Betegségek ​betegsége 7 csillagozás

Mindent a rákról
Siddhartha Mukherjee: Betegségek betegsége

„Mukherjeenek ​sikerült egy mesemondó ügyességével bonyolult orvosi problémákat lefordítania mindenki által érthető, egyszerű nyelvre.”
The Wall Street Journal

A „Betegségek betegsége” a rákbetegség nagyszerű, mélyen emberi alapműve. Végigvezet minket a betegség történetén az ókortól napjainkig, és ismerteti a kezelés és megfékezés radikálisan új lehetőségeit. A „Betegségek betegsége” az emberi találékonyság, kitartás, állhatatosság, egyszersmind az önhittség, vakbuzgóság és a természetünkből fakadó hibák könyve. Mukherjee számtalan felfedezésről, buktatóról, sikerről és tragédiáról számol be, amelyeket elődeink megéltek egy olyan betegség tanulmányozása során, amely ellen csupán három évtizeddel ezelőtt is teljesen kilátástalannak látszott a küzdelem. Hősei emberek és orvosok, akik hegyeket mozgattak meg betegeik gyógyulásáért és az emberi tudás határainak kiterjesztéséért.

A gyakorló és kutatóorvos Siddhartha Mukherjee a sejtbiológus precizitásával, a… (tovább)

Eredeti mű: Siddhartha Mukherjee: The Emperor of All Maladies

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Libri, Budapest, 2013
614 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633100875 · Fordította: Kelemen László
>!
Libri, Budapest, 2012
592 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633100875 · Fordította: Kelemen László

Enciklopédia 6


Most olvassa 5

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
malnakivi
Siddhartha Mukherjee: Betegségek betegsége

Öt csillag, de tízet adnék rá, ha lehetne. Ott a helye minden onkológián, olvasnia kell(ene) minden daganattal diagnosztizáltnak, illetve azok hozzátartozóinak.

Nem mondom, hogy könnyű olvasmány – súlyban sem az, szép vastag könyv –, viszont nagyon részletesen körbejárja a témát. Konkrét példákkal teszi olvasmányosabbá és könnyebben érthetővé, a bonyolultabb részeknél lábjegyzetekben magyaráz, illetve a könyv végén definiálja a szakkifejezéseket is, így nem kell értetlenül bámulni magunk elé azonnal Googlézni, ha nem tudjuk például mégis mi fán terem a reverz transzkriptáz vagy a protoonkogén.
Lenyűgöző volt szembesülni az orvostudomány fejlődésvel, látni, hogy milyen kemény munka van az eddig elért eredmények mögött. A szerző stílusa kifejezetten tetszett, rengeteg pozitív végkimenetelű esetet oszt meg – a könyvön végig érezhető, hogy az ismeretterjesztés mellett bátorítani is szeretne –, de feleslegesen nem áltat, nyíltan elismeri és felkészíti az olvasót arra, hogy sajnos vannak olyan esetek, amelyeknél egyelőre az orvosok is tehetetlenek.

Nem véletlenül nyerte el a Pulitzer-díjat – alapos, hiánypótló és páratlan könyv a maga nemében.

>!
Libri, Budapest, 2012
592 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633100875 · Fordította: Kelemen László
3 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP
Siddhartha Mukherjee: Betegségek betegsége

Alapos, érdekes, ahogy általában minden tudománytörténeti munka. Helyenként rendkívül olvasmányos, helyenként száraz és nagyon szakszöveg jellegű – ahogy épp az adott téma megkívánja. Sokat lehet belőle tanulni, kvázi művelődni, de persze rengeteg információ úgysem fog megmaradni – pl. bizonyos rákok mögött álló génhibák és azok nevei, pláne a rengeteg hárombetűs rövidítés –, de ez is természetes egy ilyen műnél.
Sokáig olvastam – majdnem kereken két hónapig –, mert ezt nem lehet egyben legyűrni. És akkor én még szerencsés is vagyok, hisz a közvetlen közelemben, a szűk családomban senki nem szenved rákbetegségben, így tényleg csak a kíváncsiságom volt a legfőbb motivációm a könyv olvasásához.
A felépítése nagyon jó a könyvnek, viszont talán pont a legvégére, a kezelések és a terápiák leírására vesztette el a szerző is a lendületét: az utolsó 50 oldal lett a legszárazabb, legtudományosabb, laikusként pár bekezdést többször elolvasandó rész.

3 hozzászólás
>!
balazs
Siddhartha Mukherjee: Betegségek betegsége

1862-ben egy több mint négy méteres papírusztekercs került elő Luxorban. Az i.e. 2600 körül élt orvos, Imhotep által készített leírás 48 orvosi esetet tartalmaz, külön jelölve a tüneteket és a kezelés módját is. A 45. eset egy „emlőben domborodó csomó” leírása, mellette a terápiánál szűkszavúan csak annyi áll: „nem létezik”… Feltehetően ez a rák első írásos említése. Innen indulva mutatja be a szerző, ahogy ő fogalmaz, a rák „életrajzát”, a rák ellen viselt „háborút”.

A könyv történeit visszatekintéssel indul. Először bemutatja az ókori és középkori ember elképzelését a betegségről – ekkor még a daganatok kivágása volt az egyetlen „gyógymód”, de a kor viszonyai között gyakran fertőzések végeztek még azokkal is akik túlélték a műtétek kínjait. A XIX. század közepe aztán két technikai áttörés hozott a sebészetben: a fertőtlenítést (karbolszappan) és az érzéstelenítést (éter), aminek köszönhetően rövid idő alatt rutinszerűvé válik a helyi tumorok sebészi eltávolítása. Ám az orvosok azzal szembesülnek hogy sok esetben a rák egy sikeres műtét után is kiújul, bizonyos betegeket másodszor, harmadszor is meg kell operálni. A válasz a „radikális sebészet” lett, amit egy Halsted nevű zseniális (és kokainfüggő) sebész fejleszt tökélyre (mellesleg a The Knick c. sorozat főhősét is róla mintázták). Az emlőrákra koncentrálva Halsted és követői egyre tökéletesítették technikájukat: a teljes emlő eltávolítását követte a kis és nagy mellizom, a hónalji, sőt nyaki nyirokcsomók, illetve akár a kulcscsont és az azt körülvevő szövetek kivétele. Megcsonkított pácienseik testét örökre eltorzították ezek a műtétek, ráadásul hatékonyságukat sem lehetett bizonyítani: később kiderült hogy az érintett nők túlélési esélyei nem a műtét radikalizmusától függtek, hanem attól hogy mely stádiumban voltak amikor Halsted és társai kései alá kerültek: az áttétes pácienseken a radikális masztektómia sem segített, a korai stádiumban levőknek pedig egy korlátozottabb beavatkozás is elég lett volna…

A sebészi ámokfutás közben a századfordulón feltűnt egy másik csodafegyver, a sugárterápia is: Röntgen és a Curie házaspár kísérletei nyomán fény derült bizonyos anyagok sejtpusztító hatására, és hamar elkezdődtek az (ember)kísérletek a tumorok célzott besugárzására, amihez először a Curiék által felfedezett rádiumot használták. Ám itt is akadt két probléma: a sugárzást pusztító hatásai miatt csak lokálisan lehetett alkalmazni, áttétekre nem, valamint egy idő után kiderült hogy maga a sugárterápia is rákot okoz. Ezt több, a sugárterápiában úttörő tevékenységet végző tudós és orvos is megszenvedte (pl Marie Curie, aki leukémiában halt meg, vagy Emil Grubbe, aki az elsők között próbálta ki a saját maga által eszkábált röntgenkészülékét egy emlőrákos páciensén 1896-ban).

Közben a két világháború is ihletet adott az orvosoknak: a vegyi fegyverként alkalmazott mustárgázról kiderült hogy durván lecsökkenti a fehérvérsejtszámot. 1942-ben kipróbálták egy leukémiás betegen (a leukémia a fehérvérsejtek kóros elszaporodása, a „vér rákja”). A gyógyszer hatott, bár csak átmenetileg. Megszületett a kemoterápia, az orvosok keresni kezdték azokat a kémiai anyagokat amelyekkel elpusztíthatják a szervezet rákos sejtjeit.

A következő évtizedek a kemoterápia egyre durvább alkalmazásáról szólnak, az orvosok az egészséges és rákos sejteket egyaránt elpusztító általános sejtmérgek kombinációival kezelik betegeiket, hónapokig, néha évekig. Az alapelv: ne várjunk a rák megértésére, elég ha találunk egy szert ami elpusztítja. A különböző vegyületeknek, azok különböző dózisainak és a kezelések hosszának összes lehetséges kombinációjának időigényes végigtesztelése helyett lényegében emberkísérletek zajlanak, kezelés az ok ismerete nélkül. Ám hiába minden erőfeszítés (1971-ben az USA-ban elfogadják a nemzeti ráktörvényt: 3 évre 1,5 milliárd dollárt kap a rákkutatás), az áttörés elmarad: egy Bailar nevű orvos 1986-ban publikált és 1997-ben megismételt statisztikai elemzése szerint nem sikerült csökkenteni a rák mortalitását az USA-ban, nem találták meg a „varázsgolyót”, a rák általános ellenszerét.

Újra a prevenció (a rizikófaktorok feltárása és a szűrés) és a rák kialakulásának kutatása felé fordul a figyelem. Több környezeti tényezőt azonosítanak ami felelős lehet (sugárzás, vegyületek – pl. paraffin, festékek, ill már a XVIII. században gyanúba keveredett a kátrány, a korom és a füst a kéményseprők gyakori hererákja miatt). Később uralkodóvá válik az elmélet hogy a rákot vírus okozza. Végül a gének és a DNS működésének megértése vezet el a felismeréshez hogy a rák genetikai mutációkkal alakul ki: vagy a sejtosztódást irányító gének válnak hiperaktívvá, vagy a sejtosztódást gátló gének inaktiválódnak („beragadt gázpedálok vagy hiányzó fékek”). Ma már tudjuk hogy a rák lényegében genetikai betegség.

Nehéz fába vágta a fejszéjét a szerző, nem könnyű emészthető módon előadni egy ilyen monumentális és alapvetően száraz témát. Az emészthetőség miatt muszáj volt valamilyen időrendet kialakítani egy olyan témában ahol az események különböző tudámányterületeken, valójában sokszor egymással párhuzamosan zajlottak. És szükség volt hősökre is, miközben a modern tudomány felfedezései gyakran kutatócsoportokhoz és nem egyénekhez kötődnek. Ettől függetlenül ez egy érdekes és alapos könyv, az egyetlen negatívum amit fel tudok hozni az a szerző kissé tudálékos stílusa, ami a „rák természetével” kapcsolatos filozofálgatásban és a fejezetek mottójául választott idézetek kóros túlburjánzásában nyilvánul meg – Platóntól és Szun Ce-től Jack Londonon át Szolcsenyicinig és Woody Allening előkerül mindenki, lehetőleg fejezetenként 4-5 magvas gondolat formájában.

Sajnos ez egy olyan téma ami elkerülhetetlenül egyre több ember ajtaján fog bekopogtatni. Mukherjee könyvét maximálisan tudom ajánlani az érdeklődőknek.

>!
Video
Siddhartha Mukherjee: Betegségek betegsége

Elég lassan haladtam a könyvvel, pedig amúgy tetszett. Nagyon érdekes volt a rák története, és sokat megtudtam a betegségről. Külön érdekes volt az a néhány bekezdés, amikor szemléletesen elmesélte, hogy egy adott esetben hogyan alakulhatott ki valakinél egy rák – nagyon jól átadta, hogy itt is egy evolúciós folyamatról van szó.

>!
HSzabolcs28 P
Siddhartha Mukherjee: Betegségek betegsége

Az utóbbi időben két Pulitzer-díjjal jutalmazott könyvet is olvastam, az egyik egy második világháborús fikció (Anthony Doerr – A láthatatlan fény), a másik pedig jelen szösszenet tárgya. Nem sokat tudok a Pulitzer-díjról, illetve arról, hogy esetleg mennyire ambivalens a hozzáállás magához a díjhoz és a díjazottakhoz (lásd párhuzamba állítva az Oscar-díjjal), de ez a két könyv ezt is, és bármilyen más díjat is vastagon megérdemelt! Annál érdekesebb könyvet, mint amilyen a Betegségek betegsége, nem sokat olvastam életemben. Szeretem a tudománytörténeti munkákat, meg ugye az embert valahogy egyszerre taszítja és vonzza az, ami szörnyű (csak ne pont vele történjen meg…). A rák talán a legjobb példa erre a taszításra-vonzásra, hiszen manapság, amikor mást se hallunk, mint hogy ki és milyen típusú rákban szenved, esetleg halt meg, valamelyest mindenkit érdekel, hogy vajon mire is számíthat… Ez a könyv viszont sokkal, de sokkal több, mint egy száraz tudománytörténeti értekezés. Az indiai-amerikai író olyan mélységes mély humanizmussal, egyszersmind olyan konok elszántsággal és fáradtságot nem ismerő munkabírással áll a témához, hogy bízvást állítható: ez majdhogynem szépirodalmi mű. Nagyon alapos, hihetetlenül szerteágazó, ugyanakkor letehetetlenül izgalmas írás, amely az elejétől a végéig (és még azon túl is) átvezet a szörnyű kór krónikáján, és az emberiség végeérhetetlen erőfeszítésein a betegség leküzdése érdekében. Hogy reménykeltő, pozitív-e, vagy negatív a könyv végkicsengése, azt mindenki ítélje meg saját maga. Mélységesen elgondolkodtató mű, a legjobb fajtából!

>!
sephiro
Siddhartha Mukherjee: Betegségek betegsége

Engem nem győzött meg. )):
Túl lehangoló és nem elég informatív. Én legalábbis semmi olyat nem tudtam meg belőle, amire kíváncsi voltam.


Népszerű idézetek

>!
malnakivi P

A célzott kezelés is olyan, mint a fogócska. Néha hiába lövöldöznek folyamatosan nyilakat a rák Akhilleusz-sarkába, ha a betegség egyszerűen elfordítja a lábát, és ezzel megváltoztatja korábbi sebezhetőségét.
(…)
Lewis Caroll Alice Tükörországban című regényében a Fekete Királynő azt mondja Alice-nak, hogy a világ olyan gyorsan megy előre, hogy a kislánynak folyamatosan futnia kell, hogy egy helyben maradhasson. Ugyanez a baj a rákkal is: a puszta egy helyben maradáshoz is állandóan előre kell rohannunk.

>!
Röfipingvin MP

Arthur Kornberg biokémikus egyszer tréfálkozva megjegyezte, hogy a modern biológia tudománya eleinte arra az egyszeri emberre emlékeztetett, aki buzgón keresi a kulcsait az utcai lámpák alatt. Amikor egy járókelő megkérdezi tőle, hogy ott vesztette-e el a kulcscsomóját, a jóember azt válaszolja, hogy nem, de ott a legtöbb a fény.

388. oldal

>!
zördög

A rákkal szembekerülni azt jelenti, mintha egy olyan párhuzamos fajjal kerülnénk összeütközésbe, amely jobban adaptálódott a fennmaradáshoz, mint mi magunk.

58. oldal

Kapcsolódó szócikkek: rák
>!
Röfipingvin MP

Mivel a ráksejtek a különböző gyógyszerekkel szemben más és más módszerekkel tesznek szert a védettségre, és ezeknek a gyógyszereknek eltér a hatásmechanizmusa – a támadáspontja –, ezért az együttes alkalmazásuk drasztikusan csökkenti a rezisztencia kialakulásának valószínűségét. Magyarul két gyógyszer mindig jobb, mint egy, és három gyógyszer mindig jobb, mint kettő.

168. oldal

>!
Röfipingvin MP

Az első AIDS-es betegekkel általában onkológusok találkoztak, és a továbbiakban a kezelésüket is ők végezték. Az immunhiány egyik első megjelenési formája a Kaposi-szarkóma – a magyar orvos által leírt viszonylag békés daganat – robbanásszerűen terjedő formája.

354. oldal

Kapcsolódó szócikkek: AIDS · immunhiány
>!
Röfipingvin MP

– De a PCR-nek a leukémiás sejteken is amplifikálnia kellene a templátot!
– Mit használtál az elektroforézishez?
– Négyszázalékos agarózgélt.
– A centrifugálásnál degradálódott az RNS?

377. oldal

>!
Röfipingvin MP

1948-ban az epidemiológusok Framingham körülbelül ötezer lakosának a bevonásával kialakítottak egy kísérleti csoportot. Évről évre részletesen feljegyezték a csoportot alkotó nők és férfiak viselkedési sajátosságait, egymás közötti kapcsolatait és betegségeiket. Így létrejött egy hihetetlenül értékes adatbázis, amely számtalan epidemiológiai tanulmányhoz használható fel. Agatha Christie krimijeiben gyakran találkozunk a képzeletbeli kisváros, St. Mary Mead nevével, amelynek zárt mikrokozmoszában mindenféle ember él. Framingham az amerikai epidemiológusok St. Mary Meadje. A városa lakossága a statisztika mindenre figyelő távcsövei előtt él, szaporodik, öregszik és hal meg, emiatt adataik kivételes betekintést nyújtanak az élet, a betegségek és a halál dolgaiba.

487. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Agatha Christie
>!
Röfipingvin MP

Mendel kiderítette, hogy a gének átmennek egyik generációról a másikba; Morgan pedig bebizonyította, hogy a kromoszómák viszik ár őket. Avery arra jött rá 1926-ban, hogy az átvitel bizonyos baktériumoknál „oldalirányba” is működik: azaz némely baktérium a szomszédainak is át tudja adni a génjeit, sőt néha az elölt baktériumok – amelyek lényegében csak egyszerű „vegyületkupacok” – is át tudnak adni genetikai információkat élőknek. A jelenség azt a lehetőséget vetette fel, hogy a kromoszómákon belül valamilyen élettelen vegyületek hordozzák a géneket. (…) 1944-ben a kutatócsoportja közleményben jelentette be, hogy ez a vegyület a dezoxiribonukleinsav – a DNS.

382-383. oldal

Kapcsolódó szócikkek: DNS
>!
Röfipingvin MP

Az 1980-as évek közepén egy sor figyelemre méltó kísérlettel sikerült eleget tenni Koch utolsó feltételének is. 1984-ben őssejtekkel dolgozó biológusok kifejlesztettek egy olyan eljárást, amellyel külső géneket tudtak bejuttatni fiatal egérembriókba. (…) Az így manipulált egereket OncoMouse-nak (RákEgérnek) nevezték el, és 1988-ban szabadalommal is levédték, ezzel OncoMouse lett a világ első szabadalmaztatott állata.

421. oldal

>!
Röfipingvin MP

A Genentech előtti időkben is pontosan tudták, hogy a fehérjék hatékony gyógyszerek lehetne, azonban nagyon nehéz volt őket előállítani. Az inzulint például úgy gyártották, hogy darált marha- és sertésbelsőségekből levest főztek, aztán kivonták belőle a proteint – 8 tonna hasnyálmirigyből egy kilogrammot. A törpenövés bizonyos formáinak gyógyítására használt növekedési hormont a kórbonctanokon felboncolt holttestek agyának ereiből vonták ki. A vérzési zavarok kezelésére alkalmas gyógyszerek többségét emberi vérből gyártják.

454. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Paul Kalanithi: Elillanó lélekzet
Art Spiegelman: A teljes Maus
Frank McCourt: Angyal a lépcsőn
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
E. L. Doctorow: A nagy menet
Pearl S. Buck: Az édes anyaföld
Alice Walker: Kedves Jóisten
Carl Sagan: Az éden sárkányai