Mormogó ​fal 6 csillagozás

Sigitas Parulskis: Mormogó fal

Két ​világháború, kommunista rezsim, fasizmus, zsidóüldözés, megszállás és partizánháború, szibériai száműzetés, függetlenségi mozgalom Litvániában — ez az a történelmi háttér, amely előtt egy litván család négy generációjának sorsát követhetjük nyomon a múlt század elejétől napjainkig. A család utolsó sarja egy rejtélyekkel teli szerelmi kapcsolatban vergődve keresi helyét a világban, a történelemben, az életben hősiesség és egyéni boldogulás, elvek és életösztön között botladozva — ahogy azt tették ősei is. A Mormogó fal az egyetlen dolog, aminek nekivetheti a hátát.

„A XX. században sok szó esett a falakról: kínai nagy fal, berlini fal, a Pink Floyd »Fala«, a Siratófal, országhatár, határok nélküli világ, nyílt társadalom, az elidegenedés falai meg más hülyeségek. Bármit is akartak mondani az emberek, szavaik mögött így vagy úgy ott rejtőzött vagy a faltól való félelem, vagy az a félelem, hogy a fal nincs már meg, és nem lesz minek támaszkodni, nem lesz mire… (tovább)

Eredeti cím: Murmanti siena

>!
L'Harmattan, Budapest, 2012
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632365022 · Fordította: Laczházi Aranka

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Sigitas Parulskis: Mormogó fal

Az eleje olyan nehezen indult számomra, hogy azt hittem, sose jutok a végére. Úgy látszik, ez a snooker és irodalom stílus nekem nem annyira tetszik. Bár ki tudja, mitől jó egy könyv, mi is fogja meg az embert.
Ahogy @HAri írta A pofon könyvnél írt értékelésemhez: „a fene sem érti mitől jó az egyik gusztustalan könyv és mitől taszító a másik. nyilván játszik az olvasó pillanatnyi olvasata meg a befogadósága, de azt gondolom ahhoz, hogy valami realista mocskot el tudjon úgy adni valaki, hogy az ne csak viszolygást keltsen, ahhoz jó írónak kell lennie.”
Na itt is volt realista mocsok, mégse zavart annyira. Talán a környezet is szerepet játszott ebben.
Azért vetettem rá magam erre a könyvre, mert még sose olvastam litván írótól semmit! Ez nagyon meg is lepett, bár Litvánia irodalmának és történetének ismeretében ez nem is annyira meglepő.
Kár, hogy az olvasás előtt nem az utószóval kezdtem, Bojtár Endre A litván próza kamaszkora című írásával. Rá kellett jönnöm, hogy nemcsak hogy nem olvastam még litván író könyvét, de néhány legáltalánosabb ismeretet kivéve fogalmam se volt Litvánia történelméről! (És még mi cikizzük a föld túlsó felén élőket, hogy összetévesztik Bukarestet meg Budapestet…..) Helyretette a könyv hézagait (legalábbis a legnagyobbakat), és nagyon érdekesen közelebb hozta hozzám a litván (kamaszkorú) irodalmat és történelmet, a maga súlyos nehézségeivel és ellentmondásaival. És még mi mondjuk, hogy nehéz történelmünk volt…
A könyv majdnem a feléig nehezen engedte magát fogyasztani. Folyton elaludtam rajta, meg elkalandoztam. Az ugráló (jó, snookerező) történetszerkesztés, a szereplők kusza szövedéke (ráadásul a lehetetlen nevek…. bocs, litvánok…), a történelmi utalások, amikről fogalmam se volt. Csak a vérmolyság elszántsága akadályozott meg abban, hogy szépen félretegyem. És a végére kiderült, hogy ez egy egész jó könyv. Nem éppen egy lányregény, obszcenitásból és realista mocsok-ból itt sem volt ám hiány. És mégis. Ki érti ezt…

>!
SKi
Sigitas Parulskis: Mormogó fal

Ahogy valószínűleg mások is, én is azért kezdtem bele ebbe a könyve, mert Litvánia olyan egzotikusnak tűnik. Sigitas Parulskis párhuzamos regénye már az első oldalaktól kezdve érdekes és lendületes. Amíg a páros fejezetekben a szomorú litván történelem utolsó száz évével ismerkedhetünk meg a főszereplő felmenőinek szemszögéből, a páratlan fejezetekben a jelenkorban élő Adolfas furcsa sztoriját olvashatjuk, amely néhol mintha az ország történelmének allegóriája lenne.
Ugyan annyi név van benne, mint a telefonkönyvben, de ez senkit se riasszon el. Akit kicsit is érdekel a XX. század, vagy ez az eldugott, kiúttalanságában mindig a kisebbik rosszat választani próbáló ország sorsa, az bátran próbálkozzon vele.


Népszerű idézetek

>!
ppeva P

A vilniusi egyetemen orosz nyelv és irodalom szakra a helyi oroszok iratkoztak be. Litvánok csak abban az esetben lettek russzisták, ha nem vették fel őket litván szakra, vagy a szüleikkel szemben protestáltak. Adolfas azért választotta, mert szerette az orosz irodalmat. Olvasta Dosztojevszkijt, Gogolt, Csehovot, és utánuk nem bírta a litván irodalmat olvasni, úgy látta, az még csak alakulóban van, inkább embrióra hasonlít, nem kifejlett gyümölcsre.

247. oldala

>!
ppeva P

Húszévesen még szűz volt, ezért akár a hokedlibe is képes lett volna beleszeretni, ha lett volna melle.

253. oldal

>!
kzsofi89

Két ember egy jeggyel, ismételte meg gondolatban. Ilyennek kellene lennie a családnak, két ember egy jeggyel. Mindegy, hová, moziba, háborúba vagy a halálba. Ha az egyik külön akarja nézni, az már nem izgalmas film, hanem magánzárka a börtönben.

120. oldal

>!
hetcsillagkozt

A pénzen lassacskán az őszi levelek szindrómája mutatkozott – minél több van, annál jobban rothad.

142. oldal

>!
hetcsillagkozt

A piacot áthelyezték a temetőn
túlra: ugyanoda, ahova 1945-ig az öngyilkosokat és a meg nem
keresztelt csecsemőket temették. A szovjet időkben a szovjet
embereknek már jogukban állt felkötni magukat, és utána ott
nyugodni, ahol a család kívánta, nem pedig az egyház.

25. oldal

>!
hetcsillagkozt

Mintha az idő egy állat lenne, amely zöld nyálával megjelöli a sokáig
érintetlenül álló dolgokat.

31. oldal

>!
hetcsillagkozt

A „Teutonija” gyorsan
és egyenletesen választja el a tejfölt, olyan halkan és könnyedén
dolgozik, hogy azt hihetjük, valaki hegedül (Augustinas összeráncolta
a homlokát, mert ő maga csellón játszott, és nem tetszett
neki, hogy valami szamár egy ilyen finom hangszert egy ostoba
mezőgazdasági eszközhöz hasonlít)…

34. oldal

>!
hetcsillagkozt

Vajon elítélhetünk-e valakit pusztán azért, mert kényelemre
vágyik? A homályos kötelességet felcserélni a konkrét mindennapi
élvezettel? Természetesen megtehetjük. Az embert elítélhetjük
pusztán azért, mert ember: már magából a fogalombol is
undorító bűz és fertőző méreg árad.

42. oldal

>!
hetcsillagkozt

Az emlékek, akár a sav, belülről marnak,
a legmélyebb zugokba is behatolnak, s felfedik az emberi élet
leggyengébb pontjait. Hisz az ember legtöbbször nem attól törik
meg, hogy valami konkrét ellenség fenyegeti, nem a történelmi
körülmények miatt. Leggyakrabban az emlékezet végez vele:
egy kilátástalan helyzet a múltból, ami megmérgezi az egész
szervezetet és leküzdhetetlen rémlátomássá válik, ami később
valamilyen, a kiöregedett slágerénekesekéhez hasonló népszerűségnek
örvendő rosszindulatú daganat meg pár nekrológsor
képében ölt testet.

59. oldal

>!
kzsofi89

Minden úgy lesz, mint régen. Soha semmi nincs úgy, mint régen – ez a legfájdalmasabb igazságok egyike, amivel az emberek nem tudnak megbékélni.

385. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Saulius Tomas Kondrotas: A kígyó pillantása
Romain Gary: A virradat ígérete
Émile Ajar: Salamon király szorong
Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok
Grigorij Kanovics: Gyertyák a szélben
Jonas Avyžius: Elveszett hajlék
Romain Gary: Hajnal felé
Mykolas Sluckis: Létrán az égbe
Maria Rolnikaite: Három találkozás