Az ​egyszerű élet művészete 87% 288 csillagozás

A fülszövegben szereplő, kissé hatásvadászra sikerült ajánlások dacára ez egy nagyon is tartalmas könyv, autentikus szerzőtől: Shunmyo Masuno egy zen buddhista templom főpapja Japánban, és díjnyertes kerttervező, világszerte oktatja a zen kerttervezés művészetét, ami, mint azt ugyebár tudjuk, messze túlmutat a kövek, növények és egyebek esztétikus elrendezésénél: spirituális jelentőséggel bír.

A kötet 100 rövid és látszólag egyszerű, szellemi gyakorlatot és tanácsot tartalmaz, melyek által beépíthetjük a zen lelkiséget a mindennapjainkba. A gyakorlatok nehézségi szintje elég diverz, ám ha valaki valóban megvalósít közülük legalább egy párat, egész biztosan gazdagodni fog általa, mert a saját bőrömön tapasztaltam, hogy ezek a dolgok valóban működnek. Nincs ebben semmi misztikum, a feladatok többsége a lehető legegyszerűbb: például termessz valamit, mert amiért arcod verítékével megdolgoztál, sokkal jobban megbecsülöd, mint amit csak úgy veszel a boltban.

A zen ugyanis egyszerű, és épp ebben rejlik a hatékonysága. Rendkívüli módon hajlamosak vagyunk túlbonyolítani az életet, és a többség iszonyú mennyiségű terhet cipel fölöslegesen, amikor pedig valóban csak annyit kéne tennünk, hogy néha, lehetőleg minden nap, kimegyünk egy kertbe, leülünk zazenbe, és egy fél órán át csak magunkra maradunk a természettel, nem rugózva a mindennapi élet hülyeségein, melyek fölösleges voltára rövidesen rá fogunk eszmélni. Ez nem valami elvont, távol-keleti maszlag, hanem a létező leghasznosabb tanácsok egyike, mely olyannyira nem távol-keleti, hogy Európában is évezredek óta alkalmazzák a remeték és egyéb remetelelkek. Vagy ott van például az is, amit mifelénk úgy mondanak, hogy ne ítélkezz. Ez az egyik legfontosabb parancsolat – a zenben irányelv –, mert akarva-akaratlanul is lépten-nyomon megítéljük a minket érő hatásokat, felruházzuk őket valamilyen előjellel, amikor pedig csak némi tárgyilagosságra volna szükség. Bengáli tigris-támadás áldozata lettem a napi erdei sétám során, aztán levitte a lábamat egy srapnel – hát ez szívás, pech, tragédia, jaj szegény árva fejemnek, reagálunk általában, de miért is? Miért ítéljük zsigerből negatívnak a történteket ahelyett, hogy csupán tárgyilagosan konstatálnánk őket? A szélsőséges érzelmek sosem visznek jóra, még a szélsőségesen pozitívak is csak kihoznak minket a sodrunkból. A tárgyilagosságban van a kutya elásva.

Akármilyen rövid könyv is, csak akkor fog működni, ha valóban alkalmazzuk is a belőle tanultakat. Nem elég elolvasni: gyakorolni kell – akárhol, akármikor. Nem kell hozzá zen kert, sem cseresznyefa-liget. Egy közép-európai lakás épp úgy megfelelhet, hiszen a lényeg épp az, hogy a körülményektől függetlenül valósítsuk meg a zent. Ahelyett, hogy azon sopánkodnánk például, hogy mennyi takarítanivaló van még, próbáltuk már a takarítást imaként, a lelkünk megtisztítására irányuló tevékenységként végezni? Merőben más megvilágításba helyezhet mindent a hozzáállásunk. Valóban csak mirajtunk múlik az, hogy hogyan éljük meg a minket érő impulzusokat.

Értékes és gyakorlatias könyv, melyet minden megkeseredett, rohanó, anyagias, napjaink fogyasztói társadalmának áldozatul esett felebarátomnak jó szívvel ajánlok. De aki már megkezdte a szakítást a XXI. század zajos világával, vagy csak szeretné megtalálni a lelki békéjét napjaink békétlen közegében, annak is érdemes elolvasnia, tanulmányoznia, elsajátítani és gyakorolni a benne foglaltakat.

Nagyon inspiráló gondolatok vannak a könyvben és a magyarázatok is sokat segítenek, ha valaki nem olyan dög, mint én. Sajnos nálam pár oldal után túlcsordult a hülyeség és nem tudtam komolyan venni a tanácsokat. Igazából már rögtön az előszó után, de nem tehetek róla, ha az első tanács az, hogy „Hagyj időt az ürességre”, ami azt jelenti, hogy ne gondolj semmire és nekem persze az ugrott be, hogy hány ilyen embert ismerek, akinek nem kell ehhez meditálnia, egyszerűen nem gondol semmire és csak szimplán üres a feje.
És innentől nem volt megállás…
Kedvenceim voltak még a „Készíts egy csésze finom kávét!”, de nem ám úgy, hogy kimész és beindítod a kávéfőzőt, hanem tűzifát gyűjtesz, tüzet raksz, megőrlöd a kávészemeket (tényleg, ki fogja megpörkölni őket, he?) és így mennyivel jobban fogod értékelni azt a csésze kávét. Nem mondom, hogy képtelen vagyok a reggeli kávém nélkül megmozdulni, mert tavaly is milyen ügyesen képes voltam megmosakodni, felöltözni és aztán kiszaladni a szállodából a szemközti kis kávézóba, hogy megkapjam a hatalmas adag tejeskávémat, de azért naaaaa, mennyire reális ez a példa arra, hogy dolgozz meg a dolgokért, mert akkor jobban fogod értékelni őket?
És még egy nagy kedvencem volt – de az egész könyv ilyen stílusban került olvasásra, elnézést kérek érte, ez van, nem tehetek róla –, miszerint válassz magadnak egy jelmondatot és gyakran idézd fel magadnak. Nekem erre bevillant, hogy a múltkor mit is raktam ki a munkahelyi háttérképemnek és végképp elvesztem (vigyázat, vulgáris nyelvezet:
spoiler

Egyszerű és nagyszerű, ám a tanácsok kivitelezése nem is olyan egyszerű számomra.
Nehéz számomra az elengedés, legyen szó egy szeretett hozzátartozómról, egy szóról, ami bántó volt. A könyv technikákat is ad, magyarázatot, amit érdemes gyakorolni és elsajátítani.
Nagyon hasznos, különösen a légzésről és nap kezdéséről szóló rész. De a többi fejezet is bölcs tanácsokkal lát el.

Semmi, de semmi különleges nincs ebben a könyvben, de nekem annyira jókor jött az életembe. Azon a hétvégén, amikor olvastam, képes volt mindent megadni, amire szükségem volt anélkül, hogy tudtam volna, hogy mire is van szükségem.

Shunmyo Masuno (1953) egy négyszázötven éves zen buddhista templom főpapja Japánban, s egyben díjnyertes kerttervező is. A 2019-ben megjelent kötetét még abban az évben a magyar olvasók is kézbe vehették a 21. Század Kiadó jóvoltából, sőt 2021-ben megért egy újabb kiadást és egy még szebb borítót is. Idén pedig napvilágot látott a Nyugalom, mely 48 leckében tanítja a kiegyensúlyozott élet megszerzését.

Aki már találkozott a zen tanításaival, vagy annak bármilyen nyugati módosulatával, annak talán nem jelent semmi újat az „itt és most-ban való létezés” gondolata. Mégis, úgy éreztem, hogy az egyszerű mondanivaló szép példákkal elegyítve simulékony befogadásra talál nálunk ebben a kötetben. A spirituális ébredés, amely az ember tudatára irányul és képessé teszi valódi természetének felismerésére, a zen tanításának egyik alapelve. Ez a találkozás azonban nem a kimondott vagy leírt szavakra koncentrál, hanem az igazi, belső lényünkre, amely abban a bizonyos „itt és most” pillanatában valósul meg. Tehát nincs semmi hókuszpókusz, csak a haszontalanságok tükre mögött létező egyszerű valóság.

100 gyakorlaton keresztül mutat rá Masuno hogyan induljunk el, milyen hozzáállással tudjuk apránként felépíteni magunkban a nyugalmat. Gondolatokat kapunk, kis irányba fordításokat. Nincs kötelező feladat, csak ráhagyatkozás van saját magunkra, mi diktáljuk a tempót, miénk a ritmus.

A könyvet, ahogy a szerző is mondja, érdemes magunk mellett tartani, lassan kipróbálgatva haladni vele. 30 leckét kapunk abban a témában, hogyan tudjuk feltölteni magunkat energiával. Apró szokások bevezetésére biztat Masuno. Itt volt az első találkozási pontom vele, mert épp az Atomi szokások témában voltam egy ideje elmélyedve. Azért is tudtam más ütemben haladni a könyvvel, mint ahogy azt ő tervezte, mert számos gyakorlatot már magam is kipróbáltam vagy alkalmazok. Mivel közel két hónapja mindennapi olvasmányom Jack Kornfiel A bölcs szív című kötete, aki a buddhista tanításokat a nyugati világ pszichológiájának tükrében írja le, így sok dolog onnan is ismerős volt nekem. Mégsem tűnt unalmasnak ez a könyv, mert a zen mester egy oldalban, tömören összefoglalja az adott témához fűződő gondolatait. Végül is egyfajta esszenciája ez a tanításnak. Minden lényeges mondandót egyetlen sorban összefoglal a könyv bal oldalán, majd a másikon kifejti azt, úgy, hogy elsőre talán nem is tudjuk, mi a két cím közt az összefüggés.
A következő 30 gyakorlat egy új nézőpont lehetőségével kínál meg, ezekhez hozza ismét csak apró lépéseit. Hogyan tud minden nap más lenni még akkor is, ha minden ugyanaz benne? Itt azért már nekem is volt gyakorolni valóm, nem is kerül messzire majd tőlem a kötet, hiszen a megtapasztalt nyugalom olyan vonzóvá teszi ezt a hozzáállást.

„A bőséget nem a tárgyak felhalmozása jelenti, hanem a tudás, hogyan használjuk fel őket” – hangzik fel az ötvenedik tanításban. Semmi különös, mégis elgondolkodtató megfogalmazása annak, amit mi praktikumnak nevezünk, a zen pedig nyugalomnak.

A harmadik blokk 20 módszert kínál az aggodalom enyhítésére. Persze, aki idáig eljut, az már szinte zsigereiben érzi, hogyan viszonyuljon ezekhez a kellemetlenségekhez, mégis jó volt ezeket egy füst alatt átnézni és tudatosítani. Itt gondolkozhatunk el szenvedéseink gyökerén : a vágy, a harag és a tudatlanság hármas fogatán. Kornfield ezeket hosszasan fejti ki a fent említett könyvben, itt csak egy villanást kapunk, de akkor is éles tükröt mutat nekünk.

Az utolsó 20 lecke pedig abban segít, hogyan tehetsz minden napot a legjobbá. Ez a jelenbe rögzített figyelemre fókuszál. A háborús időket hozza példának a szerző, amikor a szamurájok állandó farkasszemet néztek a halállal, s azt sem tudták, mit hoz majd a holnap. Ezek az idők még fontosabbá teszik a jelen pillanatának megélését.

A szerző gondolatait a japán kultúra hagyományain keresztül mutatja be, így ez dupla utazás élményt ad.
A könyvtár polcáról véletlenül leemelt kötet így tud egy csodás élménnyel megajándékozni. Természetesen ez azon kevés könyvek egyike lesz, amit beszerzek majd saját részre is.

Nagyon szép a kivitele, és vannak benne okos gondolatok, de olvastam már számomra sokkal inspirálóbb életmód-tanácsadót is. Mindenesetre dísze lesz a könyvespolcnak, és egy szép emlék marad, hiszen egy nagyon kedves barátnőmtől kaptam.

Ezek a praktikus gondolatok, életvezetési ötletek négy részre bontva adnak megfontolandó ötleteket életünk jobbá tételéhez. Ezeket beépíthetjük életünkbe, gondolkodásunkon változtatva elérhetünk jó eredményt. Shunmyo Masuno több évszázados bölcsességekre támaszkodva világos, gyakorlatias, könnyen átvehető leckéken alkalmazza a zen lényegét

https://gaboolvas.blogspot.com/2022/01/az-egyszeru-elet…

Először azt gondoltam, hogy instant kis zen szösszeneteket olvasok, aztán jobban belemerülve egyre mélyült és tágult a látószögem a leírtak hatására, és egyre jobban éreztem, hogy bár annak látszik ez mégsem csak egy nyugati embernek szóló „boldogságkönyv”, hanem tényleg a színtiszta zen és bennünk van a kulcs, hogy értékeljük és éljük ezután az életünket, szépen, tisztán, egyszerűen és tengermély alázattal , ahogyan a japánok mesteri szintre fejlesztették.

Az egyszerű élet művészete csodálatos díszkiadásban jelent meg, ami tele van szebbnél szebb illusztrációval ezzel is fokozva a könyv hangulatát.

100 tanácson keresztül követhetjük végig egy zen mester gondolkodását, ami 4 nagyobb részre van bontva, ezáltal mindig azokhoz a gondolatokhoz térhetünk vissza, amellyel éppen akkor dolgunk van.

Sok tanács nyitott a gondolkodásomon és egyébként is érdekes volt az ő szemszögéből látni az életet. A könyv is olyan, mint egy zen kert, egy csendes, nyugodt hely, ahová elbújhat az ember a világ zaja elől. Ráadásul egy különleges légzési technikát is leír, ami az alapja a saját meditálásuknak, illetve, amit alváshoz is kiválóan lehet alkalmazni. Rossz alvó vagyok, nehezen alszok el, de amióta olvastam a könyvet tudatosan ezt a légzést használom és sokkal könnyebben, nyugodtan elalszok.

Ezzel a különleges kiadással tökéletes ajándék a fa alá.

Bővebben:
http://wandamaci.blogspot.com/2021/12/shunmyo-masuno-ze…

Egyszerűség a kulcsszava, csak minden második oldalon van pár bekezdésnyi bölcs gondolat, többnyire elvont japán kifejezések magyarázata. Nem hablatyol, lényegre törő, letisztult – bár néha kevésnek, közhelyesnek tűnhet. Máshol pedig csak elmondja, hogy mit kéne, de gyakorlatot nem ad hozzá vagy csak párszavas jelzésértékűt (szerintem ezek a gyakorlóknak szólnak emlékeztetőül). Ez nem a részletes tanulmányokkal bizonygatás, helyzetfejtegetés és gyakorlatlevezetés könyve. Igyekszik mindenki számára elérhető, gyakran maguktól értetődő eszközöket nyújtani, felismerésekre sarkallni az olvasót. Az egyszerűség jegyében. Belegondolni, újragondolni. Más szemmel látni. Amolyan minden napra egy tanács jellegű (= egy évben akár háromszor is újraolvasható) útmutató.

Ez a könyv a maga egyszerűségében tökéletes.
Mindamellett, hogy kívül és belül szép, hogy egyszerűen már attól is jól érzi magát az ember, hogy nézegeti, a négy nagy fejezetben segítséget kaphatunk ahhoz, hogyan töltődjünk fel energiával, vagy hogyan enyhítsünk az aggodalmainkon.
A negyedik rész 20 módszert tartalmaz , amellyel minden napot a legjobbá tehetünk.
Csodás könyv, szívből ajánlom mindenkinek.