Le vagyok tőle nyűgözve, olyan jó! Az első benyomásom persze a külsejére, a papír minőségére, súlyára, tartósságára, terjedelmére vonatkozott, s már az első reakcióm ez volt: na, jó, így (talán) megéri. (Mert hogy drága.) Aztán belelapoztam, s megdöbbentett, hogy milyen jól felismerhetők bizonyos szereplők. Aztán a komplexitása. Hogy nemcsak a napló feldolgozása és annak utóélete van benne, de a Frank családra vonatkozó előzmények is – hogy lássuk honnan, milyen körülmények közül indult el ennek a gazdag családnak ez a 64 négyzetméterre (később meg még siralmasabb koncentrátumra) való létbeszűkülése. Aztán, hogy mi volt a sorsuk a napló megszakadása, vagyis az elhurcoltatásuk után. Nyilván ez már a 8 hátsótraktus-lakó közül az egyetlen életben maradottnak (az apának) az elbeszélése, nyomozásának eredménye. De a teljességet a háttéranyagként, pillanatfelvételekként közbeszúrt történelmi összegzések, szám- és tényadatok, térképek, fogalommagyarázatok adják. Döbbenetesen tömören, sallangmentesen – töri könyvbe illően. Nem, nem rohantam, hogy rögtön leellenőrizzem őket – már elsőre túl hitelesnek tűntek –, de a végén olvastam is, hogy erre nincs szükség, megtették ezt hivatalosan, történészek ellenőrizték. Szóval itt ez a könyv, nem tankönyv, mégis, ha eztán efféle számadatra lesz szükségem, tudom, hogy hol találom meg rögtön. A képek jók, a szöveg pont elég. (Egyáltalán nem érezhető Anne naplós nyafogása.) Már csak azon gondolkozom, ha nem olvastam volna magát a naplót is többször, ha nem láttam volna a filmet is, vajon akkor is ilyen jó összefoglalásnak tartanám? Nem tudom, sajnos erre nem tudok választ adni. Erről olyasvalakit kéne megkérdezni, aki csak e képregény után olvasná el a könyvet. De lehet, hogy őneki meg a napló megértésében segítene e képes előzmény. Mindegy, hogy előbb vagy utóbb, de minden kamasz kezébe odaadnám. Az iskolai könyvtárakba meg kellene legalább egy példány.
:) És hogy valami negatív kritikát is mondjak már, mert enélkül nem lennék én: van benne 1 rossz képecske. A 64. oldal 2. képkockája, amelyik az Amszterdam utcáit elborító tiltó feliratokat hivatott ábrázolni… Hát ez nevetségesen rossz. Kár érte.
Ja, és még egy: a betűméret. Hááát, öreg vagyok, öregedem – s ilyenkor jut eszembe: lehet, hogy szemüveg kéne? De aztán belegondoltam: nagyobb betű(méret) – nagyobb könyv(méret)… És rájöttem: jó ez így! :) És még nagyító se kellett hozzá, pár lap után megszoktam.