We ​Have Always Lived in the Castle 40 csillagozás

Shirley Jackson: We Have Always Lived in the Castle Shirley Jackson: We Have Always Lived in the Castle Shirley Jackson: We Have Always Lived in the Castle Shirley Jackson: We Have Always Lived in the Castle Shirley Jackson: We Have Always Lived in the Castle Shirley Jackson: We Have Always Lived in the Castle Shirley Jackson: We Have Always Lived in the Castle

Taking readers deep into a labyrinth of dark neurosis, We Have Always Lived in the Castle is a deliciously unsettling novel about a perverse, isolated, and possibly murderous family and the struggle that ensues when a cousin arrives at their estate.

Eredeti megjelenés éve: 1962

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Penguin Orange Collection Penguin angol

>!
Penguin, London, 2016
160 oldal · ISBN: 9780143129547
>!
Penguin, London, 2015
146 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780141191454
>!
Penguin, New York, 2009
176 oldal · ISBN: 9780141191454

2 további kiadás


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Mary Katherine Blackwood


Kedvencelte 7

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 38


Kiemelt értékelések

entropic P>!
Shirley Jackson: We Have Always Lived in the Castle

Amennyire eddig ismerem, Shirley Jackson mindig rém félelmetes. Nem a könyveiben időnként megjelenő kísértetházak, démoni személyek, meg baljós-mágikus praktikák miatt – hanem a hétköznapi, érthetetlen brutalitás miatt.

A regény jórészt a világtól elzárkózva élő Blackwood család (két lánytestvér és egy rokkant nagybácsi) házában és annak környékén játszódik. Blackwoodékat a közeli falu lakóinak nagy része kerüli, vagy pedig aktívan gyűlöli, aki meg nem kerüli és nem gyűlöli őket, az csak azért lép velük kapcsolatba, mert szeretne szaftos részleteket megtudni arról az izgalmas és hátborzongató esetről, amikor évekkel korábban az egyik nővér jól kiirtotta a fél családot (de melyik nővér? és vajon tényleg?).

A bűnbak-keresés (és -találás) témája gyakran felbukkan Jackson írásaiban (pl. a Sóbálvány c. kötet sok novellájában), és itt is elég hangsúlyos. Van persze bűn is, hogyne lenne (a családirtás állítólag tényleg megtörtént), de úgy tűnik, ez csak ürügy arra, hogy a falusiak tátott szájjal bámulhassák, megvethessék, zaklathassák a Blackwood család maradékát. Hogy igazából miért váltak Blackwoodék páriává, azt nem tudni.

A két Blackwood lány – a folyton a konyhában sürgölődő, s a kert végénél messzebb sosem merészkedő Constance, és a hetente kétszer a faluba zarándokló, elvileg felnőtt, de valójában gyermekien sérthetetlen-babonás-elvarázsolt, ugyanakkor őrülten gyakorlatias Merricat – mindenesetre olyan világban él, ami mindenki más számára felfoghatatlan. Egy olyan magánvilágban, ami csupa egyszerű rutin és ártatlanság és varázslat, és amit mindenáron meg kell védeni a tolakodó külvilág támadásai ellen.

Azt hiszem, a Blackwood lányok (és a rokkant, tehát nem fenyegető nagybácsi) világa valamiféle női világ – sokszor eszembe jutott olvasás közben EP-től a Fuharosok, itt is valami hasonló van: a brutális külvilág (férfierő) mindenáron be akar törni a lányok idilli-neurotikus világába, és majdnem sikerül is neki.

De ami a végén marad, az megint valami ártatlanság – ami mindenki más számára roppant ijesztő.

Batus>!
Shirley Jackson: We Have Always Lived in the Castle

Rövid, komor kis mese, aminek még a legboldogabb pillanatai is inkább rémesen nyomasztók, mint könnyedek. Merricat pedig egyszerre hozza a frászt az emberre és varázsolja el a saját kis mágiájával. Megyek én is a holdra bundás növényeket ültetni és rózsaszirmot enni.
És a legjobb, hogy most tudtam meg, hogy – ha minden igaz – idén jön film Sebastian Stannel és Taissa Farmigaval. Hát mennyire jó már?!

kókuszzserbó>!
Shirley Jackson: We Have Always Lived in the Castle

"Merricat, Merricat, óhajtasz egy teát?
Ó, nem, nem, köszönöm: méreg itatta át!
Merricat, Merricat, lepihennél-e mondd?
Sírkert mélyén vár porhanyós, puha paplanod.." *

A fent idézett kis csúfoló rigmus mintha a regény jellemzőit tükrözné vissza kicsiben: a ritmikus, játékos sorok húsba vájó, fájdalmas tartalmat rejtegetnek. S mint a falusi pletykák (amelyek a gyermekek csúfolódásának alapját képezik) általában, ez sem bizonyul megbízható információforrásnak.
Az írónő játszadozik velünk: először is kapunk egy mágikus-gyermeki világképben ragadt narrátort, így természetesen mindent az ő szemüvegén átszűrve láthatunk. Ezzel olyan utánozhatatlan hangulatot kölcsönöz a könyvnek, amely viszi előre az olvasót, szinte magába szippantja, annak ellenére, hogy a cselekmény tulajdonképpen egyetlen mondatban összefoglalható, és a legizgalmasabb, krimibe illő mozzanat már a múlt, amikor a történetbe csöppenünk. Komplex, szimbólumokkal át meg átszőtt szövegből épül fel a kastély, amelyben a két nővér időn és téren kívül létezik, miközben szorongásokkal, a külvilág fenyegetéseivel szemben rutinnal, szabályokkal és védelmi rítusokkal felvértezett mikrovilágukban mindennapi életüket élik egy felszínhez közeli olvasatban. Aki azonban krimiként vagy horrorként tekint rá, az valószínűleg csalódni fog, mert a tettes kiléte már az elején sejthető, és később be is bizonyosodik ez a sejtés, nyomozásról szó sincs, – a borzongás is egy mélyebb, szofisztikáltabb formában van jelen, semmint nyers brutalitásban.

*spoiler

pufirizs>!
Shirley Jackson: We Have Always Lived in the Castle

a holdon élek, van 10 darab kiskutyám, mindnek nagyon puha a füle, semmi sem fáj soha, mindenki mondja, hogy kérlek és köszönöm, és csak ennyire remek könyveket olvasok ♥.

mandika>!
Shirley Jackson: We Have Always Lived in the Castle

Kísértethistória, kísértetek nélkül. Az igazán jó horror történetekben, legyen szó filmről vagy könyvről, mindig az a legijesztőbb amit nem látunk, amit csak sejtünk és, hogy sosem lehetünk biztosak, hogy lapul-e szörny az ágyunk alatt. Shirley Jackson mestere az elhallgatásnak, a dolgoktól amielyeket nem mond ki sokkal rémisztőbb lett ez a rövid kis könyv, mintha tele lenne mindenféle természetfeletti rémséggel. Nem véletlenül méltatja (többek között) Stephen King Shirley Jacksont, olvasva a könyvet biztos vagyok benne, hogy King rengeteg trükköt ellesett Jacksontól, főleg ami nyomasztó kisvárosi környezet ábrázolását illeti
Valószínűleg ha egy.két év múlva visszagondolok erre a könyvre nem sok mindenre fogok emlékezni a cselekményből, de a fullasztó hangulata sokáig velem marad.

2 hozzászólás
Charbogardy_Jolán>!
Shirley Jackson: We Have Always Lived in the Castle

Csodálatos, könnyed, sötét kis könyv, a maga nyomasztó módján kedves, már-már sajnálom, hogy többé nem tanítok angolt, középhaladó kamaszoknak annyira tökéletes lenne. Persze nekem is tökéletes volt, pont ilyen randa esős időre való.

Buddy>!
Shirley Jackson: We Have Always Lived in the Castle

Tim Burton nagyon jó filmet tudna készíteni a könyv alapján. Depp lehetne mondjuk Julian nagybácsi, Helena Bonham Carter meg Helen kuzin.

cinnamon>!
Shirley Jackson: We Have Always Lived in the Castle

Óóó, micsoda csipkekönnyű, fekete, sötét mese…! Nagyon szerettem.


Népszerű idézetek

mandika>!

I was thinking, I could turn him into a fly and drop him into a spider's web and watch him tangled and helpless and struggling, shut into the body of a dying buzzing fly; I could wish him dead until he died. I could fasten him to a tree and keep him there until he grew into the trunk and bark grew over his mouth. I could bury him in the hole where my box of silver dollars had been so safe until he came, if he was under the ground I could walk over him stamping my feet.

merricat>!

On the moon we have everything. Lettuce, and pumpkin pie and Amanita phalloides. We have cat-furred plants and horses dancing with their wings. All the locks are solid and tight, and there are no ghosts.

75. oldal

mandika>!

I can't help it when people are frightened, I always want to frighten them more.

dr_Eminens>!

My name is Mary Katherine Blackwood. I am eighteen years old, and I live with my sister Constance. I have often thought that with any luck at all I could have been born a werewolf, because the two middle fingers on both my hands are the same length, but I have had to be content with what I had. I dislike washing myself, and dogs, and noise. I like my sister Constance, and Richard Plantagenet, and Amanita phalloides, the death-cup mushroom. Everyone else in my family is dead.

(első bekezdés)

Kapcsolódó szócikkek: Mary Katherine Blackwood
merricat>!

“We eat the year away. We eat the spring and the summer and the fall. We wait for something to grow and then we eat it.”

merricat>!

“All cat stories start with this statement: "My mother, who was the first cat, told me this…”

merricat>!

Merricat, said Connie, would you like a cup of tea?
Oh no, said Merricat, you'll poison me.
Merricat, said Connie, would you like to go to sleep?
Down in the boneyard ten feet deep!

16. oldal

pufirizs>!

When Jim Donell thought of something to say he said it as often and in as many ways as possible, perhaps because he had very few ideas and had to wring each one dry. Besides, each time he repeated himself he thought it was funnier; I knew he might go on like this until he was really sure that no one was listening any more, and I made a rule for myself: Never think anything more than once, and I put my hands quietly in my lap. I am living on the moon, I told myself, I have a little house all by myself on the moon.

Gudmundur P>!

The entire cellar of our house was filled with food. All the Blackwood women had made food and had taken pride in adding to the great supply of food in our cellar. There were jars of jam made by great-grandmothers, with labels in thin pale writing, almost unreadable by now, and pickles made by great-aunts and vegetables put up by our grandmother, and even our mother had left behind her six jars of apple jelly. Constance had worked all her life at adding to the food in the cellar, and her rows and rows of jars were easily the handsomest, and shone among the others. „You bury food the way I bury treasure,” I told her sometimes, and she answered me once: „The food comes from the ground and can't be permitted to stay there and rot; something has to be done with it.” All the Blackwood women had taken the food that came from the ground and preserved it, and the deeply colored rows of jellies and pickles and bottled vegetables and fruit, maroon and amber and dark rich green, stood side by side in our cellar and would stand there forever, a poem by the Blackwood women. Each year Constance and Uncle Julian and I had jam or preserve or pickle that Constance had made, but we never touched what belonged to the others; Constance said it would kill us if we ate it.

42. oldal (Penguin Books, 2009)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Anne Rice: Interview With the Vampire
Stephen King: Salem's Lot
Robert Marasco: Burnt Offerings
Ken Greenhall: Elizabeth
Edgar Allan Poe: The Complete Works of Edgar Allan Poe
Edgar Allan Poe: Berenice
Henry James: Turn of the Screw / The Aspern Papers
Thomas Harris: The Silence of the Lambs
Robert Bloch: Psycho
Bram Stoker: Dracula and Other Horror Classics