Négyszáz ​nap szabadság 175 csillagozás

Sienna Cole: Négyszáz nap szabadság

Elképzelted ​már, milyen lenne egyszerűen kilépni az életedből?
Magad mögött hagyni mindent?

Dena egy jó nevű londoni reklámügynökségnél dolgozik, és minden vágya, hogy fényes karriert fusson be a szakmájában. A barátja épp arra készül, hogy megkéri a kezét, Dena azonban hallani sem akar a házasságról. Jason a cég nőcsábásza, igazi életművész, akinek mindig lapul egy vicc a tarsolyában. A bohócjelmez mögött azonban régi sérelmek lappanganak. A hallgatag és megközelíthetetlen Patrick áll az ügynökség élén, és egy nap ő örökli az egész reklámbirodalmat. Házassága zátonyra fut, mikor megtudja, hogy a felesége megcsalja.
Mindhármuk élete gyökeres fordulatot vesz, amikor egy ártatlannak induló hétvégi kiruccanás szenvedélyes afférba torkollik. A rendhagyó, titkos viszony felforgatja mindennapjaikat, melyek már egyikük számára sem ígérnek boldogságot. Úgy határoznak, belevágnak életük legnagyobb kalandjába, hogy megtalálják és megtapasztalják a mindannyiuk által… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Álomgyár, Budapest, 2017
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155692697
>!
Álomgyár, Budapest, 2017
448 oldal · ISBN: 9786155692703

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Jason Preston · Patrick Byrne · Dena Roberts


Kedvencelte 19

Most olvassa 8

Várólistára tette 119

Kívánságlistára tette 111

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Niitaa P>!
Sienna Cole: Négyszáz nap szabadság

"(…)
Az utóbbi idők legjobb döntése volt Sienna Cole könyvét elolvasni. Éppen egy olvasási válság felé haladtam gőzerővel, mikor kirántott a gödörből. Az érdekes témaválasztás már megalapozza a jó viszonyt a regénnyel, de a választékos fogalmazásmód meg is tartja az olvasót. Ha több időm lett volna, akkor egy ültőhelyben befaltam volna az egész regényt. Kifejezetten nagy hatással volt rám, ami az utóbbi időkben nem nagyon volt jellemző.
Újdonságra vágysz? Szokatlan felállásra? Csodás helyekre? Megnyerő karakterekre? Akkor ezt a könyvet pont Neked írták! "

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/09/sienna-cole-negys…

4 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Sienna Cole: Négyszáz nap szabadság

Nagy elvárásaim voltak, mert sok dícséretet olvastam a könyvről. Az írónő stílusa ötcsillagos. Olvasmányos, humoros, helyenként szarkasztikus.
Ami nem tetszett, az maga a hősnőnk, Dena. A csaj önző, naiv, döntésképtelen pipi.
Persze egy ilyen kaland már magában hihetetlen, de előre borítékolható, hogy egy édeshármas nem működik sokáig. Illetve igen, ha az írónőt pl. Tiffany Reisznek hívják. A történet szép lassan átmegy drámába, ahogy hőseink szépen kibontakoznak. A vége pedig, azt hiszem így kellett lennie. Dena hosszú távon nem tett volna jót spoiler.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, bár kevesebb drámával nekem jobban tetszett volna.

vikcs >!
Sienna Cole: Négyszáz nap szabadság

"Egy kicsit meglepődtem, hogy rögtön a lényegbe csöppenünk, egy kevéske felvezetés után, és rögtön megvolt az a jelenet, amire azt hittem, hogy majd körülbelül a könyv közepén kerül sor. Ezzel a jelenettel ki is lőttük szinte az erotikus címkét, mivel más erotikus tartalom nem nagyon fordult elő a könyvben, amit igazából sajnálok is, meg nem is. Ha már rajta van egy könyvön az erotikus címke, akkor nekem van egy olyan elvárásom, hogy oké, akkor ebben lesznek jó kis pikáns jelenetek, itt viszont egy kicsit csalódott voltam, mert nem voltak.

Nagyon tetszett, hogy kicsit kitértünk az emberek problémáira, hogy a belső démonok milyen borzasztó és szörnyű dolgokra képesek, hogy milyen önzők az emberek, és hogy a pénz nem mindig boldogít. Valamint, hogy hiába mondod azt az agyaddal, hogy nincsenek érzelmek ebben a kapcsolatban, a szívednek úgysem fogsz tudni ellent mondani, ha hirtelen valamelyikük iránt elkezd máshogy érezni. És ha azt hiszed, szerethetsz egyszerre két embert, előbb-utóbb rájössz, hogy ez nem így van.

Örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet, mert elgondolkodtatott, elég mélyen, és ezért hatalmas köszönet az írónőnek. Remélem, ez is egy cél volt, amelyet a könyvével el szeretett volna érni. Sokat gondolkoztam végig az olvasás alatt, és akkor is, amikor nem olvastam a könyvet. Megtapasztalhattam egy nagyon meredek érzelmi hullámvasutat, amely engem is egyszer a magasságokba vitt, máskor pedig ledobott a mélybe.

Úgy gondolom, az írónő fantasztikusan ír, tele érzelmekkel, mélyenszántó gondolatokkal és gyönyörű megfogalmazásokkal. Néha kicsit túl soknak éreztem a drámaiságot, a párbeszédekbe szerintem nem kellett volna, hisz senki, főleg nem egy férfi, nem beszél ennyire kifinomultan, de tetszett ez a változatos, és szép szókincs.
Én előre befizetek Sienna Cole következő könyvére, mert kíváncsi vagyok egy másik történetre is a tollából."

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2017/08/sienna-cole-n…

Pandalány P>!
Sienna Cole: Négyszáz nap szabadság

Csupa meglepetés ez a könyv!

Igazi nyári, utazós olvasmányra vágytam és amint megláttam a könyv beharangozóját, tudtam, hogy ez tökéletes választás lesz. Azonban egy teljesen más sztorira számítottam! :D
Eleinte kétkedve fogadtam az első fejezetek történéseit, de aztán belelendültem és beindult a cselekmény. Az utazásos témával könnyű volt azonosulnom, hiszen imádom az ilyen történeteket. Új helyek, új emberek megismerése, és ebben nem volt hiány. Muszáj volt feljegyeznem magamnak olvasás közben azokat a városokat, ahol a trió járt, olyan sokfelé utazgattak. :)
Elképzelésem se volt az elején, hogy hogyan lesz kivitelezhető ez az érdekes trió és a romantikus szál. Az írónő nem feltétlen a fizikai részére helyezte a hangsúlyt, sokkal inkább úgy éreztem, hogy a kialakuló érzelmeknek, magasságoknak és mélységeknek ad teret. És ezt cseppet sem bántam. Elég jól kifejtette az érzelmi részét a történetnek.
Találó mondás, hogy lakva ismerszik meg az ember. Ugyanúgy igaznak tartom a közös, hosszabb utazásokra is. Dena, Patrick és Jason egy évet töltenek együtt és ennyi idő alatt sok minden kiderül mindhárom főhősről.
A könyv látszólagos könnyedsége ellenére egy komoly témát is feszeget: a függőséget. Az utazás és szerelem mellett helyet kapott benne az alkoholizmus és a drogok. Az írónő nem erre hegyezte ki a történetet, de mégis jelentősen befolyásolja az eseményeket e két tényező. A szabadság érzése, a bulik, a kalandvágy velejárói ebben a történetben.

Összességében egy igazán olvasmányos regényt kaptam, ez volt az első olvasmányom Siennától. El tudnék képzelni egy folytatást, mert a vége meglehetősen rejtélyesre sikerült. Van egy elképzelésem, hogy mi történhetett volna azon az utolsó öt-hat oldalon, amit hiányoltam a végéről.
Bővebben: http://pandalanyolvas.blogspot.hu/2017/08/negyszaz-nap-…

4 hozzászólás
P_C_Harris IP>!
Sienna Cole: Négyszáz nap szabadság

A könyvet még tavaly összel olvastam, de a története még mindig bennem kavarog. A cselekmény egy laza vonalon vezetett romantikus -és kalandregény. Az elején lassan rázódtam bele a történetbe, de utána már úgy elkapott, hogy alig akartam letenni. Egy igen érdekes 3as kapcsolat alakul ki a lapokon, amiről előzőleg már megvolt a véleményem, de az írónőnek hála ez megváltozott. Távol áll tőlem az ilyen kapcsolat, de Sienna pont annyi érzelemmel tálalta ezt az egészet, hogy közben már örültem a két srácnak, hogy ott voltak Denának. Mind a három karakternek vannak problémái a magánéletben, mondhatni a legjobb időben találtak egymásra, hogy kihúzzák egymást a gödörből. A könyv 3/4-éig sodródtam a történettel, de aztán közeledett a nagy kérdés, hogy: mégis kit választ a főhősünk. Megmondom őszintén én egy kicsit Jason párti voltam, de Patricknak is voltak olyan dolgai, amitől elolvadtam. Írtó nagy slamasztikába lökte őket Sienna, amiért minden elismerésem, mert ebből így kihozni utána a sztorit nem semmi. Az erotikus részeket hiányoltam egy kicsit, de a történettől már így is ketté állt a fülem, szóval anélkül is kedvenc lett. A vége nekem tökéletes lett, nem is spoilerezek… Többször elgondolkozok rajtuk még ma is, hogy vajon hol lehetnek, megtalálták-e a boldogságot. Elkápráztatott Dena bátorsága, hogy kilépett az addigi megszokott életéből, aztán két (végülis) idegen pasival beleugrott egy kalandba. Ha ez igaz történet lenne, akkor azt mondanám, hogy lenne mit mesélni az unokáknak :-) Csak ajánlani tudom ezt a könyvet, én imádtam!

rebeka202 P>!
Sienna Cole: Négyszáz nap szabadság

Azt hiszem, hogy nem a megfelelő könyvvel kezdtem az ismerkedést az írónővel. Engem ez a történet egyáltalán nem nyert meg magának, sőt, inkább úgy érzem, hogy taszított. Rengeteg minden nem tetszett benne, több problémám is adódott a könyvvel kapcsolatosan…

Először is, már az elején úgy belevágtattunk a sztori kellős közepébe, hogy csak kapkodtam a fejem, hogy hiányzik 40 oldal az elejéről, vagy mi? Egyáltalán nem volt semmi felvezetve, sem a szereplők, sem a környezet, semmi az égadta világon, csak bumm, bele a közepébe. Hát, ez szerintem nem volt túl jó ötlet, mert nem értettem mit miért csinálnak a szereplők, elég katyvasz volt az eleje.

Maga az alapötlet, az édeshármas, az nagyon tetszett, mert ritkán találkoztam ilyesmivel eddig, és felcsigázott a gondolat, hogy most egy teljesen másféle szerelemről fogok olvasni, de sajnos ez nem így lett. Először is, nem igazán értem az erotikus címkét, hiszen egy jeleneten kívül nem igazán volt benne erre utaló tartalom. Attól még nem lesz erotikus egy könyv, hogy 2 pasi meg egy csaj szerelméről szól.. Nos, tehát az alapötlet nem rossz, de a kivitelezés az eléggé elkeserített. Nem volt rossz ötlet ez az utazás dolog, csak kb semmi értelme nem volt. Ezek a dolgok ugyanúgy megtörténhettek volna Londonban is, Wikipédiás útleírások nélkül. Igen, nagyon szuper lenne körbeutazni Európát, minden híres helyet meglátogatni és több mint egy évig utazgatni, na de milyen pénzből? Azért másfél évig utazgatni, úgy ahogy ők tették, billiomosnak kell lenni. Akárhogy is nézzük, ez egy kicsit valóságtól elrugaszkodott dolog volt. A helyek, amiket meglátogattak valóban vagányak, de mégsem sikerült ezt úgy átadni. A Wikipédiás cikkekre emlékeztető útleírások sem nagyon segítettek ezen. Nem igazán éreztem a helyeknek a varázsát, ahol a szereplőink megfordultak. Felőlem bárhol lehettek volna, mert a szobrok és különleges helyek leírásán kívül nem igazán érződött, hogy hol is vannak.
Itt azért megemlíteném azt, hogy az írónő valami lenyűgözően bánik a szavakkal. Nagyon, de nagyon szépen fogalmazott, a mondatoknak íze volt, fantázia volt benne. A stílusa nagyon megnyerő, csak kár, hogy ez sokszor nem elég, hogy azt mondjuk egy könyvre, hogy baromi jó.

A szereplőket ki nem állhattam. Egyáltalán nem került egyik sem közel hozzám, sőt, undorítónak tartottam őket. Főleg a történet középpontjában álló csatakancát, Denát. Komolyan mondom, ez a nő nem is nő. Undorítóan és ócskán viselkedett a történet elejétől egészen a végéig. Én egyáltalán nem ítélkezem semmilyen életforma fölött, mindenki azt csinál amit akar, de amit ez a nő leművelt, már túlment a jóérzés határán. Az még egy dolog, hogy a pasiját egyszerre 2 sráccal csalja meg, angol hidegvérrel, de aztán amit elművelt ezzel a két szerencsétlen pasassal… Ha jellemeznem kellene néhány szóval eme csodálatos nő személyét, akkor kb. ezek volnának: ribanc, lotyó, könnyűvérű, önző, egoista, öntelt stb. A könyv első felében, még na, úgy ahogy sikerült elfogadnom, hogy ő ezt akarja csinálni és két pasi kell neki és kész. De aztán ahogy bánt végig Patrickel, sokszor nem bírtam olvasni.. Szegény srác a nagy szarból, még nagyobb, nyakig érő szarba került ezzel a nővel. Nem is értem, mi a jó eget szerethetett rajta?? Az egyetlen valamit is érő szereplő, az ő volt. Oké, drogos volt, meg minden, de én ezt teljesen megértem, tekintve a múltját. Nagyon, de nagyon sajnáltam, azért, amit az apja tette vele, amit a felesége, aztán amit ez a farokhódító asszony. Szegény Dena azt sem tudta, melyik farkon ugráljon, a bőség zavarában meg inkább keresett random csávókat a bárokban. *hányás*. Szórakozott mindkét párjával, de aztán főleg Patrickből csinált bohócot. Jay, ő meg ugyanolyan volt mint ő, nagyon is találtak, csak sajnos nem jó értelemben.
Én nem értem, hogy hogy gondolták, hogy ez a kapcsolat hosszútávon fog működni. Természetes, hogy az érzelmek felülkerekednek és olyan féltékenységi rohamok törnek a fiúkra, mint amiknek tanúi lehettünk a történet során. A pasik utálnak osztozkodni. Mégis ki viseli el azt, hogy a nője egy másikkal kefél a füle hallatára, vagy akár a szeme láttára. Így is sokáig húzták.

A könyv vége számomra nagyon falhoz vágósra sikerült. Denából az írónő még nagyobb hülye pi_át csinált, Patrickből még nagyobb papucsot. Egyedül Jason maradt meg annak, ami valójában is volt. Az utolsó pár oldal annyira rosszul érintett, hogy rendesen gombóc nőtt a torkomban. Rettenetesen sajnáltam Patricket és óriási megvetést éreztem Denával szemben!! Ha rágondolok még most is felkavar. Hogy lehet valaki ennyire érzéketlen, önző, egoista, kapzsi, lelketlen, farokközpontú r_banc?? Atya Isten!!

Sajnálom, de egyáltalán nem erre számítottam, ami nem is lenne baj, de nem is kaptam valami jót. Biztos vagyok benne, hogy az írónő többi könyve szuper lett, és nem fogok félni belekezdeni egy másikba. De ez eléggé kezdetleges és a szereplők borzalmasak.. Az írónő stílusa, fogalmazása, érzéke a szavakhoz kétségkívül megvan! De ez a könyv nem nagyon jött össze (nekem).
Ja, és egyedül Patrick ment át bármiféle jellemfejlődésen. Ami azért plusz pont. Legalább egy szereplőnek sikerült kimászni a szarból.

26 hozzászólás
Anarchia_Könyvblog>!
Sienna Cole: Négyszáz nap szabadság

Magát a regényt két részletben olvastam, az egyiket hetekkel ezelőtt, a másikat pedig az elmúlt pár napban. Ennek ellenére olyan különlegesnek és élettel telinek éreztem magam a mű befejeztével, hogy azt szavakkal lehetetlen lenne kifejezni. Mert Sienna Cole alkotott egy olyan történetet, ami szokatlan és mégis egyedülálló.
Hogy miért mondom ezt? Mert egy olyan világot, olyan eseménysorozatot álmodott meg és vetett papírra, amihez foghatót ritkán lehet találni.
Ha nem hiszel nekem, akkor bizonyosodj meg erről te is, vedd kezedbe a könyvet és kezdj neki!

A könyv első pár oldalán megismerhetjük Dena, Jason és Patrick közös történetének a kezdetét. Úgy döntenek, hogy eltöltenek hármasba egy hétvégét, ami erotikában gazdagon telik el mindegyikőjük számára. Olyan percekbe bonyolódnak bele, ami számukra is újdonság, ám annál nagyobb izgalmat tartogat.

Imádtam a történetet, s mindazt amit az olvasmány adott. Egy maradandó élményt, amit nehéz lesz túlszárnyalni.

A teljes értékelésem itt érhető el:https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2019/05/23/sienna_col…

2 hozzászólás
Felixa P>!
Sienna Cole: Négyszáz nap szabadság

Nem erre számítottam, amikor belekezdtem a könyvbe…
Tudniillik annyira vitt, mi több, sodort magával a történet, hogy szinte lehetetlen volt megválnom tőle. Teljesen beleolvadtam, és már az elejétől kezdve sejtettem, hogy nagyon bejön. Az alapötlet szerintem zseniális! Az utazások alkalmával bejárt helyszínek és ez az édeshármas rendkívül jó táptalajt adott a történetnek. …és végre nem az az unalmas szerelmi háromszög jelent meg, ami már annyira lerágott csont. Dena-Jason-Patrick hármas, mint karakterek sem átlagosak. Mindegyikükben van valami szeretni való, valami utálni való, valami édes és valami mocskos. Ezek a tulajdonságok pedig magukkal hordozzák azt, hogy az olvasónak legyen része kalandban, romantikában, drámában, vitában, szomorúságban egyaránt. Emellett nagyon komoly témákat is feszeget, elég kiindulni az édeshármasból…
Nálam a mérleg serpenyője Patrick felé billen… :)
A másik, ami rögtön feltűnt és teljesen elvarázsolt, az a könyv pazar szókincse. Egyszerűen gyönyörű! Élvezet volt olvasni a sorokat.
A borító pedig rendkívül találó, gondolok itt a napszemüvegre… :)
Összességében: nem lehetett mellette unatkozni, véleményem szerint egyedülálló és lenyűgöző…
Gratulálok Sienna! :)

1 hozzászólás
Hópárduc P>!
Sienna Cole: Négyszáz nap szabadság

Ez a könyv számomra meglepetés volt.
Egyáltalán nem erre számítottam, amikor hallottam róla, és olvastam a fülszöveget.
Könnyed, romantikus történetre gondoltam, és ehhez képest azért mást kaptam.
Nem volt rossz, egyáltalán. Nem a szokványos történet.
Zömében tetszett, részletgazdag leírással, és humoros részekkel tarkítva.
A hősnő néha idegesített, de ettől eltekintve tetszett. :)

Lang_Tünde IP>!
Sienna Cole: Négyszáz nap szabadság

Hamarosan blogos értékeléssel jelentkezem (addig beszéljen helyettem a csillagok száma) :)
***
A történet rögtön beszippantott, és már 2,5 oldal után tudtam, hogy imádni fogom! :) Mindhárom főszereplőt kedveltem, de a szívem csücske Patrick lett spoiler. A könyv szókincse kifejezetten gazdag, a metaforáktól, megszemélyesítésektől és hasonlatoktól pedig bárkit elönt a gyönyörűség. A regényt olvasva legszívesebben nekilódultam volna a nagyvilágnak, mégsem tartom egy szimpla nyári olvasmánynak, mert attól több: egy könyv az útkeresésről és arról, hogy önmagunk elől sehová sem menekülhetünk. Egy olyan történet, ami bebújik a bőrünk alá, és befészkeli magát oda, súlyos „máslaposságot” okozva. :)

Bővebben, idézetekkel és képekkel tarkítva: http://tclang.blog.hu/2017/08/03/ezt_olvastam_sienna_co…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

vikcs >!

Szomorú rájönni, mennyire függ az ember az emlékeitől, még akkor is, ha azok már réges-rég nem jelentenek semmit.

344. oldal

vikcs >!

Az élet sokszor nem logikus döntések sorozata. Csak sodródunk, kiszolgáltatva az irracionális érzelmeinknek, az elérhetetlen vágyainknak, melyek csupán bolondot űznek belőlünk. Persze kívülállóként könnyű ítélkezni a másik felett, de ha az ember saját maga éli meg, a legtöbbször nem is lát más utat maga előtt, csak azt, amerre a szíve vezérli.

338. oldal

Dorina_S>!

Vannak olyan pillanatok, amikor egy szívdobbanásnyi időre megszűnik a tér és idő, amikor beleszédülsz, beleveszel, és egy kicsit belehalsz a jelen tökéletességébe, és egyszerűen tudod, hogy ez a pillanat örökre beléd égett.

6. oldal

vikcs >!

Sajnos csak akkor lehetsz szabad, ha tömve a zsebed, minden más opció csak ideig-óráig tartó illúzió, ami után a valóság nagy, kemény, sáros bakancsa érkezik meg az arcodba teljes erővel, hogy pofán rúgjon.

301. oldal

Niitaa P>!

– Ha tudnád, mennyire utállak…
– Ha tudnád, hogy ez mennyire felizgat…

23. oldal

Dorina_S>!

Remény nélkül halottak vagyunk, megszűnünk, értelmét veszti a létezésünk. Kell, ami újra meg újra előrehajtson, ami lebontsa a kétségbeesés rideg, nyirkos falait és visszavezessen az örökkévalóságtól való fénybe.

317. oldal

Pandalány P>!

– Szerintetek hülyék vagyunk? – törtem meg a fülledt csendet. – Vagy mi vagyunk normálisak, és mindenki más hibbant meg?

vikcs >!

Lakva ismerszik meg az ember – szokták mondani, és mennyire igaz.

341. oldal

6 hozzászólás
Dorina_S>!

Bármilyen messzire menekülsz is, önmagadtól sosem tudsz megszabadulni, mindenhova magaddal cipeled a bénító béklyókat.

415. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Barbara Whest: A hallgatás mérge
Brittainy C. Cherry: Tűzeső
Jasinda Wilder: Falling Into You – Zuhanok beléd
Julia Lewis Thomson: Többek között
Christine Anne Colman: Megsebzetten
Baráth Viktória: Első tánc
Francesca H. Nielk: Kísérő árny
Jamie McGuire: Gyönyörű esküvő
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Kim: Jobb lesz