Lefelé ​a folyón 89% 635 csillagozás

Egy jó könyvet vártam, remekművet kaptam. Egyszerű, hideg, csontig hatoló krimi, ami a különböző idősíkok által, egy picit folyamatosan félrevisz, hogy annál nagyobbat üssön a végén. Sienna Cole regénye nem csak szórakoztat, nem csak hatással van az olvasóra, de igazából a véghezvitt tettek tragédiáját olyan visszafogottsággal, mégis kíméletlenül, szívbemarkolóan meséli el, amihez foghatót nagyon, de nagyon ritkán olvastam. A karakterek személyes tragédiája végig jelen van, ám kimondatlanul és csak a cselekménnyel párhuzamosan kerül a felszínre. A rejtély nem nagy kunszt, de most nem is az az érdekes, hanem az, ahogy komótosan zajlik a történet, és közben felfeslik, mi rágja belülről ezeket az embereket. A cselekményre tudatosan nem térek ki részletesebben, elég annyi, hogy Cole nem váratlan fordulatokkal, hanem lassú, hideg és reménytelen hangulattal vezeti végig az eseményeket, melyből egy olyan nyers erő árad, ami olyan csiszolatlan bravúr, amire tényleg csak a legnagyobb őstehetségek képesek. Megfontolt, sallangmentes alkotás, és az erre nyitottabbaknak egy olyan dermesztően közeli élményt nyújthat, mely utána még napokig kísérthet.

BUMMMMMMMMM!!!!
Ekkorát szólt ez a könyv!
Először is CSALÓDTAM, de milyen nagyot csalódtam! A szó legjobb értelmében! Magyar írónő! Imádtam!
1.A karakterek, kidolgozottak olyan jól kidolgozottak,az egyéniségük úgy felépítve, hogy mind szerettem, egytől egyig! A családi hátterük… mindent tudunk róluk,és ezáltal olyan közel kerül minden szereplő hozzánk, hogy csak megértést, és elfogadást tudunk érezni!
2. A helyszín. Olyan hangulata van a könyvnek, a helyszín/ek miatt, mindenütt ott tudtam lenni én még esküszöm sápadt napfényt is éreztem, komolyan.
3.A történet. Mindent kaptam. 3 jó történet. Külön megismerjük, a pincérnőt, a festőt, az újságírót. Elfogadtam, megértettem, és megszerettem őket! Valami össze köti őket, és olyan jól föl van építve a történet, hogy elismerésem! Köszönöm az élményt!
Taps! Meghajlás! Gratulálok! OLVASSÁTOK!

Ez a könyv már majdnem 3 éve a várólistámon hevert. Így hát mikor a könyvtárban megláttam, egyből lecsaptam rá.
Kissé vegyes érzelmekkel zártam az olvasást. Érdekes volt végigkövetni a 3 főszereplő életét, illetve kíváncsi voltam, hogy mi az a kapcsolódási pont, ami az eltűnt lányhoz köti őket. Jeff volt a legjobban kidolgozott, azt a részt szerettem olvasni a legjobban. Mégis, nekem kicsit sok volt az előzménysztori, cirka 50 oldalért. Ez már engem a vége felé igencsak bosszantott, hiszen egy lendületes krimire vágytam, háááát az pedig elég későn érkezett el, akkor pedig roppant hamar vége is lett.
Ettől függetlenül nem vitatom, tényleg remek könyv, csak a cím alapján valami mást képzeltem el. Az írásmód is tetszett, pörgős, lendületes, a karakterek pedig már-már életre keltek előttem.

Látszólag egymástól teljesen független szálakkal indít az írónő. Tulajdonképpen olyan, mintha több történetet olvasnánk egy kötetben, de valahogy mégis elférnek egymás mellett. Ráadásul, 2 idősík jelenik meg, mégis tökéletesen követhetőek az események. Aztán szépen lassan összeérnek a szálak. Úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint a fogaskerekek egymásba. Minden történet alaposan ki lett dolgozva a karakterekkel együtt. Végül pedig, minden a helyére kerül.
Kissé lassabb folyású történet, de olyan jól megvan írva, hogy cseppet sem bántam. Teljesen belefeletkeztem minden szereplő életébe, attól függően, hogy éppen melyiket olvastam.
Egyik szereplő sem hibátlan és megvan a saját maguk keresztje, ettől pedig elképesztően valóságosak. Lynn, Frank és Jeff élete is nehéz, időnként nagyon fájdalmas, de más-más élethelyzetben vannak, változatos események érik őket. Vagy talán mégsem?
Úgy érzem, simán lehetne Jeff, Frank vagy Lynn a szomszédom, annyira emberiek és valóságosak, ezáltal pedig létezőnek tűnnek.
Végig érezhető egyfajta hangulat, ami olvasás után is velem maradt, és még most is érzem, ha a könyvre gondolok.
Sienna Cole nagyszerűen ír, akár a történet, akár a szereplők, akár a hangulatról van szó. A stílusa magával ragadó, olvasmányos.
Bízom benne, hogy olvashatok még az írónőtől ebben a műfajban.

Szerintem ez a könyv nagyon rendben volt. Még most is tipródom a vége miatt, mert az bizony nagy fricska volt. Ezt úgy írom, hogy főleg a romantikus alaptémájú történeteket szeretem, ebben pedig semmi romantikus nem volt.
Bevallom, a thriller vonalat is inkább magában a rejtélyben, illetve, a cselekmény váltakozó; olykor feszes, gyors tempójú, olykor lassan csordogáló dinamikájában éreztem és minden egyes alkalommal, amikor csak a könyv borítójára ránézek. Mindenesetre nálam elérte a kívánt hatást, hiszen alig vártam, hogy megtudjam, mi is történt pontosan. Mi lesz az a kapocs, ahol a három karakter története végül találkozni fog.
Jeff története volt rám a legnagyobb hatással, szerintem az ő karaktere rendelkezett a legtöbb mélységgel. spoiler
A könyv borítója határozottan visszaadja a könyv hangulatát.
Tetszett a történetvezetés és az írásmód. Nyers volt és hihetetlenül olvasmányos. A vége miatt nem vagyok elégedett.

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.hu/2018/03/sienna-cole-lefel…

„Sienna Cole újdonsága egy igazán nagyszerű kötet. Számos olyan tulajdonsága van, ami miatt érdemes kézbe venni. Mindenki megtalálja benne a neki szánt üzenetet. Egyszerre szórakoztat és gondolkoztat el. Tegnap, miután este befejeztem, egyszerűen képtelen voltam elaludni. Annyira beette magát a bőröm alá, hogy szinte egész éjszaka fent tartott, s a karaktereken, a cselekményen gondolkodtam. Teóriákat gyártottam, hogyha egy apró mozzanat máshogy alakult volna, egy szereplő máshogy döntött volna, akkor vajon mi lett volna a végkimenetel. Akaratlanul is beleéltem magam az összes lehetséges szerepkörbe, s számba vettem, hogy én hogyan cselekedtem volna az adott helyzetekbe. Összehasonlítottam a mostani társadalmunkat, a média erejét a könyvben leírtakkal, s megdöbbentem azon, mennyire is valóságos a könyv lapján megelevenedő történet. Hajnalban hunytam le a szemem, de még álmomba is elkísért.

” Egy pillangó megrebbenti a szárnyát Pekingben, és New Yorkban elered az eső."

Egy nap úgy döntöttem, hogy elfogadom a felkínált lehetőséget, s elolvasok egy nemsokára megjelenő könyvet. Nem számítottam arra, hogy ennyire mély nyomot fog hagyni bennem. Nem számítottam rá, hogy ennyire elgondolkodtat. Sienna Cole intelligensen ír. Ez talán az a fogalom, ami a legjobban képes lefedni az ő munkásságát. Állítom, hogy ő másként látja a dolgokat, máshogy éli meg ugyanazokat a pillanatokat, mint az átlagos emberek. Oda is képes mély érzéseket, háttérgondolatokat beilleszteni, ahol eddig csak sötétség honolt. Mélyen tisztelem őt és a munkásságát is. Egy igazán nagyszerű íróvá válhat a későbbiekben. Sőt, már most is az. Kiemelkedő a munkássága. A regényeinek nálam kiemelt helyük van a polcomon. Sienna Cole könyveinek hatására magam is többé válok, mint ami eddig voltam. "

Sokat gondolkodtam azon, hogy várjak-e, amíg leülepszik bennem az élmény, de végül úgy döntöttem, nem teszem. Ez az élmény sosem fog leülepedni. Azt sem tudom, hol kezdjem. Néma vagyok. Fáradt. Nem érzek semmit. És most ne értsetek félre, ez nem azt jelenti, hogy nem volt rám hatással a könyv, épp ellenkezőleg. Átéreztem azt a fájdalmat, keserűséget és szenvedést, amit a szereplők, különösképpen Jeff. Ezt eddig sem tagadtam, most sem fogom: Jeff lett az a karakter, aki legközelebb került hozzám. Az ő életútja valami elképesztő. Gyönyörűen bemutatja, milyen emberré válik az, akit folyton elnyomnak, akit felcímkéznek, akit nem hagynak kiteljesedni. Az utolsó pillanatig sajnáltam őt, és ki kell, hogy mondjam, számomra ő volt az egyetlen áldozat az egész történetben.
Frank küzdelme valós volt, és megértettem, ugyanakkor nem tudtam elfogadni, ahogy a családjával bánt. Ettől a furcsa ellentmondástól vált azonban valódivá. Ettől tudtam elfogadni őt.
Az egész történet annyira megfogalmazhatatlanul valóságos. Tele szenvedéssel és fájdalommal, nekem mégis ez az egy szó ugrott be az olvasása közben: szépség. Van valami gyönyörű ezekben a tragikusan realista történetekben, amit sokan nem érthetnek. Mégis miért lenne szép egy fiatal lány szörnyű sorsa? Miért lehet szép az erőszak, a megcsalás, a családok széthullása, karrierek és célok végleges megsemmisülése? Erre nem találok választ. De a Lefelé a folyón elolvasása után mégis úgy érzem, hogy az élet csodálatos a maga ocsmányságával együtt.

Az eleje lassan indul, ezért egy darabig parkolópályára tettem a könyvet, de aztán teljesen beszippantott.
Alice Carrington eltűnése óta eltelt 15 év, és látszólag egy teljesen oda nem illő helyszínen folytatódik a történet. Lynn egy egyedülálló harmincas anya, aki egy kocsmában dolgozik, és látszólag kilátástalan az élete. Egy este betoppan egy fura figura, Jeff és kiveszi Lynn kiadó kisházát. Fura kapcsolat alakul ki köztük. Jeff egy mogorva alkoholista és minden közeledési kísérletet elhárít. Lynn mégsem adja fel és végül összebarátkoznak. És itt még fogalmam sem volt mi köze az egésznek Alice-hez. Aztán amikor Frank szemszögét olvastam, akkor kezdett minden megvilágosodni.
Nagyon jól megírt drámai történet, ahol csak a végén érted meg az összefüggéseket. Igazából egyik szereplőt sem tudtam igazán megkedvelni. Lynn eltékozolta az életét, Frank szem elöl vesztette a fontosabb dolgokat, Jeff pedig fanatikus anyja áldozata. Őt sajnáltam a végén.
A Négyszáz nap szabadság után ez egy teljesen másmilyen történet, de műfajában nagyon jó. Csak lendüljünk túl az első kb. száz oldalon

Első könyvem a szerzőtől, de nem az utolsó. Fantasztikus könyv volt. Eleinte nem volt világos számomra, hogy, Lynn, Frank és Jeff személyes története hogyan érik össze. Az egyéni sorsok ábrázolása közben az író választ ad a személyes és mások felelősségére vonatkozóan is. Sokkal több ez a regény egy kriminél, thrillernél, hisz az egyéni útkeresés, és a közvetlen környezet hatásai komoly lélektani vonalat ábrázol.
A végkifejlet pedig igen meglepő fordulatként kápráztatott el. A karakterek jellemvonásait tökéletesen kidolgozta a szerző, olyannyira, hogy a bűnöst esetleg egyfajta felmentéssel is illethetnénk. Az idei évem egyik nagy meglepetése ez a könyv.

Hiába áll ilyen magas százalékon, egy picit félve kezdtem bele. Én az a romantikus fajta vagyok és lássuk be ebben a könyvben nem sok romantikus dolog volt.
A fülszöveget, majd a prológust elolvasva, lövésem se volt nagyon sokáig, hogy a három, teljesen külön úton indult ember élete hol fog kapcsolódni.

Lynn története kicsit nehezen indult be, de végül egész belerázódtam és megkedveltem.

Frank már keményebb dió volt, mert maximálisan megértettem, mint a lányáért aggódó apát, de mint férj, csapnivaló volt.

Jeff, ő is egy rejtély volt számomra. Én őt nagyon megkedveltem, még Lynn történetében, nem tudom megmondani, hogy mi fogott meg benne, mert a durva stílusa és az alkoholizálása nem adott rá okot, mégis ő volt a három ember közül a leginkább az aki megfogott. Mégis a fél csillagot miatta, vagyis az életének hosszú hosszú leírása miatt vontam le. Értettem, hogy így derült ki, hogy miért lett olyan, amilyen, hogy már gyerekkorában kialakult a személyisége, hála az Anyjának, de nekem az ő sztorija kicsit sok volt.

Alice Carringtonról nem tettem említést, pedig a háttérben ő a főszereplője ennek a történetnek. Az ő cselekedetét egyáltalán nem értem. Okos, értelmes, szinte felnőtt lány. Az apja révén tisztában volt a tettének a következményével, mégis rászánta magát. Nagyon rossz döntés volt részéről.

A vége az iszonyatos nagy pofon volt számomra.