Ahol ​a százszorszépek nyílnak 175 csillagozás

Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak

A ​szociális fóbiával küzdő fiatal nő, Molly O'Hara úgy érzi, csak egy kis környezetváltozásra van szüksége, hogy úrrá legyen a félelmein. Az élete minden szempontból gyökeres fordulatot vesz, amikor Londonba költözik, ő mégis ugyanazokkal a kínzó problémákkal találja szembe magát. Talán túlzott félénksége nem csupán jellemhiba, ahogy korábban hitte, hanem valami egészen más áll mögötte?
Molly szomszédságában egy rejtélyes férfi él, aki nem emlékszik a múltjára. Norman Harris napjai a jelen pillanat zűrzavarában telnek, melyben az egyetlen kapaszkodót egy régi, hű barát, Daisy jelenti. Ő azonban haldoklik, és vele együtt az emlékezés reménye is örökre eltűnhet. Amikor Molly a házba költözik, Norman élete hirtelen új értelmet nyer.
A szálakat tovább bonyolítja a karizmatikus világfi, Mason Reid, aki boldogságot és szerelmet ígér a főhősnőnek, ám lehet, hogy egészen más szándékok vezérlik.
Hármójuk sorsszerű találkozása nem csupán a jelent forgatja fel, de a múltat… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Álomgyár, Budapest, 2020
394 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156013170
>!
Álomgyár, Budapest, 2020
394 oldal · ISBN: 9786156013651

Kedvencelte 17

Most olvassa 8

Várólistára tette 128

Kívánságlistára tette 117

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ProKontra>!
Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak

Sienna Cole legújabb könyvében erős hangsúlyt fektet a szociofóbiára, arra, hogyan válik egy kislányból szorongó, mindentől rettegő felnőtt nő, aki képtelen arra, hogy társasági eseményekre járjon, aki képtelen elhinni magáról, hogy őt bárki is szeretheti. Mi vezetett idáig? Ki okolható ezért? Mert ezek a szorongások nem csak úgy maguktól jönnek, és az esetek többségében nem egy pillanat váltja ki, hanem egy folyamat. A szülő, aki azt hiszi, hogy mindent megtesz a családjáért, de közben észre sem veszi, hogy milyen sebeket ejt a körülötte levőkön. Elhiteti önmagával, hogy kizárólag az lehet jó, amit ő tesz vagy mond, közben mártírként lubickol az önsajnálat tengerében. Mennyire lehet tudatában annak a szülő, hogy rossz az, amit csinál? És mi vezetett odáig, hogy a szülő ilyen legyen? Kit hibáztathatunk, hol kezdjük, mikor romlott el, ki követte el az első hibát? Ezernyi kérdés kavargott bennem olvasás közben, és még több jött fel, miután végeztem a könyvvel. Mindenkinek megvan a maga keresztje, amit generációról generációra tovább ad óhatatlanul, és nagyon kevés ember képes letenni a terhét, majd úgy élni, hogy elengedi a múlt sérelmeit, fájdalmait és (majdnem) tiszta lappal indulni.
Ahol a százszorszépek nyílnak megmutat egy olyan világot is, amit sokan nem akarnak észre venni, amikor egyszerűbb elfordítani a fejünket, vagy átmenni az út másik oldalára. Ezekkel tudatosan olyan hibákat vétünk, ami egy ember, egy gyermek életébe kerülhet. Dühös vagyok erre a világra, forr bennem a gyűlölet az olyan emberek iránt, aki úgy ítélkeznek, hogy nem ismerik a valóságot. Kényelmesebb számukra nem tudomást venni egy segélykiáltásról, és úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Pedig sokszor elég lenne egy kedves szó, egy mosoly, egy ölelés. Néha elég lenne ennyi, hogy megments egy gyermeket, egy életet.

Egy lány, aki nem tudja, hogyan élje az életét, és egy fiú, aki nem ismeri a múltját. Az ő kettejük egymásra találásáról szól ez a könyv és arról, hogyan váltak ilyenné, milyen borzalmakon kellett keresztülmenniük életük során.

Teljes értékelés:
https://prokontra.net/2020/11/26/sienna-cole-ahol-a-sza…

20 hozzászólás
mate55 P>!
Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak

A múlt élesebb minden pengénél! Sötét és érzelmes világában három, (egy keretes szerkezetű történetben) egymástól igencsak eltérő ember személyiségjegyei bontakozik ki, amit az első pillanattól kezdve úgy sikerült az írónőnek megtöltenie, mint kaviccsal a tengert örökös küzdelemében. Egyik legerősebb alkotó eleme kétségkívül a karakterek, illetve azoknak viszonyaik egymással. Régóta nem olvastam ennyire szépen, rétegelten kibontott szerepeket. Iszonyatosan precíz ritmusában, a kemény valóság néhol „lágy” jelenetekben hullámzik, de azok mégis olyan súlyosak, mint az ólom. Újabb és újabb érzések és titkok bukkannak a felszínre, mintha az idő megállt volna vagy folyamatosan ismételné önmagát. Megértet veled különböző reményeket, törekvéseket, álmokat és félelmeket. Emiatt igen könnyű azonosulnunk azzal az érzéssel, hogy hiába hagyunk magunk mögött mindent egy más (jobb?) élet reményében, mégis a mázsás súlyként cipelt múlt könnyen mélyebb sebeket ejthet bőrünkön, mint bármilyen más éles tárgy. Odavezet minket egy ajtóhoz, egy olyan nyíláshoz, amely a valóságunknak egy pontos kivonatot magában hordozó tükörképe. A cselekmény, a helyzetek, a párbeszédek mindvégig hitelesek, ezáltal nagyon könnyen eléri, hogy belefeledkezzünk ebbe a világba és igenis égető problémákként tekintsünk a felvonultatott gondokra. Tény, hogy ránk „karcolhat” pár maradandó sebet, amelyek az adott egyén sikertelenségéből, gondjaiból, apró örömeiből és konstans küzdelmének egységéből tevődik össze. Azt hiszem a legnagyobb erénye, hogy pontosan tudjuk mi történik, mert egyszerre szól rólunk és mindenki másról, akivel összefuthatunk a hétköznapokban. Olyan lélektani dráma ez, hogy a legsötétebb thriller írok is sírva könyöröghetnek a receptért.

Réka0128 P>!
Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak

„A titkok azért vannak, hogy legyen mit elrejtenünk.”

Sienna Cole összes eddig megjelent könyvét olvastam és mindet imádtam, ezért nagy elvárásokkal vágtam bele az Ahol a százszorszépek nyílnak olvasásába. Szerintem az elég sokat elmond, hogy bár több mint 2 hete befejeztem a könyvet, de még mindig kattog rajta az agyam. Eddig is azon a véleményen voltam, hogy Sienna zseniálisan ír, de ez most újfent bebizonyosodott. Őszintén szólva volt bennem egy kis kétség az első pár fejezet után, aztán szépen lassan belerázódtam a történetbe, és annyira hajtott a kíváncsiság, hogy alig bírtam letenni. A karakterek által betekintést nyerünk az elme és a lélek sötét zugaiba, és abba, hogy miképpen nehezíti meg ez az ember életet. Rengeteg kérdés merült fel bennem Molly és Norman sorsát illetően, de a legfőbb talán ez volt: vajon akkor is van kiút a sötétségből, ha ezt már eleve a génjeinkben hordozzuk? Az Ahol a százszorszépek nyílnak egy igazán elgondolkodtató, megdöbbentő, és szavakba nem önthető történet, ami garantáltan mély nyomot hagy mindenkiben, aki a kezébe veszi.
A főszereplőket illetően elég vegyes érzéseim voltak. Molly karakterét eleinte nem igazán tudtam hova tenni, majd egyre jobban megkedveltem, a végén pedig egyenesen csodáltam őt. Normant kezdetektől nagyon furcsának találtam, de Mollyval együtt mégis éreztem némi szimpátiát iránta. Azonban, amikor fény derült Norman múltjára, akkor bizony megszakadt a szívem érte…
A megkapó külső egy olyan rendkívüli történetet rejt, amit bátran merek ajánlani a lélektani dráma kedvelőinek. :)

2 hozzászólás
Márk_2011>!
Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak

Sokáig halogattam az értékelésem. Nem jókor olvastam a könyvet. Más történetre számítottam, és karácsony előtt, borzasztóan lehúzott a könyv! Sötét volt, és két beteg emberről olvasni ráadásul ezek az emberek beteg emberek között is éltek… Sokkkkk volt. Viszont továbbra is csodálom az írónőt!

12 hozzászólás
Réka_Kósa>!
Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak

Furcsa érzéseim voltak a könyv olvasása közben…
Az első fejezetek nem voltak annyira másabbak, mint amilyenek a történetek szoktak lenni. Molly és Norman gondolatain keresztül bontakozott ki a sztori, két egymás számára ismeretlen személyen keresztül.
Kezdem Mollyval: az édesanyja valami visszataszító ember volt, önző és gonosz. A testvére igazából nem sokszor jelent meg, vele kapcsolatban nem tudtam véleményt alkotni magamban.. Viszont eleinte azt hittem, hogy valami spirituális dolognak köszönhetően Norman Charlie valamiféle reinkarnációja, vagy nem tudom… :D :D Még annyit hozzátennék, hogy a végén nagyon tetszett, ahogy kiállt maga mellett az anyjával szemben.
Norman: Daisy az egyetlen, akivel „beszél”, meg persze a doktornő. Hát, már az elején tudtam, hogy valami nem oké vele, de amikor a végén kiderült az egész háttérsztori, hát nem igazán gondoltam ilyenre… Bevallom, mikor megtudtam hogy hogy tud beszélni Norman Daisyvel, hogy ki is Daisy most az életében, abba kellett hagynom az olvasást egy fél órára…megkönnyeztem. Mollyt még a könyv végén sem igazán tudtam hova tenni az életében, hogy mit is jelentett neki a lány igazából…

Összességében nagyon érdekes történet volt, azt hiszem nem is olvastam még ilyet. Van benne személyiségfejlődés vagy "megvilágosodás"(nem tudom melyik szó jobb rá), gyilkosság, betegség, rejtély, és hát valamiféle spirituális légkör is.
Nekem nagyon tetszett! :) Végül eljutott Norman oda, ahol a százszorszépek nyílnak… Legalábbis én így gondolom. :)

2 hozzászólás
Bookish_Moments_Blog>!
Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak

Az írónő stílusát több zsánerben is megismertem már, azonban ebben a regényben ismét egy újabb oldalát mutatja meg az olvasóknak. A romantikus vonal után a thriller és a krimi témájában olvashattunk tőle, ám az Ahol a százszorszépek nyílnak című mű sokkal inkább a lélektan és a pszichológia irányába mozgatja a szálakat.

A regény külcsínébe első pillantásra beleszerettem: gyönyörű és tökéletesen harmonizál a történettel. Ami a fülszöveget illeti: kellő információt tartalmaz az olvasó számára. Alapjába véve már a kötet beharangozásakor eldöntöttem, hogy szeretnék belecsöppeni ebbe az alkotásba mihamarabb, s úgy gondolom, hogy meg is találtam a megfelelő pillanatot a könyv elolvasására.

Molly – Számomra szimpatikus karakter volt a különcsége ellenére – vagy talán pont azért. Büszkeséget éreztem, amiért sikerült ledöntenie a korlátait és továbblépett a szorongások kereszttüzéből. A történet végére egyetlen szó lebegett előttem vele kapcsolatban: bátor.

Norman – A történet kezdetén furcsa szereplőként tartottam számon, majd ahogy sikerült egyre jobban megismerni, egyre inkább megértettem a tetteit és a gondolatait. Hatalmas árat fizetett azért, hogy felfedje a múltját – s talán ha előtte kapott volna egy szeletet a múltból, akkor máshogy döntött volna.

A könyv elolvasása után szóhoz sem jutottam – egyszerűen csak pörögtek a gondolatok a fejemben. Ha választanom kellene Sienna Cole kötetei közül egy kedvencet, akkor az Ahol a százszorszépek nyílnak mellett voksolnék. Mert ez a történet őrületes, megdöbbentő, ugyanakkor káprázatos is!

Az írónő stílusa kiemelkedő, a választékos kifejezések pedig csak még inkább emelik a mű színvonalát. A befejezés pillanatában teljesen lesokkolva, leesett állal és kidülledő szemekkel konstatáltam, hogy „basszus, ez tényleg igaz volt”. Számomra annyira lehengerlő volt, hogy olvasás közben a lapok rengetegéből nem láttam a kiutat és csak habzsolni akartam tovább, tudni akartam, hogy mi lesz a végkifejlet.

Az év eddigi egyik legjobb könyvét írta meg Sienna Cole. Ajánlatos mindenkinek elolvasni, főként a benne rejlő lélektan, dráma és pszichológia egybeolvadása miatt!

Teljes értékelés: https://bookishmomentsblog.blogspot.com/2021/02/sienna-…

Ferger_Jolcsi P>!
Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak

Nem ez volt az első olvasmányom az írónőtől, de talán ezt vártam a leginkább, hogy végre olvashassam. A borítója egyszerűen meseszép és mivel a korábban az írónőtől olvasott könyvek is mind tetszettek, így tudtam, hogy nem fogok csalódni benne. Sienna stílusára jellemző, hogy teljesen kifacsarja az embert érzelmileg, nem happy end történeteket ír, de eddig mindegyik történet nagyon elgondolkodtató volt, amit tőle olvashattam. Ez a kötet is hasonlómód tetszett, tanulságos dolgokat is tartalmazott bőven. Az első 100 oldal elolvasása után volt egy tippem, hogy mi lesz majd a végkifejlet, de annyira összetett volt ez a történet, hogy ezúttal nem vált valóra ez a „megérzésem”. Norman nagyon érdekes karakter lett, egyrészt sajnáltam és együtt éreztem vele, amiért ilyen életet adott neki a sors, másrészt viszont ijesztő is volt, hogy ennyire nem ura önmagának. Molly karaktere nagyon nagy fejlődésen esett át, de ez a túl éles váltás szerintem nem volt túl valósághű. spoiler Ugyan nagyon szomorú történetet írt le ez a kötet, de nekem nagyon tetszett.

Niitaa P>!
Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/11/sienna-cole-aho…

„Az ember azt hinné, hogy ennyi elolvasott könyvvel a háta mögött már nem igazán lehet meglepni. Ismeri az alapvető felállásokat, az általános dinamizmusokat és nagy eséllyel meg tudja előre határozni a regény csattanóját. Mindettől függetlenül ugyanúgy örömét leli az olvasással töltött időben, csupán az újdonság érzését felváltotta egyfajta szeretetteljes összhang. Erre jön egy olyan könyv, mint Sienna Cole Ahol a százszorszépek nyílnak című alkotása és rá kell ébrednie, hogy még mindig vannak olyan helyek, ahol még nem járt, még mindig történnek olyan események, amikre egyáltalán nem számít. A gondosan megformált karakterek és az alaposan felépített történet csodálatos külsőbe van csomagolva. A szerző fogalmazásmódja példátlan. Az általa leírt mondatok szavait egyesével forgattam a nyelvemen, a metaforák szépségétől pedig édes borzongás lett rajtam úrrá. Szükségem is volt erre az örömre, amit a szavak édes játéka nyújtott, mivel a regény központi elemei már kevésbé mosolyogtattak meg. Feddhetetlen titkok és ambivalens érzések szövik át a sorokat. Sienna Cole mesterien játszik a lélek és az elme rejtelmeivel. Molly, Norman és Mason élettörténete által rámutat, hogy milyen nagy mértékben meghatározó, hogy az ember honnan jött. A sok terhes csomag, amit bármerre is járunk unos -untalan cipelünk magunkkal, felőrli a mindennapokban rejlő lehetőségeket. Ezt, még ha fel is ismerjük, borzasztóan nehezen engedjük el, hiszen a múltunk meghatározza a jelenünket és jövőnket egyaránt. Nem volt ez másként e három szereplő esetében sem, akik a saját életük mártírjává váltak. A szerző általuk háromféle választ ad arra a kérdésre, ami mindenki felett ott lebeg: ki mondja meg, ki vagyok én? S miközben a karakterek botorkálva rátalálnak önmaguk hamvaira, az olvasó egyszerre érzi a kikapcsolódás lehetőségét és a lélektani fonalak húzását a saját életére kivetítve, így egyfajta keserédes érzés lesz rajta úrrá – mégsem bírja letenni a könyvet. Bár eleinte voltak bennem kétségek, a történet előrehaladtával egyre inkább a kíváncsiság lett rajtam úrrá, míg végül az események teljes ismeretének fényében összeállt a kép és drasztikus vonásaival győzelmet aratott fölöttem.”

2 hozzászólás
Szösszenet P>!
Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak

A szerző ebben a könyvében a pszichiátriai kórképekre fókuszált, a schizophreniára és a szociofóbiára. Nagyon alaposan felépítette a karakterek személyiségét, valamint a múltjuk terheit.
Nagyon tanulságos ez a drámai cselekmény, hisz az otthonról hozott minták, a szülők pszichés terheltsége nagyon meghatározó. Meghatározó azért, mert vagy felismeri a környezet, vagy nem.Ezek a „ kezeletlen ” viselkedésminták, komoly nyomást, és mint látható, betegséget is okozhatnak a szűk környezetnek. Nagyon jól tükrözi a szerző, hogy fontos ezeknek a felismerése, kezelése szakember segítségével. Nagyon nehéz így is ezeket a családi sérelmeket jól feldolgozni olyan szinten, hogy az elszenvedett „ normális ” életet élhessen, hogy a saját életét élhesse, önmaga elvárásainak felelhessen meg.
Amikor egy szülő a gyermekére projektálja szenvedéseit és mártírként bűnbakot képez, sokszor helyrehozhatatlan sebeket ejt.
Az író létező problémákra világít rá, amit komolyan kell venni, és el kell hinni. Olyanokra, amin segíteni kell!
Ajánlom mindenkinek.

2 hozzászólás
dontforgettosmileandread>!
Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak

Kell egy pár nap , mire összeszedem magam ezalól a sokk alól. Wow! Darabokra tört a könyv.
Később írok hosszan is……
A későbbi értékelés:
Sienna Cole nem tud hibázni.
Legutoljára a Lefelé a folyón -t olvastam tőle.Egy szuszra olvasás ez is, az is. Már akkor elkönyveltem az írónőt, mint olyan szerzőt, akitől még sokat szeretnék olvasni.
Nem olyan régen anyukámtól megkaptam a Reményszimfóniát , de azt még nem kezdtem el. Az lesz majd a következő.
Az ahol a százszorszépek nyílnak c könyv pedig, hát , letaglózott… Lélek és elme harca. Váltott szemszög. Egy lány, aki belül szenved, mert pszichés fóbiával küzd. Egy fiú, aki éveinek a szerves részére nem emlékszik. Vagy nem akarják, hogy emlékezzen.. Hányattatott sorsba kényszerítik, ám 'valami belül ' a lányhoz húzza.
És akkor adott egy „normális ” figura, aki előbb lép és mindenféle széppel -jóval kecsegteti. De tényleg tiszták a szándékai?
És mi a titok??!
Cole egy hatalmas nagy játékos. Nem tudom hogyan, de az ELMÉDBE férkőzik , beléd íródik a regénye és nem bírod letenni. Az egész írásmód, a gondolatmenet, kivételes szövevényes szálak.
Ez is egy mestermű. Kedvenc. Szavakkal nehéz kifejezni, de élnék itt egy hasonlattal, ami nagyon illik rám. Utoljára a Castle sorozat szippantott be ennyire . Nyomozás és folyamatos gondolkodás.
Majd hagyod az egészet és csak sodródsz, élvezed ,hogy már megint teljesen másra asszociáltál.
Márpedig, ha én valamit a Castle-höz hasonlítok az jó, az nagyon is jó!! Ezt bárki tanúsíthatja!
Először a felénél sírtam. Aztán akkor, amikor megtudtam hol nyílnak a százszorszépek.
Olvassátok! Olvassatok Sienna Cole-t!
https://www.instagram.com/p/CPqGDCjgLSA/…


Népszerű idézetek

Niitaa P>!

Az elménk hajlamos újrateremteni a fel nem dolgozott traumákat…

Réka_Kósa>!

Újszülöttnek éreztem magam, aki semmi másra nem vágyik, csak hogy közel legyen valakihez, aki szereti és vigyáz rá.

110. oldal

Niitaa P>!

Egyszer, nem is olyan sokára eljön az a pillanat, amikor ez is csak egy újabb fejezet lesz az életemben, ami az utolsó írásjelhez érkezik. Felkiáltójel vagy pont lesz, vagy talán örökre nyitott kérdőjel? Majd eldől. De a sorok egyre csak fogytak; az idő hurkot vont a nyakam köré, mind szorosabbra és szorosabbra húzva azt.

Réka_Kósa>!

Van a szenvedésben egy olyan pont, amikor az ego egyszerűen megroppan, és te úgy érzed, megőrülsz, elveszíted magad, talán meg is halsz…

193. oldal

1 hozzászólás
Niitaa P>!

Ha nem a társadalom szabályai szerint játszol, vajmi kevés esélyed van erre a hamis komfortérzetre, amit a többiek létbiztonságnak hisznek.

Niitaa P>!

Ugyan mi marad, ha az ember már semminek – még a saját szemének – sem hihet?

Niitaa P>!

Hogy lehet ennyire gyűlölni és szeretni valakit egyszerre? Ellentmondásnak tűnik, a kettő mégis mintha egy és ugyanazon dolog volna. A szeretet maga a halál.

1 hozzászólás
BarbyMalik0112 P>!

– Hova vezet ez a térkép, Norman? – ismételtem meg a kérdést suttogva.
A keze megremegett az enyém alatt.
– Oda – nyögte ki nehézkesen –, ahol a százszorszépek nyílnak.

Réka_Kósa>!

– Néha vannak fontosabb dolgok is, mint hogy a saját önző érdekeinkkel törődjünk – hajtottam le a fejem.
– Ez nem igaz – mondott ellent. – Semmi sem fontosabb annál, mint hogy megismerd saját magad. Erről szól a létezés.

98. oldal

BarbyMalik0112 P>!

– Nagyon sok mindenből kimaradsz, ha attól rettegsz, hogy mások mit szólnak hozzá.


Hasonló könyvek címkék alapján

Sabine Durrant: Így emlékezz rám
Megyeri Judit: Csontvázak a szekrényben
Colleen Hoover: Verity
Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
Jennifer Lynn Barnes: Örökösök viadala
Ittzés Laura: Nyolc perc
Jodi Picoult: Házirend
Jozef Karika: A hasadék
James Patterson – J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok