Rudolf ​trónörökös 87% 19 csillagozás

Mindig is érdekelt a Habsburg uralkodó család. Általában Sissiről tájékozottabbak vagyunk, mint Rudolf trónörökösről. Ez a könyv nagyszerű hiánypótló a trónörökös életéről, akiről eddig csak keveset tudtam. Rudolf trónörökös életét a születésétől kezdve végigkísérhetjük a könyvön. „Rudolf csupán néhány napos volt, amikor őt is, akárcsak korábban a nővéreit a nagymama gondjaira bízták.” Sissitől elragadták, aki emiatt később sem tudott közel kerülni a fiához. Ennek ellenére neheztelek Sissire azért, mert nem is nagyon volt igénye rá. A trónörökösnek viszont nagyon is szüksége lett volna az édesanyjára. Mindene megvolt, amit csak kívánhatott, kivéve egy szerető anyát és egy valódi apát.
A korai gyermekkorban megkezdett kiképzések, a hajnali kelések nagyon megviselték szervezetét. „Az érzékeny gyermeknek sokszor kellett olyasmivel foglalkoznia, ami nem volt gyereknek való, az életkorának pedig egyáltalán nem felelt meg.” Nem adatott meg neki a normális lelki fejlődés. Ezek aztán kihatottak egész életére. Az állandó megfelelési kényszer, vergődése az élet és a történelem tengerén, testileg-lelkileg felemésztették őt. Felnőttként a szülők nem akarták elfogadni, hogy be kell vezetni a trónörököst a politikába. Rudolf ezért állandó kirekesztettnek érezte magát, és nem talált támaszra a családjában. Egyre több dologért tették felelőssé eltérő nézetei miatt, nem volt ereje csatározni a világgal, ezért élete végül tragédiába torkollott.
Rudolfot nagyon érdekelték a természettudományok, ezzel kapcsolatosan is sokat megtudhatunk a könyvből. Jó diplomáciai érzékkel rendelkezett,szokatlanul felkészült, és érdeklődő fiatalemberként tartották számon, amiről szintén sokat olvashatunk. Vajon, hogy alakult volna a történelem, ha a császár bevezette volna Rudolfot a kormányzati ügyekbe, ha maga mellett tartotta és foglalkoztatta volna?

Ezt a könyvet egyszerűen nem tudtam letenni. Szerencse, hogy hétvégén rossz idő volt. :-)

Rudolf tragédiájáról eddig is tudtam, az ehhez vezető útról azonban fogalmam sem volt. A könyv elolvasása után felértékelődött a szememben a trónörökös! Tanulmányaim során, amikor a mayerlingi tragédiáról volt szó, általában úgy emlegették az eseményt, mint egy őrült, különc, nőcsábász férfi végső elhatározását. Mintha ezzel a dologgal csak még inkább a középpontba akart volna kerülni.
Rudolf életének történetét megismerve azonban teljesen más megvilágításban látom a dolgokat. Sőt, meg kell jegyeznem, hogy az eddigi kedvenc Habsburg személyem, Erzsébet császárné egy időre „kegyvesztett” lett nálam. :-)

A szerző olvasmányos, érdekes, könnyen követhető stílusban írja le az adott kor társadalmi-politikai viszonyait, a külpolitikai helyzetet, a Monarchiában dúló viszályokat. Nem volt egy könnyű korszak, és ezek után már csak azon csodálkozom, hogy ilyen viszonyok között hogy bírt fennmaradni a Monarcha 1918-ig.

Rudolfról szinte semmit nem tudtam, viszont ez a könyv részletesen bemutatta egész tragikus életét, úgy hogy közben egy percig sem unatkoztam. Szomorú nagyon a története, főleg, ha az nézzük fiatal korában milyen politikát folytatott és milyen nézetei voltak. Hatalmas potenciál volt benne, annak ellenére, hogy családja sosem ismerte el és nem foglalkozott vele, valamint kritizálta. Önkéntelenül is az jut eszembe, mi lett volna az Osztrák-Magyar Monarchiával, ha… de ezt már nem tudjuk meg sohasem.

Bennem a mi lett volna ha…kérdés merült fel egyből. Hiszen alakulhatott volna úgy az élet, hogy ő is a hatalom közelébe jut, azaz formálhatta volna a Monarcia életét. Ez nem történt meg, és ebben a könyvben nagyon jól le lett írva, hogy miért nem. Képet kapunk a családjához fűződő viszonyáról, a politikai nézeteiről, a hírhedt magánétéről, tehát mindenről, ami miatt érdekes lehet egy trónörökös.

Egész jó volt, tetszett.

Sajnos nekem ez a könyv nem tetszett.
Azért kap 3 csillagot, mert azért tudtam meg új dolgokat Rudolfról. Tényleg sok lehetőség, intelligencia rejlett benne. Sajnálom őt a sorsáért.
Viszont az írónő stílusa csapongó, ismétlődő. Egy bekezdésen keresztül elkezd beszélni a politikáról, aztán jön egy bekezdés szerelmi viszonyról, aztán újból visszatér a politikára. Sok helyen ismétli önmagát, csak hogy plusz egy fejezetet megírjon.
Számomra túl negatív volt a császári párral kapcsolatban is. Csak a hibáikat ecseteli. Persze nem voltak egy minta szülők, de figyelembe kell venni azt is, hogy a kor gyermeknevelési szokásai merőben eltértek a maitól. És úgy gondolom, kicsit azért is van ennyire kiemelve a szülők negatív szerepe, mert tragédiába torkollott Rudolf élete. Más királyi, császári családoknál sem volt az a szoros szülő-gyermek viszony. Stefánia is elhanyagolta a kis Erzsit, de jó volt olvasni, hogy Rudolf mennyire szerette a lányát.
Olyan lezáratlannak éreztem az egészet. Hiányzott információ Stefániáról és Erzsiről. Legalább pár mondatban, milyen életük lett.