A ​kalóz asszonya 54% 27 csillagozás

A kalózok kapitány vele szemben állt. Nem szólt egyetlen szót sem, csak merően a kapitány szemébe nézett. Aztán egy idő után elvörösödött arccal felordított:
– Hazudik!!! – láttam egy gyönyörű szempárt, tudni akarom, kinek a tulajdona, hogy ki a nő, és hol találom? – üvöltötte, és egészen közel lépett a kapitányhoz, aki arcán érezte a férfi forró leheletét.

24. oldal

A szél üvöltése erősödött, a hullámok összecsapták a pajzsukat, a vihar bömbölve kitört. Kanyargott, csapkodva ropogott a hajó körül, mint a fehér tűz a prérin, amelyben el nem égve lángol az ember, aki halhatatlan a halál állkapcsai között.

15. oldal

Először fogalma sem volt, hogy mi történt és hol van, csak lassan tisztult ki az agya. Amikor rádöbbent, hogy nem sikerült meghalnia, iszonyatos haragra gerjedt. Nem tanult meg úszni, mindig is utálta a vizet, s amikor elhatározza, hogy belefullad, hát nem sikerül.

32. oldal

Liliant iszonyú látvány fogadta. Mindenütt vérző emberek feküdtek, hörögtek, haldoklottak. Többen már meredt szemmel bámultak a világba.
– Mi… mi történt? – kérdezte halkan, és befelé nyelte a könnyeit.
– Egy kis ellenállásba ütköztünk, ezért hát egy kevés erőszakot kellett alkalmaznunk – felelte a Tenger Ördöge, majd közelebb lépett a lányhoz.

26. oldal

Ám igen nehéznek látszott utolérni, úgy repült tovább, mint gyors hegyi folyó sodrában az összekavarodott buborékok tömege.

12. oldal

– Jaj a lábam! – üvöltött fel fájdalmában valaki. A sikoly velőtrázó volt. – Leharapta a lábam!

14. oldal

A Tenger Ördöge lassan lépkedett, egyenként próbálta kinyitni a kabinokat, de egy sem volt kulcsra zárva. Már majdnem eldobta a kulcsot, annyira dühös volt, amikor felfedezett még egy kabint, amely teljesen külön állt a többitől. Odalépett, és beleillesztette a kulcsot a zárba.
– Apa! – hallotta egy vékony női hang kiáltását. – Végre! Már annyira vártalak! – suttogta Lilian, és egészen az ajtóhoz lapult.
A kalózok kapitánya érezte, hogy a vér meglódul az ereiben. Igen, megtalálta a lányt, akinek arcát nem nagyon láthatta, de a szeme és az orra gyönyörű volt. Remegő ujjal fordította el a kulcsot, és az ajtó feltárult.
– Apus! – repült felé Lilian, s ő annyira meglepődött ettől a mozdulattól, hogy kitárta a karját, és átölelte a lányt.
Lilian csak most érzékelte, hogy ez a férfitest nem olyan, mint az apjáé. Ismerte szívének erős dobogását, izmos mellének minden egyes rezdülését. Lassan felemelte a fejét, és tekintete a kalóz arcába meredt.

25. oldal