Anne ​Frank 87% 66 csillagozás

Első olvasás:
Nagyon szeretem ezt a történetet. Már amennyire lehet szeretni azt, amin leginkább sírva fakadunk.
Annyira életszerű, hogy azt érzem olvasás közben, hogy ott vagyok velük.
Egyetlen bajom az volt, hogy nagyon nem szeretem a képregényeket. Egyszerre olvasni és nézni a képeket nekem sok.
De most, ennél a történetnél kifejezetten érdekeltek a képek.
Komorak, sötétek, ahogy a helyzet kívánta.
Ez az a könyv, amit bármikor elő lehet venni, mert mindig magával ragad.

Második olvasás,
ami inkább nézegetés volt.
Mint már kiderült, a képregényt már olvastam, új élmény volt most a képek aprólékosabb nézegetése.
Nagyon kifejezőek a rajzok, és a történetnek megfelelő nyomott hangulatot árasztanak.
Ha századszor, ezredszer olvasom is ugyanezeket a történeteket, bármilyen műfajban, akkor is, minden alkalommal elgondolkodom azon, hogy vajon mit éreztek az emberek kilátástalan jövőjükből, vajon miből merítették azt a hatalmas lélekjelenlétet, és most mennyivel gyengébbnek, puhányabbnak vélem az embereket.

Nem nagyon szoktam képregényt olvasni, de ez valahogy az első pillanatban megragadta a figyelmemet. Persze ebben az is közrejátszott, hogy olvastam Anne Frank “eredeti” naplóját, így tudtam, miről lesz szó. A rajzok stílusa már a borítón látható, így tuti nem veszünk zsákbamacskát, egyszerű, mégis hatásos képsorokat kapunk az egész kiadványban. Ráadásul sikerült a szerkesztőknek, rajzolóknak meglepni, mert amellett, hogy Anne rövid életének lényeges momentumait nagyszerűen kiemelték, kapunk egy kis gyorstalpalót a II. Világháború őket érintő eseményeiről. Nagyon edukatív kiadvány, de ahogy elnézem szinte csak nekem újdonságok a tudományos, oktató jellegű képregények. Ennek hatására biztosan körülnézek még a piacon. Egyébként ez több, mint a napló, mivel nem szakad meg egy ponton, hanem bemutatja azt is, hogy mi lett Anne sorsa, miután elhurcolták a lágerbe, és magának a naplónak az utóéletét is. Ez ugye Anne apjához kerül, aki a családból egyedül élte túl a koncentrációs táborok borzalmait, ezután pedig rengeteget munkálkodott azon, hogy ez a történet minél több emberhez eljusson. A képregény végét éreztem egy cseppet visszásnak, ahol leírják, hogy Anne végül sikeres íróvá vált, mindig ezt szerette volna. Valószínűsítem, ezen az áron nem igazán. De ez csak az én véleményem, ettől függetlenül ez egy nagyon igényes és hasznos kiadvány. Bátran ajánlom a téma iránt érdeklődőknek, és azoknak, akik inkább olvasnák a napló egy rövidebb változatát némi kiegészítő információval.

Valahogy mindig is ódzkodtam a második világháború és a náci Németország témakörétől olvasmányaim kiválasztásakor. Régóta esedékes volt, hogy megpróbálkozzak A könyvtolvaj című könyvvel és úgy érzem, hogy jó választás volt elsőre, ugyanis most már bátrabban nyúlok ezekhez az olvasmányokhoz, így olvastam el Anne Frank életének történetét, első körben képregény formájában. Elsőre jó volt így megismerni történetét, ezután pedig következhet az igazi napló hamarosan, illetve további témakörbe illő könyvek.
A képregény rengeteg információt tartalmaz ezekről a borús és szomorú évekről, nemcsak Anne családjáról. Érdekes, meghökkentő könyv. Hiába képregény, a lényeget nem lehet szép köntösbe bújtatni, az utolsó oldalak, a haláltábor így is borzasztó látvány volt. Ugyanakkor a kivitelezés, a könyv minősége, az oldalak, a színek, minden nagyon szép. A fél csillagot csak amiatt vontam le, mert elég sok rajznál olyan furcsák voltak az emberek, viszont a könyv második felében sokkal kifejezőbbekre sikerültek a rajzok.

Régóta szemeztem ezzel a képregénnyel, de valahogy sose éreztem úgy, hogy el kellene olvasnom.
Most jött a lehetőség, és nagy döbbenés volt a vége.
Elsődlegesen azért, mert Anne Frank életéről szólt a történet, nem pedig a naplóját dolgozza fel részletesen. Sok információ van arról is, és tény, hogy így érdekesebb, de nah… azért mégis furcsa volt!
A másik érdekesség a háttér információk, korrektek voltak, jól elképzeltem a helyzetet és a folyamatokat. Ehhez kapcsolódó negatívum: mintha már olvastam volna… Mármint ez a feldolgozási forma szinte kísértetien hasonlított a Maus-ra, azzal a különbséggel, hogy nem volt mögötte annyi művészi kibontakozás. Tényszerű volt, jó volt, de nekem nem adta meg azt a többet, amit a Maus adni tudott sajnos :(
Ettől függetlenül ajánlom, mert nagyon jó képregény a témában. Érdemes elolvasni, főleg ha érdekel Anne története.

Mi a fenét írhatnék, ami spoiler lenne???
Tessék. Itt a cselekményleírás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Anne_Frank xD
Jó-jó. Semmi. Ne is törődjetek velem. Bekattantam a sok értékeléstől :'D
Szóval Anne jómódú zsidó családba született. Jó nevű iskolákba járt kezdetben. Kezdetben. Itt a bibi :( Miután jött az antiszemita mozgalmaival Hitler, már nem. Zsidó iskolákba kellett járnia, és egyre kisebb házakba kellett költözniük. Majd később zsidócsillagot is kellett hordaniuk. Anne megkapta a 13.születésnapjára a naplót, onnantól írta… Majd konkrétan elkezdték őket üldözni, el kellett bújniuk egy ház hátsó taktusában. Ott éltek több mint 2 évig!! Majd egy nap… valaki beköpte őket a rendőrségnek. :( Elhurcolták őket…. mind a 8 bujkálót… koncentrációs táborba… és a történet… iszonyat szomorú véget… ért.
Herman megsérült, ezért a gázkamrákban megölték.
Fritz Pfeffer megbetegedett, meghalt.
Edith belehalt a betegségekbe és a kimerültségbe.
Peter van Pels túlélte ugyan a kíméletlen menetelést, de utána belehalt a kimerültségbe és a gyengélkedésbe.
Anne és Margot belehaltak a tífuszba.
Otto TÚLÉLTE!!!!!! (Egyébként ez csak hét. Lövésem nincs, ki lehetett a 8. :'D) Kiadatta Anne naplóját, miután megtudta, hogy a lányai meghaltak :(
A napló világhírű lett.
Még képregényalakban is megjelent! Itt van a kezemben! :D
A rajzok nekem tetszettek. Meg az is, hogy a történelmi hátterét is bemutatja, így értjük az összefüggéseket.

aki ismer engem, azon se lepődik meg, hogy mennyire közel áll a szívemhez Anne Frank.

Ez a képregény nagyon jól sikerült ábrázolnia a Anne Frank életét, a haláláig.
Megríkatott, képregény is.

Le vagyok tőle nyűgözve, olyan jó! Az első benyomásom persze a külsejére, a papír minőségére, súlyára, tartósságára, terjedelmére vonatkozott, s már az első reakcióm ez volt: na, jó, így (talán) megéri. (Mert hogy drága.) Aztán belelapoztam, s megdöbbentett, hogy milyen jól felismerhetők bizonyos szereplők. Aztán a komplexitása. Hogy nemcsak a napló feldolgozása és annak utóélete van benne, de a Frank családra vonatkozó előzmények is – hogy lássuk honnan, milyen körülmények közül indult el ennek a gazdag családnak ez a 64 négyzetméterre (később meg még siralmasabb koncentrátumra) való létbeszűkülése. Aztán, hogy mi volt a sorsuk a napló megszakadása, vagyis az elhurcoltatásuk után. Nyilván ez már a 8 hátsótraktus-lakó közül az egyetlen életben maradottnak (az apának) az elbeszélése, nyomozásának eredménye. De a teljességet a háttéranyagként, pillanatfelvételekként közbeszúrt történelmi összegzések, szám- és tényadatok, térképek, fogalommagyarázatok adják. Döbbenetesen tömören, sallangmentesen – töri könyvbe illően. Nem, nem rohantam, hogy rögtön leellenőrizzem őket – már elsőre túl hitelesnek tűntek –, de a végén olvastam is, hogy erre nincs szükség, megtették ezt hivatalosan, történészek ellenőrizték. Szóval itt ez a könyv, nem tankönyv, mégis, ha eztán efféle számadatra lesz szükségem, tudom, hogy hol találom meg rögtön. A képek jók, a szöveg pont elég. (Egyáltalán nem érezhető Anne naplós nyafogása.) Már csak azon gondolkozom, ha nem olvastam volna magát a naplót is többször, ha nem láttam volna a filmet is, vajon akkor is ilyen jó összefoglalásnak tartanám? Nem tudom, sajnos erre nem tudok választ adni. Erről olyasvalakit kéne megkérdezni, aki csak e képregény után olvasná el a könyvet. De lehet, hogy őneki meg a napló megértésében segítene e képes előzmény. Mindegy, hogy előbb vagy utóbb, de minden kamasz kezébe odaadnám. Az iskolai könyvtárakba meg kellene legalább egy példány.

:) És hogy valami negatív kritikát is mondjak már, mert enélkül nem lennék én: van benne 1 rossz képecske. A 64. oldal 2. képkockája, amelyik az Amszterdam utcáit elborító tiltó feliratokat hivatott ábrázolni… Hát ez nevetségesen rossz. Kár érte.
Ja, és még egy: a betűméret. Hááát, öreg vagyok, öregedem – s ilyenkor jut eszembe: lehet, hogy szemüveg kéne? De aztán belegondoltam: nagyobb betű(méret) – nagyobb könyv(méret)… És rájöttem: jó ez így! :) És még nagyító se kellett hozzá, pár lap után megszoktam.

Az Anne Frank történetét feldolgozó képregény egy remek törekvés – fontosnak tartom, hogy az ilyen történetek megtalálják az utat az olvasókhoz, ezért legalább ilyen fontosnak tartom, hogy hogyan történik a tálalás, hiszen nagyon kényes témáról van szó. Mivel egy kiskamasz naplója volt az első számú forrás, amelyben a történelmi borzalmak megélése mellett megjelennek a tipikus kamaszproblémák is – konfliktus a szülőkkel, első szerelem, jövőbeli álmok –, adja magát, hogy az anyag alkalmas a zsidóüldözés témáját a tizenévesek számára is fogyasztható módon bemutatni. Persze a könnyedebb témák csak pillanatnyilag enyhítik az események súlyát, összességében inkább kontrasztanyagként kiemelik a tragikumot.

A történet sallangmentes, tömör, helyenként kifejezetten dokumentarista, különösen a betoldott „ismeretterjesztő” pillanatfelvételek hasonlítanak egy történelemkönyvre. Ugyanakkor a naplórészletek feldolgozása emberivé és átélhetővé teszi Anne és a többi bujkáló történetét. Anne személyében egy erős, korához képest érett gondolkodású lányt ismerhetünk meg, aki számára a napló nemcsak eszképizmus volt, hanem felkészülés a választott írói pályára, s ami még fontosabb, a megértés eszköze is: saját és családtagjai viselkedésének a megfigyelésére és értelmezésére is lehetőséget nyújtott. Anne nem csupán könyvmoly volt, az emberekben is szeretett olvasni.

A képregény azonban sajnos nem jól működött számomra (és itt most szigorúan a formát méltatom, nem pedig a tartalmat): az egy dolog, hogy a képek sem voltak az igaziak – az arcok sokszor nagyon csúnyára sikerültek, kifejezetten torz mimikával –, sokkal kellemetlenebb, hogy a narratíva sem sikerült jobban. Az egész olyan volt, mint pillanatfelvételek sorozata, mint egy diavetítés vagy ppt bemutató: darabos volt, szaggatott, nem működtek a kockák közötti terek. Inkább képeskönyv volt, mint képregény, egyszerűen nem jól használta ki a médium eszköztárát. Sajnálom, hogy nem sikerült jobban megoldani, pedig nagyon erős képregény születhetett volna.

Természetesen a történetet ismertem és az eredeti naplót olvastam már. Mégis nagyon vártam, hogy hogyan valósítják meg a történetet képregény formában. Szerintem jól sikerült. Nekem nagyon tetszett. Jó kapcsolódás, közlési forma lehet a fiatalok számára. Jó volt, ahogy párhuzamosan vitte a családdal történteket és a politikai eseményeket. Ajánlom!

Képregényként rendben van.
:-)))))