Hill ​House szelleme 48 csillagozás

Shirley Jackson: Hill House szelleme

Négyen érkeznek a Hill House néven ismert kísérteties, ódon épülethez: dr. Montague, a tudós, aki fizikai bizonyítékokat keres a ház falai között zajló, természetfeletti jelenségekre; Theodora, különleges adottságokkal rendelkező asszisztense; Luke, a birtok fiatal örököse; és a törékeny Eleanor, aki képtelen szabadulni múltja terhétől. Kívülállóként keresik a magyarázatot a hely titkára, de nem sokáig maradhatnak csupán tanúk – a ház erőt gyűjt, ás hamarosan végleg elragadja egyiküket.

A gótikus horrorirodalom klasszikusaként számon tartott regényből már két mozifilm (A ház hideg szíve, 1963; Az átok, 1999) és egy színdarab is készült, 2018-ban pedig Mike Flanagan forgatott belőle tízrészes Netflix-sorozatot.

Eredeti mű: Shirley Jackson: The Haunting of Hill House

Eredeti megjelenés éve: 1959

>!
GABO, Budapest, 2018
296 oldal · ISBN: 9789634067412 · Fordította: Bozai Ágota
>!
GABO, Budapest, 2018
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634067160 · Fordította: Bozai Ágota

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Dr. Montague · Theodora


Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 152

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
makitra P
Shirley Jackson: Hill House szelleme

Fantasztikusan érzékeny és okos könyv, amely ragyogóan, vékony hálóként festi fel a kapcsolatot szereplői között, feszült és hatásos, és meg tudott lepni. Lehet úgy olvasni, mintha egy egyszerű kísértetjárta ház-sztori lenne, de akkor nem figyelünk fel a finomságaira, hiszen másfajta hatáskeltést várunk tőle. Inkább hasonlít a A Manderley-ház asszonyára, mert egy fiatal nő hatásos portréját adja.

Jackson lassan, már-már óvatosan rajzolja fel a félénk és bizonytalan Eleanor arcát, akinek belső félelmeit és bűntudatát felerősíti Hill House és az ott tapasztaltak. Az is megfordult bennem, hogy az események nem valósak, csak a lány képzeletében léteznek, de ezt végül is cáfolják a többiek reakciói. Vagy talán ez is hazugság, mint azok az érzelmek, amiket a szereplők mutatnak egymás felé. A regény egyik legnagyobb ereje Eleanor és a többiek rajza, ahogy kapcsolataik folyamatosan változnak, árnyalódnak, és ahogyan ez felerősíti a főszereplőben a problémákat. Talán pont a kommunikációképtelenség, a valódi kapcsolatteremtés hiánya a legnagyobb félelem, amivel életünkben találkozunk.

Számomra remekül működött a történet feszültsége; az a fajta „aljas”, lassan támadó bizonytalanság és félelem, melyet nem az események gerjesztenek, hanem azok a dolgok, melyeket a regény nem közvetlenül mesél el. A szöveg fogásai, a feszültséget építő szavak mind-mind tökéletesek atmoszféraépítésre és lassan feltik fel bennünk a vágyat a megmenekülésre. Ami persze nem lehetséges.

Próbáljuk a lehető legkevesebb előzetes várakozással olvasni ezt a remek könyvet, élvezzük zenéjét és hagyjuk, hogy belénk másszon. Mert általában nem az a legfélelmetesebb, amit annak hiszünk, ami kívülről támad ránk, hanem ami bennünk lakozik. A Hill House szelleme ennek tökéletes igazolása.

2 hozzászólás
>!
Amadea
Shirley Jackson: Hill House szelleme

„A természetfeletti veszélye abban rejlik, hogy a modern tudatot a leggyengébb pontján támadja, ott, ahol már elhagytuk a babona védőpáncélját, és nincs helyette semmi védelmünk.”

Talán Rose Reddel [kieg. megj.: Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója] kezdődött az egész. A zsenge molykorunkban olvasott történetek nagy hatással vannak ránk, nálam valahol ezzel a könyvvel kezdődhetett az elátkozott, ill. gonosz házakhoz kapcsolódó érdeklődésem. Guilty pleasure, na.

Shirley Jacksontól ezt leszámítva egyetlen kis novelláskötet jelent meg eddig magyarul, a Sóbálvány, ami nekem akkora élmény volt, hogy hasonlónak tűnő könyvekben (pl. a Margaret Thatcher meggyilkolása és más történetek) tudattalanul is őt keresem – ami alapján nem csoda, hogy szinte lángra lobbantak az ereim a boldogságtól, amikor felfedeztem, hogy a Gabo kiadja az eredetileg 1959-ben megjelent The Haunting of Hill House-t.

Felejtsük el azt a bűnrossz filmet, amire mindenki csak úgy emlékszik, hogy benne van Catherine Zeta-Jones.

Felejtsük el a klasszikus kísértetházas sztorikat [aki olvasta a könyvet, tudja, mire gondolok].

Felejtsünk el az idióta sztereotípiákat, amikor belépünk Hill House kapuján.

Mert ez a könyv fura.

Ha nagyon őszinte akarok lenni – és adódik a kérdés, miért ne lehetnék? Mert magammal szemben is restelkedve ismerem be, hogy kicsit szenzációéhes módon vártam az igazi viktoriánusan hideglelős rémregényt Shirley Jackson döbbenetes erejű félelemkeltésével; a Sóbálványban bőséggel szerepelnek olyan novellák, amiktől feláll a hátadon a szőr és tényleg kiráz a hideg. Kifordítja a bennünk rejlő sötétséget, hogy felfalja a világot.

Hill House nem ezt csinálja. Megosztozik a főszerepen a beköltöző emberekkel és legalább annyira a köztük kialakuló, szavakba szőtt játszmákról szól, mint a már gonosznak épült, sötét falburkolatú házról, ahol az ajtók maguktól becsukódnak és éjszaka valami az ajtókat kaparássza. A falakon furcsa üzenetek jelennek meg, megjelenik a viszály és a vádaskodás a szereplők között, ki festette a feliratot, ki nem bírja elviselni, ha nem ő áll a figyelem középpontjában. Vagy a kísértetjárta házak / iránt érdeklődő bölcsészdoktor áll a háttérben? Az érzékeny Eleanor tényleg különleges kapcsolatban áll a házzal, vagy feltűnési viszketegsége van? Abban is megoszlanak a vélemények, mi történik éjszaka – ha ugyan történt egyáltalán valami.

Az is rettentő furcsa, hogy a szereplők adottnak veszik, hogy a ház gonosz és számítanak bizonyos jelenségekre – az történik-e, amiben hiszünk? Képesek vagyunk-e ilyen szinten becsapni magunkat? Léteznek-e ott összefüggések, ahol mi felfedezni véljük? Vagy Hill House – ami alapvetően egy fa-és téglahalom – tényleg ártó szándékkal bír és nem véletlen, hogy a gondnok házaspár nem marad sötétedés után a házban?

Nem mondom, hogy nem értem a csalódott értékelőket, de nálam egy közepes méretű olvasási válságot számolt fel a Hill House szelleme, főleg a szereplők közötti finom pszichológiai játszma, az, hogy mennyire különböző személyiségek vannak összezárva és egy csapatba kényszerítve és milyen csoportdinamikai (vagy valami ilyesmi) folyamatok zajlanak. Inkább agyalós, mintsem ijesztgetős, libabőrt eredményező könyv. Aki félni akar, inkább túrja fel az antikváriumokat a Sóbálványért.:)

Ui.: Fél milliméterrel szélesebb margóért hálás lettem volna, csak az évek és a rutin háttérben munkálkodó ereje mentette meg a példányomat a gerinctöréstől, továbbá élmény volt (nem) vaksizni vele az olvasólámpa fényében.

7 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Shirley Jackson: Hill House szelleme

Ez a világ legunalmasabb kísértettörténete.* Még annál a bűnrossz filmnél is rosszabb, amit csináltak belőle**.
Minden szereplő unalmas. A ház is unalmas. Egyedül Mrs. Montague volt az, aki ért valamit benne.
Annyi előnye van, hogy Stephen Kinget ez inspirálhatta, hogy megírja a Rose Red-et.
*Holtversenyben A fekete ruhás nővel, az is unalmas.
**Be is zsebelte 99-ben az összes Arany Málna-díjat.

6 hozzászólás
>!
mate55 
Shirley Jackson: Hill House szelleme

Nincs zárásérzék!! Érdekes volt számomra most, a huszonegyedik században olvasni azt a regényt, amely rengeteg más irodalmi művet, filmeket is ihletett, de a gótikus rémtörténetek ismerősnek tűnő elemei, csakhamar kifutó vékonyka cselekményszálnak tűntek. Itt a sok ígéretes utalásszál a beavatással együtt a semmibe vész, maradtam a „megpróbálunk ijesztgetni” könyv kategóriájánál. A regény szereplői elsősorban olyan nők, akik saját útjukat keresik ebben a világban, spoiler a természetfölötti erők és a szürreális helyzetek csupán a karakterek lelki tanácstalanságát, bolyongását jelképezik. Sok horrortörténettel ellentétben itt a szereplők tudatosan választják a kísértetházat, kifejezetten hajszolják a természetfeletti élményt, ám a tényleges történések mellett sokkal nagyobb hangsúlyt kap a szereplők viszonyulása a házhoz és légköréhez. De ha egyszer kiesünk a történetből, akkor egyre abszurdabbá válik az egész. Mert Jackson könyvének (1959) titka nem igazán a sztoriban rejlik, hanem a hangulatos leírásban, valamint az aprólékos karakterrajzban. De mára már ez csak egy „kis állomás”. Hiába halad folyamatosan előre üresjárat vagy felesleges töltelékrész nélkül a cselekmény, amikor az egész olyan elcsépeltnek hat. S leginkább ez ölte meg a hangulatomat. A helyszín és a történet miatt adott lenne a tökéletes horrorkönyv, ám sajnos a földbedöngölő élmény mégis elmaradt. Ez itten kérem nem horror, hanem egyszer olvasható, de kissé tömény melankólia injekció. A Hill House pedig sosem nyugodhat, a kérdés csupán az, hogy ő akarja ezt, vagy mi akarjuk, hogy ilyen legyen?

>!
KönyvMoly_1989
Shirley Jackson: Hill House szelleme

Shirley Jackson lehetett a régi idők Agatha Christie – je a horror műfaján belül.
Érdekes könyv volt, lassú, de finom elemekkel átszőtt pszichológiai thriller. A mai modern világban, a látványos rémisztgetéshez szokott olvasók számára kissé unalmas lehet, de egyszeri olvasásra azért nekik is ajánlom.

Aki XXI. századi borzongásra vágyik, annak a regény alapján készült Netflix sorozatot ajánlom. Ijesztő és felejthetetlen!

>!
Nikymeria P
Shirley Jackson: Hill House szelleme

Nagyon kíváncsi voltam Hill House-ra. Olvastam hideget, meleget a könyvről, így fel voltam készülve rá, hogy ne várjak semmit.
Jól tettem. Nagy csalódás nem ért, bár kétségem sincs afelől, hogy egy picivel több borzongás nem ártott volna ennek a könyvnek. Akkor tökéletes lenne…

>!
FreeAngel 
Shirley Jackson: Hill House szelleme

17 éves kamaszként moziban láttam a könyvből készült filmet spoiler. Annak idején tetszett, bár már akkor sem tartottam nagy durranásnak, „csak” tetszett. Nos, a könyvnek sikerült alulmúlnia a filmet. Ritka az ilyen. Egyébként nem is fedi egymást a két történtet, a filmben többminden történik és eljutunk A-ból B-be. A könyvben nem. Egyszerű, mint a faék, igazából nem is nagyon szól semmiről. Könnyed kis pszicho-sztori, kikapcsol, vagy inkább mondhatni elandalít. A feléig ajtócsukódásokon kívül semmi nem történik, de amikor az ember már kezdene álomba szenderülni, néha megreccsen a padló is. Aztán haladunk tovább lassacskán, butuska párbeszédeken átrágva magunkat, mígnem egyszercsak vége a könyvnek. A hangulata remek. Tényleg az. Kár, hogy Jacksonnak nem sikerült többet kihoznia belőle, mert ez így inkább gyerekeknek is felolvasható aranyos kis kísértetsztori. Ijesztgetésre alkalmatlan.

6 hozzászólás
>!
Andrée P
Shirley Jackson: Hill House szelleme

Ez bizony…nem volt valami nagy durranás. Valami sokkal jobbra számítottam, a filmre visszaemlékezve, izgalmas és borzongató történetre gondoltam. Nem volt az. Általában könyveknél negatívumként említem, hogy rövidre sikerült, itt ez bizony pozitívumnak számít.
Az eleje elég semmilyenre sikerült, aztán némileg, mintha történne valami, egy kis feszültség is érződik, aztán ellaposodik, a szereplők elbénáskodják és utána sokáig megint semmi, majd ugyan ez újból.
Néhol közbeiktatva olyan történés-beszélgetés, ami miatt úgy érzem, hogy valamiből kimaradtam, vagy átsiklottam valami történés felett, de nem csak szimplán így íródott a könyv.
A végére a doktor feleségével sikerült egy igazán idegesítő karaktert is beiktatni.
A vége pedig olyan lett, hogy puff ismét egy semmilyen és szemtelen lezárása egy történetnek.
Sajnálom.

10 hozzászólás
>!
Bolondkandúr
Shirley Jackson: Hill House szelleme

Csekély 35 évnek kellett eltelnie, hogy Shirley Jackson mindössze második könyve megjelenjen magyarul. Köszönet a kiadónak (innen is csókolom a Szerkesztő Asszony kezét!). Nincs kifogásom a filmes és sorozatos borítók ellen, ez is hangulatosra sikerült. Gondom a piros betűkkel odanyomott idézettel van. Sajnos már ott tartunk, hogy ha Stephen King megkapja a villanyszámlát, ahhoz is lelkes ajánlást ír, ráadásul a valósághoz sincs sok köze a sorainak. A hátoldalon olvasható Neil Gaiman idézet (Ha még nem olvastál semmit Jacksontól, valami csodálatosról maradtál le.) sokkal találóbb és igazabb. Szerencsésebb lett volna megcserélni őket. Attól tartok, pont azokat riasztja el a „horror” szó, akiket egyébként elvarázsolna Jackson világa, akik pedig egy kísértetes horrort vártak, csalódtak (ez utóbbira több példa is van itt az értékelések között). Shirley Jackson egyértelműen a kategóriák felett áll (mint például Ray Bradbury), ez a regény pedig szerintem egyáltalán nem horror.
A főszereplő Eleanor mintha a Sóbálvány valamelyik novellájából került volna ide. Fiatal nő, akit egész eddigi életében semmibe vettek, a családja csak szolgának használta, a külvilágról szinte semmit sem tud. Amikor anyja halála után meghívást kap Hill House-ba, úgy érzi, ez élete nagy lehetősége. Jackson mesterien viszi az olvasót egyre nagyobb bizonytalanságba, és többféle értelmezése is lehetséges annak, hogy mi folyik a nyomasztó ódon ház falai között. Nem egy pörgős, akciódús regény, de nem is kell annak lennie, a dráma a szereplők lelkében zajlik.
Végül el lehet gondolkodni azon, hogy mi lesz Shirley Jackson további sorsa Magyarországon. Lenne még mit kiadni tőle. Vajon a sorozat elősegítheti ezt, mint például szinte mesebeli módon Margaret Atwood esetében? Vagy úgy jár, mint Graham Joyce, akitől szintén a GABO jelentetett meg egy regényt, de egy nálunk ismeretlen író nulla reklámmal el sem juthatott az olvasóihoz, és a semmibe hullott. Kár lenne, ha ez a második lehetőség következne be.

>!
GABO, Budapest, 2018
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634067160 · Fordította: Bozai Ágota
>!
Nushi P
Shirley Jackson: Hill House szelleme

Ez mekkora csalódás volt. Érdekelt a könyv amiből ilyen jó kis filmet forgattak ( többször) Lehet az én ingerküszöböm nagyon magas de nekem ez esti mese volt nem kísértettörténet. A karakterek nincsenek kidolgozva. az egyetlen ember akiről többet tudunk a szinte semminél az Eleanor,de őt se ismerjük meg igazán. Hill House történetébe se igazán mélyedünk bele. az egész kifullad a spoiler elmélettel. Nem volt jó na.


Népszerű idézetek

>!
mate55 

Nos, a pletyka mindig kegyetlen ellenfél.

74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dr. Montague
>!
mate55 

A feleségem azt szokta mondani, hogy egy simára borotvált arcú férfi, (…) olyan, mintha nem lenne felöltözve (…)

58. oldal

>!
mate55 

Semmi …semmi nem borít ki jobban, mint ha éhes vagyok: olyankor ingerült leszek és vicsorgok, a fogamat csattogtatom és sírva fakadok.

43. oldal

>!
bartok_brigitta P

– Attól félünk, hogy megtudjuk, mit akarunk valójában – mondta Theodora.

184. oldal

>!
KönyvMoly_1989 P

Több fényt hozol a szobába, mint ami az ablakon bejön.

59. oldal

>!
mate55 

Olyan vagyok, mint egy kis élőlény, akit egészben lenyelt egy szörnyeteg, gondolta, és a szörny érzi az én apró mozdulataimat.

41. oldal

>!
KönyvMoly_1989 P

– Mégis, mi van itt? Mi az, ami annyira megijeszti az embereket?
– Nem adok nevet annak, aminek nincsen neve.

88. oldal

>!
Saille P

Nem létezik olyan élőlény, amely sokáig élhetne egyhuzamban kizárólag az abszolút realitás körülményei között; egyesek úgy vélik, még a pacsirták és tücskök is álmodnak.

(első mondat)

>!
Saille P

Békét, gondolta Eleanor; csak békét és nyugalmat akarok ezen a világon, egy csendes helyet, ahol lefekhetek gondolkodni, egy csendes helyen a virágok között, ahol álmodozhatok, és szép történeteket mesélhetek magamnak.

228. oldal

>!
FreeAngel 

A kísértetekkel való találkozások hosszú története során egyetlen szellem sem tett kárt senkiben. Mindig csak az áldozat tett kárt magában. Azt sem lehet kijelenteni, hogy a kísértet az emberi szellemet, vagyis a tudatot támadja, mert az elme, a tudatos, gondolkodó elme sérthetetlen; ahogy itt ülünk és beszélgetünk, tudatos elménkben nyoma sincs annak, hogy hinnénk a kísértetekben (…) A természetfeletti veszélye abban rejlik, hogy a modern tudatot a leggyengébb pontján támadja, ott, ahol már elhagytuk a babona védőpáncélját, és nincs helyette semmi védelmünk.
– A félelem a logika feladása (…) – Aki fél, tudatosan lemond az ésszerű gondolkodásról. Vagy megadjuk magunkat a félelemnek, vagy harcolunk, nincs középút.

Kapcsolódó szócikkek: Dr. Montague · elme · félelem · gondolkodás · logika · szellem · szellem · tudat · tudatosság

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Az
Stephen King: A ragyogás
Stephen King: Állattemető
Chuck Wendig: Vészmadarak
Stephen King: Végítélet
Dean R. Koontz: Az eljövetel
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Joe Hill: Locke & Key luxuskiadás 1.
Stephen King: Christine
Stephen King: Rémálmok bazára