Lefelé ​a folyón 162 csillagozás

Sienna Cole: Lefelé a folyón

Te ​hiszel a sorsszerűségben?

2002 májusában megdöbbentő vallomás söpört végig az Egyesült Államokon. A fiatal és mélyen megsebzett Alice Carrington olyan titkot hozott nyilvánosságra, mely felbolygatta és felháborította az egész országot. Alice megrettent a felelősség súlyától, és a szökést választotta, de elképzelni sem tudta, hogy tettei milyen események láncolatát indítják el. Olyan sorsokat csomózott össze, melyeknek sosem kellett volna találkozniuk.

Lynn Walker pincérnőként dolgozik Hohenwaldban, egy isten háta mögötti tennesseei településen, és egyetlen célja, hogy valóra válthassa lánya álmait. Frank Carrington újságíró és családapa, aki megszállottan küzd gyermeke igazáért. Jeffrey Mills zseniális tehetséggel megáldott, ám nehéz sorsú festőművész, akit egy személyes tragédia pályája feladására késztet. Az egyetlen közös nevező hármuk életében Alice titka, melyet csak az idő és hármuk külön-külön kibomló, majd egymásba kapcsolódó élete oldhat… (tovább)

>!
Álomgyár, Budapest, 2018
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155763410
>!
Álomgyár, Budapest, 2018
424 oldal · ISBN: 9786155763427

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Frank Carrington · Jeffrey Mills · Lynn Walker


Kedvencelte 33

Most olvassa 6

Várólistára tette 142

Kívánságlistára tette 122

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
mate55 P
Sienna Cole: Lefelé a folyón

Egy jó könyvet vártam, remekművet kaptam. Egyszerű, hideg, csontig hatoló krimi, ami a különböző idősíkok által, egy picit folyamatosan félrevisz, hogy annál nagyobbat üssön a végén. Sienna Cole regénye nem csak szórakoztat, nem csak hatással van az olvasóra, de igazából a véghezvitt tettek tragédiáját olyan visszafogottsággal, mégis kíméletlenül, szívbemarkolóan meséli el, amihez foghatót nagyon, de nagyon ritkán olvastam. A karakterek személyes tragédiája végig jelen van, ám kimondatlanul és csak a cselekménnyel párhuzamosan kerül a felszínre. A rejtély nem nagy kunszt, de most nem is az az érdekes, hanem az, ahogy komótosan zajlik a történet, és közben felfeslik, mi rágja belülről ezeket az embereket. A cselekményre tudatosan nem térek ki részletesebben, elég annyi, hogy Cole nem váratlan fordulatokkal, hanem lassú, hideg és reménytelen hangulattal vezeti végig az eseményeket, melyből egy olyan nyers erő árad, ami olyan csiszolatlan bravúr, amire tényleg csak a legnagyobb őstehetségek képesek. Megfontolt, sallangmentes alkotás, és az erre nyitottabbaknak egy olyan dermesztően közeli élményt nyújthat, mely utána még napokig kísérthet.

3 hozzászólás
>!
Niitaa P
Sienna Cole: Lefelé a folyón

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.hu/2018/03/sienna-cole-lefel…

"Sienna Cole újdonsága egy igazán nagyszerű kötet. Számos olyan tulajdonsága van, ami miatt érdemes kézbe venni. Mindenki megtalálja benne a neki szánt üzenetet. Egyszerre szórakoztat és gondolkoztat el. Tegnap, miután este befejeztem, egyszerűen képtelen voltam elaludni. Annyira beette magát a bőröm alá, hogy szinte egész éjszaka fent tartott, s a karaktereken, a cselekményen gondolkodtam. Teóriákat gyártottam, hogyha egy apró mozzanat máshogy alakult volna, egy szereplő máshogy döntött volna, akkor vajon mi lett volna a végkimenetel. Akaratlanul is beleéltem magam az összes lehetséges szerepkörbe, s számba vettem, hogy én hogyan cselekedtem volna az adott helyzetekbe. Összehasonlítottam a mostani társadalmunkat, a média erejét a könyvben leírtakkal, s megdöbbentem azon, mennyire is valóságos a könyv lapján megelevenedő történet. Hajnalban hunytam le a szemem, de még álmomba is elkísért.

„ Egy pillangó megrebbenti a szárnyát Pekingben, és New Yorkban elered az eső.”

Egy nap úgy döntöttem, hogy elfogadom a felkínált lehetőséget, s elolvasok egy nemsokára megjelenő könyvet. Nem számítottam arra, hogy ennyire mély nyomot fog hagyni bennem. Nem számítottam rá, hogy ennyire elgondolkodtat. Sienna Cole intelligensen ír. Ez talán az a fogalom, ami a legjobban képes lefedni az ő munkásságát. Állítom, hogy ő másként látja a dolgokat, máshogy éli meg ugyanazokat a pillanatokat, mint az átlagos emberek. Oda is képes mély érzéseket, háttérgondolatokat beilleszteni, ahol eddig csak sötétség honolt. Mélyen tisztelem őt és a munkásságát is. Egy igazán nagyszerű íróvá válhat a későbbiekben. Sőt, már most is az. Kiemelkedő a munkássága. A regényeinek nálam kiemelt helyük van a polcomon. Sienna Cole könyveinek hatására magam is többé válok, mint ami eddig voltam. "

3 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Sienna Cole: Lefelé a folyón

Van nekem ez az előítéletem az álneves magyar írókról, amit nem szoktam véka alá rejteni, úgyhogy mikor megtudtam, hogy ez a könyv is „olyan”, le is vettem a várólistáról. Elolvastam a hozzászólásokat, gondoltam, megvan a kötelező smúzolás, meg a magyarázat a magas százalékra, csókolom, lapozzunk, nincs itt semmi látnivaló. Aztán jött @mate55 értékelése, és egy kicsit elgondolkoztam, hát ő már mégsem lehet benne az én elképzelt világméretű konteómban, úgyhogy megint elővettem a könyvet.
Csodálatosan megírt történet, mondhatnám, hogy világszínvonalú, de nem mondom, mert még azt hiszitek, ajándék pro-ért írok értékelést.
Zseniális a cselekményszövés, ahogy összekapcsolódnak az események, a szereplők jól megírtak, közel kerülnek az olvasóhoz, és egy tizenöt éves rejtély, ami lényegében tudható, de nem is ez a fontos, mert sokkal érdekesebb a három főszereplő személyes drámája és sorsszerű találkozása. Sehol nem zökkentem ki amiatt, mert oda nem illő szavakba vagy kifejezésekbe futok bele (teszemazt, nem mentek a közértbe Amerikában, vagy nem éppen pörköltet nokedlival meg koviubival falatozgattak, sőt, pálinkát sem ittak, csak viszkizgettek.) Ez pedig nagyon sokat nyom a latban, legalábbis nálam.
Az írónő többi könyvét nem olvastam, nem is a stílusom, de ha kedve szottyan a következőkben is thrillerszerű könyvek írására, én vevő leszek rá.

3 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Sienna Cole: Lefelé a folyón

Az eleje lassan indul, ezért egy darabig parkolópályára tettem a könyvet, de aztán teljesen beszippantott.
Alice Carrington eltűnése óta eltelt 15 év, és látszólag egy teljesen oda nem illő helyszínen folytatódik a történet. Lynn egy egyedülálló harmincas anya, aki egy kocsmában dolgozik, és látszólag kilátástalan az élete. Egy este betoppan egy fura figura, Jeff és kiveszi Lynn kiadó kisházát. Fura kapcsolat alakul ki köztük. Jeff egy mogorva alkoholista és minden közeledési kísérletet elhárít. Lynn mégsem adja fel és végül összebarátkoznak. És itt még fogalmam sem volt mi köze az egésznek Alice-hez. Aztán amikor Frank szemszögét olvastam, akkor kezdett minden megvilágosodni.
Nagyon jól megírt drámai történet, ahol csak a végén érted meg az összefüggéseket. Igazából egyik szereplőt sem tudtam igazán megkedvelni. Lynn eltékozolta az életét, Frank szem elöl vesztette a fontosabb dolgokat, Jeff pedig fanatikus anyja áldozata. Őt sajnáltam a végén.
A Négyszáz nap szabadság után ez egy teljesen másmilyen történet, de műfajában nagyon jó. Csak lendüljünk túl az első kb. száz oldalon

>!
Baráth_Viktória I
Sienna Cole: Lefelé a folyón

Sokat gondolkodtam azon, hogy várjak-e, amíg leülepszik bennem az élmény, de végül úgy döntöttem, nem teszem. Ez az élmény sosem fog leülepedni. Azt sem tudom, hol kezdjem. Néma vagyok. Fáradt. Nem érzek semmit. És most ne értsetek félre, ez nem azt jelenti, hogy nem volt rám hatással a könyv, épp ellenkezőleg. Átéreztem azt a fájdalmat, keserűséget és szenvedést, amit a szereplők, különösképpen Jeff. Ezt eddig sem tagadtam, most sem fogom: Jeff lett az a karakter, aki legközelebb került hozzám. Az ő életútja valami elképesztő. Gyönyörűen bemutatja, milyen emberré válik az, akit folyton elnyomnak, akit felcímkéznek, akit nem hagynak kiteljesedni. Az utolsó pillanatig sajnáltam őt, és ki kell, hogy mondjam, számomra ő volt az egyetlen áldozat az egész történetben.
Frank küzdelme valós volt, és megértettem, ugyanakkor nem tudtam elfogadni, ahogy a családjával bánt. Ettől a furcsa ellentmondástól vált azonban valódivá. Ettől tudtam elfogadni őt.
Az egész történet annyira megfogalmazhatatlanul valóságos. Tele szenvedéssel és fájdalommal, nekem mégis ez az egy szó ugrott be az olvasása közben: szépség. Van valami gyönyörű ezekben a tragikusan realista történetekben, amit sokan nem érthetnek. Mégis miért lenne szép egy fiatal lány szörnyű sorsa? Miért lehet szép az erőszak, a megcsalás, a családok széthullása, karrierek és célok végleges megsemmisülése? Erre nem találok választ. De a Lefelé a folyón elolvasása után mégis úgy érzem, hogy az élet csodálatos a maga ocsmányságával együtt.

>!
Naiva P
Sienna Cole: Lefelé a folyón

Szerintem ez a könyv nagyon rendben volt. Még most is tipródom a vége miatt, mert az bizony nagy fricska volt. Ezt úgy írom, hogy főleg a romantikus alaptémájú történeteket szeretem, ebben pedig semmi romantikus nem volt.
Bevallom, a thriller vonalat is inkább magában a rejtélyben, illetve, a cselekmény váltakozó; olykor feszes, gyors tempójú, olykor lassan csordogáló dinamikájában éreztem és minden egyes alkalommal, amikor csak a könyv borítójára ránézek. Mindenesetre nálam elérte a kívánt hatást, hiszen alig vártam, hogy megtudjam, mi is történt pontosan. Mi lesz az a kapocs, ahol a három karakter története végül találkozni fog.
Jeff története volt rám a legnagyobb hatással, szerintem az ő karaktere rendelkezett a legtöbb mélységgel. spoiler
A könyv borítója határozottan visszaadja a könyv hangulatát.
Tetszett a történetvezetés és az írásmód. Nyers volt és hihetetlenül olvasmányos. A vége miatt nem vagyok elégedett.

2 hozzászólás
>!
V_Ili P
Sienna Cole: Lefelé a folyón

Hiába áll ilyen magas százalékon, egy picit félve kezdtem bele. Én az a romantikus fajta vagyok és lássuk be ebben a könyvben nem sok romantikus dolog volt.
A fülszöveget, majd a prológust elolvasva, lövésem se volt nagyon sokáig, hogy a három, teljesen külön úton indult ember élete hol fog kapcsolódni.

Lynn története kicsit nehezen indult be, de végül egész belerázódtam és megkedveltem.

Frank már keményebb dió volt, mert maximálisan megértettem, mint a lányáért aggódó apát, de mint férj, csapnivaló volt.

Jeff, ő is egy rejtély volt számomra. Én őt nagyon megkedveltem, még Lynn történetében, nem tudom megmondani, hogy mi fogott meg benne, mert a durva stílusa és az alkoholizálása nem adott rá okot, mégis ő volt a három ember közül a leginkább az aki megfogott. Mégis a fél csillagot miatta, vagyis az életének hosszú hosszú leírása miatt vontam le. Értettem, hogy így derült ki, hogy miért lett olyan, amilyen, hogy már gyerekkorában kialakult a személyisége, hála az Anyjának, de nekem az ő sztorija kicsit sok volt.

Alice Carringtonról nem tettem említést, pedig a háttérben ő a főszereplője ennek a történetnek. Az ő cselekedetét egyáltalán nem értem. Okos, értelmes, szinte felnőtt lány. Az apja révén tisztában volt a tettének a következményével, mégis rászánta magát. Nagyon rossz döntés volt részéről.

A vége az iszonyatos nagy pofon volt számomra.

1 hozzászólás
>!
KönyvMoly_1989 
Sienna Cole: Lefelé a folyón

Ez igen! Gratulálok, őszintén! Nem semmi, hogy magyar írónő tollából is születhet hasonló jellegű könyv.

Drámai, mélyen lélekbemarkoló történet, ami a maga nyomasztó hangulatával együtt letehetetlenné vált számomra. Kicsit mindenkivel együtt fogsz érezni. Kicsit mindenkit utálsz majd. Mélyen el fogsz merülni az emberi gyarlóságban. És mélyen elszomorodsz, hogy ami Ally-vel történt, megtörténhet bármelyik ismerősünkkel is.

Érezd át, merülj el egy valóságos, mégis morbid és betegen realisztikus világban!

És ez a borító… Imádom!

>!
vikcs P
Sienna Cole: Lefelé a folyón

Még most is teljesen a könyv hatása alatt vagyok, még most is érzem a csontjaimban a remegést, ami végig futott rajtam az utolsó oldalak során, még most is görcsben áll a gyomrom, annyira hihetetlen és borzalmas az egész. Már többször is mondtam, hogy akkor jó egy könyv, ha hatással van az emberre. Hát ezt biztos, hogy megkapjátok @Sienna_Cole újdonságától. Lehengerlő és megbotránkoztatóan valóságos olvasmány!

Igényes fogalmazásmód, gyönyörű hasonlatok és metaforák, lenyűgöző stílus ölelte körbe a történetet az első szótól az utolsóig. A karakterek nagyon reálisak és hitelesek, valamint a cselekmény is végig izgalmas, fenntartja az érdeklődést. Nagyon örültem, hogy mindegyiküket megismerhettük közelebbről, érdekes volt beletekinteni egy-egy ember lelkébe és gondolataiba, hogy miken mentek keresztül és hogy mivé váltak.

Nagyon remélem, hogy az írónő megmarad még ennél a műfajnál és ennél a sötétebb hangulatú stílusnál, mert tényleg elképesztő, amit ebben a könyvben művel! Beleásott teljesen az emberek agyába, megismerte őket, előhúzta a legsötétebb titkaikat és elénk tárta egy ilyen történet keretében. Több szálat tartott egy kézben, de nagyon jól kezelte őket, és a szemünk előtt bogozódtak és kapcsolódtak össze, majd kínzó lassúsággal összeálltak a puzzle darabkái. Ami igazán megdöbbentett, hogy ráismertem azokra az embertípusokra és eseményekre amik valóságosak és amik igenis megtörténnek és léteznek a mai napokban, órákban, percekben is. Talán emiatt ütött akkorát a könyv mondanivalója is. Elgondolkodtat, sokkol és a padlóra lök.

Az éven már több mint húsz könyvet olvastam, viszont nagyon kevéstől kaptam kiemelkedő és megkapó élményt, de az biztos, hogy a Lefelé a folyón számomra az év egyik legkiemelkedőbb olvasmánya!

Bővebben a blogomon: https://konyvmaniablog.blogspot.hu/2018/03/eloolvasas-s…

5 hozzászólás
>!
shadowhunter1975 P
Sienna Cole: Lefelé a folyón

Nagyon jó könyv ez, sokáig törpöltem utána rajta. Okosan sodorja össze a szálakat a szerző, és a könyv 2/3-a feszes és figyelemre méltó. Nekem mégis gond az az első 100 oldal… bocsánat, de az kicsit unalmas volt, ráadásul a karaktereket sem kedveltem meg nagyon, sem Lynn, sem Frank története nem hozta őket közel, de tetszett az a profi vonalvezetés, ami felé sodródtak az események.
Nekem a legjobban Jeffrey szála tetszett, és egyben el is szomorított. Az ő életútja az, ami szerintem a legütősebbre sikerült a könyvben, még akkor is, ha borítékolható a későbbi cselekmény. Biztosan szeretnék még olvasni a szerzőtől.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
vikcs P

– Élj! Ez az egyetlen dolog, amit emberként tehetsz.

>!
vikcs P

– Nem értem, miért kell azt mondani valakinek, hogy szereted, ha nem gondolod komolyan…

>!
vikcs P

A sors néha csúnyán ki tud tolni az emberrel.

>!
vikcs P

– Sokszor előfordul, hogy nem ismerjük azokat, akiket szeretünk… Olyan természetessé válik a jelenlétük, hogy nem igazán fordítunk rájuk energiát.

Kapcsolódó szócikkek: Frank Carrington
>!
vikcs P

Ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak: hátat fordítani. Ha nem látom a szörnyet, az nem is létezik.

>!
vikcs P

Néha én is szerettem volna hinni a mesében, de majdnem négy évtizeddel a hátam mögött már megtapasztaltam, hogy a sors sokkal nagyobb kedvét leli abban, ha jól seggbe rúghat, mintsem segítő kezet nyújtson.

>!
vikcs P

– Kész van? – ébredtem fel a kábulatból.
– Egy kép sosincs kész – mosolygott. – De a festő egy idő után elunja a pepecselést, vagy a határidők szólnak közbe…szóval… mondjuk azt, hogy kész van.

2 hozzászólás
>!
vikcs P

A szerelem kell, a szerelem éltet és hajt bennünket, de nem hagyhatod, hogy átvegye az irányítást az eszed felett.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
L. Erik Roland: Határok Nélkül
Szurovecz Kitti: A kisemmizett angyal
Ittzés Laura: Nyolc perc
Jennie Melamed: Lányok csöndje
Mira Sabo: Amikor elszabadulnak az indulatok
John Green: Csillagainkban a hiba
Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok
Leitner Lili: Az azúr bicikli
Jodi Picoult: A nővérem húga