Reményszimfónia 92% 255 csillagozás

Tavaly nyáron olvastam, de még mindig tisztán emlékszem a könyvre.
Egyedi és zseniálisan mutatja be egy művész életét.

Nem egy vidám és könnyed mű,de nagyon értékes.

Szerettem benne, hogy tényleg átérezhetjük milyen zseninek lenni, milyen nehéz művésznek lenni, milyen sok az elvárás… milyen nehéz nem beleroppani az életbe…
Mennyit hozzátud adni a zene a mindennapokhoz.
Milyen megtörtnek kell lenni, hogy valami elképesztő születhessen.

Nekem kedvenc lett, a maga nemében egyedülálló!

Ez az első könyv, amit eddig volt szerencsém elolvasni az írónőtől, de tetszett. Nem egy könnyed olvasmány, tele van mély érzésekkel, olykor egészen, drámai, komor, fájdalmas, de nagyon jól megírt romantikus történt. Carla és Patrick szerethetőek, leginkább őket sikerült jobban megkedvelnem a történet során.
Carla nagyon mély érzésű nő, nagyon kedves, és odaadó, de valahol belül ő is megvan törve.
Patrick a titokzatos zeneszerző, olykor egész durva, és kegyetlen, ellenszenves tudott lenni másokkal szemben, ő is sok mindent átélt, de még így is megkedveltette magát.
Tetszett az írónő stílusa is, és az is, ahogy megannyi érzést felvonultatott, már mikor azt hittem végre spoiler De a vége nagyon tetszett, bár még úgy olvastam volna tovább. :-) Csak ajánlani tudom mindenkinek. :-)

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.com/2018/09/sienna-cole-reme…

"Sokkal több rejlik benne, mint ahogy az első pillantásra tűnik. Több, fontos témát érint, melyek a saját életünkre is árnyékként vetülhetnek. Olyan dolgokra világít rá, amelyektől magunk is jobb emberré válhatunk. S természetesen elgondolkoztat. Hiába tettem le a könyvet, ugyanúgy továbbra is velem maradt. A legvégén, az ominózus jelenetnél magam is mosolyogtam, miközben sajgott a szívem. Továbbfűztem a történetet. Rengeteg prológust találtam ki a számára, melyek a legrosszabb helyzettől kezdve egészen a tündérmesék magasságáig szárnyaltak. De a végén csak egy maradhat. Csak abban a gondolatmenetben találtam megnyugvást, mely se nem negatív, se nem pozitív, hanem a valóság talaján mozogva jött létre.
Fontosnak tartom, hogy egy könyv ne csupán a kikapcsolódás lehetőségével szolgáljon. Mutasson valami újat, amit még nem láttam. Váltson ki belőlem olyan érzéseket, amiket sosem ismertem. Vigyen el olyan mélységekbe és magasságokba, ahol még sosem jártam. A Reményszimfónia minden elvárásomnak megfelelt. Minden benne levő gondolat maximálisan átérezhető. A mélypontoknál az én szívem is vérzett, a boldog pillanatoknál pedig én is megkönnyebbültem. Olvasás közben végig hallottam az dallamot, mely vezetett. Lágy, magányos oboa ontotta a keserű énekét, hogy egy tiszta hegedűszólammal egyesülve teljesedjen ki. Éreztem a dobok haragos pergését, a zongora sírását, a nagybőgő keserves könnyeit. De hallottam a klarinét csengő boldogságát és a cselló megnyugtató suttogását is. A teljes érzelempaletta megjelent, hogy egy igazán nagy dolog jöhessen létre.
A Reményszimfónia grandiózus játéka a lélek rejtelmeinek. Játszik az olvasóval. Táncra kéri fel, s közben az életről suttog a fülébe. Elmeséli, mennyire fontos, hogy mindig is megmaradjon bennünk a remény magja.

„Remény? (…) Elválaszthatatlan része az emberi létnek. Olyan, mint a vér, mely megállíthatatlanul áramlik az érpályákon és megfáradt testünkbe leheli a jövő ígéretét. Amíg tart, amíg a fájdalom nem zárja el végleg az útját, addig élünk, küzdünk és konokul lépdelünk előre sorsunk rideg, nehézségekkel kikövezett útján, de ha elapad, akkor vége mindennek – vele együtt pusztulunk el.”

Minden romantika kedvelőnek ajánlom Patrick történetét. Ha meg szeretnéd ismerni őt, ne habozz belevágni a Reményszimfóniába. De ha látni szeretnéd, ki is ő valójában, akkor mindenféleképp olvasd el előtte a Négyszáz nap szabadságot is. A kettő együtt alkotja a teljes egészet.
Sienna Cole lenyűgöző történetet hozott létre. A könnyed szórakozás mellett gondot fordít az olvasó lelki fejlődésére is. S míg megismerhetjük két megtört lélek egymásra találásának történetét, addig mi magunk is változáson megyünk keresztül. Ez a történet nem csak a léleknek nyújt fájdalmas boldogságot, hanem az elmét is pallérozza. Igényes fogalmazásával a legkritikusabbakat is leveszi a lábáról. Csak ismételni tudom magam: Sienna Cole korunk egyik legtehetségesebb alkotója. "

Úgy érzem, az írónő szívét-lelkét beleadva, kiteljesedett ebben a könyvben, felfedte lelkének eldugott kincseit, és elénk tárta ezeket. Érezhető, mennyire szerelmes ebbe a történetbe, hiszen olyan átható szeretettel és élvezettel beszél a zenéről. Gyönyörű hasonlatok, metaforák és egyéb költői képek által profikat meghazudtolóan festette le nekünk az érzelmeket. Szinte hallani lehetett a zongora síró dallamait, a lélekbe hatoló zene minden egyes ritmusát csak a szavakon keresztül. Ehhez nagyon nagy tudás és tehetség kell. Sienna Cole-nak mindez megvan, a kisujjából kirázza.

Carla karakterét imádtam. Már az első megnyilvánulásától mélységesen együtt érzek vele, teljesen bele tudtam élni magam a szerepébe. Kedves nő volt, akinek szintén voltak kemény dolgok a múltjában, ám ezen túllépve, mások boldogságára keresi a megoldást. Kitartó, okos és erős személyiség, amit Patrick nem minden esetben értékelt. Többször sajnáltam is, és megszakadt érte a szívem, hiszen olyan jó ember és olyan rosszak veszik körül.

Patrcik maga a megtestesült titokzatosság, fél lábbal már a pokolban érzi magát megtört lelke miatt, egyedül a zene élteti, ami még megmaradt számára, amit senki nem tud elvenni tőle. Csak emiatt él, nem hiszi, hogy számára elérhető még a boldogság és a szerelem. Ahogy haladtunk a történettel egyre jobban megszerettem, tudtam, hogy a borzasztó viselkedés hátterében valami komoly dolog áll. De pislákolt az a huncut kis fény az alagút végén, és nem adtam fel a reményt.

Sienna Cole páratlan tehetségű írónő, gyorsan és érezhetően, folyamatosan fejlődik könyvről könyvre. Nagyon remélem, hogy még rengeteg történetet fog nekünk alkotni, hiszen az írásai által rádöbben az ember, hogy miért is szeret olvasni.

Bővebben a blogomon: https://konyvmaniablog.blogspot.com/2018/09/eloolvasas-…

Most először volt szerencsém Sienna Cole munkásságához, de ez a kötet teljes mértékben magával ragadott. Nem egy könnyed olvasmány, mély érzések vannak benne, két megtört szívű főszereplő életéről olvashatunk, akik próbálják elfelejteni, túlélni a múltjukat. Patricknak és Carlanak is nagyon sok nehézségen kellett átesniük, de ez a kötetben még tovább súlyosbodik, sok-sok bonyodalom mentén halad a cselekmény. De szerencsére vannak olyan igaz barátaik, akik a nehézségek ellenére is kiállnak mellettük, nekem Matti volt a kedvenc karakterem, igazán jó barát, a végsőkig kitartott Patrick mellett is, mikor a férfi már mindent feladott. De Fabian-nak is sok mindent köszönhet Patrick. Jó neki, hogy ilyen igaz barátai vannak és néha közvetve, néha közvetlenül, de mindig megmentették Patricket önmagától.
Carla férje pedig.. hát szörnyű az, amit művelt, a nyilvánosság előtt mutatja a tiszteletre méltó férfit, miközben elég csúnya dolgokat művel a háttérben. spoiler

A Reményszimfónia egy tökéletesen megkomponált regény.
Minden és mindenki a helyén van benne, nincsen egyetlen hamis hang, oda nem illő sor vagy eltévesztett ütem. Olyan, mint Patrick szimfóniája: sodor magával és nem ereszt. Számomra már az első fejezetek sorsdöntőnek bizonyultak. Éreztem, hogy ez lesz a kedvenc Sienna-regényem és az a helyzet, hogy a végére érve még inkább ezt gondolom. Holott nagyon szeretem az előző regényeket is, mindegyik egyedi és sohasem unalmas. Ugyanakkor a Reményszimfónia az a történet, amit leginkább szívemhez közelinek érzek, lehet a témaválasztás miatt.
Az emberek és a zene kapcsolata mindig hálás téma és ha jól megírnak egy történetet, mint Sienna is, akkor abból biztosan igazán különleges történet születik. Teljesen mindegy, hogy milyen zenei műfajról van szó, nem ez a lényeg. Hanem a zene, ami összeköt embereket, sorsokat és kiszakít a valóságból.
Már a cím önmagában annyira kifejező, hogy azonnal felkaptam a fejem, amikor először esett szó Sienna készülő regényéről a közösségi oldalas csoportjában. Még a fülszöveget sem kellett elolvasnom, már tudtam, hogy ez a történet nekem való lesz. A remény szóban annyi minden benne van és annyi mindent jelent az életemben, hogy nehéz lenne elvonatkoztatnom ettől a könyv kapcsán.
Bővebben: http://pandalanyolvas.blogspot.com/2018/09/sienna-cole-…

(…) a szeretetnél nincs hatalmasabb erő. A szeretet az, ami világokat emel fel, gyógyít és életben tart. Miért pazarolnám az energiámat a gyűlöletre, amikor szerethetek is helyette ?

Húha. Most egy értékelést kellene írnom, de egyszerűen nem tudom összeszedni a gondolataimat, olyan nagy hatással volt rám ez a könyv. A történet szól zenéről, szerelemről, fájdalomról, megbocsáltásról, drogokról. Annyi komoly témát boncolgat, nagyon ügyesen az írónő. Annyi üzenete volt számomra álmokról, szeretetről. Ha akarnék se tudnék belekötni a történetbe, így jó ahogy van.
Mindenkinek szívből ajánlom, gyönyörű regény.

Lehet, nem ártott volna, ha elolvasom az előzmény könyvet.
Nem a történet miatt, mert az így is érthető volt, de akkor hamarabb megkedveltem volna Patrickot. Így viszont nagyon nehezen barátkoztam meg vele, egyáltalán nem tetszett az ahogy élt, ahogy az emberekkel bánt. Szép apránként megkaptam, hogy miért lett olyan amilyen, de így sokkal nehezebb volt olvasni a könyvet.
Pozitív szereplők, abszolút Carla és Fabian voltak, mindent megtettek, hogy életet leheljenek Patrickba.
Negatív szereplők Hans és az édes kis Lotte volt, tőlük kinyílt a bicska a zsebemben.
A végével kapcsolatban van egy kis hiányérzetem, de a fejemben van egy pozitív befejezés, amivel kerek lett a történet.

Több csillagot neki! Fantasztikus,frenetikus utazáson vettem részt.Nem térek magamhoz..
A főbb vonalam nem a romantika de kellenek az ilyen történetek is.Ebbe kicsit bele is haltam.
Huu mennyi mindenen kellett keresztül menniük és olyan szépen és élethűen volt minden leírva,hogy én is teljesen átéreztem mindent.Ez egy tipikus „nem bírom le tenni, addig olvasom míg a végére érek” Könyv volt. Ez volt az első de biztos nem az utolsó könyvem az írónőtől.Köszönöm hatalmas élmény volt.

Majdnem sikerült újabb kedvencet avatnom. De csak majdnem, mégpedig a vége miatt. Nem kellett volna számomra más, csak hogy Patrick egészségi állapota miként alakul. Persze ez az én meglátásom, de hatalmas hiányérzetet okozott. Nem vagyok teljesen elégedett. Amúgy a történet nagyon jó, sokáig halogattam az olvasást, most már belátom kár volt. Az írónőtől eddig az Elmejáték című könyvét olvastam, az is nehéz témát feszeget, a Reményszimfónia sem marad el mögötte. Nagyon életszerű sztori, ami magyar szerzőtől igen ritka. A közelében sincs a rózsaszín felhőknek. Ilyenkor mindig örül a szívem.