Úszó ​bordély 11 csillagozás

Egy 18. századi női fegyenchajó igaz története
Siân Rees: Úszó bordély

Kétszázharminchét rabnő Angliából Ausztráliába tart egy fegyenchajón, a Lady Julian fedélzetén. A kíméletlen angol bíróság az újonnan alapított gyarmat szexre éhes férfihordáinak kielégítésére szánta a rabnőket, bár legtöbbjük legfeljebb egy-két lepedőt, egy-egy bútordarabot vagy konyhai edényt tulajdonított el. Az ítélet mégis mindnyájuknál ugyanaz: hét év száműzetés. Siân Rees történész a 18. század végi Angliának talán legjobb ismerője. Regényében Twist Oliver Londonja, az ipari forradalom és a bővülő gyarmatbirodalom forrongó időszaka elevenedik meg előttünk. Rees egyébként bemutatja a fegyenceket, elmeséli történetüket, emellett részletesen tudósít az egyéves hajóút minden állomásáról.

Eredeti mű: Siân Rees: The Floating Brothel

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
JLX, Debrecen, 2003
240 oldal · ISBN: 9633051932 · Fordította: Zsembery Péter

Most olvassa 3

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 7

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Larawyn
Siân Rees: Úszó bordély

Siân Rees: Úszó bordély Egy 18. századi női fegyenchajó igaz története

Hogyan népesítette be a 18. század végén az ausztráliai gyarmatot (akkor még Új-Dél-Wales) a jó öreg Angolhon? Száműzte a fegyenceket a zsúfolt börtönökből jó messzire, és egyszerre megoldotta két problémáját is… A Newgate akkoriban roskadozott a női bűnözők sokaságától. Az egy-két pár cipő, esetleg néhány vég anyag ellopásáért elítélt, vagy prostitúcióra kényszerült nehéz sorsú lányok pedig örülhettek, hogy a kivégzés helyett csak tengerentúli kényszermunka várt rájuk. Egy olvasmányos és hiteles történet bontakozik ki előttünk a Lady Julian majd' egy évig tartó kalandos útjáról. A korabeli kaotikus nyilvántartásokból, börtönök feljegyzéseiből, bírósági jegyzőkönyvekből és hajónaplókból kibogozott életek pedig érdekes nézőpontot adnak a történelem eme kis szeletéhez.

>!
Stone
Siân Rees: Úszó bordély

Siân Rees: Úszó bordély Egy 18. századi női fegyenchajó igaz története

Aki sikamlós történetre vágyik, az bele se kezdjen a könyvbe. Aki egy korszak történelmi dokumentációkon, levelezéseken és visszaemlékezéseken nyugvó regényt szeretne olvasni, na ő kezdjen bele nyugodtan. Az 1789-90-es év feldolgozása, egy hajó szemszögéből, ami történetesen női elítélteket szállított a jó öreg Angolhon zsúfolt börtöneiből az Ausztrália partjaiba kapaszkodó új településre, Sydney Coveba. Az út majd egy évig tartott. Személy szerint olyan dolgokat is megtudtam, amik mindig is érdekeltek a régi korok nőivel kapcsolatban, csak sehol sem említették eddig meg. Az elítéltek előéletéről is megtudunk valamit, a társadalomról, az életkörülményekről, egyszóval a napi sajtó szintjén tekinthetünk bele a 200 évvel ezelőtti dolgokba. Néztem, hogy az írónő még milyen témákban írt, érdekelnének azon könyvei is, bár biztos nem fognak megjelenni fordításban, marad az angol kiadás.

17 hozzászólás
>!
Tilla
Siân Rees: Úszó bordély

Siân Rees: Úszó bordély Egy 18. századi női fegyenchajó igaz története

A történelmi regényekkel az a baj, hogy csak félve engedem magamhoz a leírt kort, mert sosem lehet tudni, mennyire hiteles. A tudományos történelmi könyvekkel pedig az a baj, hogy gyakran nehézkesnek találom az olvasását. Az Úszó bordély a két kategória, a szórakoztató és a tudományos irodalom között találja meg remekül az egyensúlyt, egyszerre olvasmányos és hiteles. Végy egy elég jól dokumentált fegyencszállító hajót az 1780-as évekből és kezdd el visszavezetni a szálakat: keresd meg az említett neveket a kibocsátó nagy-britanniai börtönök feljegyzéseiben, majd folytasd a kutatást a bírósági jegyzőkönyvek átvizsgálásával. Ha mindez sikerült, nézz utána, milyen adatok maradtak fenn a fegyencnőkről új hazájukban: Ausztráliában, ahová feleségeknek vitték őket.
Remek, tényleg remek, ahogy hivatalos iratokból kirajzolódik a 18. század végi brit társadalom legaljának mindennapi- és börtönélete. Egy kabát ellopásáért halálbüntetés jár, mint ahogy börtönbe kerül a részegen árnyékszékben éjszakázó nő is, majd a büntetéseket a bíróság nagy kegyesen rendre tengerentúli kényszermunkára „enyhíti”, zajlik ugyanis a gyarmatosítás Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában és az éppen csak felfedezett Ausztráliában, a megszerzett területeken pedig lakni, dolgozni, szülni, halni kell, menjenek hát a rabok a túlzsúfolt börtönökből. Ha egyáltalán túlélik az egy évig tartó hajóutat. Megint örülhetek, hogy a 20-21. századba születtem.
Ugyan a könyv nagyon tartalmas és érdekes, gyakran nem tetszettek az író által használt megfogalmazások, szófordulatok. Ha Sian Rees tervez még mást is írni ezen kívül, remélem, csiszol majd a kivitelezésen. A fordítással is vannak gondok. Sebaj, most megyek és jobban utánanézek az ausztrál gyarmatosításnak. :-)

6 hozzászólás
>!
ppeva P
Siân Rees: Úszó bordély

Siân Rees: Úszó bordély Egy 18. századi női fegyenchajó igaz története

Nagyon érdekes volt. Történelem alulnézetben. Hogy kerültek (sok esetben ártatlanul vagy kisebb-nagyobb megélhetési bűnözés miatt) veszélyes bűnözőként, prostituáltként lányok, asszonyok Ausztráliába nemi, kényelmi és tenyésztési célokból. A kor Angliája, Londonja jó ismerős már Dickens műveiből. A nyomor, kétségbeesés, szenny és piszok legmélyebb bugyrai… Ennél sokak számára már a száműzetés is fényesebb életet jelent(het).
Nagyon jó történelmi igényű könyv, érdekes nézőpontból. Dokumentumregény, nem szépirodalom, de izgalmas és elgondolkodtató.
Magán a főmotívumon kívül nagyon elgondolkodtató a 18. század végi Anglia bűnüldözési és igazságszolgáltatási gyakorlata.

4 hozzászólás
>!
Amilgade
Siân Rees: Úszó bordély

Siân Rees: Úszó bordély Egy 18. századi női fegyenchajó igaz története

Azt hiszem nem gondolunk bele, hogy milyen is volt az élet a 18-19. században Angliában. Én is csak olvasom a Jane Austen vagy a Bronte regényeket, és azon álmodozom, hogy de jó lenne ott élni. Aha!! Csak gazdagon, mert szegényen irtó kemény volt az élet.
Ebből a könyvből megtudhatjuk, hogy az éhséggel küszködő nőknek milyen lehetőségeik voltak. Érdemes elolvasni! Ilyenkor örülök, hogy a 21. században vagyok.


Népszerű idézetek

>!
Tenshi

A tévedés is fontos. A csalódás is fontos. A kiábrándulás is. A találkozás is fontos, de az elválás is. Fontos a boldogság és a boldogtalanság. A közöny és a szenvedély is fontos. Az árulás is és a bűnbánat is. Fontos az egyedüllét gyötrelme és a kapcsolatok elviselhetetlensége. Az elhagyás és a visszatérés. Fontos a hűség és, sajnos, a hűtlenség is kihagyhatatlanul fontos. Mindent meg kell tapasztalnunk, rosszat és jót. Mindent át kell élnünk. Csak akkor lehetünk valóban egymáséi, ha már minden álruhát, gátlást, önzést, félelmet, csalódást, szenvedélyt, hazugságot levetettünk magunkról.

Siân Rees: Úszó bordély Egy 18. századi női fegyenchajó igaz története

>!
ppeva P

Kis csoportokban a tengerészeket is a partra engedték, de mindig, kizárólag tisztek kíséretében. A tizennyolcadik században a brit tengerészeknek olyan hírnevük volt, mint az újkorban a brit futballszurkolóknak, közismertek voltak, hogy általában bajt okoztak a sokáig nyitvatartó italmérések környékén.

131. oldal

Siân Rees: Úszó bordély Egy 18. századi női fegyenchajó igaz története

2 hozzászólás
>!
Stone

Ami Mary Rose-zal történt, pontosan az, ami Louisa Harewooddal és Lydia Bennettel is megtörtént. Az, hogy ez a történet Jane Austentől az utcán árult kis füzetekig milyen gyakran előfordul, jól mutatja, hogy a kor emberét mennyire lenyűgözte a szexuális természetű bukás. Lydia legalább Londonba szökött a jóképű csábítóval, ahol senki sem ismeri fel, így a családjának marad némi ideje reagálni. A Bennett család nevét egy bizonyos Mr. Darcy mentette meg, aki jól eltángálta szoknyapecér mostohatestvérét és megmentette a helyzetet. Mary Rose-ért azonban senki sem jött el Lincoln tömlöcébe.

36. oldal

Siân Rees: Úszó bordély Egy 18. századi női fegyenchajó igaz története

>!
ppeva P

Phillip kormányzó több szakképzett férfit, több ételt és a nemi egyensúly helyreállítására nőket kért a kormánytól. London sajnos fordított sorrendben válaszolt kéréseire. A gyarmati közösség egy raktárhajóra számított, megrakva élelmiszerrel, szerszámokkal és néhány szakképzett mezőgazdásszal és iparossal, akik segítenek a város építésében és a földek helyes művelésében. Ehelyett 1790-ben érkezett 222 nő meg jó pár gyerek, akiknek gyakorlati hasznuk nincs, viszont etetni kell őket. Persze a tudat, hogy az anyaország nem felejtette el őket, hatalmas megkönnyebbülést jelentett, de „meglehetős elszörnyedéssel” látták, írta az általában úriemberként fogalmazó Collins bíró, hogy „ilyen felesleges és hasznot nem hajtó rakományt küldtek egy hajónyi ellátmány helyett.”…
…Lehet, hogy Collins bíró felesleges rakománynak tartotta a nőket, de azért ő is minden este Nancy Yates fegyencnő karjaiba tért vissza. Akik nem élveztek hozzá hasonló privilégiumokat, most felvillanyozódtak a Lady Julian által hozzájuk szállított lehetőségek láttán.

211., 213. oldal

Siân Rees: Úszó bordély Egy 18. századi női fegyenchajó igaz története


Hasonló könyvek címkék alapján

Imogen Edwards-Jones: Hotel Babylon
Denis Avey – Rob Broomby: Szökés Auschwitzba
J. G. Ballard: Karambol
Amanda Foreman: A hercegnő
Susan Kay: A fantom
James Herriot: Minden élő az ég alatt
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I.
Julia Donaldson: A majom mamája
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly