Megjelenésének várható időpontja: 2021. március 10.

A ​mindennapi élet pszichopatológiája 15 csillagozás

Elfelejtésről, elszólásról, elvétésről, babonáról és tévedésről
Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája

A mindennapi élet pszichopatológiája Freud alapvető műve. Azt mutatja meg benne, hogy egészséges emberek mindennapos gondolataiban és cselekvéseiben hogyan nyilvánulnak meg a tudattalan erői. A tulajdonképpeni pszichopatológia, a kórlélektan tárgy éppen a társadalom mindennapjaiba beleilleszkedni nem tudó aszociálissá vált ember, aki ösztönei és indulatai rabjaként szenved. Kis elvétések, elszólások, elírások, feledékenységek analízise árulja el a könyvben a tudattalan mozgását. A mindennapi élet ilyen apró „kórtüneteiből” elemzi ki Freud a mögöttük meghúzódó indulati és ösztöntényezőket. A mindennapi élete apró jelenségeinek megfigyelésével mindenki önmagán tanulmányozhatja és ellenőrizheti Freud állításait. Az elemzett jelenségek tudattalan motívumai számos esetben korántsem fekszenek olyan mélyen, hogy a műben adott útmutatás segítségével alkalomadtán bárki ne próbálhatná ki önmagán is felderítésüket, elmélyítve ezzel önismeretét, emberismeretét.

Megjelent A mindennapi élet pszichopathológiája címmel is.

Eredeti cím: Zur Psychopathologie des Alltagslebens

Eredeti megjelenés éve: 1901

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sigmund Freud művei

>!
GABO, Budapest, 2021
392 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635660292 · Fordította: Gergely Erzsébet, Lukács Katalin · Megjelenés időpontja: 2021. március 10.
>!
GABO, Budapest, 2006
328 oldal · ISBN: 9639635340 · Fordította: Gergely Erzsébet, Lukács Katalin
>!
Cserépfalvi, Budapest, 1994
228 oldal · ISBN: 963836436X · Fordította: Gergely Erzsébet, Lukács Katalin

4 további kiadás


Most olvassa 6

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája

Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája Elfelejtésről, elszólásról, elvétésről, babonáról és tévedésről

Igazából tegnap olvastam el, vonatozás közben. Nem ma, amikor ezt írom.

Nem első ízben; kb. 20-25 éve volt már a kezemben. És az általam olvasott Freud-könyvek közül ez a legjobb.

Nem olyan nyakatekert érvelésű mint az Álomfejtés (ahol úgy éreztem, a szerző bármi áron le akarja nyomni a torkomon a hipotézisét), hanem hétköznapi példákkal áll elő, és a józan ész számára teljesen elfogadható logikával magyarázza őket.

Éhség és szerelem kormányozza a világot – mondták a régi rómaiak. Csak a szerelem – felelte Freud, és a maga módján igazat mondott. Jómódú bécsi pánciensei között egy sem éhezett, s egyiknek sem kellett azon töprengenie, hogy szerzi meg a másnapi betevőt.

A tudatalalatti működését, a kínos tapasztalatok, emlékek elfojtását, és a háttérből munkálkodását ez a kis könyv számos helyzetben (és bár legtöbbször, de nem mindig szexuális okokkal magyarázva), érdekes formában mutatja be. Mivel a példák javarészt nyelviek, és eredetileg zömmel német nyelvűek, így a németül tudó olvasók előnyben vannak; de a lábjegyzetek (szerencsére a lap alján, nem pedig a kötet végén) a többieket is átsegítik a gondolatmenet túlsó végére.

A Freuddal ismerkedni vágyóknak ezt javaslom kezdő kötetnek.

Kyupirappa>!
Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája

Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája Elfelejtésről, elszólásról, elvétésről, babonáról és tévedésről

A rajztanáromtól hallottam először Freud-ról, meg is győzött, hogy olvassak tőle. A Pszichoanalízist terveztem, de ennek jobban megtetszett a fülszövege a könyvtárban, így ezt választottam. Lehet kicsit erős volt ezzel kezdeni, a stílusát még szokni kell, de nem bántam meg.
Érdekes volt olvasni arról, hogy a tudatalatti mennyire befolyásolja az ember cselekedeteit, gondolatait, amiket mi magunk legtöbb esetben észre sem veszünk. A példák jól szemléltették az eseteket.
Ha nem olvasom a könyvet, biztosan nem vettem volna észre, hogy hibáztam, amikor a „keverés” helyett „keresést” mondtam, meg is volt az oka rá, mint ahogy a könyv mutatta be a példáknál.
Mindenesetre úgy érzem, kellene ilyeneket is elkezdenem olvasni a regények mellett és ezt pedig később újra elővenni egyszer.

>!
GABO, Budapest, 2006
328 oldal · ISBN: 9639635340 · Fordította: Gergely Erzsébet, Lukács Katalin
Wolly>!
Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája

Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája Elfelejtésről, elszólásról, elvétésről, babonáról és tévedésről

Nem vagyok Freud, meg akartam tudni, hogy miért nem tudok neveket megjegyezni, vagy inkább miért felejtem el könnyen neveket, vagy, hogy mit nyomok el magamban, van éppen hova kalandozik el a gondolatom, vagy miért kapcsolódik minden mindenhez, és így vesz el a lényeg, vagy…
Ahh. Maradjunk annyiban, hogy nekem ez még mindig túlságosan képlékeny, és olyan sok kis kaput hagyott nyitva, hogy bármit, bármivel magyarazhatunk.
Hangsúlyozom bennem, nekem…

nyolcadikutas>!
Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája

Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája Elfelejtésről, elszólásról, elvétésről, babonáról és tévedésről

Mit is mondhatnék?
Adtam rá négy csillagot, de igazából csillagozható-e az emberi tudat?
A könyv lényege – írd és mondd! – cirka húsz, harminc oldalon elfér, a többi a rengeteg példa, az igazolás, az okadatolás. (Talán nem vagyok egyedül az előbbi véleménnyel, de ha mégis, a vélemény, mint olyan, szabad. Ráadásul emez meg a sajátom.) :-)
Ha valaki arra kíváncsi miről is szól ez a könyv, akkor a rövid válasz az, ha az ember elfelejt egy nevet, egy szót, elír, elhall valamit, téveszt, vagy rosszul emlékezik valamire, akkor, hacsak nem vagyunk gyenge elméjűek, nem véletlenről van szó, hanem a tudatalattink „tudatosan” elmismásol valamit, amit kerülünk, mert kellemetlen, mert nem akarunk rá emlékezni.
Hogy jó-e a könyv?
Ha a könyv olvasása óta nem tudom megállni, hogy ne elemezzem magam, akkor az válasz a kérdésre?
És akkor egy saját példa.
Beírtam a naptáramba egy „W” betűt, mert születésnapi apropóból az ünneplőt egy üveg whiskyvel szerettem volna meglepni és arra gondoltam, biztos emlékezni fogok rá, mit is jelent ez a betű. Eltelt két nap és elfelejtettem. Tipródtam, erőlködtem… Semmi. Aztán persze egy váratlan pillanatban beugrott, hogy mit is akartam. Whiskyt venni. És hála Freudnak, rögtön vizsgálni kezdtem az „elfelejtés” okát. Azt hallottam mástól, lehet, hogy a megajándékozandó illető, mintha mostanában többet inna a kelleténél. Ez a fajta gyengéd aggodalom vitte a tudatomat arra, nem biztos, hogy jó ötlet alkoholt venni valakinek, akinek problémája lehet a szesszel. Ezért „felejtettem” el, mit jelent a „w” betű.
Na! Erről szól a könyv.
(A whiskyt persze megvettem végül, mert lusta voltam valami újat kigondolni.)

cinkos>!
Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája

Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája Elfelejtésről, elszólásról, elvétésről, babonáról és tévedésről

A férfiaknak mindig erős maszturbálási kényszerük, a nőknek pedig még erősebb kalapvásárlási kényszerük van ebben a mulatságos Freud-könyvben. Valóban rengeteg példát halmoz fel, de a jelentős részük eléggé pitiáner eseteken alapszik. A számkitalálásra épülő pszichoanalízis pl. nálam nem akart bejönni, ill. ha nagyon erőltettem, akár igazolni is tudtam, csakhogy egészen vicces asszociációk alapján. A három pont azért jár, mert bájos, és mert ki mert ezzel állni.

Leoni I>!
Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája

Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája Elfelejtésről, elszólásról, elvétésről, babonáról és tévedésről

Nekem tetszett. Nem árt néha tükröt tartani, önelemezni…sokat tanultam magamról.

szikszai_2 P>!
Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája

Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája Elfelejtésről, elszólásról, elvétésről, babonáról és tévedésről

Ez volt az első könyv, amit olvastam tőle. Nem egy könnyű olvasmány, de nagyon tanulságos mindenkinek, aki ön és emberismeretét szeretné bővíteni. Ajánlom mindenkinek!

thuki>!
Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája

Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája Elfelejtésről, elszólásról, elvétésről, babonáról és tévedésről

Lehet Freudot szeretni és nem szeretni (jelenleg inkább az első felé hajlok), dicsőíteni és kritizálni (nyilvánvalóan nem vagyok elég képzett hozzá, szóval inkább eltekintek ettől), de szerintem érdemes beszélni róla. Mindenkit érintenek ugyanis kisebb-nagyobb részben az elméletei, megfigyelései, illetve szerintem kifejezetten érdekes megpróbálni alkalmazni azokat önmagunkra, és környezetünkre (csak en vigyük túlzásba, az nem jó dolog).
Egy hatalmas pirospont még Freudnak az is, hogy érezhető volt az írásban, hogy tényleg fontosnak tartja a témát, őszintén jó célt, az emberi élet jobb megértését szeretné elérni vele, és ha szükséges önmagáról is kedvezőtlen színben ír, vagy megemlíti az elméletével ellentétes tényezőket is. Ez szintén igaz, ugyanis ha túlságosan is valamilyen tudatlan magyarázatot keresünk valamilyen kis cselekedetre, akkor előbb-utóbb találni is fogunk.
Talán ez is motiválta Poppert illetve még elég sok más mindenkit is Freud iránti kritikájukban, de szerintem ezek igazságtartalmának beismerése mellett is lehet élvezni Freudot írásait, én legalábbis megtettem.


Népszerű idézetek

Ουροβορος>!

Aki hisz a félig szándékos önsértés lehetőségében – engedtesség meg nekem ez az ügyetlen kifejezés –, ezzel egyszersmind arra a feltevésre is felkészült, hogy a tudatosan elhatározott öngyilkosságon kívül tudattalan szándékból fakadó, félig szándékos önmegsemmisítés is létezik; ez ügyesen ki tudja használni és véletlennek álcázni az életveszélyt. Az ilyesmi korántsem szükségképpen ritka dolog; hiszen bizonyos mértékű megsemmisítési törekvés sokkal több emberben megvan, mint ahánynál érvényt szerez magának; az önsértés rendszerint kompromisszum ez említett ösztön és a még ellene működő erők között, és még ott is, ahol valóban öngyilkosságra kerül sor, az erre való hajlandóság kisebb mértékben, vagy pedig mint tudattalan és elfojtott törekvés már hosszú ideje megvolt.

146. oldal (VIII. Az elvétés)

Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája Elfelejtésről, elszólásról, elvétésről, babonáról és tévedésről

Ουροβορος>!

Azt hiszem, a háborús idők, amelyek mindnyájunkban bizonyos szilárd és hosszantartó elfogultságot hoznak létre, semmiféle tévcselekménynek sem kedveztek annyira, mint éppen a félreolvasásnak. […] Egy napon valamelyik déli vagy esti lapot veszem kezembe, és nagy betűkkel nyomtatva a következőt olvasom: Der Friede von Görz. [A görzi béke.] De nem, hiszen csak az áll ott: Die Feinde vor Görz [Az ellenség Görz előtt]. Akinek éppen két fia harcol azon a csatatéren, azzal könnyen megesik az ilyen félreolvasás.

96. oldal (VI. Félreolvasás és elírás)

Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája Elfelejtésről, elszólásról, elvétésről, babonáról és tévedésről

>!

Barátom így szólt hozzám akkor az Andrássy úton: Semmi emberi idegen nem idegen tőlem, mire és – pszichoanalitikus tapasztalatokra célozva – megjegyeztem: Messzebb is mehetnél ennél, és beismerhetnéd, hogy semmi állati nem idegen tőled.

Nevek és szófűzések elfelejtése, 40.o.

Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája Elfelejtésről, elszólásról, elvétésről, babonáról és tévedésről

Ουροβορος>!

(Dr. Stekel): „Egy asszonynak, férje kérésére, erkölcsi prédikációt kell tartanom. Férje közben az ajtó mögött hallgatózik. Befejezem a prédikációt, ami láthatóan hatott is az asszonyra, majd így búcsúzom tőle: »Kezét csókolom, nagyságos uram!« A hozzáértőnek ezzel elárultam, hogy szavaim a férjnek szóltak, és az ő kedvéért mondtam őket.”

64. oldal (V. Az elszólás)

Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája Elfelejtésről, elszólásról, elvétésről, babonáról és tévedésről

Ουροβορος>!

Ugyanez az úr és ugyanez a hölgy egy estélyen arról beszélget, milyen nagy előkészületeket tesznek Berlinben a húsvéti ünnepekre.A férfi megkérdi: „Látta ma Wertheim kirakatát? Egészen kidekoltálták.” Nem fejezhette ki nyíltan, mennyire elbűvölte a szépasszony dekoltázsa, az elrejtett gondolat úgy jutott hát érvényre, hogy az áruházi kirakat dekorációját dekoltázzsá változtatta, s a „kirakat” szót tudattalaul kétértelműen használta.

65. oldal (V. Az elszólás)

Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája Elfelejtésről, elszólásról, elvétésről, babonáról és tévedésről

Ουροβορος>!

Ugyanaz az anatómus, más alkalommal: „A női genitálén, a sok kísértés [Versuchung]… bocsánat, kísérlet [Versuch] ellenére…”

71. oldal (V. Az elszólás)

Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája Elfelejtésről, elszólásról, elvétésről, babonáról és tévedésről

Ουροβορος>!

A gondolatok szóban vagy írásban történő kifejezésének finomabb determináltsága is gondos megfigyelést érdemelne. Hiszen általában úgy véljük, szabadon választhatjuk meg a szavakat, amelyekbe gondolatainkat öltöztetjük, vagy a képeket, amelyekkel álcázzuk őket. De a pontosabb megfigyelésnél kitűnik, hogy más szempontok figyelembevétele dönt e választás fölött, és hogy a gondolat formájában mélyebb, sokszor nem is szándékolt értelem csillan meg. A szóképek és szólásmódok, amelyeket valaki előszeretettel alkalmaz, rendszerint nem közömbösek az illető megítélése szempontjából, másokról viszont kitűnik, hogy utalnak valamilyen témára, amely pillanatnyilag háttérbe szorul ugyan, mégis rendkívül megragadta a beszélőt.

172. oldal (IX. Tüneti és véletlen cselekvések)

Sigmund Freud: A mindennapi élet pszichopatológiája Elfelejtésről, elszólásról, elvétésről, babonáról és tévedésről


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Paneth Gábor: A labirintus járataiban
Zsók Otto: Az orvosfilozófus Viktor Emil Frankl, 1905–1997
Harry K. Wells: Pavlov és Freud
Hermann Imre: A pszichoanalízis mint módszer
Hermann Imre: Az ember ősi ösztönei
Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója
Gabriel Wolf: A halhatatlanság hullámhosszán
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Claudie Cachard: A csend őrzői
Pléh Csaba (szerk.): A fejlődési plaszticitás és az idegrendszer