Sóbálvány 49 csillagozás

Shirley Jackson: Sóbálvány

Shirley Jackson életművének legfigyelemreméltóbb darabjai a novellái, amelyek apró, jelentéktelennek látszó hétköznapi dolgokról, eseményekről szólnak, s kivétel nélkül meghökkentő, bizarr vagy rémületbe ejtő befejezésbe torkollnak. A nagyvárosi gyalogos-átkelőhely előtt kétségbeesetten álló ember, a tengerparton gazdátlanul heverő láb, a földijüket derűs egykedvűséggel megkövező falusiak – szimptómái a mechanizmussá vált életnek, a világ kannibalizmusának, az univerzum széthullásának. Shirley Jackson Amerika- és világképében nincs meghittség, biztonság, emberség. Hősei mindig úton vannak, de nincs hová menniük.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár

>!
Európa, Budapest, 1983

Kedvencelte 6

Most olvassa 5

Várólistára tette 75

Kívánságlistára tette 43

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Shirley Jackson: Sóbálvány

Itt valaki nagyon tud valamit az elidegenedésről. Azt, hogy az elidegenedés nem úgy tragédia, ahogy a görögöknél láthatjuk – alig vannak erős drámai beállítások, időmérték sincs, és ha van is kórus a háttérben, inkább azzal tüntet, hogy nem is figyel a szereplőkre. Az elidegenedést inkább valami menzai répafőzelékhez hasonlítanám: langyos, kétségbeejtően unalmas és teljességgel megszokhatatlan. Shirley Jackson szereplői jellemzően kétféle élethelyzetet élnek meg: egyrészt belecsöppennek a nagyvárosba, ahol szinte traumatizálja őket a környezet részvétlensége és közönye. Menjen akkor vidékre ez a szereplő, mondaná az olvasó, és tessék, a szereplő hallgat rá, vidékre megy, az amerikai kisvárosba. Mert ez meg ugye a másik élethelyzet, amellyel Shirley Jacksonnál találkozhatunk. De hát ez meg – ha lehet – még rosszabb. Mert ha a nagyvárost rohadtul nem érdekli, hogy a benne élő individuum él-e vagy hal-e, akkor a kisvárosi közösséget nagyon is érdekli – csak éppen brutálisan megbünteti az individuumot, ha az nem aszerint az érték szerint rendezi be életét, amelyet a közösség elvár tőle. Bármelyik ujját harapja a szerző, a szereplőnek ugyanúgy fáj. És az olvasónak is. Innen tudni, hogy jó íróról van szó: ha az ujját harapdálja, az az olvasónak fáj.

Ui.: Pár száz forintért vettem az antikváriumban. Boldogság, hogy ekkora novellistákat lehet pár száz forintért vásárolni. Ilyenkor az ember megbékél vele, hogy meglehetős gyakorisággal elköltött már más száz forintokat olyan novellistákra, akik mondjuk egy szikkadt (menzai?) zsömlét se értek. Mert ha tízből egy ilyet talál, akkor az egész behozza az árát.

8 hozzászólás
eme P>!
Shirley Jackson: Sóbálvány

Rég olvastam ilyen jó novellákat. Ráadásul Jacksonnak azt is sikerült elérnie nálam, amit mondjuk Kingnek vagy Lovecroftnak nem – borzongást, sőt a tarkón végigkúszó jeges rémülethez hasonló érzést. Pedig semmi rendkívüli, látványosan horrorisztikus dolog nem történik ezekben az írásokban, a stílus is rendkívül szikár, tárgyilagos. A hatást pontosan azzal éri el, hogy a hétköznapi realitásba helyezi szereplőit, történeteit, és elég egy kicsit nagyítani, torzítani a képen ahhoz, hogy a novellák működni kezdjenek, ráadásul úgy, hogy mindnyájan magunkénak érezhessük világukat.
Falu, kisváros, New York, sziget a tengerben, országút a semmi közepén. A szereplők is a lehető leghétköznapibb alakok: bolti eladólány, idős hölgy, vaskereskedés tulajdonosa, irodai alkalmazott – idősek, fiatalok, családosak, egyedülállók. Mindnyájan egy automatizmusokba merevedett, értelmétől kiüresedett világ iránytűt vesztett lakosai. Sablonok cselekedetben és gondolatokban, egyenéletek a menekvés lehetősége nélkül. A szinte mindig úton levő figurák hiába próbálnak kimozdulni egyhangú, unalmas életükből, ha elutaznak is otthon vannak egy idő után, egyrészt mert nem képesek levetkőzni a beidegződéseket, másrészt mert a „máshol” nem létezik.
Az írások bizarr, már-már szürreális képei az elidegenedésnek, kafkásan nyomasztó hangulat lengi be őket. Néhol nevetségesen fájdalmas, ahogy szereplői, ragaszkodva valami régen elfelejtett erkölcsi normához, bizonytalanul téblábolnak, álmokat kergetnek – és kudarcot vallanak. Mert az álmok nemcsak hogy nem valósulnak meg, hanem többnyire rémálmokká változnak. Ahogy az álmok nélküli szürke napok is – elég egy fogfájás ahhoz, hogy menthetetlenül elveszítsd önmagadat (A fog). Ha még van önmagad, és nem csak a puszta fájdalom vagy.
Jackson világában a közösség is csak azért van, hogy kirekessze, kizárja magából az egyént. Ha el akarsz térni az általa meghatározott szokásrendtől, életképtelenné válsz, és lassan érezni kezded az elmúlás fenyegetését (A nyaralók).
A kiüresedett rituálék és különböző szerepek eljátszásakor a cselekvés tárgyának (a történetek főszereplőinek) szinte mindegy, hogy jót vagy rosszat akarnak vele tenni (a jó és rossz fogalma sem működik már) – az eredmény ugyanaz: a rideg közöny és szinte teljes érzelemmentesség pusztító hatása. Olyan ez, mintha levedlett kígyóbőr marásába halnál bele.
Rég nem tudjuk már, miért ragaszkodunk a kegyetlen bűnbak-állításhoz (A sorsolás), de azt sem, milyen is az igazi jócselekedet (Gyere, táncolj velem Írországban). Már nem reagálunk, ha tüzet kiáltanak, és nem lepődünk meg a tengerparton fekvő lábon sem (Sóbálvány). Nem kérdezünk, nem csodálkozunk. Legfennebb azon töprengünk el, honnan tud(hat)ja az ember azt, hogy megbolondult… (Eszmecsere)
A félelmek és szorongások csendes őrületbe vagy tömegpszichózisba kergetnek, úgy, hogy fel sem ismerjük a bajt. Szorul a hurok az ember nyaka körül, és az mintha észre sem venné. Álom és valóság összekeveredik, nem tudni valóságból ébredsz rémálomba vagy fordítva. A lényeg: mindig ugyanoda: a semmi közepébe jutsz, kiszolgáltatottan, magányosan, halvány emlékek árnyékával (Az autóbusz).
Utazunk a térben és eltévedünk az időben. Tükörbe nézünk, és nem találjuk az arcunkat…

6 hozzászólás
Csabi P>!
Shirley Jackson: Sóbálvány

Jacksont szívesen illetik a horror címkével – ezen a könyvön is rajta van –, és más könyveivel (amiket nem olvastam) biztos rászolgált erre, de ez a novella válogatás biztos csalódást okozna a horror zsigeri élvezetei iránt érdeklődőknek. Persze vannak benne írások, amik tartalmaznak horror elemeket, erre talán a legnyilvánvalóbb példa A sorsolás, amiben a középkori erőszak máig nyúló hagyományát ábrázolja, de szerintem ez az írás is inkább arról szól, hogy néha nem árt elgondolkodni azon, hogy jó-e valami, csak azért, mert mások, vagy akár magunk is régóta gyakoroljuk.
A legtöbb írásban azonban a félelmetes éppen az, hogy egy teljesen hétköznapi környezetben mozgatja úgy a főhőst, mintha az egy teljesen idegen világba csöppent volna. A belső horrort a főhős éli meg, amikor kinéz a környezetére, és nem érti, hogy mi folyik itt. A legtriviálisabb példa erre A nyaralók című írás, amiben egy házaspár tovább marad, a szezon végén is túl a nyaralójában, és fokozatosan fedezik fel, hogy egy idegen világba csöppentek, aminek nem ismerik a szabályait.
Persze, mint minden válogatás, ez is elég vegyes, van írás, ami simán csak a rasszizmusról szól (Virágoskert), vagy pl. a kötet leghosszabb elbeszélése, az Elizabeth, amiről nekem Plath regénye ugrott be, egy fiatal nő egy hétköznapja, tele hiábavalósággal. De van itt példa a gótikus irodalomra, is (A szikla), és, mint az Eladósorban című novellából kiderül, humora is van.
Egy biztos, akármit is ír Jackson, azt jól csinálja, ha valamit a szemére vethetnék, az az, hogy egy idő után úgy éreztem, mintha mindig ugyanazt a témát írná meg új formában.

entropic P>!
Shirley Jackson: Sóbálvány

Félelmetes egy könyv. Ijesztő, amikor olvasol, és tudod, miről szól az egész.

– amikor szabadságra mész egy ismeretlen városba, s azt képzeled, mennyi izgalomban, érdekességben és életre szóló élményben lesz részed, de aztán az idő kifolyik a kezeid közül, s a végén ott maradsz, pánikban, hogy eltelt az idő, te meg egy idegenségében félelmetes helyen vagy, amit nem ismersz, s ami nem hagyja megismerni magát.

– amikor fizikai fájdalmad van (mondjuk fáj a fogad), s bár próbálsz még lépést tartani a hétköznapi valósággal (ki gondoskodik a gyerekről; mit fog enni a férj), az egész értelmét veszti, s szinte hallucinációként érzékeled a valóságot, mert igazából csak a fájdalmad létezik számodra.

– amikor csak annyit szeretnél, hogy valaki magyarázza meg, egyszerű szavakkal, hogy mégis-mi-a-franc-van-a-világban, s miről-szól-minden, de akitől a magyarázatot várod, a képedbe vág egy halom nyolcszótagú, érthetetlen szót, amelyek végképp elbizonytalanítanak.

– amikor olyan rituálék-szokások-akármik részese vagy, muszájból, amelyeket már senki sem ért, mégis mindenki csinálja őket, és te leszel az áldozat.

– amikor megpróbálsz valakihez tartozni, mert már elmúltál harminc, őszül a hajad, te pedig napsütötte lakásra vágysz a mostani koszos lyuk helyett, de rá kell jönnöd, hogy az egyetlen hely, ahol napsütötte lakásod lehet, az az álmaid.

– amikor a sok-sok éve elnyomott régi álmok felpislákolnak benned, újra vágyni kezdesz a szépségre, a nyitottságra, a vidámságra, a színekre, de aztán csak lehúz a sivár mocsok és a rutin, amiben élsz, s gondolod magadról: „mégis, hogy élhetnék én másként?”; majd pedig, dacosan, valaki másról: „mégis, hogy a francba merte ez a hülye megpróbálni, hogy másként éljen?”.

– amikor csinálnál valamit, ami nem-szokványos, és meg is próbálod megcsinálni, de aztán kudarc az egész, mert a mások nem-hagyják-hogy-megcsináld.

– amikor az, amit/akit ismersz, hirtelen tök-idegennek tűnik, s nem tudod, mit kéne tenned.

– amikor úgy próbálsz jót tenni valakivel, hogy közben valójában leszarod, mire van szüksége annak, akivel épp jaj-de-jót teszel.

– stb.

Közöny; értetlenség; pánik; idegenség; fel- és megismerhetetlenség; figyelmetlenség; rutinok; félelem; kétségek; hétköznapi gonoszságok; tök-természetes, félvállról vett, rutinszerű kegyetlenkedések; stb.

Nagyon jó könyv. Rettenetes. Túl sokszor igaz.
(Nem jó túl gyorsan elolvasni, ha még élni van kedved.)

21 hozzászólás
Röfipingvin P>!
Shirley Jackson: Sóbálvány

Míg Kingtől (Stephen), általában kap az ember valamiféle „feloldozást”, addig Shirley Jackson – akit King olvas, olvasott, ill. S.J. hatása egyértelműen érződik művein – hagyja, hogy főjj a levedben, értetlenkedj és érezd magad rettentő frusztráltnak és majdhogynem megutáld az élete(t)(d).
Kétségkívül nagy veszteség volt az amerikai irodalomnak Jackson korai halála, mert azért így hangulatot teremteni és frusztrációt okozni kevesen tudnak.
Mindenesetre el kéne olvasnom valamelyik regényét is.

tgorsy>!
Shirley Jackson: Sóbálvány

Objektív, száraz tényközlések, és egyszer csak bekúszik valami félelmetes, misztikus sejtetés. de a .tárgyilagos hang megmarad.
Aztán csapó. Vége. Ennyi.
Oldd meg, dolgozd fel!

Bolondkandúr>!
Shirley Jackson: Sóbálvány

Elképesztő, hogy 1983 óta egyetlen kiadó sem látott fantáziát abban, hogy ennek a nagyszerű írónak bármelyik művét kiadja. Nem csoda, hogy teljesen ismeretlen a neve, én is Hanna SFmagon megjelent írása alapján figyeltem fel rá, és vettem meg egyetlen magyarul megjelent kötetét antikváriumban párszázas ajánlatként (éljenek a nagy példányszámban megjelent régi könyvek).
Tizenöt rövidebb-hosszabb elbeszélés, mind remek. Szereplőik elveszett lelkek, akik New Yorkban, egy poros amerikai kisvárosban, de akár csak két háztömb között vergődnek. Nem sokat tudunk róluk, van, amikor csak a vezetéknevüket, néha még azt sem. Shirley Jackson mesterien használja ki a rövid terjedelmet, folyamatosan nő a feszültség, és ez mind a szereplőket, mind az olvasókat hatalmába keríti. Ráadásul nincs se happy, se másmilyen end, a novellák egyszerűen megszakadnak, nem befejeződnek, ránk bízva, hogyan gondoljuk tovább a történetet. Szerintem nagyon is illik az írások hangulatához ez a fajta lezárás.
Könnyen olvasható, egyedi és lenyűgöző, nekem nagyon tetszett, bátran ajánlom mindenkinek, garantáltan különleges élmény. És kicsit reménykedem, hátha egyszer valamelyik regényét olvashatjuk magyarul.

4 hozzászólás
Amargant>!
Shirley Jackson: Sóbálvány

Húsbavágó,könyörtelen,fájdalmas novellákkal van tele ez a parányi kötet, ami – sajnos – Jackson egyetlen magyarul megjelent műve. A prózája nagyon szikár, szinte érzelemmentes, tárgyilagos, és döbbenetes erejű, ahogy teljesen hétköznapi élethelyzetekbe kúszik be a rettenet, aztán egy huszárvágással ott marad az olvasó a pőre iszonyattal. Shirley Jackson nem törekszik arra, hogy megkedveltesse a szereplőit, helyszíneit az olvasóval: egyszerűen vázol egy mindennapi szituációt mindennapi alakokkal, akiket ér valami külső hatás, kibillennek megszokott élethelyzetükből, ami komoly,már-már őrületbe hajló állapotot idéz elő a szereplőknél. Elidegenedés,egzisztenciális válság,magány, rettegés,szorongás árad a lapokból, és olyan néma iszonyat, amit tényleg csak az tud okozni, ha rádöbbenünk a saját valóságunk kegyetlenségére.
A sorsolás talán vita nélkül a legjobb darabja a kötetnek,de a többi történet is olyan eleven,hogy sokszor le kellett tennem a kötetet.
Rettenetesen sajnálom, hogy nem jelent meg az írónőtől semmi más magyarul, pedig kíváncsi vagyok, hogy aki ilyen élő novellákat tud írni, hogy birkózik meg egy regénnyel.

(Kingnek köszönhetően hallottam először Shirley Jacksonról, egy interjúban méltatta a munkásságát, és hatása letagadhatatlan a King-életműre, jót mosolyogtam, amikor a Puszta földekben és a Callai farkasokban is megemlékezett róla.)

theodora >!
Shirley Jackson: Sóbálvány

Shirley Jackson világképe sötét és kiábrándult, áthatja a idegenségérzet, a bizonytalanság és a világ érthetetlensége – mégis behúzott a legtöbb történet, érdekes volt látni a világát, szereplőit, kutatni a baljós előjeleket és a befejezés a legtöbb esetben a fantáziánkra van bízva.
Tetszett ez a kötet – ajánlom, ha szeretnétek nem mindennapi, borongós olvasnivalót!

rakétaember>!
Shirley Jackson: Sóbálvány

Manifesztuma túlközönyösségnek, kiábrándultságba belefásult, mechanikus lemming-életről, amelyben nincs menekvésünk s előbb-utóbb bele kell őrülni. Erről szól Shirley Jackson munkássága. A világ kilátástalan, nem más, mint automatizáció, berögzültség, feudális tekintély- és hagyományelvűség, ahonnan a józan ész elérhetetlen – sokkal inkább felesleges. Ha elkap a gépszíj, akkor vége mindennek.


Népszerű idézetek

entropic P>!

Mrs. Tylor sokkalta tapintatosabb volt annál, hogy dolgos délelőttjét félbeszakítva kimenjen a verandára bámészkodni, de abban semmi kivetnivalót nem talált, hogy útba ejtse az ablakokat […]

155. oldal (Ez csak természetes)

dr_Eminens>!

A város peremkerületén áthaladva arra gondolt: mintha minden olyan sebesen loholna, hogy a szilárd anyag nem bírja és az erőfeszítéstől darabokra hullik, a függönytartó elrepül, az ablak behorpad. Tudta, hogy nem meri kimondani, félt szembenézni a ténnyel, hogy ez az önkéntes, nyaktörő száguldás nem más, mint szándékos rohanás a mind sebesebben közeledő vég és pusztulás felé.

41-42. oldal, Sóbálvány

akire P>!

Egy rendőr állt a sarkon, és átvillant rajta: Miért nem megyek a rendőrségre – az elveszett emberek miatt a rendőrséghez szokás fordulni. Azután az jutott az eszébe: Milyen butának néznének. Gyorsan elképzelte magát, ahogy áll a rendőrségen és azt mondja: Igen, úgy volt, hogy ma összeházasodunk, de ő nem jött el; és a rendőrök, hárman vagy négyen körülállnák és hallgatnák, bámulnák a kartonruháját, a túlzott arcfestékét, és vigyorognának. Ennél többet nem tudna mondani; nem mondhatná, hogy: „Igen, ugye, butaságnak tűnik, hogy itt állok kiöltözve, és keresek egy fiatal férfit, aki megígérte, hogy elvesz; no persze maguk nem tudják, hogy több van bennem, mint amennyi látszik: tehetség, egy kis humorérzék; egyébként is olyan hölgy vagyok, akinek van önérzete és vonzereje, aki gyengéd és tisztánlátó, aki egy férfit elégedetté, produktívvá és boldoggá tud tenni; több van bennem, mint ahogy rám nézve hinnék.”

theodora >!

Rosszul aludt – fél kettőtől, amikor Jamie elment, és ő lefeküdt, egészen hétig csak hánykolódott; végül nagy sokára eldöntötte, hogy felkel és kávét főz – nyugtalanul aludt, időnként felriadt, kinyitotta a szemét, és emlékezve bámult a félhomályba, hogy aztán ismét lázas álomba merüljön.

(első mondat)

kalmarpolip>!

Kapaszkodnak belém, gondolta Elizabeth; gúzsba kötnek, visszahúznak a leveleikkel, nyájaskodó ragaszkodásukkal és a szeretetteljes üdvözleteikkel.
– Viszlát – mondta.

131. oldal

peterh>!

Akkor Clara rájött, hogy útjában van a mosdóra váró nőknek; gyorsan megszárogatta az arcát. Ekkor, amint utat adva a többieknek, oldalt lépett és fölegyenesedett, hogy a tükörbe nézzen, belényillalt a döbbenet: sejtelme sincs, melyik arc az övé.

178. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
Stephen King: Éjszakai műszak
Stephen King: Atlantisz gyermekei
Stephen King: Világnagy strand
H. P. Lovecraft: A suttogó Cthulhu
Stephen King: Csontkollekció
Stephen King: Rémálmok és Lidércek
Richard Matheson: Legenda vagyok
Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe összes művei I–III.
Stephen King: A remény rabjai