. Nem beszélve arról, amit akartunk az életben, de nem kaptunk meg.

208. oldal

Málnika P>!

(…) egyetlen rosszabb van annál, ha valaki embertelen egy másik emberrel: az, ha önmagával embertelen.

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Edmund Bergler
2 hozzászólás
Málnika P>!

Gondoljunk csak bele, milyen rizikós az újraolvasás, főleg ha szerettük a könyvet. Mindig ott a lehetőség, hogy a varázs szertefoszlik, hogy valamiért nem tetszik majd ugyanannyira.

81. oldal

giggs85 P>!

Számomra a versírás olyan, mint az imádkozás, az ima pedig nem olyasmi, amit meg szoktunk osztani másokkal.

75. oldal

8 hozzászólás
Málnika P>!

A magánkiadás intézményének felvirágzása valóságos katasztrófa, mondtad. Az irodalom halála. Ami a kultúra halála. És Garrison Keillornak igaza van, mondtad: Amikor mindenki író, akkor senki sem az.

64. oldal

1 hozzászólás
Annamarie P>!

Az embereknél az érzelmekre visszavezethető könny kémiai összetétele eltér annak a könnynek az összetételétől, amely mondjuk valamely irritáció esetén a szem tisztítását vagy nedvesítését szolgálja. Mint ismeretes, az ilyen kémiai vegyületek kiürítése kedvező lehet a síró személy számára, ami magyarázatot adhat arra, miért könnyebbülünk meg egy-egy jó sírás után (…)

21. oldal

giggs85 P>!

De hát erről szól az öregedés, nem igaz? Kasztráció lassított felvételen.

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öregedés
Málnika P>!

Egyetlen írás sem hiábavaló, mondtad mindig. Még ha valami nem is jön össze, és végül elveted, akkor is tanulsz belőle valamit.

79. oldal

Annamarie P>!

Szívesen mondták volna, hogy végső soron egy művész abból tudhatja, hogy a műve kudarcot vallott, ha mindenki „megérti”.

118. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Paul Griffin: Ahol a barátom, ott az otthonom
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Jenny B. Jones: Tiéd leszek
Catherine Anderson: Szélbe írt sorok
Paul Auster: Timbuktu
Murakami Haruki: Norvég erdő
Kathleen Glasgow: Girl in Pieces – Lány, darabokban
Gayle Forman: Itt voltam
Colleen Hoover: November 9.
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek