Mormogó ​fal 9 csillagozás

Sigitas Parulskis: Mormogó fal

Két ​világháború, kommunista rezsim, fasizmus, zsidóüldözés, megszállás és partizánháború, szibériai száműzetés, függetlenségi mozgalom Litvániában — ez az a történelmi háttér, amely előtt egy litván család négy generációjának sorsát követhetjük nyomon a múlt század elejétől napjainkig. A család utolsó sarja egy rejtélyekkel teli szerelmi kapcsolatban vergődve keresi helyét a világban, a történelemben, az életben hősiesség és egyéni boldogulás, elvek és életösztön között botladozva — ahogy azt tették ősei is. A Mormogó fal az egyetlen dolog, aminek nekivetheti a hátát.

„A XX. században sok szó esett a falakról: kínai nagy fal, berlini fal, a Pink Floyd »Fala«, a Siratófal, országhatár, határok nélküli világ, nyílt társadalom, az elidegenedés falai meg más hülyeségek. Bármit is akartak mondani az emberek, szavaik mögött így vagy úgy ott rejtőzött vagy a faltól való félelem, vagy az a félelem, hogy a fal nincs már meg, és nem lesz minek támaszkodni, nem lesz mire… (tovább)

Eredeti cím: Murmanti siena

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
L'Harmattan, Budapest, 2012
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632365022 · Fordította: Laczházi Aranka

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Ildó P
Sigitas Parulskis: Mormogó fal

A történelem nem csak Litvániát tépázta meg, hanem a litván irodalmat is, melynek igen hosszú kamaszkora volt.
Mindig is érdekeltek az olyan családi sorsokról szóló regények, melyek szorosan összefonódnak a történelmi eseményekkel. Ebben a könyvben is ez fogott meg.
A rengeteg megpróbáltatás, megszállás, elnyomás, melyen a litvánok keresztülmentek egy litván család történetén keresztül jelenik meg, és ez a könyv húzóereje. Azonban a könyv első felében a jelen eseményei Adolfas életéről, képzelgéseiről nem tetszettek, kizökkentettek az olvasásból, és nehezebben haladtam vele. A lezárás pedig nekem abszolút nem illett a könyv egészéhez. Ez a szerelmi történet dolog (ami többnyire csak picsogásnak tűnik egy nő miatt, akiről még csak azt sem mondja el, hogy szereti) inkább csak egy vészmegoldásnak tűnik. Adolfas karakterével nem igazán szimpatizáltam, végig rideg, durva volt, nem tudtam vele kicsit sem együtt érezni, ami megnehezítette azt is, hogy közel kerüljön hozzám a könyv.
Összességében nem egy rossz olvasmány, de elmaradt az elvárásaimtól.
A Mormogó fal legendája nagyon tetszett. Sok fal határozta meg az emberek életét a múltban is, és még határozza meg a jelenben is.

>!
ppeva P
Sigitas Parulskis: Mormogó fal

Az eleje olyan nehezen indult számomra, hogy azt hittem, sose jutok a végére. Úgy látszik, ez a snooker és irodalom stílus nekem nem annyira tetszik. Bár ki tudja, mitől jó egy könyv, mi is fogja meg az embert.
Ahogy @HAri írta A pofon könyvnél írt értékelésemhez: „a fene sem érti mitől jó az egyik gusztustalan könyv és mitől taszító a másik. nyilván játszik az olvasó pillanatnyi olvasata meg a befogadósága, de azt gondolom ahhoz, hogy valami realista mocskot el tudjon úgy adni valaki, hogy az ne csak viszolygást keltsen, ahhoz jó írónak kell lennie.”
Na itt is volt realista mocsok, mégse zavart annyira. Talán a környezet is szerepet játszott ebben.
Azért vetettem rá magam erre a könyvre, mert még sose olvastam litván írótól semmit! Ez nagyon meg is lepett, bár Litvánia irodalmának és történetének ismeretében ez nem is annyira meglepő.
Kár, hogy az olvasás előtt nem az utószóval kezdtem, Bojtár Endre A litván próza kamaszkora című írásával. Rá kellett jönnöm, hogy nemcsak hogy nem olvastam még litván író könyvét, de néhány legáltalánosabb ismeretet kivéve fogalmam se volt Litvánia történelméről! (És még mi cikizzük a föld túlsó felén élőket, hogy összetévesztik Bukarestet meg Budapestet…..) Helyretette a könyv hézagait (legalábbis a legnagyobbakat), és nagyon érdekesen közelebb hozta hozzám a litván (kamaszkorú) irodalmat és történelmet, a maga súlyos nehézségeivel és ellentmondásaival. És még mi mondjuk, hogy nehéz történelmünk volt…
A könyv majdnem a feléig nehezen engedte magát fogyasztani. Folyton elaludtam rajta, meg elkalandoztam. Az ugráló (jó, snookerező) történetszerkesztés, a szereplők kusza szövedéke (ráadásul a lehetetlen nevek…. bocs, litvánok…), a történelmi utalások, amikről fogalmam se volt. Csak a vérmolyság elszántsága akadályozott meg abban, hogy szépen félretegyem. És a végére kiderült, hogy ez egy egész jó könyv. Nem éppen egy lányregény, obszcenitásból és realista mocsok-ból itt sem volt ám hiány. És mégis. Ki érti ezt…

>!
Kooczka
Sigitas Parulskis: Mormogó fal

A 20. századi litván történelem alakulásának bemutatása egy család négy generációjának életén keresztül, nagyon érdekelt; a jelenben vergődő főszereplő, a kiszámíthatóan valamilyen obszcén hasonlatba torkolló intellektuális gondolatfolyamaival, nagyon untatott.

>!
SKi
Sigitas Parulskis: Mormogó fal

Ahogy valószínűleg mások is, én is azért kezdtem bele ebbe a könyve, mert Litvánia olyan egzotikusnak tűnik. Sigitas Parulskis párhuzamos regénye már az első oldalaktól kezdve érdekes és lendületes. Amíg a páros fejezetekben a szomorú litván történelem utolsó száz évével ismerkedhetünk meg a főszereplő felmenőinek szemszögéből, a páratlan fejezetekben a jelenkorban élő Adolfas furcsa sztoriját olvashatjuk, amely néhol mintha az ország történelmének allegóriája lenne.
Ugyan annyi név van benne, mint a telefonkönyvben, de ez senkit se riasszon el. Akit kicsit is érdekel a XX. század, vagy ez az eldugott, kiúttalanságában mindig a kisebbik rosszat választani próbáló ország sorsa, az bátran próbálkozzon vele.


Népszerű idézetek

>!
Ildó P

Ha iszol, elhülyülsz. Vennél inkább könyvet.

22. oldal

>!
ppeva P

A vilniusi egyetemen orosz nyelv és irodalom szakra a helyi oroszok iratkoztak be. Litvánok csak abban az esetben lettek russzisták, ha nem vették fel őket litván szakra, vagy a szüleikkel szemben protestáltak. Adolfas azért választotta, mert szerette az orosz irodalmat. Olvasta Dosztojevszkijt, Gogolt, Csehovot, és utánuk nem bírta a litván irodalmat olvasni, úgy látta, az még csak alakulóban van, inkább embrióra hasonlít, nem kifejlett gyümölcsre.

247. oldala

>!
hetcsillagkozt

A XX. században sok szó esett a falakról: kínai nagy fal,
berlini fal, a Pink Floyd „Fala”, a Siratófal, országhatár, határok
nélküli világ, nyílt társadalom, az elidegenedés falai meg más
hülyeségek. Bármit is akartak mondani az emberek, szavaik
mögött így vagy úgy ott rejtőzött vagy a faltól való félelem, vagy
az a félelem, hogy a fal nincs már meg, és nem lesz minek támaszkodni,
nem lesz mire ráfogni saját boldogtalanságukat,
határozatlanságukat és kudarcaikat.

26. oldal

>!
Ildó P

Az emlékek, akár a sav, belülről marnak, a legmélyebb zugokba is behatolnak, s felfedik az emberi élet leggyengébb pontjait.

10. oldal

>!
ppeva P

Húszévesen még szűz volt, ezért akár a hokedlibe is képes lett volna beleszeretni, ha lett volna melle.

253. oldal

>!
kzsofi89

Két ember egy jeggyel, ismételte meg gondolatban. Ilyennek kellene lennie a családnak, két ember egy jeggyel. Mindegy, hová, moziba, háborúba vagy a halálba. Ha az egyik külön akarja nézni, az már nem izgalmas film, hanem magánzárka a börtönben.

120. oldal

>!
hetcsillagkozt

Mintha az idő egy állat lenne, amely zöld nyálával megjelöli a sokáig érintetlenül álló dolgokat.

31. oldal

>!
hetcsillagkozt

A pénzen lassacskán az őszi levelek szindrómája mutatkozott – minél több van, annál jobban rothad.

142. oldal

>!
kzsofi89

Létem értelmet nyert, mondta magának egy reggel Adolfas, és megrémült. Valami stabil dologra vágyott. Az élet értelmét a másik ember adja. Aki megerősíti a létezés értékét. Az, aki gyönyörködik bennünk. Tájékoztat minket a saját képességeinkről. Tudomásunkra hozza egyedülálló és pótolhatatlan mivoltunkat. És azon nyomban lecserél minket valakire, aki még eredetibb és pótolhatatlanabb.

212. oldal

>!
hetcsillagkozt

A „Teutonija” gyorsan és egyenletesen választja el a tejfölt, olyan halkan és könnyedén dolgozik, hogy azt hihetjük, valaki hegedül (Augustinas összeráncolta a homlokát, mert ő maga csellón játszott, és nem tetszett neki, hogy valami szamár egy ilyen finom hangszert egy ostoba mezőgazdasági eszközhöz hasonlít)…

34. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Saulius Tomas Kondrotas: A kígyó pillantása
Romain Gary: A virradat ígérete
Émile Ajar: Salamon király szorong
Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok
Grigorij Kanovics: Gyertyák a szélben
Jonas Avyžius: Elveszett hajlék
Romain Gary: Hajnal felé
Mykolas Sluckis: Létrán az égbe
Maria Rolnikaite: Három találkozás