A ​zen szellem az örök kezdők szelleme 7 csillagozás

A zen meditációról
Shunryu Suzuki: A zen szellem az örök kezdők szelleme Shunryu Suzuki: A zen szellem az örök kezdők szelleme

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Zen szellem, a kezdő szellem címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1987

Tartalomjegyzék

>!
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637310045 · Fordította: Halasy Sándor
>!
Buddhista Misszió, Budapest, 1987
138 oldal · puhatáblás · Fordította: Halasy Sándor

Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Japán


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

lzoltán IP>!
Shunryu Suzuki: A zen szellem az örök kezdők szelleme

Az élet egy folyamatos újra kezdés,* minden reggel felkel a Nap, minden egyes mozdulat újra elindul és az útjára lépő talp – nyoma – rajzolja meg az út szélességét és görgeti egyre, mint vándor alatt a földgolyót. A meditáció az a halovány vonás, amely magát az utat rajzolja meg, függetlenül mindentől, és mégis függve a talajtól és a talptól, a ránehezedő nyomástól vagy a lépést segítő emeléstől és mindattól, amely kapcsolatba kerül velük. És így az élet maga a meditáció, amelyhez elengedhetetlen a helyes testtartás és a légzés,** cselekedve és nyugalomban végezve, cselekedve tenni (akár a mindennapokat) és mindezt nyugalomban, nem görcsölve egy ábrándos jövőért, hanem az önmagáért való tettért, a helyes, tiszta és őszinte meggyőződésért. A meditációban ülés elválaszthatatlan attól a képtől, ahogy a lélek a testben helyet foglal, ahogy a test a világban helyet foglal, és ahogy a világ a lélekben helyet foglal. Halovány vonásával kapcsolja össze a kint és a bent, a fent és a lent fogalmait – valójában nem is kell összekapcsolnia, mivel ők együvé valók, csak az emberi elme keresi folytonosan a határokat. Ezen határok megszüntetésével érhető el a megvilágosodás.

Remek könyv a zen meditációról, és arról, hogy miként is cselekedj: tedd azt amit tenned kell.

* – újra kezdés – fontos a lélek és a szellem frissességét megőrizendő, a mindig megújuló ráébredés, rácsodálkozás a már unalomig ismételt dolgokban is. Ez nagyon nehéznek tűnik, de annál többet is ad.
** – helyes testtartás és a légzés – ők ketten érezhető mélységeket rejtenek, a testi és lelki élet, a vertikális egyensúly és verbális megnyilvánulások…

>!
Buddhista Misszió, Budapest, 1987
138 oldal · puhatáblás · Fordította: Halasy Sándor
Pretorius>!
Shunryu Suzuki: A zen szellem az örök kezdők szelleme

Azt hiszem, minden lényegeset megtudtam a zen meditációról. Minden fejezet ugyanarról szól: a helyes gyakorlásról, amihez nem kell az ég világon semmi csak üres, gondolattalan, ugyanakkor éber, fogékony állapot. A szöveg sokszor ismétli magát, ami két okból is érthető: egyrészt összegyűjtött előadásokat szerkesztettek könyvvé, másrészt baromi nehéz nem ugyanazt mondani valamiről, ami ennyire egyszerű, ugyanakkor ennyire nehéz is. A zazenhez kizárólag önmagunkra van szükségünk (esetleg egy mesterre) és gyakorlásra. Könyvből aligha megtanulható, de nem is állított ilyet senki.

NorrinRadd>!
Shunryu Suzuki: A zen szellem az örök kezdők szelleme

Nagyon mély gondolatok vannak benne. Eckhart Tolle műveivel együtt hihetetlen hatást gyakorolt/gyakoroltak a hozzáállásomra az élettel kapcsolatban.


Népszerű idézetek

lzoltán IP>!

[…] úgy kell megalkotnotok, mintha kezdők volnátok, azaz anélkül, hogy megpróbálnátok valamit ügyesen vagy szépen csinálni. Egyszerűen csak úgy írjatok, teljes figyelemmel, mintha akkor fedeznétek fel először azt, amit írtok. Akkor egész természetetek benne lesz az írásban. […]

11. oldal, Bevezetés (Buddhista Misszió, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: írás
1 hozzászólás
lzoltán IP>!

[…] Mikor belélegzünk, a levegő bejön a benső világba. A benső világ korlátlan, és a külső világ is korlátlan. Azt mondjuk: „benső világ” vagy „külső világ”, de valójában csak egy világ van, mely kerek egész. Ebben a korlátlan világban olyan a gégénk, mint egy lengőajtó. […] Amit „én”-nek nevezünk, lengőajtó csupán, amelyik ide-oda leng, amikor ki- és belélegzünk. Csupán mozog, ez minden. […]

23. oldal, A lélegzés (Buddhista Misszió, 1987)

lzoltán IP>!

[…] Ha tesztek valamit, célotok ne legyen más, mint csak tenni azt. Az alak alak, és ti ti vagytok, és az igazi üresség valósul meg gyakorlásotokban.

38. oldal, Semmi dualizmus (Buddhista Misszió, 1987)

lzoltán IP>!

     Tozan, a híres zen mester mondta egyszer: „A kék hegy a fehér felhő atyja. A fehér felhő a kék hegy fia. Naphosszat egymástól függenek, anélkül, hogy függenének egymástól. A fehér felhő mindig a fehér felhő. A kék hegy mindig a kék hegy.” Ez az élet tiszta, világos értelmezése. Sok olyan dolog van, mint a fehér felhő és a kék hegy: férfi és nő, mester és tanítvány. Függenek egymástól, de a fehér felhő ne zavartassa magát a kék hegytől. A kék hegy ne zavartassa magát a fehér felhőtől, teljesen függetlenek, de mégis függőek. Így élünk […]

25. oldal, A lélegzés (Buddhista Misszió, 1987)

lzoltán IP>!

     A japán teaszertartás megalapítója, Sen no Rikyu, 1591-ben ura, Hideyoshi, parancsára harakiri végrehajtására kényszerült. (Hasfelmetszés általi rituális öngyilkosság.) Rikyu, mielőtt kioltotta volna az életét, így szólt: „Ha van kardom, nincs Buddha, sem patriárkák”. Azt értette ezalatt, hogy ha a nagy szellemünk kardjával eggyé válunk, akkor nincs dualista világ. Ez a lelkület az egyetlen létező valami. Ez a rendíthetetlen lelkület mindig jelen volt Rikyu teaszertartásain. Ő sohasem tett semmit sem pusztán dualista felfogással; minden pillanatban kész volt a halálra. A szertartások során újra és újra meghalt és megújult. Ez a teaszertartás lelkülete. Ez leborulásunk mibenléte.

40. oldal, A leborulás (Buddhista Misszió, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: 1591 · harakiri · teaszertartás
王狐狸>!

Az öröm nem különbözik a szenvedéstől. A jó nem különbözik a
rossztól. A rossz: jó, a jó: rossz.

Mulandóság

lzoltán IP>!

     Mikor az Eiheiji kolostorban voltam Japánban, mindenki épp azt tette, amit tennie kellett. Az Eiheiji kolostorban ültünk, mikor ülni kellett, leborultunk a Buddha előtt, mikor a Buddha előtt le kellett borulni. Ennyi az egész. És mikor gyakoroltunk, semmi különöset sem éreztünk. Még azt sem éreztük, hogy kolostori életet élünk. Számunkra a kolostori élet volt a megszokott élet, és a városból jött emberek a szokatlan emberek. Amikor őket láttuk, az volt a benyomásunk: „Ó, jött néhány szokatlan ember!”
     Amikor egyszer aztán elhagytam az Eiheijit, és egy ideig távol voltam, a visszatérés egészen más volt. Hallottam a gyakorlással járó különféle hangokat, – a harangokat, és a szerzetesek szútra-kántálását –, és ez belém markolt. Könnyek patakzottak szememből, orromból és számból. Csak a kolostoron kívüli emberek érzik annak atmoszféráját. Akik gyakorolnak, nem éreznek tulajdonképpen semmit. Ez mindenre igaz, azt hiszem. Midőn szeles napokon az erdei fenyők susogását halljuk, a szél csak fúj éppen, és a fenyő pedig csak áll a szélben. Ennyi történik, semmi több. De akik hallgatják a szelet a fa ágai között fújni, verset írnak, vagy valami szokatlant éreznek. Azt hiszem, így van ez mindennel.

72-73. oldal, Önmagatokat tanulmányozzátok (Buddhista Misszió, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: Japán
王狐狸>!

Gyakorlásunkban az erőfeszítésnek az eléréstől a nem-elérés felé kell irányulnia.
Rendszerint, ha valamit tesztek, el akartok érni valamit, az eredményhez kötődtök. Az „eléréstől a nem-elérés felé” azt jelenti, hogy meg kell szabadulni az erőlködés okozta szükségtelen és rossz következményektől. Ha valamit a nem-elérés szellemében tesztek, abban jó sajátosság van. Elég tehát, ha minden különösebb erőfeszítés nélkül teszünk valamit. Ha különleges erőfeszítést tesztek ahhoz, hogy elérjetek valamit, akkor ebben valami felesleges, valami többlet-elem is benne foglaltatik. Meg kell szabadulnotok a fölösleges dolgoktól.

A helyes erőfeszítés

wyrm>!

A buddhizmus alaptanítása a mulandóság, vagyis a változás tana. Minden létező számára alapigazság az, hogy minden változik. Senki sem tagadhatja ezt az igazságot, és a buddhizmus minden tanítása ebben fut össze. Mindannyiunknak szóló tanítás ez. Ez a tanítás az én-nélküliség tanaként is felfogható. Hiszen, mivel minden létező állandó változásban van, nem létezhet maradandó én. Minden egyes létező én-természete nem más valójában, mint a változás maga, ez az összes létező én-természete. Nincs minden egyes létezőnek valami különleges, különálló én-természete. Ezt hívják a Nirvána tanának is. Ha átéljük a „minden változik” örökérvényű igazságát, és megtaláljuk nyugalmunkat benne: a Nirvánában találjuk magunkat.
Nem találunk tökéletes nyugalmat, ha nem fogadjuk el azt a tényt, hogy minden változik. S bár igaz, sajnos nehéz elfogadnunk. Azért szenvedünk, mert a mulandóság igazságát nem tudjuk elfogadni. Szenvedésünk oka tehát: ezen igazság el-nem-fogadása. A szenvedés okáról szóló tanítás és az a tanítás, hogy minden változik, az érem két oldala. Szubjektív oldalról nézve a mulandóság az oka szenvedésünknek. Objektív oldalról nézve viszont ez a tan egyszerűen a „minden változik” alapigazsága. Dogen-zenji azt mondta: „Nem igaz tanítás az a tan; amely nem hangzik úgy, mintha valamit erőltetne.” A tanítás maga igaz, és magától semmit sem erőltet ránk, de emberi hajlamunk miatt úgy fogadjuk a tanítást, mintha ránk erőltetnének valamit. Persze az igazság létezik, akár jónak, akár rossznak tartjuk is. Ha semmi sem létezik, ez az igazság sem létezik.

A MULANDÓSÁG "A tökéletlen lét által kell a tökéletes létet megtalálnunk."

wyrm>!

A keresztény tanítás szerint a természet minden lényét Isten teremtette, adta nekünk. Ez az adakozás tökéletes eszménye. Persze ha úgy gondolkodtok, hogy Isten teremtette az embert, és valamiképpen Istentől különválva léteztek, könnyen hihetitek azt, hogy képesek vagytok valami különvalót alkotni, valamit, amit nem Ő adott. Repülőgépeket és autópályát alkotunk például. Aztán, ha azt ismételgetjük „én csinálom, én csinálom, én csinálom”, akkor hamar elfelejtjük, ki is az az „én” valójában, aki a dolgok sokaságát létrehozza; hamar megfeledkezünk Istenről. Ez sodorja veszélybe az emberi kultúrát. Az adakozást valójában a „nagy énnel” létrehozott alkotás jelenti; mi magunk nem alkothatunk és nem tarthatjuk magunkénak, amit alkotunk, mivel mindent Isten alkotott. Ezt sohase felejtsük el. Ha viszont megfeledkezünk arról, hogy ki is az alkotás teremtője, és mi is az alkotás értelme, akkor az anyagi, vagyis csere-értékéhez ragaszkodunk. Pedig ez Isten alkotásának abszolút étékéhez képest teljesen értéktelen. Ha valaminek nincs is anyagi vagy viszonylagos értéke egy „kis én” számára, azért az önmagában még abszolút értékű. Nem ragaszkodni valamihez egyet jelent azzal, hogy tudatában vagyunk abszolút értékének. Bármit cselekedtek is, ennek tudatában végezzétek, ne pedig anyagi vagy ön-középpontú értékfelfogás jegyében. Akkor bármit tesztek is, igazi adakozás az; „dana prajna paramita”.


Hasonló könyvek címkék alapján

Hugo M. Enomiya-Lassalle: Az elmélyülés útja
Ellis Potter – Izsák Norbert: Meredek görbén Istenhez
Niklaus Brantschen: Csendforrás
Thich Nhat Hanh: A béke érintése
Shunmyo Masuno: Az egyszerű élet művészete
Szuzuki Daiszecu Teitaró: Bevezetés a zen buddhizmusba
Joe Vitale – Ihaleakala Hew Len: Hoponoponó
Susanne Schaadt: Zenfirkák
Jane Hope – Borin Van Loon: A Buddha másKÉPp
Pressing Lajos: Reggeli üldögélések