Revel 146 csillagozás

Shey Stahl: Revel

Nagyot zuhant, és ezúttal nem tudtam elkapni.

Mindenki ismeri Revel Slade nevét. Ismerik annyira, hogy féljenek tőle. Nem merészkednek közel hozzá, hiszen a srác a pokol tüzének parancsolója, aki hamuvá éget mindenkit, és még élvezi is a lángok játékát.

A gondolataimban is ott kísért. Akkor mégis miért utazom el vele?

Mert nem vagyok normális. Ez az oka.

Én, Taylan Ash, a pophercegnő, beleszerettem a rockkirályba. Magába az ördögbe. Gyerekkorodban tündérmeséken nősz fel, amik szerint vár rád valahol a Szőke Herceg; de elfelejtik megemlíteni a gonoszt – a rejtőző szörnyeteget. Nem figyelmeztetnek, hogy a csábos szem és az a dohányfüstös tüdő álcája mögött mi rejtőzik.

Elvakított a szenvedély, így nem láttam, mi történik, amíg már nem volt visszaút. Amikor kikerültem a bűvköréből, nem maradt belőlem semmi.

Ő nem fog belém szeretni.

Kizárt.

Esélyem sincs.

Micsoda ostoba ötlet, hogy belém szerethet!

De mégis megtörtént.

Eredeti megjelenés éve: 2019

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rubin pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
424 oldal · ISBN: 9789633994849 · Fordította: Varga Petra
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
424 oldal · ISBN: 9789633994856 · Fordította: Varga Petra
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634573395 · Fordította: Varga Petra

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Revel Slade · Taylan Ash · Jory Ash


Kedvencelte 23

Most olvassa 18

Várólistára tette 137

Kívánságlistára tette 166

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Black_widow P>!
Shey Stahl: Revel

Nyílt titok, hogy imádom a rubin pöttyös könyveket. Dráma, feszültség, erotika, bűnözés, botrány, agresszió, erőszak… és még rengeteg dolog belefér ebbe a kategóriába, ami adott egy jó történet megírásához. Most mégis csalódnom kellett.
Szerencsére, azt azért nem állíthatom, hogy hatalmas mellényúlás volt a könyv. off Revel karaktere hozott pár csillagot a konyhára. Na, meg persze a borító, mert az valami fenomenális. Tipikusan a démonaival küzdő, lelkileg labilis szereplő. Tetszett, a vadsága, a nyers és szégyentelen megnyilvánulásai, a megzabolázhatatlansága. Viszont, az epilógusban sajnos ez a kép is darabokra tört. Értem én, hogy kellett egy lezárást adni főszereplőink sorsának, de a kezdeti ábrázoláshoz képest nekem ez már túl nyálasra sikeredett, tele rózsaszín ködben, vattacukor felhőkön ugráló csillámpónikkal.
Taylan karakterét hiába próbáltam, nem sikerült megszeretnem. Állandóan panaszkodott, hogy élete során soha semmibe nem volt beleszólása, de nem tett semmit sem azért, hogy ezen változtasson. Aztán persze jött Revel és minden egycsapásra száznyolcvan fokos fordulatot vett. Szomorú, hogy mindehhez egy férfire volt szüksége, mert önerőből képtelen volt a tettek mezejére lépni.
Ami kiborított, az az olvasókhoz intézett megjegyzések, kérdések. Igyekeztem én, de csak nem akart a könyv visszaszólni, ha megválaszoltam egy-egy kérdést kiabálhattam akármennyit. Fordíthatott volna kicsivel több figyelmet az írónő a tényleges cselekményre, mert számomra nagyon sok kérdés maradt megválaszolatlanul. Szerettem volna pár dolgot megtudni a banda többi tagjáról és Revel múltjáról, de persze parlagon maradtam. Ráadásul több helyen is észrevettem, hogy a cselekményből, mintha kihagyott volna dolgokat, hiányérzetem volt az átfedéseket illetően. Egy szép napon, tisztább fejjel újra el fogom olvasni, de addig is marad a nem túl pozitív véleményem.

55 hozzászólás
nicosia P>!
Shey Stahl: Revel

Kedveltem is, meg nem is. Maga a történet érdekes. Olyan oldalról mutatja be a többnyire szépített és romantizált zeneipart, amiről ritkán látjuk. Lazán, de megis érthetően beszél a függőségekről (bár azért ennek a csúnyábbik oldalát felületesen mutatja be). A fogalmazásmód és a nyelvezet elég érdes, de gondolom ez hozzzá tartozik a karakterábrázoláshoz. Revel jelleme finoman sem egyszerű, ellentétben Taylan-nal, és ez picit zavaró. Érthető a vonzalmuk, de a lány naivitása és ártatlansága, valamint az általa vélt határok feszegetése olyan mintha nem ugyanabban a zenei világban mozogna mint Revel. Mintha nem is evilágban élne. Ettől amúgy még jó a történet. Ami viszont valóban zavaró az az elbeszélésmód. A váltott szemszög jó, közelebb hozza a szereplőket, viszont a folyamatos kiszólogatás rettentően zavaró. Amikor sokadszorra olvasom, hogy Látom-e milyen jól néz ki, vagy hallom-e mit mond, kedvem lett volna odaszólni a szerzőnek, hogy nem, nem látom…és nem is hallom. Értelemszerűen, nem vagyok ott. Az eredeti kiadás szerkesztője szólhatott volna, hogy ez így túl sok.

Hddorka P>!
Shey Stahl: Revel

„Néha feltűnik egy énekes, aki a hangja erejével olyan könnyedén képes átvinni téged egy másik világba, hogy észre sem veszed. Csak azt, hogy lélegzetvisszafojtva hallgatod. Csak azt, hogy sírsz. Revel Slade ezt teszi veled.”

Minden bizonnyal Revel Slade bűvkörébe kerültem. Mondjuk nem volt nehéz dolga, elég volt rápillantanom a borítón és már olvadoztam is. Na de azt mondják, ne ítéljünk a külső alapján. Szóval elkezdtem ismerkedni vele oldalró oldalra és egyre jobban elcsavarta a fejem. Nem akarok mentegetőzni, de lányok ki az aki ellen tudna állni egy nagyon-nagyon rossz szexi rocksztárnak? :D
Komolyra fordítva a szót. Minden tekintetben mondhatom, hogy az egyik kedvenc rocksztáros könyvem lett.
Az Shey Stahl stílusa és írásmódja nekem nagyon tetszett. A belső monológok, amik magához az olvasóhoz szólnal, számomra érdekessé tették a könyvet. Nem egy könnyed történet. Revel életstílusa, szenvedély betegsége rányomja a komorabb hangulatot a könyvre. Ezen kívül betekintést kap az olvasó a sztárvilág árnyoldaláról is. Nem minden csillogás.
Revel és Taylan kapcsolata színtiszta érzelmi hullámvasút volt. Ő ketten a könyv végére csodálatos fejlődésen mennek keresztül. Rengeteget adtak egymásnak, hogy megtalálják a másik által önmagukat. Taylannak sikerül megtalálnia a tökéletes aranyutat ahoz, hogy végre független, magabiztos legyen mindenkitől függetlenül. Revel útja fájdalmas, ugyanakkor van benne valami szép is. Végig körüllengi őt egy különleges atmoszféra, ami csak az utolsó oldalon enged el. Ha elenged.

kellyolvas P>!
Shey Stahl: Revel

Tudtam, hogy tetszeni fog nekem ez a történet, számítottam rá, hogy egy balhés rocksztárral lesznek fincsi problémák, nem lesz ez sima szerelmi ügy, de semmi sem készíthetett fel Revel valódi, lehengerlő énjére. Akik alapvetően sokat olvasnak, ismerik ezt az érzést, hogy x idő, vagy x mennyiségű könyv után már nem emlékszel sokszor arra sem, hogy hívták egy könyvben a szereplőket. Most azonban biztos lehetsz, hogy Revel nevét sosem fogod elfelejteni. Ez a pasi egy nagyon tehetséges zenész, jóképű, szexi szívrabló, DE seggfej, bunkó, aljas, hazug állat is egyben, aki ráadásul tisztában van azzal, hogy alkohol és drogfüggő, és nem is tesz ez ellen semmit. Revelért odavan a közönség, és ő igazából a színpadon él, ott tud önmaga lenni, ott mindent kiad magából. Ahogy vége a bulinak, rögtön az üvegért és a cigiért nyúl, és kiskamasz kora óta az alkoholtól ködös zsongás tölti ki a privát idejét. Ritkák az őszinte pillanatok, amikor a valódi énje előtérbe kerül. Mielőtt rátérek Taylanra, meg kell említenem, mi nem tetszett a szerkezetben. Mindkét főszereplő kiszólogatott az olvasónak. Egyrészt ezt Reveltől elviseltem, mert hozzá teljesen illett ez a stílus, hogy mindent olyan módon közöljön, mintha a haverja lennél, mintha jelen lennél vele minden pillanatban. (Más könyvben nem tudom ezt elviselni.) De itt ugyanez Taylannál is előfordult, és neki már ez nem állt jól, illetve nem értettem, hogy ez most akkor a szerző stílusa? Mivel más könyvét nem olvastam, ezt nem tudom megítélni. Taylan a regény kezdetekor még nem találta meg önmagát és a saját stílusát, még erősen az apja befolyása alatt áll, azt teszi, amit mondanak neki. Viszont épp szakított a szintén zenész pasijával Breckinnel. Kapóra jön neki a turné, csak magának sem vallja be elsőre, mennyire akarja ezt a lehetőséget. Főleg, mert Revel is itt lesz, akivel végre közelebbről is megismerkedhet, mert nem tagadhatja, mennyire izgatja ez a pasi. Csakhogy nincs két ember, akik ennyire ellentétei lennének egymásnak.
Taylan naiv, ártatlan, józan, most, hogy belépett a felnőttkorba, épp csak szórakozni akar, kicsit kipróbálni magát egy új úton. Tényleg, mint egy kis hercegnő. Csakhogy most egy fenevad, a farkas leselkedik Piroskára. Számítottam egy ellenségekből szerelmesek cselekményszálra, de ez a megfogalmazás olyan gyenge! Ez egy nagyon sok durvasággal kikövezett út, ahol időnként lesokkolódtam, nehezen bírtam elviselni bizonyos részleteket, de annyira, hogy majdnem odavágtam a könyvet, hogy nem hiszem el, hogy valaki komolyan gondolja, hogy egy nő ilyesmire vágyhat. Aztán szépen tovább olvastam. Valami eszméletlenül működik a kémia a két főszereplő között. Semmi sem volt elsietve, az első csók is a regény felénél csattant el, bár addig párszor körbetáncolták egymást. Mindketten csalódtak korábban, nehezen hisznek az új érzelmeikben, nagyon nehezen alakult ki a bizalom. Annyira elcseszett Revel, hogy esélytelennek látszik az, hogy valaha közel tudjon engedni valakit magához, vagy hogy ki tudjon mászni a függőségeiből. Persze, hogy drukkolsz neki, meg akarod menteni, ahogy Taylan is. De amikor falakba ütközöl, elutasításba, csalódásba, akkor elgondolkozol, hogy mit is jelen a megmentés. Nem tudsz valakit megmenteni, ha ő nem akarja. Kiért akarunk változni, magunkért, érte, vagy miatta? Nem mindegy.
Nagyon tetszettek a dalszöveg részletek. Revel szövegeiben sok rejtett jelentés, utalás található, amire érdemes odafigyelni. Őszintén megmondom nektek, hogy ingadoztam az értékelésnél. Revel személyisége annyira durva, amihez idő kell hozzászokni és elviselni, még több idő megszeretni és bízni benne. Nélküle ez tucatregény lenne, egy átlagos hármaska, ő azonban felhúzza. Viszont a kiszólásos stílus miatt és az epilógus felfoghatatlan túlzásai miatt egy fél pontot mégis muszáj vagyok levonni. Rendesen kipattintott néhány részlet a komfortzónámból, de tudomásul vettem, hogy Revel ilyen és kész. Hatottak rám a szereplők érzelmi vívódásai, de mégis végül arra jutottam, hogy nálam Revel karaktere ütött a legnagyobbat, és annyira emlékezetes, hogy megérdemli a majdnem öt pontot.
link

Tóth_Orsolya_3 P>!
Shey Stahl: Revel

Nekem ez most nagyon tetszett.
Ami persze nem csoda, mert teljesen odavagyok a rocksztáros történetekért. És ebben a könyvben a sztárság minden oldalát láthattuk. Az irigyelt és a csúf oldalát egyaránt. Az epilógus pedig nagyon cuki volt.
Szeretnék még olvasni az írónőtől magyarul.

Delora P>!
Shey Stahl: Revel

Imádtam ezt a hullámvasutat, a magasságaival és a mélységeivel együtt. Zuhantak és én boldogan tartottam velük!
Ez egy olyan könyv, amit legszívesebben megköszönnék az írónőnek.
Innentől sok szóismétlés lesz!
Imádtam Revelt ❤❤, hogy egy ősbunkó, szart mindenre és megmaradt egy nyers rocksztárnak. Mondanám, hogy milyen csodát művelt az írónő a szereplővel, de akkor be kellene ismernem, hogy ő egy kitalált személy.
Imádtam Piroska❤ jellemfejlődését, hogy egyre keményebb csaj lett belőle. Az elején az a rengeteg pirulás! Egyem a szived.
Imádtam a kapcsolatukat, a kémiát. ❤❤ Csodálom, hogy a lapok nem gyulladtak ki! Mert én mondom nektek, folyamatosan összerándult a méhem, mikor ezek egy légtérben kerültek.
Ennek ellenére nincs benne sok huncutkodós jelenet. Bár nem nevezném huncutkodásnak, amit Revel … b*sszus, még ha csak rá is gondolok …
Mondhatnám, hogy tökéletes volt, de nekem egy icipicit tényleg csak egy hangyaf*sznyit sokat beszéltek kifele az olvasónak. Ez is talán csak egy kicsit zavart az elején. Aztán már igényeltem. A boritó csillagos ötös!

zuna19>!
Shey Stahl: Revel

Hihetetlenül örülök annak, hogy ez egy önálló kötet és nincs belőle több. Ez a stílus nekem kicsit túlságosan szókimondó és így sok(k).
Nagyon nehezen lendültem bele az olvasásba, kicsit untam magam rajta. Viszont hamar le is akartam darálni, hogy letudjam végre.
1 2 mellékszereplő jópofa benne, de szerintem az egész sztori nem sokáig fog megmaradni bennem.

csfannie P>!
Shey Stahl: Revel

"Igaz, viszonylag sok Rubin Pöttyös könyvet olvasok, de kifejezetten válogatós vagyok ilyen téren. Most viszont, mikor megláttam a borítót, nem is gondolkodtam azon, hogy nekem való-e a könyv, de utólag úgy vélem, ezt át kellett volna gondolnom.
Több ponton is csalódtam a kötetben. A női főszereplő, Taylan őszintén szólva a legkevésbé sem volt érdekes, ezt mondjuk valamennyire kompenzálta Revel nyerssége és vadsága, de egy karakter nem tudja elvinni a hátán az egész történetet – pláne, ha sok esetben visszataszítóan viselkedik. A történetvezetés is bajos volt néhol, sokszor olyan érzésem támadt, mintha mondatok maradtak volna ki a könyvből, ezzel értetetlenné téve egy-egy eseményt és leírást. Mindezek ellenére mégis vonzotta a figyelmemet a cselekmény, habár pontosan nem tudnám megmondani, hogy miért… Talán csak a remény hajtott előre, mert bíztam abban, hogy két ennyire különböző karakterre is várhat egy közös, boldog végkifejlet."

Bővebben:
https://fannislibrary.blogspot.com/2021/09/shey-stahl-r…

Trice29>!
Shey Stahl: Revel

Helyenként nagyon tetszett, máskor meg nagyon nem. Ez a dokumentumfilm szerű történetdarálás furcsa volt. Az érzelmek azonban ütöttek, a kémia is a helyén volt.
Újra éltem a koncertezős éveimet, jó buli volt ♥

turanett P>!
Shey Stahl: Revel

Én nagyon szeretem a rubin pöttyös, és főleg a rockeres történeteket, de ez nagyon nem jött be. Kezdem azzal, hogy baromi unalmas. Jó ideig nem történik semmi, mindezek után túl nagy cselekményről sem számolhatok be. Tylant nem tudtam megkedvelni, egy mesterségesen generált személyiség, aki beleszeret egy rosszfiúba, és egy kis csintalanságra vágyik. Elégedetlen a karrierjével, de magától nem tud kimozdulni a komfortzónájából. Revelre van szüksége, hogy merjen cselekedni. Revel érdekes karakter, de nekem már túl volt tolva az ő lázadása. Ha ennyire szét lenne csúszva valaki, mint ahogy ő, akkor nem tudna így teljesíteni. Azt igazán sajnáltam, hogy nem tudtam jobban megismeri a múltját, mert azonkívül, hogy rossz gyerekkora volt, nem igazán tért rá ki az írónő. Ami nagyon idegesített benne, hogy folyton meg lettem szólítva. „Látod, hogy épp most száll ki a kocsiból, milyen dögös” Nem, nem látom, mert éppen olvasok. Vagy legalább is próbálok, de nehezen ment :(


Népszerű idézetek

Black_widow P>!

Megbocsátok, de nem felejtek.

Kapcsolódó szócikkek: Taylan Ash
Black_widow P>!

– A legnagyobb öröm az életben megtenni azt, amire az emberek nem tartanak képesnek.

Black_widow P>!

Vicces dolog az árulás. Nem számít, ki tette, az eredmény ugyanaz.
Valamit megváltoztat benned.

1 hozzászólás
kellyolvas P>!

Nem mondom meg az embereknek, miről szólnak a dalok. Egyiknél sem. Azt akarom, hogy aki hallgatja, megtalálja a rá vonatkozó jelentést. Sose felejtsd el, milyen fegyvert jelentenek a szavak, és ha jelentést adsz nekik, az tönkreteszi magát a dalt.

1 hozzászólás
Black_widow P>!

A gyűlölet időnként elég fojtogató tud lenni.

Black_widow P>!

(…) még a gazemberek mögött is mindig áll egy történet.

Kapcsolódó szócikkek: Taylan Ash
Black_widow P>!

– Nem akarlak elkeseríteni, drágám, de nincs olyan, hogy boldog véget ér egy történet. A Mikulás csak mítosz. A húsvéti nyúl nem létezik, a fogtündér sem volt az anyád, és a Jézuska sem tesz ajándékot a fa alá.

Kapcsolódó szócikkek: Revel Slade
3 hozzászólás
Könyvmolyképző KU>!

A legjobb dolgokat az életben nem tervezzük előre. Pont a kiszámíthatatlanság miatt olyan jók. Ha szerelmes vagy, akkor nincs sem magyarázat, sem észszerű érzelem. A szerelem hisz, emlékezik, és olyan pillanatokat teremt, amik egész életünkben megmaradnak.


Hasonló könyvek címkék alapján

Brittainy C. Cherry: A szív ritmusa
J. A. Redmerski: A soha határa
L. J. Shen: Vakmerő
A. L. Jackson: Érted dobban
S. C. Stephens: Esztelen
Sarah J. Maas: Föld és vér háza