Afganisztánba ​csak sírni jár az Isten 9 csillagozás

Ez a könyv Sirin-Gol története aki épp Iránból települ át Afganisztánba láthatóan különböző apáktól származó négy gyermekével. A történet elbeszélője, az író épp megfigyelőként van jelen az ENSZ berendezte menekülttáborban, ekkor már másfél hónapja él Afganisztánban, hogy könyvet írjon róla.
Sirin-Gol volt az egyetlen oly nyitott asszony az afgánok között, aki elmondta neki történetét. Az asszonyt az író egy fához hasonlította, amely erőteljes, karcsú, a legvadabb viharoknak is ellenálló, mindent látó és megértő, s mindent tudó. A történet nem szokatlan, inkább tipikus a mindennapi őrületről, ahogyan azt az afgán férfiak és nők napról napra évek óta átélik.
Sirin-Gol afgánul Édes Virág-ot jelent. Anyjának negyedik leánya és kilencedik gyermeke. Gyermekként a vályogkunyhó árnyékos padlóján, a sarokban ül, figyeli szüleit és nagyobb testvéreit, ahogy az aprócska földet művelik, kiseprik a port, szőnyeget csomóznak, kenyeret sütnek, gondoskodnak a túlélésről. Aztán hároméves korában iker öccsei születnek, kikről a későbbiekben neki kell gondoskodnia. Már totyognak, amikor az első rakéta becsapódik: megérkeznek az oroszok.
Apja elmondja, hogy eddig az angolok foglalták el az ország irányítását, vetettek szemet az asszonyokra, lányokra, most az oroszok próbálkoznak. Majd fegyvereket oszt fiainak, s a férfiak eltűnnek a család életéből. Emléküket csak a hegyek felől hallatszó fegyverropogás, rakétahangok és bombarobbanások őrzik, bár időnként felbukkannak személyesen is, hogy újra eltűnjenek. Egyik bátyját a kunyhó mögött temetik el, anyja egy éj alatt megőszül. Ekkor találkozott Sirin-Gol az első, de nem az utolsó mártírral, aki a Koránért esett el. Egy nagyobb nővére leveszi kendőjét, kirúzsozza magát és másnap reggel tér csak haza 4 orosz katona felszerelésével. Kéthetenként újabb nővérei csatlakoznak a legidősebbhez, s ismétlik meg az akciót…Sirin-Gol meglesi őket, de csak évekkel később érti meg, hogy mindez nem mese….Az orosz katonák, amit nem kapnak meg önként azt elveszik erővel: ételt, ruhát, pénzt, asszonyt, lányt, apák-fiúk becsületét, a nemzet méltóságát és büszkeségét, hitét és Istenbe vetett bizalmát. A férfiak a hegyekben küzdenek, ölnek és megöletnek, az oroszok a falvakban gyilkolnak, erőszakolnak… idősebb nővére megháborodik, apja többé senkihez nem szól a családból és senkinek nem néz a szemébe.
Nem folytatom…a fenséges Hindukus lábánál az egyébként is szegénységben élő afgán falusi népet a nyomor, a megaláztatás és a halál mindennapjai kísérik, s amikor a falu lakosságát kiirtják az oroszok, Sirin-Gol családja a falun kívül álló kunyhóból Kabul, a főváros felé menekül, miután elrejtik a korábban zsákmányolt Kalasnyikovokat és egyéb felszerelést. Itt kezdődik az az élet, Sirin-Gol élete, amely az örökös menekülésből áll. Kabulban jár orosz iskolába, megtanul írni-olvasni, aztán egyik bátyja kártyaadóssága fejében gyermekfejjel férjhez adják. Ezt követően újra menekülni kényszerül a mudzsahedek testvérharca elől, majd a tálibok elől Pakisztánon, Afganisztánon, Iránon át, majd újra Afganisztánba.
Nos Magyarországon egyeseknek havonta milliós fizetésük van, a kettesek milliói szegénységben, mély-szegénységben élnek, de béke, viszonylagos nyugalom van, csak a propaganda harcai tüzelik, s osztják meg a nemzetet. Az emberek döntő többségének fogalmuk sincs, hogy lehetne még sokkal rosszabb is. Hogy lesz-e, ez még kérdés…Minden esetre ez a könyv egy olyan afgán tipikus sorsról lebbenti fel a fátylat, amelyet embernek senki nem kívánhat. Csak erős idegzetűeknek!