Elmejáték (Mike Marshall és Dr. Miranda Crane 1.) 95% 483 csillagozás

Adott egy középiskola.
Adott pár kemény kölyök, az iskola nagyjai, a tuti csávók, a menők.
Adott egy drága gyermek, egy fiú, ártatlan lélekkel. Tim.
Tim egy nap fegyvert fog és kivégzi a 4 tuti csávót, az iskola nagyjait…. és adott Eric, akit szintén ki kellett volna, hogy végezzen aznap…. de, és itt jön a történet lényege!
Mint anya, mint egy fiú gyermek édesanyja, én megszenvedtem ezt a történetet, maximálisan átéltem Tim napjait, és mindazt, mi vele történt, és sírtam, sokat, és néha abba kellet hagynom az olvasást, mert felzaklatott. Sok mindenre hívja fel a könyv a figyelmet! Gonoszak tudnak lenni a gyerekek egymással szemben, a nagyobb, erősebb, hamar fölénybe kerül a gyengébbel szemben. A tanároknak, a szülőknek, a társadalomnak fontos szerepe van, lehet ennek megelőzésében, vagy esetleg megakadályozásában.
Több gondolat is megragadt, egyet megosztanék veletek.
„A figyelem, az empátia és az együttműködés fárasztó és időigényes, ami helyett sokkal kényelmesebb és szórakoztatóbb az okostelefonjainkkal játszani, de ez csak még nagyobb szakadékot mélyít közénk, és közben nem látjuk egymást, nem halljuk meg a segélykiáltásokat, nem vesszük észre magunk körül a félelmet és a szenvedést. ”
Beszélgessetek a gyerekekkel sokat, és mindenről! Meghálálják!
Köszönöm az írónőnek, hogy írt erről a témáról!Szánjatok rá időt! Olvassátok!

„Ne szólj szám, nem fáj fejem” – az egyik legkártékonyabb, legrombolóbb közmondás, amit valaha kitaláltak.”
Olvastam már Sienna Cole-tól, ezért tudom, hogy egy kortárs, magyar írónőről van szó. Más különben azt is hihettem volna, hogy ez egy külföldi bestseller, amely most annyira lenyűgözött, hogy jött, látott és győzött.
Semmi faxni, semmi manír, semmi felesleges kitérő (és most az akár nyugodtan elhanyagolható romantikus szálat is beleértem) – ez a könyv olyan volt, amilyennek egy thrillernek lennie kell! Ügyesen kivitelezett, logikusan felépített, jól megírt és bizony tartogatott meglepetéseket egészen a könyv végéig. A könyv témája igen kényes, már-már tabu, hiszen ilyen esetben, senki sem szereti vagy akarja összeegyeztetni a bántalmazás bűnét a megtorlás mértékével. Kívülállóként, megfigyelőként úgy gondoljuk, hogy „ez velünk nem történhet meg”.
Taccsra vágta a lelkemet és alaposan elgondolkodtatott és még sokáig kell emésztenem, viszont emlékezetes marad.

Iszonyatosan nehéz volt ez a történetet úgy végigolvasni, hogy közben egy apró csoda ficánkolt a pocakomban, akinek egy szép és reményteljes jövőt szánok; de szembesülnöm kellett ismét vele, milyen kegyetlen és igazságtalan a világ. Fantasztikusan mély történet, ami ismét arra kényszerített, hogy sötét énem előbújjon és elgondoljam az elgondolhatatlant…

A rossz győzelméhez nem kell más, csak az, hogy a jók ne tegyenek semmit. (Burke) Bántani és bántva lenni. Félelmetes aktualitása tökéletesen rávilágít arra, valami hatalmas gond van. Szomorú, brutálisan felkavaró dráma, ami többet képes elmondani az iskolai lövöldözések okairól, a lehetséges elkövető motivációjáról és az iskolai kiközösítés pokláról, mint egy szociológiai tanulmány. Számos kérdést feszeget. Hol a határa a kiközösítésnek, zaklatásnak? Meddig lehet elmenni? Milyen következményekkel jár mindez? Amennyi nyomás hárult Ellisre az is figyelemre méltó hiszen, nem csak az iskolában, hanem családja körében is érték feldolgozhatatlan incidensek. És a bajt ugye lehet tetézni, de aminek a vége előbb-utóbb idáig vezet. Visszatükrözi a társadalom közömbösségét, tanácstalanságát: az elkövetők lélektana helyett többnyire hagyják, hogy a tett beszéljen. A könyv maga szándékozik válasz adni, amelyet azonban csak akkor fogadhatunk el, ha egyszerűen született pszichopatának tartjuk a …… Felfoghatatlan. Ahogyan az is, hogy a spoiler Az a kérdés mocorog bennem, hogyan lehet az, spoiler De, akárhonnan is közelítjük meg, akárhány elemet is sikerül egymás mellé raknunk, valami mégis hiányozni fog ahhoz, hogy megértsük a tetteiket. Véleményem szerint, soha nem fogjuk tudni a fiúk helyébe képzelni magunkat. spoiler

Ez lenyűgöző volt, bár nem tudom azt mondani rá, hogy tetszett, mert annyira súlyos témát boncolgat, hogy a „tetszik” megjelölést furának érezném egy ilyen történetre vonatkozóan. Nem egy könnyed olvasmány, és annak ellenére, hogy nagyon jól fel van építve és a karakterek is szimpatikusak voltak, lassan haladtam benne. Az egész kötet a gyermekbántalmazással foglalkozik, teljesen nyíltan mutatja be, hogy milyen bántalmazott gyermekként élni. Én nagyon sajnáltam szegény Timet, de a történet végén volt egy olyan csavar benne, amitől már végképp nem tudom, mi volt igaz ebből az egészből és mi nem. A fordulatok egy része nekem már a történet elején tök nyilvánvaló volt, de azért egy ilyen befejezésre én sem számítottam. Eric valódi személyisége nagyon sokáig rejtőzködve maradt, de Miranda igazán profi módon látott át ezen az álcán.
Korábban olvastam már az írónő két másik kötetét is, azok is nagyon jók voltak, úgyhogy alig várom, hogy újabb könyvet olvashassak tőle. Bár nem könnyed, happy endes történetei vannak, így aki azokat szereti, az készüljön fel rá, hogy Sienna könyveinél nem így lesz ez, de ettől függetlenül érdemes elolvasni őket.

Ez a regény több mint egy könyv…
Az elolvasását követően nem is tudtam azonnal megfogalmazni a gondolataimat. Már az alapelgondolás is figyelemfelkeltő, egy olyan téma, amely napjainkban nem is lehetne aktuálisabb, mégis csak kevesen mernek beszélni róla. Gyakran olvasok borzongató, sötét regényeket, amelyek az emberi elme legmélyére ásnak le, és az Elmejáték elolvasása után el kell ismernem, Sienna Cole ennek nagymestere.
Sienna nemcsak a történetet, de a karaktereket is alaposan kidolgozta.
A főszereplő fiú, Tim volt az egyik legérdekesebb karakter a történetben. Izgalmas, ugyanakkor szívbemarkolóan fájdalmas volt végigkövetni az élete eseményeit, amelyek a tragédiához vezettek. Én is szülő vagyok, így sokszor gombóc volt a torkomban, ha belegondoltam, akár az én gyerekem is kerülhetne hasonló helyzetbe. Talán pont ezért időnként le is tettem a könyvet, emésztenem kellett.
Szimpatikus volt számomra Miranda, a pszichológusnő, akinek a személyében egy, józan gondolkodású, okos szakembert ismerhettem meg. Tetszett a gondolkodásmódja, és ahogy belelátott az emberekbe. Remélem, olvashatok még róla is. Nem is beszélve Mike Marshall nyomozóról, akit szerintem minden olvasó hamar a szívébe zár. Eltökélt, határozott karakter, akiről alig várom, hogy A köd után című könyvben újra olvashassak.
Sienna Cole-ról összességében elmondható, hogy elképesztően bámulatos, ahogyan vezeti a története fonalát, figyelemfelkeltő, ahogy a szálakat szövi és lenyűgöző az a komplex látásmód, amellyel betekintést nyújt mind az áldozatok, mind a bűnösök gondolataiba. Gratulálok neki, az Elmejáték egy igazi mestermunka, amit minden pedagógusnak, szülőnek és talán kamasznak el kellene olvasnia.
Én csak annyit mondanék: Még több borzongást Sienna Cole-tól!

Sienna Cole már több műfajban is jeleskedett az olvasóközönség előtt, ám azt hiszem ez volt az a regény, ami a leginkább kiemeli az írónőt a hazai írók tömegéből. A Lefelé a folyón című mű volt az első olvasmányom tőle, majd folytattam a Négyszáz nap szabadsággal. Az Elmejáték pedig úgy vélem tökéletes választás volt az újabb olvasási élmény megszerzésében.

Nem titkolom, hogy egy kicsit dilemmáztam mielőtt neki kezdtem volna. Mert a Reményszimfónia is a polcomon várakozik már, s annak a fülszövege is annyira hívogató volt. Azonban végül a hangulatom döntött és valami ütősebb regényre volt szükségem. Nos, az Elmejáték eléggé ütött, a szó minden értelmében.

Az olvasmány több szereplőre épül fel, melyek közül mindegyik nyomós szerepet tölt be a műben.
Maga a könyv nemcsak az erőszakot mutatja meg, hanem egy kisebb fajta drámai, pszichológiai lendülettel is tarkítva van. S mindez csak még inkább garantálja az olvasónak a folyamatos figyelem fenntartását.
Személy szerint együltében végig olvastam. Minden egyes oldal és apró darabka magával ragadott, addig nem eresztett, míg össze nem állt az egész egy igazi képpé.

Úgy vélem kétség nélkül mondhatom azt, hogy ez a könyv az elmúlt hónapok egyik legjobbja volt számomra.
A külcsínje gyönyörű, a benne levő történet pedig kíméletlen és brutális. De pont ez a kettősség adja a tökéletességet ennek a regénynek.

A teljes értékelésem itt olvasható:
https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2019/07/29/sienna_col…

Na most komolyan, aki ilyen jó thrillert tud összerakni, az hogy követhette el azt a három könyvet, amit eddig olvastam tőle? :)))
Tetszett, izgalmas volt és letehetetlen, egyben borzalmas. spoiler
Attól nagyon féltem – az előző könyvekre alapozva –, hogy mivel egy párocska a két főszereplő, ezért tuti, hogy lesz itt prütykölés minden ötödik oldalon, de halleluja: nem volt!
Szóval örülök, hogy adtam még esélyt a szerzőnek off, mert igenis fogok még olvasni tőle, de csak olyat, ami nem romantikus :)

Többször említettem már, hogy Sienna Cole véleményem szerint tökéletesen megtalálta önmagát a thiller-krimi műfajban. Komolyan, nincsenek rá szavak, mennyire zseniálisan fel tudja építeni a cselekményt és köré az élethű karaktereket. Leleményes módon csavargatja a szálakat és mi magunk is simán belesétálunk a csapdába, nem vesszük észre, hogy minket teljesen átejtettek, csak a végén. Ezért imádom őt, mert képes arra, hogy az ember elhagyja az állát útközben.

Az írónő ismét egy elég komoly témához nyúl, ami nem kevésbé ismert Magyarországon sem. Egy amerikai középiskolában zajló bullying, azaz zaklatás a központi téma. Valljuk be, mindenkivel megtörtént már életében. Vagy egyik, vagy másik oldalról. És szörnyű. És értelmetlen az egész. És emiatt halnak meg gyerekek évente szerte a világon. Ez mennyire kiakasztó és durva már. Miért nem lehet tenni ez ellen? Kérdezzük mi és kérdezi Sienna Cole is ezen a regényen keresztül.

Nagyon örülök, hogy az írónő belecsempészett egy nagyon picike szerelmi szálat a könyvbe, úgy érzem, kellett bele, hiszen talán egy kis felsóhajtásnyi időt kaptunk, amikor megkönnyebbülhetett a lelkünk. Kíváncsi vagyok, hogy kettejük sztorija fog-e még folytatódni, én kifejezetten örültem nekik. :)

Ezúton is szeretném megköszönni az írónőnek, amiért foglalkozott a témával és igyekszik felnyitni az emberek szemét erre a napjainkban is folyó küzdelemre, amit a diákok nap mint nap elviselnek az iskolákban. Kérlek, szülők, vigyázzatok a gyerekekre, ne hagyjátok sem azt, hogy áldozatok legyenek, sem azt, hogy elkövetők. Hiszem, hogy meg lehet ezt akadályozni. Boncolhatnám apró cafatokra a miérteket, de akkor sose jutnánk a poszt végére. Inkább csak olvassátok el és gondolkodjatok el rajta. :)

Bővebben a blogomon: https://konyvmaniablog.blogspot.com/2020/02/sienna-cole…

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2019/07/sienna-cole-elm…

„Minden szava erőteljes. Sienna Cole nem kerülgeti a kényes témákat, nem dugja a homokba a fejét. Tudatosan olyan tárgykört választ, amely hallatán a legtöbben elfordítják a fejüket. Úgy vélik, nem rájuk tartozik, az ő családjukban nem történhet meg. A dolgok teljes ismerete nélkül alkotnak véleményt.
Több olyan könyvre lenne szükség, mint az Elmejáték. A szavak mögött meghúzódó pszichológiai tartalom, az érzések eltorzulási folyamata erőteljesen végigkíséri az olvasót. Ezt a könyvet olvasva nem menekülhet a nyilvánvalótól: az életben jelen van már az egészen fiatal gyermekek között is a bántalmazás, az abúzus és a mi feladatunk figyelni, észrevenni a jeleket, hogy időben közbeléphessünk. Az írónő egy szélsőséges helyzetet vázolt fel, hiszen a legtöbb gyermek nem hull a végső kétségbeesés szakadékába, ugyanakkor az elviselt atrocitások a személyiségük fejlődésére nagy hatással vannak, amik végigkísérik őket egész életükben. Minden mozdulatukban benne marad. Vannak, akik felismerik és próbálják a helyén kezelni, másoknak pedig bevésődik és örök nyomot hagy a lelkükön. De sosem múlik el magától.
Megdöbbentő volt a dolgok mögé látni. Tim karaktere mélyen megragadott. A szerző ezzel a könyvvel új szintre emelkedett. Izgalmas, megdöbbentő, szerteágazó, mégis egységes. Kihozta belőle a maximumot.”