Hill ​House szelleme 181 csillagozás

Shirley Jackson: Hill House szelleme

Négyen érkeznek a Hill House néven ismert kísérteties, ódon épülethez: dr. Montague, a tudós, aki fizikai bizonyítékokat keres a ház falai között zajló, természetfeletti jelenségekre; Theodora, különleges adottságokkal rendelkező asszisztense; Luke, a birtok fiatal örököse; és a törékeny Eleanor, aki képtelen szabadulni múltja terhétől. Kívülállóként keresik a magyarázatot a hely titkára, de nem sokáig maradhatnak csupán tanúk – a ház erőt gyűjt, ás hamarosan végleg elragadja egyiküket.

A gótikus horrorirodalom klasszikusaként számon tartott regényből már két mozifilm (A ház hideg szíve, 1963; Az átok, 1999) és egy színdarab is készült, 2018-ban pedig Mike Flanagan forgatott belőle tízrészes Netflix-sorozatot.

Eredeti megjelenés éve: 1959

>!
GABO, Budapest, 2018
296 oldal · ISBN: 9789634067412 · Fordította: Bozai Ágota
>!
GABO, Budapest, 2018
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634067160 · Fordította: Bozai Ágota

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Dr. Montague · Theodora


Kedvencelte 4

Most olvassa 16

Várólistára tette 138

Kívánságlistára tette 198

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

makitra P>!
Shirley Jackson: Hill House szelleme

Fantasztikusan érzékeny és okos könyv, amely ragyogóan, vékony hálóként festi fel a kapcsolatot szereplői között, feszült és hatásos, és meg tudott lepni. Lehet úgy olvasni, mintha egy egyszerű kísértetjárta ház-sztori lenne, de akkor nem figyelünk fel a finomságaira, hiszen másfajta hatáskeltést várunk tőle. Inkább hasonlít a A Manderley-ház asszonyára, mert egy fiatal nő hatásos portréját adja.

Jackson lassan, már-már óvatosan rajzolja fel a félénk és bizonytalan Eleanor arcát, akinek belső félelmeit és bűntudatát felerősíti Hill House és az ott tapasztaltak. Az is megfordult bennem, hogy az események nem valósak, csak a lány képzeletében léteznek, de ezt végül is cáfolják a többiek reakciói. Vagy talán ez is hazugság, mint azok az érzelmek, amiket a szereplők mutatnak egymás felé. A regény egyik legnagyobb ereje Eleanor és a többiek rajza, ahogy kapcsolataik folyamatosan változnak, árnyalódnak, és ahogyan ez felerősíti a főszereplőben a problémákat. Talán pont a kommunikációképtelenség, a valódi kapcsolatteremtés hiánya a legnagyobb félelem, amivel életünkben találkozunk.

Számomra remekül működött a történet feszültsége; az a fajta „aljas”, lassan támadó bizonytalanság és félelem, melyet nem az események gerjesztenek, hanem azok a dolgok, melyeket a regény nem közvetlenül mesél el. A szöveg fogásai, a feszültséget építő szavak mind-mind tökéletesek atmoszféraépítésre és lassan feltik fel bennünk a vágyat a megmenekülésre. Ami persze nem lehetséges.

Próbáljuk a lehető legkevesebb előzetes várakozással olvasni ezt a remek könyvet, élvezzük zenéjét és hagyjuk, hogy belénk másszon. Mert általában nem az a legfélelmetesebb, amit annak hiszünk, ami kívülről támad ránk, hanem ami bennünk lakozik. A Hill House szelleme ennek tökéletes igazolása.

2 hozzászólás
Amadea>!
Shirley Jackson: Hill House szelleme

„A természetfeletti veszélye abban rejlik, hogy a modern tudatot a leggyengébb pontján támadja, ott, ahol már elhagytuk a babona védőpáncélját, és nincs helyette semmi védelmünk.”

Talán Rose Reddel [kieg. megj.: Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója] kezdődött az egész. A zsenge molykorunkban olvasott történetek nagy hatással vannak ránk, nálam valahol ezzel a könyvvel kezdődhetett az elátkozott, ill. gonosz házakhoz kapcsolódó érdeklődésem. Guilty pleasure, na.

Shirley Jacksontól ezt leszámítva egyetlen kis novelláskötet jelent meg eddig magyarul, a Sóbálvány, ami nekem akkora élmény volt, hogy hasonlónak tűnő könyvekben (pl. a Margaret Thatcher meggyilkolása és más történetek) tudattalanul is őt keresem – ami alapján nem csoda, hogy szinte lángra lobbantak az ereim a boldogságtól, amikor felfedeztem, hogy a Gabo kiadja az eredetileg 1959-ben megjelent The Haunting of Hill House-t.

Felejtsük el azt a bűnrossz filmet, amire mindenki csak úgy emlékszik, hogy benne van Catherine Zeta-Jones.

Felejtsük el a klasszikus kísértetházas sztorikat [aki olvasta a könyvet, tudja, mire gondolok].

Felejtsünk el az idióta sztereotípiákat, amikor belépünk Hill House kapuján.

Mert ez a könyv fura.

Ha nagyon őszinte akarok lenni – és adódik a kérdés, miért ne lehetnék? Mert magammal szemben is restelkedve ismerem be, hogy kicsit szenzációéhes módon vártam az igazi viktoriánusan hideglelős rémregényt Shirley Jackson döbbenetes erejű félelemkeltésével; a Sóbálványban bőséggel szerepelnek olyan novellák, amiktől feláll a hátadon a szőr és tényleg kiráz a hideg. Kifordítja a bennünk rejlő sötétséget, hogy felfalja a világot.

Hill House nem ezt csinálja. Megosztozik a főszerepen a beköltöző emberekkel és legalább annyira a köztük kialakuló, szavakba szőtt játszmákról szól, mint a már gonosznak épült, sötét falburkolatú házról, ahol az ajtók maguktól becsukódnak és éjszaka valami az ajtókat kaparássza. A falakon furcsa üzenetek jelennek meg, megjelenik a viszály és a vádaskodás a szereplők között, ki festette a feliratot, ki nem bírja elviselni, ha nem ő áll a figyelem középpontjában. Vagy a kísértetjárta házak / iránt érdeklődő bölcsészdoktor áll a háttérben? Az érzékeny Eleanor tényleg különleges kapcsolatban áll a házzal, vagy feltűnési viszketegsége van? Abban is megoszlanak a vélemények, mi történik éjszaka – ha ugyan történt egyáltalán valami.

Az is rettentő furcsa, hogy a szereplők adottnak veszik, hogy a ház gonosz és számítanak bizonyos jelenségekre – az történik-e, amiben hiszünk? Képesek vagyunk-e ilyen szinten becsapni magunkat? Léteznek-e ott összefüggések, ahol mi felfedezni véljük? Vagy Hill House – ami alapvetően egy fa-és téglahalom – tényleg ártó szándékkal bír és nem véletlen, hogy a gondnok házaspár nem marad sötétedés után a házban?

Nem mondom, hogy nem értem a csalódott értékelőket, de nálam egy közepes méretű olvasási válságot számolt fel a Hill House szelleme, főleg a szereplők közötti finom pszichológiai játszma, az, hogy mennyire különböző személyiségek vannak összezárva és egy csapatba kényszerítve és milyen csoportdinamikai (vagy valami ilyesmi) folyamatok zajlanak. Inkább agyalós, mintsem ijesztgetős, libabőrt eredményező könyv. Aki félni akar, inkább túrja fel az antikváriumokat a Sóbálványért.:)

Ui.: Fél milliméterrel szélesebb margóért hálás lettem volna, csak az évek és a rutin háttérben munkálkodó ereje mentette meg a példányomat a gerinctöréstől, továbbá élmény volt (nem) vaksizni vele az olvasólámpa fényében.

8 hozzászólás
EssentialHencsi P>!
Shirley Jackson: Hill House szelleme

Ez a világ legunalmasabb kísértettörténete.* Még annál a bűnrossz filmnél is rosszabb, amit csináltak belőle**.
Minden szereplő unalmas. A ház is unalmas. Egyedül Mrs. Montague volt az, aki ért valamit benne.
Annyi előnye van, hogy Stephen Kinget ez inspirálhatta, hogy megírja a Rose Red-et.
*Holtversenyben A fekete ruhás nővel, az is unalmas.
**Be is zsebelte 99-ben az összes Arany Málna-díjat.

6 hozzászólás
mate55 P>!
Shirley Jackson: Hill House szelleme

Nincs zárásérzék!! Érdekes volt számomra most, a huszonegyedik században olvasni azt a regényt, amely rengeteg más irodalmi művet, filmeket is ihletett, de a gótikus rémtörténetek ismerősnek tűnő elemei, csakhamar kifutó vékonyka cselekményszálnak tűntek. Itt a sok ígéretes utalásszál a beavatással együtt a semmibe vész, maradtam a „megpróbálunk ijesztgetni” könyv kategóriájánál. A regény szereplői elsősorban olyan nők, akik saját útjukat keresik ebben a világban, spoiler a természetfölötti erők és a szürreális helyzetek csupán a karakterek lelki tanácstalanságát, bolyongását jelképezik. Sok horrortörténettel ellentétben itt a szereplők tudatosan választják a kísértetházat, kifejezetten hajszolják a természetfeletti élményt, ám a tényleges történések mellett sokkal nagyobb hangsúlyt kap a szereplők viszonyulása a házhoz és légköréhez. De ha egyszer kiesünk a történetből, akkor egyre abszurdabbá válik az egész. Mert Jackson könyvének (1959) titka nem igazán a sztoriban rejlik, hanem a hangulatos leírásban, valamint az aprólékos karakterrajzban. De mára már ez csak egy „kis állomás”. Hiába halad folyamatosan előre üresjárat vagy felesleges töltelékrész nélkül a cselekmény, amikor az egész olyan elcsépeltnek hat. S leginkább ez ölte meg a hangulatomat. A helyszín és a történet miatt adott lenne a tökéletes horrorkönyv, ám sajnos a földbedöngölő élmény mégis elmaradt. Ez itten kérem nem horror, hanem egyszer olvasható, de kissé tömény melankólia injekció. A Hill House pedig sosem nyugodhat, a kérdés csupán az, hogy ő akarja ezt, vagy mi akarjuk, hogy ilyen legyen?

Kovaxka P>!
Shirley Jackson: Hill House szelleme

Szeretem a megosztó könyveket. Szerencsére kiderült, hogy mégis szeretem a gótikus, klasszikus rémtörténeteket is. Nem hasonlítanám azokhoz a horrorokhoz, amiket mostanában kedvelünk. Klasszikus lélektani történetként kiválóan megállja a helyét, ahogy a legbenső félelmeinket megmutatja. Az értékelésekből is látszik, hányféle olvasata lehet a regénynek: számomra elsősorban Eleanor belső utazása volt megragadó, de a szereplők kommunikációját is élveztem. Talán lehetett volna egy kicsit kidolgozottabb a végkifejlet, de az sem zavar igazán, ahogy magamra hagyott gondolkodni. A szép fordítás és a gyönyörű borító nálam plusz fél csillagot ér most.

pat P>!
Shirley Jackson: Hill House szelleme

Elöljáróban: annyira járatlan vagyok én a (gótikus?) horror témakörében, hogy hasonlítani sem tudom én semmihez ezt a könyvet a műfaj standardjain belül. Arról meg lövésem sincs, hogy jó horror lehet vajon, vagy nem.

Olyanokat tudok helyette mondani, hogy a Ragyogáson meg a Tíz kicsi négeren jobban féltem, de mikor azokat olvastam, még kicsi voltam.
Azt is tudom mondani, hogy nagyon tetszett az angol kastélyos díszlet és a légkör, a nyugis tempó, a finom (bár kissé bizarr) karakterrajzok.
Azt is, hogy szerettem Eleanor fejében lenni, főleg, amikor nem tudtam eldönteni, az én valóságom vajon közös valóság-e…

Szóval tetszett, de azért azt sérelmezem, hogy otthon olvastam, este, egyedül*, és mégis tudtam utána aludni.

*Jó, nem teljesen egyedül, itthon volt Ms. Póki, és azt hiszem, még Mr. Polos** is életben volt.
**Nem tudom, mondjuk, ők pro vagy kontra helyezkedtek el a képletben. Mindazonáltal vegyük észre, hogy a Névtelen Rettenetet milyen könnyű megszelidíteni egy jól megválasztott névvel…

KönyvMoly_1989>!
Shirley Jackson: Hill House szelleme

Shirley Jackson lehetett a régi idők Agatha Christie – je a horror műfaján belül.
Érdekes könyv volt, lassú, de finom elemekkel átszőtt pszichológiai thriller. A mai modern világban, a látványos rémisztgetéshez szokott olvasók számára kissé unalmas lehet, de egyszeri olvasásra azért nekik is ajánlom.

Aki XXI. századi borzongásra vágyik, annak a regény alapján készült Netflix sorozatot ajánlom. Ijesztő és felejthetetlen!

cicus61 P>!
Shirley Jackson: Hill House szelleme

Annyira unalmas és semmilyen könyv volt. Azt hittem, egy jó kis szellemjárta házba megyünk, ehelyett semmi ilyen nem történt. A szereplők is unalmasak. Borzasztó volt, alig vártam, hogy vége legyen.

5 hozzászólás
Nikymeria P>!
Shirley Jackson: Hill House szelleme

Nagyon kíváncsi voltam Hill House-ra. Olvastam hideget, meleget a könyvről, így fel voltam készülve rá, hogy ne várjak semmit.
Jól tettem. Nagy csalódás nem ért, bár kétségem sincs afelől, hogy egy picivel több borzongás nem ártott volna ennek a könyvnek. Akkor tökéletes lenne…


Népszerű idézetek

mate55 P>!

Nos, a pletyka mindig kegyetlen ellenfél.

74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dr. Montague
bartok_brigitta P>!

– Attól félünk, hogy megtudjuk, mit akarunk valójában – mondta Theodora.

184. oldal

mate55 P>!

A feleségem azt szokta mondani, hogy egy simára borotvált arcú férfi, (…) olyan, mintha nem lenne felöltözve (…)

58. oldal

KönyvMoly_1989>!

Több fényt hozol a szobába, mint ami az ablakon bejön.

59. oldal

KönyvMoly_1989>!

– Mégis, mi van itt? Mi az, ami annyira megijeszti az embereket?
– Nem adok nevet annak, aminek nincsen neve.

88. oldal

mate55 P>!

Olyan vagyok, mint egy kis élőlény, akit egészben lenyelt egy szörnyeteg, gondolta, és a szörny érzi az én apró mozdulataimat.

41. oldal

mate55 P>!

Semmi …semmi nem borít ki jobban, mint ha éhes vagyok: olyankor ingerült leszek és vicsorgok, a fogamat csattogtatom és sírva fakadok.

43. oldal

Brya>!

Ne tedd, mondta Eleanor a kislánynak, ragaszkodj a csillagos bögrédhez; amint sikerül csapdába ejteniük, rávenniük, hogy olyan legyél, mint bárki más, soha többé nem láthatod a csillagos bögrédet; ne tedd. A kislány halvány, gödröcskés, értő mosollyal pillantott rá, és ingatta a fejét, makacsul nemet intett az üvegpohárra. Bátor lány, gondolta Eleanor, bölcs és bátor lány.

29. oldal

FreeAngel>!

A kísértetekkel való találkozások hosszú története során egyetlen szellem sem tett kárt senkiben. Mindig csak az áldozat tett kárt magában. Azt sem lehet kijelenteni, hogy a kísértet az emberi szellemet, vagyis a tudatot támadja, mert az elme, a tudatos, gondolkodó elme sérthetetlen; ahogy itt ülünk és beszélgetünk, tudatos elménkben nyoma sincs annak, hogy hinnénk a kísértetekben (…) A természetfeletti veszélye abban rejlik, hogy a modern tudatot a leggyengébb pontján támadja, ott, ahol már elhagytuk a babona védőpáncélját, és nincs helyette semmi védelmünk.
– A félelem a logika feladása (…) – Aki fél, tudatosan lemond az ésszerű gondolkodásról. Vagy megadjuk magunkat a félelemnek, vagy harcolunk, nincs középút.

Kapcsolódó szócikkek: Dr. Montague · elme · félelem · gondolkodás · logika · szellem · tudat · tudatosság

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A ragyogás
Stephen King: Éjszakai műszak
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Stephen King: Borzalmak városa
Stephen King: Az
Stephen King: Lisey története
Stephen King: A mobil
Stephen King: Állattemető
Stephen King: Kedvencek temetője
Stephen King: Carrie