Vízparti ​történet 42 csillagozás

Si Naj-An: Vízparti történet Si Naj-An: Vízparti történet Si Naj-An: Vízparti történet Si Naj-An: Vízparti történet

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az Ezeregyéjszaka meséit idézi emlékezetünkbe ez a klasszikus kínai regény, amely epizódok láncolatából, izgalmas kalandok laza egymásutánjából áll. Bár a cselekmény mintegy nyolc-kilencszáz évvel ezelőtt játszódik, lázadó hősei, a rablók, a szabad harcosok a magyar betyárok távoli rokonai, a sajátos, már-már feudalizmusra emlékeztető ázsiai társadalom szoros kötöttségeit éppen azok bírják nehezen, akik fejjel kimagaslanak az átlagból, akiknek jelleme szilárd. A regény szereplői, a társadalom számkivetettjei végül önálló szervezetbe tömörülnek egy nehezen megközelíthető szigeten, megalakítják a liangsani testvériséget, és sikerrel állanak ellen a császári csapatok támadásainak. A Vízparti történet új, bővített kiadása is bizonyítja, hogy ez a remek könyv korokon és országhatárokon át mindig megtalálja az utat az olvasókhoz.

Rövidített, átdolgozott változata Csi Nai Ngan: Vu Szung, a szegénylegény címmel jelent meg.

Eredeti cím: 水滸傳

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · A világirodalom klasszikusai

>!
Európa, Budapest, 1977
1130 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630711680 · Fordította: Csongor Barnabás
>!
Európa, Budapest, 1961
1172 oldal · keménytáblás · Fordította: Csongor Barnabás
>!
Athenaeum, Budapest, 1950
570 oldal · Fordította: Goda Géza

1 további kiadás


Kedvencelte 8

Most olvassa 8

Várólistára tette 85

Kívánságlistára tette 48


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Si Naj-An: Vízparti történet

Ez a könyv tényleg olyan, mint az Ezeregyéjszaka.
Történetek laza füzére egy cselekménykeretbe illesztve, úgy, hogy minden fejezet végén félbeszakad a történet, lehetőleg a legizgalmasabb ponton, és majd a következő fejezetben derül ki, hogy leszúrta vagy nem szúrta le. Az utószó szépen megmagyarázza, hogy azért van ez így, mert az elbeszélő utánozza a vásári történetmondók stílusát – tehát nyugodtan köréje lehet képzelni egy zsúfolt és zajos középkori kínai vásárt, pálmalevél kalapokkal, hosszú ujjú köntösökkel, bokára kötött vászoncipőkkel, vállon hordott rudakkal, kanyargós utcácskákkal az árusok között, harcművésszel, halszaggal, verekedőkkel és éneklő hangú ordibálással.

Itt olvasható tovább:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/21/si_naj-an_…

8 hozzászólás
ppeva P>!
Si Naj-An: Vízparti történet

Ez az olvasás nem történt volna meg a Moly, valamint @Timár_Krisztina és az ő értékelése
http://moly.hu/ertekelesek/1780929
nélkül. :)
Bármennyire is imádok olvasni és bármennyire is a könyvek körül forog az érdeklődésem, vannak könyvek, amik sose kerülnének elém. Biztos láttam már ennek a könyvnek a címét, ha máshol nem, az 1001 könyv listán, de átsiklottam rajta. De vannak molyok, akik olyan színesen és ízesen tudnak értékeléseket írni, hogy az embernek összefut a szájában a nyál, és hiába a többszázas várólista, menthetetlenül elkezd sóvárogni az adott könyv után. Én is így jártam, először csak a fejemben forgattam a címet, aztán megnéztem a katalógusban, aztán megnéztem a könyvtár polcán (te jó ég! három kötet! biztos, hogy ezt akarom?!), legközelebb már leemeltem és belenéztem (tényleg egész fogyaszthatónak látszik), később pedig hazahoztam és nekiláttam. És jó volt! Tényleg olyan, mint az Ezeregyéjszaka meséi (némi Robin Hooddal és Sobri Jóskával keverve), és én tátottam a szám rajta, mint egy kisgyerek. Ez volt az esti mesém sok napon keresztül. Néha elvesztettem a fonalat, néha annyian voltak, mint a kínaiak, néha mosolyogtam, hogy jönnek-mennek abban a hatalmas országban, és mindig találnak ismerőst meg mindig van, aki hallott már Jókorjött Esőről, és alig várta, hogy hódolhasson neki. Ettek-ittak, verekedtek, brutálisan lekaszabolták egymást, cseleket szőttek, szövetségeket kötöttek, szenvedtek a gonosz hivatalnokoktól. Voltak benne bizony gonosz és kegyetlen részek, ahol szép lassan felkoncoltak vagy három napon át nyúztak-daraboltak valakit büntetésből, de hát mi csak ne szóljunk semmit itt, ahol ugyanabban a korban a felnégyelés – lófarokhoz kötés – karóba húzás – kerékbe törés – keresztre feszítés volt „divatban”.
Egyetlen résszel volt csak bajom: a 71-119. fejezet egy fejezetbe lett tömörítve, és ott zanzásítva kaptam a képembe, ki, mikor, hol, kivel, mit csinált. Ez olyan tömör volt, mint egy fal, több nekiveselkedéssel is elfáradtam a megmászásától, és kezdtem elveszteni az érdeklődést és lelkesedést. De aztán túlestem rajta, és az utolsó fejezet ismét ugyanolyan élvezetet okozott, mint a megelőzők.
Én nem Jókorjött Eső előtt hódolnék most, hanem a fordító előtt. Már az se kis teljesítmény, hogy valaki egy ekkora művet ilyen egyenletes színvonalon, el nem veszítve a fonalat, lefordít egy idegen nyelvről, hozzátéve saját ötletességét is a remekül lefordított névadásokkal. De ahányszor elgondoltam, hogy ezek a lapok a lefordítás előtt rejtelmes kínai írásjelekkel voltak teli, annyiszor emeltem kalapom gondolatban a fordító előtt. Szerettem nagyon a névadásait, bizony, enélkül elvesztem volna még jobban a kínai nevek tengerében, ráadásul lett némi tréfás felhangja az olyan nevektől, mint Fogdmegmajom, Nappaljáró Patkány meg Jókorjött Eső és a többiek.
Szóval csak ajánlani tudom, olvassátok.

2 hozzászólás
sztinus>!
Si Naj-An: Vízparti történet

A három keleti nagyklasszikus, amiket eddig olvastam ez tetszett legkevésbé. Itt is az első könyv nagyon szórakoztatott, mint a Gendzsinèl, a második könyvben találtam igen taszító mozzanatokat spoiler, ezek igazából fél csillag levonást jelentenek.
A harmadik vége irtó jól sikerült, de addig sokat vesztettem a lelkesedésemből.
Egyértelműen érzek hasonlóságot a Majomkirállyal, a humort, amit talán a zseniális fordítónak is köszönhetünk.
A nevek csodálatosak, na nem a sok Cseng és ennek ragozására gondolok…
A fejezet végi versikékre nincs szó, csodálatos gyöngyszemecskék, és azok az átkötő mondatok:"ezt majd máskor tudjátok meg~mindig mosolyognom kellett.
Adott volt a sok szereplő, na de valaki számolja meg hány halódik meg közben!!Micsoda gyilokságokkal!!:(
Küzdöttem vele, de azért èlmény volt.

18 hozzászólás
Chivas>!
Si Naj-An: Vízparti történet

Nem bántam meg hogy elolvastam, bár nem valószínű hogy újra a kezembe veszem, pedig ha teljesen érteni akarnám, akkor bizony füzettel és tollal kellene olvasnom. Elvesztem elég hamar a hősök között, eleinte zavart hogy nem tudom ki kicsoda a kifejező nevek ellenére sem, aztán beletörődtem. Talán négy vagy öt vezér különült el a többiektől, de őszintén őket sem tudtam megkedvelni, nekem furcsa volt hogy annak ellenére hogy igazságosak, nemesek, bátrak és vitézek, simán legyilkoltak a csata alatt bárkit, akik a kezük közé került. Gyerekeket, feleségeket, az ártatlan népet. Viszont ami igazán tetszett a ritkán felbukkanó humor volt, néha megmosolyogtam. A húsgombócos rész különösen tetszett, morbiditása ellenére váratlan húzás volt… A vége meghatott, kapott érte plusz egy fél csillagot. A felbukkanó varázslatok is megleptek, valahogy idegen volt eleinte, de aztán az is tetszett. Csodálatosak voltak még a nevek is. Olvasás közben az járt az eszembe, hogy olyan lehetett a kínaiaknak ez a regény, mint a mi korunkban egy folytatásos tévésorozat, ami évekig tart és mindenki nézi. (talán mint a Szomszédok, vagy a rádióban a Szabó család). :) Egy este, egy fejezet. Elég sokáig eltarthatott a 120 fejezet, sőt, még folytatások is készültek. :)

kaporszakall>!
Si Naj-An: Vízparti történet

Ha óvodásoknak kéne elmagyaráznom, milyen könyv ez, azt mondanám: Gyerekek, ez a Nagy Kínai Csihi-Puhi Regény.

Merthogy a könyv terjedelmének jó felét (ha nem többet) a verekedések, párviadalok, csaták és háborúk foglalják el (s további jelentős hányadot a nagy zabálások – ha úgy tetszik: lakomák).

Mivel az unos-untalan ismétlődő csetepaték leírásában nehéz mindig újat alkotni, a kaptafák különböző színűre festett változatait kapjuk: ugyanazt a helyzetet egy picit másképp… A történet inkább novellafüzér, mint európai értelemben vett regény, de ez nem baj. Nem az összecsapások, nem is az evés-ivás, hanem a közbeszőtt apró betétjelenetek adják a cselekmény savát-borsát. A buddhista és taoista barátok néha magasztos, máskor Boccaccio kéjsóvár szerzeteseire emlékeztető viselkedése, a városi népek nyüzsgése, a kocsmák haszonleső naplopói, a korrupt tisztviselők, a pöffeszkedő földesurak – ezek a regény fűszerei.

S valljuk be: ezek nélkül a regény felettébb sótlan lenne. Így sem a kedvencem, de érdemes volt feleleveníteni az egykori gimnazista (1977) olvasás élményeit, s néhány új szempontra felfigyelni.

Mivel az előttem szólók már alaposan kivesézték, csak néhány aspektust említenék:

A szülők tisztelete, s a nők megvetése. Furcsa ellentmondás. A nő csak akkor tiszteletre méltó, ha elmúlt legalább hatvan, és édesanya. Akkor az ember a nyakába veszi s úgy cipeli magával (legfeljebb kis időre magára hagyja, hadd falják fel a tigrisek), ám a fiatal nőknek nincs becsülete. Kikapósak, álnokok, férjük, barátjuk vesztére törnek, megérdemlik, hogy karddal kettőbe szeljék/megfojtsák/bárddal feldarabolják/buzogánnyal agyonverjék/böllérbicskával kibelezzék őket. Egy a gond: ha a hölgyek húszas-harmincas éveikben mind így járnak, kikből lesz majd egy generációval később tiszteletre méltó nyakba akasztós anyuka?*

A konzervatív társadalom. Ez a regény három-négy évszázados történetet beszél el, de minden historikus távlat nélkül. Azon kívül, hogy megemlíti, melyik dinasztia idején játszódik, szinte teljesen kortársi szemléletű: a szereplők és az olvasók világa között nincs különbség. Ha ezt összehasonlítjuk az európai romantika történelmi regényeivel – mennyire archaikusan mutatja be pl. Walter Scott az egy-másfél évszázaddal korábbi jakobita időket; mekkora távolságot teremt – elcsodálkozunk: ehhez képest milyen statikus a kínai világ…

A családi kapcsolatok mindent háttérbe szorító hatalma. A barátok, szövetségesek testvérré fogadják egymást. Az állampolgári tisztességnél fontosabbak a rokoni kötelékek. Mindez egyfelől támogatást nyújt az egyes embernek, másfelől a részrehajlás és a korrupció melegágya. Keresztapák egész sora, városon és falun, a vidéki mandarinok hivatalában csakúgy, mint a császári udvarban. S tudjuk, hogy Kína ebbe időről időre belebukott.**

Végül – a többiekkel együtt – hadd dicsérjem meg én is Csongor Barnabás fordítását: pusztán a száznyolc vezér magyar neve is nem mindennapi képzelőerőre vall.

Közel negyven év után érdekes volt újra elolvasni, ám csak újabb negyven év elteltével szándékozom harmadszorra is levenni a polcról…

* Nincs igazam: pár hűséges feleség, mikor férjüket üldözni kezdi a hatóság, felköti vagy vízbe veti magát, illetve belepusztul a bánatba. Ám a hatvanat így ők sem érik meg…
** Persze időről időre talpra is állt…

tengshilun I>!
Si Naj-An: Vízparti történet

Nem most olvastam, de sok minden megragadt bennem, ami elég jó jelzés arra nézve, hogy erős a sztori.Terjengősnek terjengős, és vannak benne néhol kissé „túlírt” részek, de az író láthatóan tudta, hogy mit csinál, és a maga a történet is elég hosszadalmas ahhoz, hogy egy ilyen, már-már monumentális mű kerekedjen ki belőle. Pár mondat erejéig lássuk a részleteket:
A művet Csongor Barnabás fordította, aki egyebek mellett ezzel a regénnyel (is) érte el, hogy fordítói munkásságát a magyar irodalomtörténet élvonalában említsük. Szóval az az igazság, hogy valami elképesztően jól fordította Barnus bácsi a történetet, amelyet olyan, élettel és fantáziával teli alakok népesítenek be, mint a nagy természetű katonából lett húst zabáló, részeges buddhista szerzetes, vagy a főhősnek számító (ha ilyen van egyáltalán ebben a regényben) Jókorjött Eső (imádom Barnabás névfordításait is), aki ha kell, csalafinta, ravasz, ha kell egyenes és becsületes, mégsem lehet azt mondani rá, hogy köpönyegforgató lenne.
Töménytelen mennyiségű rizsbor, hús, néha nők is, botrányok, verekedések… de mi mást várjunk egy lázadókról szóló történettől? Olyan ez a könyv, mint a Karib-tenger kalózai, csak kicsit keletebbre, és a szárazföldön játszódik, a vízpart és a mocsarak ellenére is.
Megjegyzés: a regény abban az időszakban íródott, amikor a klasszikus, Konfuciusz idejében használt nyelvi réteg mellett elkezdtek a „nép nyelvén”, azaz a beszélt nyelvhez közel álló, közérthető műveket írni ( a klasszikus nyelv ismeretéhez komoly tréningre volt szükség már akkor is). Mégis, talán pont azért, hogy a klasszikus irodalom mellett jogosultságot szerezzen magának, az író a 傳 zhuan (ejtsd: dzsuán) írásjegyét használja a címben, ami „életrajz, biográfia” jelentésben a régi nagy filozófusok, hadvezérek, államemberek haláluk után megírt élettörténete volt.
Mondom, az író, Shi Nai' An tudta, hogy mit csinál.

TREX IP>!
Si Naj-An: Vízparti történet

Régen már olvastam, húsz éve (vagy több?), még kamasz fejjel.
Most teljesen mást adott.
Csoda, ha könnypárás szemmel bámultam a részegen duhajkodókra, az állandó lakomázásra?
– Hiszen ez a tivornyázás nagyregénye! – kiáltottam fel.
Mert ha akad könyv, ami alkalmas „dallaszozásra”, akkor ez az. ;)

fukszia>!
Si Naj-An: Vízparti történet

Bár a nyelvezete egy kissé nehézkes, de nekem nagyon tetszett. Olyan mint egy mesés könyv, sok apró történet sok apró tanulsággal.
Aki szereti a kínai irodalmat mindenképpen olvassa el és ne rémissze el a rengeteg név, egy idő után bele lehet szokni. :)

5 hozzászólás
Polyák_Margit P>!
Si Naj-An: Vízparti történet

Nagyon érdekes volt.
Valóban hasonlít az Ezeregyéjszaka meséihez. Volt benne minden, ami kell egy ekkora regénybe és szépen volt megírva és lefordítva is.

Dorsyn>!
Si Naj-An: Vízparti történet

Nehéz bármit is írnom róla. A Nyugati utazással egy szintre helyezném, nagyon hosszú, és a felétől már kicsit szenvedősre fordult az olvasása.
Nem mintha a történet nem lenne jó, de az ismétlések megölték számomra az izgalmat benne.
Tulajdonképp nem is értem, hogy fért el az a sok ember a mocsár közepén??:D
Illetve nagyon vicces szerintem, hogy 1000 oldalon keresztül épül a cselekmény, hogy aztán 50 oldalban kinyírjanak mindenkit:)


Népszerű idézetek

Timár_Krisztina I>!

Nevezetes rúgás volt ez, úgy hívták, hogy „Jáde-gyűrű lépéses mandarinkacsa-rúgás” – egész életében gyakorolta Vu Szung, egyik mesterfogása volt.

424. oldal, I. kötet (Európa, 1961)

7 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

[…] Toronyhordozó kellett, hogy az első helyre üljön, Jókorjött Eső a második helyre ült. Cselcsillag következett harmadiknak, Felhősárkány negyediknek.
[…]
Helyet foglalt sorban bal felől Párduckoponya, Vereshajú Ördög, Földreszállt Évcsillag, Rövidéltű Égi Kutya, Eleven Pokolkirály, Égbemászó, Felhők Villáma, Szárazföldi Krokodilus s Nappaljáró Patkány, jobb felől meg, éveik száma szerint engedvén egymásnak, Kis Generális, Mennydörgés Tüze, Háromhegy Ura, Bűvös Futár, Fekete Forgószél, Örvények Sárkánya, Feltartóztathatatlan, Kutyapofájú, Fehér Hullámtaraj, Selymesszőrű Párduc, Nyájas Főuracska, Erénnyel Versengő, Isteni Kezű Művész, Kurtalábú Tigris, Veszett Tigris, Jádekarú Mester, Kis Feltartóztathatatlan, Nyakazóbíró, Felhőcsapó Aranyszárny, Bűvös Számvető, Barlangbúvó Sárkány, Folyamfordító Tengerikígyó, Vasfurulyás Halhatatlan, a Tábornok, Fogdmegmajom, Fehérképű Ifiúr s Kilencfarkú Teknős – összesen negyvenen. Zeneszó harsant, nagy lakomát csaptak.

91. oldal, II. kötet (Európa, 1961)

4 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

– Hát őt láttad-e már, aki ma megtámadott?
– Persze, hogy ismerem Li bátyámat, csak épp nem verekedtem vele még!
– Hát jól megitattál, megöblögettél! – jegyezte meg Fekete Forgószél.
– De te is jól végigvertél rajtam! – felelte Fehér Hullámtaraj.
– Béküljetek ki, fogadjatok testvériséget egymásnak – szólt rájuk Bűvös Futár. – Azt tartja a szólás-mondás, hogy „ha nem verekszel, nem ismerkedel”!

34-35. oldal, II. kötet (Európa, 1961)

6 hozzászólás
Sheeana>!

Azzal orrba vágta rettentő öklével a mészárost, úgyhogy annak orrán-száján eleredt a vér, az orra meg félreferdült. Mintha fűszeres boltot nyitottak volna a fejében : sós, keserű, savanyú ízek áradtak szét a szájában. A mészáros elejtette kését és felnyögött :
– Ez eltalált !
– Te leánypecér – szitkozódott Lu Ta –, még feleselni mersz?
Azzal szemöldökcsontján vágta öklével a mészárost, aki úgy érezte, mintha egy selyemkereskedésbe esett volna fejjel : vörös, fekete, piros színben kavargott előtte a világ, szemgolyója felhasadt, pupillája kifordult. Az összegyülemlett tömeg csak tisztes távolból merte szemlélni mindezt. A mészáros kegyelemért könyörgött, de Lu Ta ráförmedt :
– Pfuj, te senkiházi fattyú ! Még ha küzdöttél volna velem, mint férfi a férfival, talán megkegyelmeztem volna, de így nem ! – Azzal felemelte öklét, halántékon vágta Csenget.
Annak fülében mintha egy taoista zenekar zendült volna meg, csengő kövek, harangok, cintányérok csengését hallotta. Lu Ta csak azt látta, hogy elnyúlik a földön, süvít kifelé szájából a levegő, de nem lélegzik, és nem mozdul többet.

54-55. oldal (Európa, 1977)

7 hozzászólás
Rawalpindi>!

…nem jó cibálni a tigris bajuszát.

76. Európa Könyvkiadó, 1977

Timár_Krisztina I>!

Felhősárkány felöltötte felhőjáró taoista köntösét, oldalára kötötte iszákját, derekára tüszőjét, hátára páros bűvös kardját, nyakába akasztotta pálmalevél kalapját, kezébe ragadta teknőchéj legyezőjét, s útnak eredt. Csészét ragadva kísérték ki a vezérek. Körbe járt még a búcsúpohár, s így szólt még utoljára Toronyhordozó vezér:
– Mesterünk, Teljes Tisztaságos! Nem marasztalhatunk már, de ne téveszd szavad! Nem is engedtünk volna, ha nem anyádhoz mennél, de így nem merészelünk utadba állni. Száz nap múltán, reméljük, visszatérsz daru hátán, felhőn lovagolva. Várunk, meg ne másítsd szavad!

107-108. oldal, II. kötet (Európa, 1961)

8 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Eltelvén úgy néhány hónap, egy este, teljes egészségben lévén, egybehívta szerzetbeli társait búcsúszóra, s egy nagyot nevetvén elhalálozott. Megmutatkozott ezután szellemének ereje a szent hegy templomában több ízben, úgyhogy az ott imádkozó népek fel is állították szobrát, igaz képe mását.

III. 283. oldal (Európa, 1977)

1 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Neki is szegezte már kígyólándzsáját, s felvette a harcot a Kétkorbácsossal. […] Egyenlő ellenfél volt a két hős bajnok! Cikázott a lándzsa, villant a két korbács, mint hímzés virága, körbe-karikába. Viaskodtak ők már vagy ötven menetben, s nem győzött egyik sem, de meg sem is futott.

326. oldal, II. kötet (Európa, 1961)

6 hozzászólás
Rawalpindi>!

Pompás hely a császár kertje, de nem jó soká lakni benne.

90. oldal, Európa Könyvkiadó, 1977

tschk>!

„A bölcsek és szentek művei mind úgy keletkeztek, hogy felindultságuknak adtak hangot általuk.”

Mert amikor már a Szung-dinasztia nem állta a harcot, akkor a nemesek és nemtelenek összekeveredtek, a nagy bölcsek kerültek alulra, és felül lakoztak az elfajult korcsok. Ez oda vezetett, hogy a barbárok kerültek felül… Si Naj-an és Lo Kuan-csung pedig, noha testeben a Jüan-dinasztia korában léteztek, lelkük a Szung-ház korába szállt vissza, s noha a mongolok idejében éltek, szívük a Szung-kor sorsán kesergett. Ezért, amikor felindultak a két császár sikertelen északi hadjáratain, akkor indulataikat a kitajok leverésével fejezték ki…

5. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Daniel Defoe: A fegyenc
Vu Cseng-en: Nyugati utazás, avagy a majomkirály története I-II.
Miguel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha
Daniel Defoe: Roxana, avagy a szerencsés kedves
Voltaire: Candide vagy az optimizmus / Candide ou l'optimisme
Hugo Viktor: A Notre Damei toronyőr
Agatha Christie: A titokzatos ellenfél
Ken Follett: A katedrális
Arthur Conan Doyle: A félelem völgye
Hugo Viktor: A Notre-Damei torony őre