Hogyan ​halunk meg? 71% 11 csillagozás

Nagyon jó kis könyv…. nem könyű olvasmány az igaz, de szerintem mindenkinek el kellene olvasnia legalább egy, halálról szóló könyvet életében, amiből kicsit megsejtheti, hogy mi vár rá, mi vár a szeretteire. Érdekes módon a modern kor kicsit képmutató e téren (is): ha az ember bekapcsolja a TVt és megnéz egy filmet, vagy a híradót, mindenhol halált lát, de az amolyan komolytalan, személytelen halál, amiről igazából senki sem gondolja komolyan, hogy érinttett lehet benne. A személyes érintettség kérdése nem kerül szóba, próbálunk nem tudomást venni róla, hogy minden nappal mi és az összes ember akit szeretünk közelebb került a sírhoz. Ez a könyv ebben a szembenézésben segít.

Amikor olvastam, eleinte zavart, hogy a szereplők (leendő elhunytak valamennyien) leírásával nagyon sok időt eltölt, és sok esetben maguk a példákat is túlzónak, kicsit giccsesnek találtam, de aztán persze nyilvánvalóvá válik, hogy ez a írói ezköz, hogy kialakujon a olvasó és a beteg közti kapcsolat, hogy az olvasó is érezze a kétségbeesést, a gyászt és végül a könnyebbüljön meg a halál beköszötekort.

Valaki felrótta, hogy túlzottan sok technikai részletet tartalmaz… hát, engem ez nem zavart, sőt szerintem pont erre van szükség: megérteni, hogy az egyes betegségek miképpen pusztítják a szervezetet, miképp okoznak fájdalmat, és végül miképpen hozzák el a halált. Ezek fontos kérdések. Persze fontos az emberi oldal is: a beteg és a családja miképpen reagál a kór lefolyására, miképpen néz szembe az elkerülhetetlennel.

Nem egyszerű olvasmány…

Elég ritkán olvasok orvostudománnyal kapcsolatban, szóval már emiatt se volt egy rossz olvasmány. Viszonylag közérthető módon fogalmazott, tehát laikusok számára se jelent nagy kihívást a leírtak értelmezése. És a mondandójával se volt problémám, habár az igaz, hogy az elején egy kicsit depit keltő olvasmányként gondoltam rá, hiszen a halál az nem egy olyan téma amire túl gyakran, vagy túl szívesen gondolnánk, főleg nem az én életkoromban, úgy, hogy ráadásul tudomása sincs az embernek semmilyen komolyabb egészségügyi problémáról (nos, ez remélem mindenkinél így is marad minél hosszabb ideig).
Viszont egyáltalán nem volt azonban lehangoló olvasmány (1-2 részletétől eltekintve). Nyilván ebben sokat segített csekély filozófiai jártasságom, ami azért ad egy világszemléletet az embernek, de magának a könyvnek is az volt a kimondott üzenete, hogy a halál egy teljesen természetes dolog, és csak a huszadik században kezdtünk el egyre jobban eltávolodni tőle, illetve amikor csak lehet, száműzni a kórházak mélyére, hogy minél kevésbé legyen szem előtt. És ez nem feltétlenül jó, mert így egy olyan dolgot igyekszünk figyelmen kívül hagyni, ami így is, úgy is eljön.

Persze nem kell mindjárt rezignált fatalistának lenne, hiszen azt is olvashatjuk a könyvben, hogy mennyi előrelépést tett az orvoslás a korábban szinte biztos halállal járó betegségek kezelésében, az életminőség és élethossz javításában.
Viszont másik lényeges szempont az is, hogy bizonyos betegségek és állapot esetében az életért való küzdelem csak felesleges szenvedéshez vezet, és ilyenkor a kezelésről való lemondás, sőt adott esetben az eutanázia sem elvethető az érvelés szerint, ami meggyőző tud lenni, annak ellenére, hogy ebben a tekintetben elég gyakran ismételte magát.
Ez nyilván egy kényes kérdés, és elég sok problémát vet fel, amit nyilván nem is lehet megoldania, de egy új nézőponttal ismerteti meg legalább az olvasót.

Egy jó ötlet túl sok orvosi gondolatba burkolva.
Konkrét válaszokat nem, de orvosi statisztikai adatokat kapunk. Nem az, amit a cím sejtet.